Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-09 / 68. szám, szombat

Világ proletárjai y egyesüljetek! SZLÖVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. március 9. Szombat # XXI. évfolyam, 68. szám # Ára 40 fillér KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének értekezletéről SZÖFIA — Szófiában 1968 március 6—7-én megtartották a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés tagállamat Polttikai Tanácskozó Testületének értekezletét. y t Az értekezleten részt vettek: a Bolgár Népköztársaság részéről — Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetője, Sztanko Todorov — a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Zsivko Zsivkov — a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Ivan Basev külügyminiszter, Dobri Dzsurov hadseregtábornok — nemzetvédelmi miniszter; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről — Alexander Dubček, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője, fozef Lenárt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke, Bohumír Lomský hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, Václav Dávid külügyminiszter, Pavel Majling a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szófiai nagykövete; a Lengyel Népköztársaság részéről: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője, fózef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Zenon Kliszko a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Adam Rapackl külügyminiszter, Marian Spychalski Lengyelország marsallja, nemzetvédelmi miniszter, Marian Naszkowski külügyminiszter-helyettes, WoJciech Harzelskl altábornagy, nemzetvédelmi miniszter-helyettes, Ryszard Neszporek, a Lengyel Népköztársaság szófiai nagykövete; a Magyar Népköztársaság részéről: Kádár fános, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője, Fock fenő a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Péter János külügyminiszter, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter; Néger tüntetések az Egyesült Államokban El Dorado — Csütörtökön az arkansasi El Dorado kisvárosban a hatóságok rendkívüli állapotot rendeltek el, és éjszakai kijárási tilalmat léptettek életbe, mert az egy hete kirobbant incidensek nyomán faszültté vált a helyzet. Csütörtökön néger fiatalok tüntettek az utcákon, gépkocsikat dobáltak meg téglával és fehér suhancokkal tűztek össze. A tüntetők közül többet letartóztattak. Columbia — A dél-karolínai Columbia városában 100 néger fiatal behatolt a kormányzói hivatalba, majd a helyi szenátus épületébe. Február 8-án Orangeburgban egy tüntetés alkalmával a rendőrök megöltek három néger diákot, 37-et megsebesítettek. a Német Demokratikus Köztársaság részéről: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt KB első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője, Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke, Erich Honecker, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Kari—Heinz Hoffmann hadseseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, Günther Kohrt, államtitkár és a külügyminiszter első helyettese; a Román Szocialista Köztársaság részéről: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt KB főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke a küldöttség vezetője, Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Kornéliu Manescu külügyminiszter, Ion lonita vezérezredes, a fegyveres erők minisztere, Nicolae Blejan, a Román Szocialista Köztársaság szófiai nagykövete; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a küldöttség vezetője, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. A. Gromlko, a Szovjetunió külügyminisztere, A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, K. V, Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese, A. M. Puzanov, a Szovjetunió szófiai nagykövete. Az értekezlet munkájában I. I. JakubovszkiJ, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés Szervezete tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka is részt vett. Az értekezlet részvevői sokoldalúan megvitatták az Amerikai Egyesült Államoknak a vietnami nép ellen folytatott agressziója további fokozása következtében kialakult helyzetet és annak hatását az általános nemzetközi helyzetre. Megállapították, hogy az Egyesült Államok kormánya folytatja a háború méreteinek kiszélesítését célzó kalandor Irányvonalát; nem hajlandó megszüntetni a bombatámadásokat és más agresszív cselekményeket a VDK ellen, Ily módon akadályozza a vietnami probléma politikai rendezésére irányuló