Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-09 / 68. szám, szombat

Nvilatkn7át az amerikaia k vietnami agressziójának kiszélesítése lldll\U£dl következtében a békét fenyegető veszélyről Szó/ia — A Varsói Szerződés­nek a Politikai Tanácskozó testület szófial értekezletén képviselt tagállamai — a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársa­ság, a Román Szocialista Köz­társaság, a Szovjet Szocialtsta Köztársaságok Szövetsége — megvitatták a vietnami ameri­kai agresszió további kiszélesí­tése következtében kialakult helyzetet. Az értekezlet résztvevői — megerősítve azt az elvi állás­pontjukat, amelyet a politikai tanácskozó testület 1986. jú­nius 6-án Bukarestben tartott értekezletén az Egyesült Álla­mok vietnami agressziója tár­gyában elfogadott nyilatkozat­ban fektettek le — kijelentik, hogy a vietnami nép ellen irá­nyuló amerikai agresszió kiszé­lesítése komolyan veszélyezteti a világbékét. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság sűrűn iakott központjai, így Hanoi főváros és Haiphong kikötő el­len folytatott bombázások foko­zása, az amerikai katonák lét­számának újabb emelése Viet­nam déli részén, a katonai te­vékenység kiterjesztése, a Viet­nammal szomszédos Laosz és Kambodzsa ellen — mindez a vietnami nép elleni háború ki­szélesítésére irányuló amerikai "Politikának új, az eddiginél ve­:delmesebb lépcsőfoka. Egyes i .nerikai politikai és katonai személyiségek azon esztelen fenyegetései, hogy nukleáris fegyvereket alkalmaznak Viet­namban, a zsarolás és nyomás agresszív politikájának újabb megnyilvánulásai, kihívást Je­lentenek a békére törekvő né­pek ellen. Az események ilyen alakulá­sa még inkább bonyolulttá te­szi nemcsak a dél-kelet ázsiai, hanem az egész nemzetközi helyzetet és a világban megle­vő feszültség egyik fő forrása. Amerikától sok ezer kilomé­terre fekvő országban, Dél­Vietnamban fél milliós ameri­kai hadsereg tartózkodik hódí­tóként. A szabadságot akarja eltiporni. Fegyvereinek erejé­vel szeretné ráerőszakolni aka­ratát a vietnami népre, és az ország déli részén az amerikai imperializmus érdekeinek meg­felelő gyarmati rendszert te­remteni. A vietnami nép azon­ban elutasítja az idegen ural­mat. A vietnami nép védelmezi azt az elindegeníthetetlen jo­gát, hogy minden külső beavat­kozás nélkül maga döntse el saját sorsát, támaszkodva a genfi megállapodásokra, ame­lyeket az Egyesült Államok durván megsértett. Az amerikai agresszorok a gaztettek sorozatát követik el, hogy megkíséreljék megtörni a vietnami nép ellenállását. Katonai- és politikai kudarcaik feletti dühüket a békés vietna­mi földön, a békés lakosok tíz­ezreinek legyilkolása, Iskolák és kórházak rombadöntése, ke­gyetlen bombázások és rakéta­támadások, egész városok és falvak elpusztítása jelzi. Az értekezlet résztvevői ha­tározottan elítélik az amerikai imperializmusnak a vietnami nép ellen irányuló barbár cse­lekedeteit. A béke és az embe­riség elleni bűncselekmények elkövetői elkerülhetetlenül el­nyerik méltó büntetésüket. Nem háríthatják el magukról a felelősséget azok a kormá­nyok sem, amelyek az Egye­sült Államok oldalán közvetve vagy közvetlenül részt vesznek az agresszióban és a hős viet­nami nép ellen elkövetett gaz­tettekben. Ez vonatkozik Thai­földre, Ausztráliára, Oj Zéland­ra, a Fülöp-szigetekre, a dél­koreai bábkormányra, amelyek csapatokat küldtek Dél-Viet­namba, az Egyesült Államok imperialista érdekeiért vívott rablóh'barúba. Ez vonatkozik más áüa-nokra is, köztük a Né­met Szöve'ségí Köztársaság reakciód revansista köreire, amelyek politikai és anyagi segítséget nyújtanak az ameri­kai agresszoroknak. Az Egyesült Államok kormá­nyának tisztában kell lennie azzal, hogy az agresszió kiszé­lesítésével, újabb bűnös csele­kedeteivel sem lesz képes megtörni a szabadságát, füg­getlenségét és nemzeti létét védelmező bátor nép akaratát. Az Egyesült Államok kormánya szemben találja magát a szo­cialista közösség országainak támogatására és minden oldalú segítségére támaszkodó vietna­mi népnek, az eddiginél is erő­sebb visszavágásával. A legutóbbi vietnami esemé­nyek — a dél-vietnami felsza­badító fegyveres erők széleskö­rű támadó hadműveletei, a népi hatalom szerveinek létrehozá­sa a felszabadított területeken, a békéért, a demokráciáért, Dél-Vietnam függetlenségéért és semlegességéért sikra szálló új hazafias szervezetek létre­jötte — arról tanúskodnak, hogy a vietnami nép felszaba­dító harca új szakaszba lépett. A dél-vietnami hazafiak is­mét bebizonyították, hogy nem­csak a duzsungelben és a fal­vakban képesek sikeres hadmű­veletekre, hanem a városokban sőt a legnagyobb városokban, így Saigonban is. A felszabadí­tó erők támadása Dél-Vietnam népének aktív i támogatásával alapjaiban rázta meg az egész amerikai—saigoni katonai rend­szert. Újból és teljesen megmu­tatta a nép- és a Nemzeti Fel­szabadítási Front egységét, a vietnami hizaflak hősiességét és bátorságát, megmutatta a nép nemzeti törekvéseit és az agresszorok kiűzésére irányuló elszántságát kifejező felszaba­dítási mozgalom forradalmi erejét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság szocializmust épí­tő népe erősíti országa védel­mi képességét és fegyveres erői hatékonyan verik vissza az amerikai légi- és tengeri táma­dásokat. Nagy nemzetközi jelentősé­gük van azoknak a sikerek­nek, amelyeket a vietnami nép az imperialista erők elleni har­cában elért. Ezek fontos ténye­zőt jelentenek a szocialista világrendszer országainak har­cában, abban a küzdelemben, amelyet a népek a békéért, a függetlenségért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért vív­nak. Az értekezlet résztvevői or­szágaik népei nevében forrón üdvözlik a Vietnami Dolgozók Pártját, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormányát, Észak-Vietnam hős népét és fegyveres erőit, szocialista ha­zájuk fejlesztésében és védel­mében elért nagyszerű eredmé­nyeik és győzelmeik alkalmá­ból: forrón üdvözlik a Nemze­ti Felszabadítási Frontot, an­nak fegyveres erőit, Dél-Viet­nam hazafiait, az Imperialisták és a korrupt saigoni klikk el­leni harcban elért sikereik al­kalmából. A vietnami helyzet rendezé­sére igazságos alapul szolgál a Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormányának négy pont­ban összefoglalt ismert állás­pontja, és a Dél-Vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front prog­ramja, amely a szocialista or­szágok teljes támogatásának és a világ közvéleménye széles körű helyeslésének örvend. Az Egyesült Államok agresszíós szándékkal vonultatta be csa­patait Vietnamba. Neki kell be­szüntetni a háborút és kivon­nia az amerikai, valamint a szö­vetséges csapatokat Vietnam­ból. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kifejez­te arra vonatkozó készségét, hogy tárgyalásokat kezdjen, mihelyt az Egyesült Államok bebizonyítja, hogy valóban min­den feltétel nélkül beszüntette a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni bombázásokat és minden háborús cselek­ményt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának ez a kezdeményezése élénk nemzet­közi visszhangot keltett. Még az Egyesült Államokkal szövet­séges számos ország államfér­fial és a nemzetközi közvéle­mény széles rétegei ls aktívan támogatták. Teljes mértékben az Egyesült Államok kormányára hárul a felelősség azért, hogy a tárgyalások mindeddig nem kezdődtek meg. Az Egyesült Ál­lamok elnökének a vietnami kérdés békés rendezésével kap­csolatos képmutató kijelentése­it — beleértve a San Antonio-1 nyilatkozatot ls — minden eset­ben olyan feltételek kísérik, amelyeket egyetlen szuverén állam sem fogadhat el. A béke­szólamokat követően újabb- és újabb lépések történnek az amerikai agresszió kiterjeszté­sére. Ez meggyőző erővel mu­tatja, hogy az Egyesült Államok kormánya lényegében nem óhatja a tárgyalásokat. A Varsói Szerződésnek e nyi­latkozatot aláíró tagállamai tel­jes komolysággal figyelmeztetik az Egyesült Államok kormányát arra a felelősségre, amelyet a vietnami agresszív háború foly­tatásával és kiszélesítésével az egész emberiség előtt magára vállal. Ha az Egyesült Államok kor­mánya képes hallgatni a józan ész szavára, akkor reálisan át kell tekintenie a kialakult hely­zetet és élnie kell a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mányának, valamint a Dél-Viet­nami Nemzeti Felszabadítás! Frontinak a javaslataival, ame­lyek teljes egészükben megfe­lelnek az 1954. évi genfi