tárgyalásokhoz szükséges légkör megteremtését. Ezzel kapcsolatban az értekezlet részvevői kifejezték, hogy egyhangúlag elitélük az amerikai imperialisták bűnös cselekedeteit, akik fegyveres erővel próbálják elnyomni a nemzeti felszabadító harcot Dél-Vietnamban, s akadályozni a szocializmus építését a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Az értekezlet részvevői nyilatkozatot fogadtak el arról a békét fenyegető veszélyről, amely a Vietnamban egyre szélesedő amerikai agresszió következtében jött létre. (A nyilatkozat szövegét a 3. oldalon közöljük.) Az értekezleten elmélyült véleménycserét folytattak a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásának problémájáról. Az értekezlet részvevői, kiindulva a Politikai Tanácskozó Testület varsói és bukaresti értekezletén közösen kidolgozott álláspontból, megerősítik a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásának különleges jelentőségét és a probléma megoldásának fontosságát. Megvitatták a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés — tervezetet, amelyet a 18-hatalmi leszerelési bizottságban folytatott tárgyalások és viták során dolgoztak ki, s ismertették e kérdésben elfoglalt álláspontjukat. Az értekezlet nyílt, elvtársi légkörben zajlott le. Az ntomsorompt-egyemiénr megkötése csökkentené Hazatért Szófiából a csehszlovák küldöttség (CTK) — A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének Szófiában március 6-án és 7-én megtartott ülésén részt vett csehszlovák küldöttség tagjai: Alexander Dubček, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Jozef Lenárt miniszterelnök, Václav Dávid külügyminiszter és Bohumír Lomský hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, tegnap délelőtt visszatértek Prágába. A küldöttséget Oldflch Cerník, faromír Dolanský, fift Hendrych, Antonín Novotný, fan Pilier, Otakar šimänek, Miroslav Pastyfik, Štefan Sádovský és Martin Vaculík, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai, Illetve póttagjai, valamint a párt, a kormány s közéletünk további személyiségei fogadták a ruzynéi repülőtéren. Jelen voltak a Varsói Szerződés tagállamainak prágai diplomáciai képviselői is. A küldöttség szófiai elutazása előtt Alexander DubCek a CTK tudósítóinak kijelentette, küldöttségünk elsősorban arra törekedett, hogy elősegítse az atomsorompó-szerződés megkötését. E szerződésnek mérhetetlenül nagy fontosságot tulajdonítunk. Lehetővé tenné ugyanis a béke erőinek további aktivizálását, és reálisabb kilátásokat teremtene a leszerelésre. Meggyőződésünk: minél több ország írja alá e szerződést, annál jobban csökken a nukleáris háború kirobbanásának veszélye. Ami a vietnami kérdést illeti, küldöttségünk minden téren arra törekedett, hogy olyan dokumentumot hagyjanak jóvá, amely ösztönözné Vietnam további — anyagi és erkölcsi —' támogatását. Mindig Internacionális kötelességünknek tartottuk és továbbra ls annak tartjuk, hogy megállítsuk vagy legalábbis megfékezzük az Egyesült Államok azon törekvését, hogy a vietnamiak önrendelkezési jogát fegyveres erővel fojtsa el. Világszerte valamenynyi népnek joga van arra, hogy saját ügyeit és viszonyait maga rendezze. Ez a Jog a vietnami népet is megilleti. Pénteken elutaztak Szófiából a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésszakán részt vett további küldöttségek is. A képviselők jelölésében a dolgozó tömegeké a döntő szó ANTON T AŽ KÝ MEGBÍZOTT NYILATKOZATA A VÁLASZTÁSI ELŐKÉSZÜLETEKRŐL (CTK) — Anton Ťažký megbízott, az SZNT népképviseleti szervekkel foglalkozó bizottságának elnöke, a Nemzeti Front szlovákiai választási bizottságának elnöke a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának nyilatkozott a nemzeti bizottsági választások szlovákiai előkészületeinek jelenlegi helyzetéről: Lezárult a választások előkészületének első szakasza, megtörtént a jelöltek kiválogatása. A polgárok jelölések iránti érdeklődése főképp a CSKP KB decemberi és januári plénuma után növekedett meg. Noha az előkészületek első szakasza a jelentések szerint tervszerűen folyt le, nem lehetünk vele elégedettek, mert a jelöltek kiválogatása és jelölése nem mindenütt történt a CSKP KB irányEgybehívták a Szlovák Nemzeti Tanácsot (ČTK) — A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége 16. ülésére 1968. mácius 14-re és 15-re összehívta az SZNT t. elveinek szellemében, a sxocialista demokrácia elveinek betartásával. A Nemzeti Front egyes szervei és a társadalmi szervezetek úgy vélik, hogy elegendő, ha a jelöléseket e szervezetek Illetékes