meg­állapodásoknak, megfelelnek a dél-kelet ázsiai béke és a vi­lágbéke érdekeinek. A Varsói Szerződésnek e nyi­latkozatot aláíró tagállamai ki­jelentik, hogy határozottan tá mogatják a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság és a Dél­Vietnami Nemzeti Felszabadítá­si Front álláspontját. Követe­lik, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul, véglegesen és minden feltétel nélkül vessen véget a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elleni bombá­zásoknak, és minden más kato­nai tevékenységnek. Szüntes­se meg a dél-vietnami beavat­kozást, hívja vissza az ameri­kai csapatokat, valamint szö­vetségesei és csatlósai csapa­tait Dél-Vietnamból és tartsa tiszteletben a vietnami népnek azt a jogát, hogy maga dönt­sön sorsáról. Felhívásai for­dulnak minden államhoz, min­den kormányhoz és mindenki­hez, akinek a béke ügye drá­Szófia — A Bolgár Népköz­társaság, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Nép­köztársaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Szovfet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége — a telfes egyetértés szellemében — ismertetik a nukleáris fegyverek elterjedésé­nek megakadályozásával kap­csolatos alábbi álláspontjukat: Kiindulva a szocialista álla­moknak a nemzetközi béke és biztonság megerősítését szolgá­ló politikájából, a fenti orszá­gok a nukleáris fegyverek to­vábbi elterjedésének megaka­dályozását a béke megerősítése szempontjából Időszerűnek és halaszthatatlannak tekintik. Meggyőződésük, hogy a nukleá­ris fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó nemzetközi szerződés megköté­se kedvezőbb feltételeket te­remt a fegyverkezési — külö­nösen a nukleáris — verseny beszüntetéséért folyó harc, a nukleáris fegyverek betiltását és megsemmisítését célzó haté­kony intézkedések megvalósítá­sa szempontjából. Kifejezik azon eltökéltségüket, hogy foly­tatják harcukat e célok megva­lósításáért. A megnevezett államok úgy vélik, hogy az atomsorompó­egyezmény tervezete, amelyet a Szovjetunió január 18-án a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság elé terjesztett meg­vizsgálásra — és amely a tár­gyalások különböző szakaszai­ban számos állam között elmé­lyült konzultációk tárgyát ké­pezte — megfelel a megjelölt feladatnak. Kijelentik, hogy tá­mogatják ezt a tervezetet és ál­lást foglalnak a tizennyolcha­talmt bizottságban folyó tárgya­lásoknak a meghatározott időre (1968. március 15) való befe­ga: követeljék állhatatosan, hogy az Egyesült Államok ha­ladéktalanul szüntesse be a vietnami agresszió valamennyi formáját, és minden feltétel nélkül térjen rá a vietnami kér­dés békés megoldásának útjá­ra. A vietnami agresszió további fokozásának körülményei kö­zött a Varsói Szerződés tagál­lamai újból hangsúlyozzák a szocialista országok, az összes haladó, békeszerető erők cse­lekvési egységének szükséges­ségét a vietnami nép igazsá­gos harcának sokoldalú támo­gatásában. A Varsói Szerződés tagálla­mai a proletár internacionaliz­mus eszméihez híven, kifejezik testvéri szolidaritásukat az amerikai imperializmus agresz­szlójával szemben önfeláldozó harcot vívó hősi vietnami nép­pel, megerősítik, hogy a továb­biakban ls teljes támogatást nyújtanak és minden szüksé­ges segítséget ibegadnak a testvéri szocialista ország­nak, a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, a vietnami népnek — gazdasági és védel­mi eszközöket, technikát és szakembereket. Ezt a segítséget mindaddig megadják, amíg a Vietnami Demokratikus Köztár­saságnak, a vietnami népnek arra szüksége lesz az imperia­lista támadás győzelmes visz­szaveréséhez. A Varsói szerződés tagálla­mai ismételten kifejezik kész­ségüket arra, hogy amennyi­ben a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kéri, lehetőséget adnak önkénte­seiknek, hogy Vietnamba utaz­zanak. Az Egyesült Államok impe­rialista agressziója elleni fegy­veres harc élvonalában álló vietnami nép, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság mel­lett állnak a testvéri szocia­lista országok, az összes antl­imperlallsta és békeszerető erők. Azok támogatására és segítségére támaszkodva a viet­nami népe győzni fog. Igaz jezése, a tervezetnek az Egye­sült Nemzetek Szervezete köz­gyűlésében való jóváhagyása, majd az egyezmény aláírása és életbe léptetése mellett. A megnevezett államok kife­jezik azon reményüket, hogy minden ország hozzájárul a nuk­leáris fegyverek elterjedésének megakadályozásához és a nem­zetközi béke megszilárdításá­hoz. Hazánk kormánya pénteken, Szófia — A Varsói Szerződés Politikai Tanácsikozó Testületé­nek csütörtöki ülésén folytató­dott az atomsorompó-szerződés szovjet—amerikai tervezetével kapcsolatos véleménycsere Nt­colae Ceausescu vezetésével. Ceausescu az ülésen levonta az első következtetésekét at>bóí ä vitából, amely szerdán folyt le a módosító javaslatokkal kap­csolatban. Ezek azonosak vol' tak azokkal az ellenvetésekkel, melyeket a román küldöttség már Genfben előadott Elsősor­ban azt követelték, hogy az atomsorompó-szerződés konkré­tabb lépéseket tartalmazzon az atomleszerelésre vonatkozóan. E román ellenvetéssel kap­csolatos vitában szerdán fel­szólalt Alexander DubCek is. Ki­jelentette, hogy a román kül­döttség észrevételei nem tár­gyilagosak, pedig az emberiség most azt óhajtja, hogy az atom­fegyverek elterjedésének meg­akadályozását minél előbb old­ják meg. Ezért az atomsorom­pó-szerződést részleges Intézke­désnek kell tekinteni és enged­ni kell azokból a célkitűzések­ből, amelyek ugyan optimáli­sak voltak, de a közeljövőre nézve nem reálisak. Ceausescu csütörtökön állf­ügye, amelyért harcol, diadal maskodik. A Bolgár Népköztársaság ré­széről: TODOR ZSIVKOV, a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről: ALEXAN­DER DUBCEK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, JO­ZEF LENÁRT, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormá­nyának elnöke, a Lengyel Népköztársaság ré­széről: WLADYSLAW GOMULr KA, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, JOZEF CYRAN­KIEWICZ, a Lengyel Népköz­társaság Minisztertanácsának elnöke, a Magyar Népköztársaság ré­széről: KÁDÁR JÁNOS, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a Magyar Forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, a Német Demokratikus Köz­társaság részéről: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bizott­ságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, WlLLl STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke, a Román Szocialista Köztár' saság részéről: NICOLAE CEAU­SESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, ION GHEORGHE MAU­RER, a Román Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke, a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége részéről:' L. I. BREZSNYEV, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövet* sége Minisztertanácsának el* nöke. március 8-án a délutáni órák­ban rendkívüli ülésre jött öss­sze, amelyen megvitatta a cseb^ szlovák küldöttség beszámolóját a Varsót Szerződés Politikai .Ta­nácskozó Testületének Szóflá- 1 ban 1968. március 6-án és 7-éri megtartott üléséről. Jóváhagyta a csehszlovák küldöttség állás­foglalását és azt a nyilatkoza­tot, amely szerint az amerika* iak vietnami agressziója vészé* lyezteti a világbékét. tólag kijelentette, hogy küldött­sége meghallgatta a nézeteket, azokat mérlegelni fogja, de Ro­mánia további eljárásáról ax illetéikes román szervek dönte­nek, A román álláspontról élénk vita fejlődött kl a külföldi új­ságíróik között, akárcsak azon a koktélen is amelyet csütör­tökön a Bolgár Újságíró Szö­vetség rendezett. A vita a kö­vetkezőképpen foglalható ösz­sze: nehéz előre megmondani, hogy a románok milyen mér­tékben változtatják meg eddi­gi álláspontjukat. Ez a legkö­zelebbi napokban kitűnik. A 18­hatalmi bizottság genfi értekez­letének tárgyalásai ugyanis végső szakaszukba érkeznek, mert a szerződés szövegét már­cius 15-ig az ENSZ-közgyűlés elé kell terjeszteniük. Csütörtökön a délelőtti ülés befejeztével a küldöttségek ve­zetői tárgyalást folytattak, amelyen rajtuk kívül senki sem volt jelen. A délutáni ülést Leonyid Brezsnyev vezette. Röviddel 12 óra után véget ért a Varsói Szerződés legfelsőbb szervének kétnapos ülése. Este a bolgár fél fogadást adott a küldöttek tiszteletére. Nyilatkozat a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról A román küldöttség f e n n tart á s a i

Next

/
Oldalképek
Tartalom