bizottságaiban, tehát a funkcionáriusok szűk körében tárgyalják meg. E tendenciák helytelenek, és egyenesen ellentétben állnak a választások demokratizmusával. Ennek következtében a választópolgárok közül sokan semmit sem tudnak azokról a jelöltekről, akik majd a Jövőben képviselni fogják őket. A dolgozók széles tömegeinek kell a munkahelyeken, a tömegszervezetekben stb. kiválasztani a jelölteket. Éppen ezért az előkészületek első szakaszát nem minősíthetik befejezettnek, s egyes hibákat a második szakaszban — a jelöltek jegyzékbe vételéig —, tehát április 19-ig lehet és kell helyrehozni. Ä polgárok érdeklődnek, hogy kötelesek-e választani? Az alkotmány és a választási törvény szerint kizárólag választási jogról és nem kötelezettségről beszélhetünk. Minden állampolgár szabad akaratától függ, hogy választ-e, s ígv kifejezésre juttatja-e érdeklődését a közügyek iránt. P

ÁRTUNK forradalmi múltjának nemes hagyományai éledtek újjá az idei évzáró pártgyűléseken, az üzemi és a városi pártkonferenciákon. Csak most döbbentünk rá valójában, hogy a nyilt, őszinte szót, az igazmondást amely a kommunistákat a párt megalapítása óta jellemezte, mily hosszú ideig helyettesítette a féligazságok hangsúlyozása. Ezért lazult fel a pártmunkában a szavak és tettek szilárd egysége, előtérbe került az egyéni szubjektivizmus, csorbát szenvedett a józan realitás s mindez negatívan hatott az egész társadalom fejlődésére. E politikának törvényszerű következményeként lazult a párt és a tömegek kapcsolata, csökkent a párttagok kezdeményezése és a dolgozók érdeklődése a közügyek iránt. Mélyen gyökeret vert az a vélemény, hogy „nem érdemes szólni, mindenről fent határoznak". A párt története bizonyítja, hogy szinie minden időszakban voltak egyének és csoportok, akik akaratlanul vagy tudatosan fékezték a fejlődést. Csakhogy a párt ereje éppen abban rejlett, hogy ezt a fékező erőt mindig nyílt vitában küzdötte le és megnyerte a dolgozó tömegek bizalmát. Mindig az őszinte véleménycsere kovácsolta szilárddá a párt egységét. Éppen ezért hangsúlyozta' annyira a Központi Bizottság történelmi jelentőségű januári ülése is a pártélet lenini elveinek érvényesítését, a pártdemokrácia elmélyítését. MA KEZDŐDNEK A JÁRÁSI PÁ RT K O N F E R E N C IÁ K A „látszat" egység, az alapszervezetekben és a választott szervekben egyaránt káros. Mindig oka van annak, ha egy pártgyűlésen vagy plénumon hallgatnak a jelenlevők. Az évzáró pártgyűléseken és konferenciákon többen szólaltak fel mint az előző Egy lépéssel tovább évben és bátrabban mondták el véleményüket pártunk politikájáról, a választott szervek, a pártaparátus és saját szervezetük munkájáról. Egyértelműen helyeselték a Központi Bizottság januári ülésén hozott intézkedéseket, s ezek szellemében tárták fel a hiányosságokat. A szervezetek többsége, — igen helyesen— először azt a tanulságot vonta le a Központi Bizottság üléséről, hogy „mindenki a saját portáján söpörjön". Vagyis a pártszervezetek a saját hatáskörükben igyekezzenek érvényesíteni a pártélet lenini normáit. Ez egyáltalán nem zárja ki, — sőt feltételezi —, hogy a kommunisták az eddiginél merészebben mondanak véleményt a választott pártszervek, a közigazgatási és a gazdasági szervek munkájáról. Az évzáró gyűléseken erőteljesen követelték a vezetők jogkörének pontos meghatározását, hogy a jövőben senki ne találhasson kibúvót a felelősségrevonás alól. A párt vezető szerepét nem „felülről" kell biztosítani, hanem minden munkahelyen az ott dolgozó párttagok felelősek a párthatározatok teljesítéséért. Nem egy felszólaló kérdezte: mi a biztosíték arra, hogy a demokratizálódás folyamata, amely a legfelsőbb szervben kezdődött valóban eljut az alapszervezetekig, és a lenini elvek érvényesülése természetes folyamattá válik? E kérdés kapcsán rámutattak, hogy egyszer — az SZKP XX. és XXII. kongreszszusa után — már meghirdettük a lenini elvek érvényesítését, de ez a folyamat megrekedt. Nem ismétlődhet meg ugyanez napjainkban? Teljesen érthető, hogy ilyen kételyek is felmerülnek a párttagokban. Ha e kérdésekről beszélünk, akkor napjaink valóságából kell kiindulni. A Központi Bizottságnak volt elég ereje ahhoz, hogy szembe nézzen a valósággal, munkáját józan alapossággal értékelje és megtegye a szükséges intézkedéseket a hiányosságok eltávolítására. Az évzáró taggyűlések teljes mértékben helyeselték a legfelsőbb pártszerv állásfoglalását, s ők maguk is ennek szellemében értékelték tevékenységüket. Tagadhatatlan, hogy sok olyan negatív jelen{Folytatás a 2. oldalonl