Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-01 / 60. szám, péntek

y ilencéves, és Laci^ kának hívják. Nyurga, enyhén hullámos haja, vígkedélyű, tehetséges, talpraesett gyerek. Anyukája szépen, ízlésesen öltözteti. Mindene megvan, amire egy gyereknek szüksége lehet, söt, talán még több is. Mégis jólnevelt, nem elkényeztetett. Pedig már autójuk is van. Két éve kapta meg anyukája. Világosszürke, remek kocsi. Tavaly nyáron a jugoszláv tengerparton nyaraltak. Visszafelé jövet körülkocsikázták Magyarországot, néhány napot a Balaton mellett töltöttek. Az idén Németországba és Lengyelországba készülnek ... Jal, de szép az élet, jaj, de jó a világ! — Anyukai Az én apukám hol van? Hát igen, hol a Lacika apukája, ki a Lacika apukája? Rejtély. Senki sem tudja. Pedig sokan megpróbálták már kideríteni, felfedni az igazságot, de eddig még senkinek sem sikerült. Az embert kíváncsiságnak nehéz gátat vetni, olyan, mint a futótűz. Keresi, kutatja a felvetett kérdésre a választ, s minél rejtélyesebbnek tűnik a dolog, annál inkább izgatja a fantáziát. Egyszerű hivatalnoknő létére gyönyörű lakása, kocsija van, választékosan öltözik ... hogyan, miből? Annak idején a szülés után megkérdezték a fiatal lányanyát, hogy ki a gyerek apja, azt válaszolta, senkinek semmi köze hozzá, az kizárólagosan az ő dolga, hagyják békén. Hiába bizonygatták, hogy a gyereket fel kell nevelni, s ha nem hajlandó feleségül venni, akkor fizetni fog, nem mondta meg az apa nevét. Csupán annyit árult el, hogy nős ember az illető. s ő nem akar családi botrányt. Még azt is megjegyezte, hogy nem fél az élettől, s nyugodt lehet mindenki, felneveli a gyerekét, s nem is akár hogyan. Ráhagyták. Valóban az ő doiga. Ezzel a gesztusával nagyot nőtt az emberek szemében. S megindultak a találgatások. Ki lehet az a tisztes úriember, akinek olyan féltve rejtegeti a nevét, s mivel bírhatta rá, hogy hallgasson? ... Talán egy nagyobb pénzösszeggel? Majd kitudódik! Ha nő a gyerek, saját maga árulja el a hasonlatosságával: majd kitudódik! Nem tudódott ki. Több embert is gyanúba fogtak. A homloka és a szeme állása erre hasonlít, a szája vonala és a válla hajtása arra, a térde és az egész mozgása meg amarra ... Találgatások, találgatások . Méhány héttel ezelőtt ' " találkoztam vele egy halászcsárdában. Már részeg volt, mikor az asztalához ültem. Mint később kiderült, jól Ismerte az írásaimat, s láthatóan örült, hogy asztalához ültem. — Van egy javaslatom — mondta botladozó nyelvvel. — Igyunk együtt!... De én csak a konyakot szeretem ... — En sem vetem meg. — Akkor meg minden rendben ... Igyuk meg a pertut, úgy sem volt még író barátom! — Azon ne múljék: szervusz! — Szervusz!... Es most puszit a néninek! Néninek! Huszonnyolc éves, fiatalos, dús gesztenyebarna haj, ragyogó, dióbarna szem, szépvonalú, nedvesen csillogó száj. Csinos kis nénike!... Megbántam már, hogy asztalához ültem, féltem, hogy a végén valami botrányt csap a viselkedésével, de visszakozni már nem lehetett. — Már régen szerettem volna megismerkedni veled — mondta. — Izgattál ... Nem hiszed? ... Isten bizony! Legendákat mesélnek rólad ... — Ez egy kicsit túlzás. Egyszerű, szürke kis emberke vagyok, ennyi az egész. Szervusz! Dúdolgattunk, táncolgattunk közben, de egy árva szóval sem céloztam az életére, a sorsára, s talán annak köszönhetem, hogy végül is megtudtam, amit akartam. hAíntha felbőszítette volna kissé, hogy a kíváncsiság parányi szikrájával sem érdeklődtem az életéről. Erezhetően bántotta a hiúságát. — Azt hittem, az íróféle emberek sokkal kíváncsiabbak...? — Vannak kérdések ... — Arra felelj, amit kérdeztem: kíváncsi vagy az életemre vagy nem!? — Ha érdemesnek tartasz rá, hogy elmondd, szívesen meghallgatom, s azt is megígérhetem, hogy nem mondom el senkinek, esetleg ... — ... esetleg megírod, mi!? — Nagyot kacagott. — Jó pofa vagy! Isten bizony az! Nem bánom, esetleg meg is írhatod, most már úgyis mindegy ... Egy kikötéssel: nevek nélkül! Beleegyezően bólintottam. — Nyolc apának egy szem fia... — mondta rejtélyesen kuncogva. — Jó, mi? ... Az én fiamnak nyolc apja van, illetve nyolcan fizetnek rá havi ötszázat. Kilenc éo óta havi ötszázat. Hozzácsapva az én havi ezeregyszázamat ... tudsz számolni? Az több, mint félmillió korona. Szép kis összeg, mi? Kilenc év alatt félmillió korona! Mindenem megvan, fejedelmi módon élhettem ... — Megcsuklott a hangja. — Mégis boldogtalan vagyok ... nagyon boldogtalan ... Elég a boldogtalanságból, igyunk! Szervusz! ... Nagyon boldogtalan vagyok ... hogy becézzelek? — Sehogy. — Rendben van, sehogy ... Tizenöt éves voltam, amikor megismerkedtem a fiam apjával. Megszerettem, neki adtam magam, szerelemből, nem pénzért, szerelemből. Jó családból származom, nem kellett nekem a más pénze. Szerettem a családos, idősebb férfit, nem csak úgy, olyan fiatalos meggondolatlansággal, igazán, mélyen, örökké tartón ... Előbb nsm is akartam tőle mást, csak annyit, hogy szeressen, hogy az övé lehessek, később azonban azt akartam, hogy a felesége lehessek. Igen ám, csakhogy ő nem akart elválni a feleségétől, mert őt ts éppúgy szerette, mint engem. Így mondta, és én elhittem. Mindent elhittem, amit mondott, s nem is csalódtam benne. Ma is állítom, tudom, hogy mindig igazat mondott. Igenis lehet két nőt egyformán, nagyon szeretni! Lehet!... Gyerek, gyerek kell, tőle kell a gyerek! Rimánkodtam, könyörögtem, de ő óva intett, minek, semmi értelme ... Nagyon elkeseredtem. Miért, miért nem akarja, hiszen nem kérek tőle semmit, felnevelem az ö segítsége nélkül is, soha senki nem fogja megtudni... Hiába ... Nem akarta... Valami szörnyű bosszút forraltam magamban. Ki ellen hadakozzam, kit bosszuljak meg, öt, akit szeretek? ...A férfiakat kell megbosszulnom, a férfiakat, akik a könnyű kalandokat keresik, akiket Jobban éget a hitvest ágy, mint a tüzes vasaló Hetekig, hónapokig töprengtem, míg lassacskán kialakult a haditervem .., Kerestem és megtaláltam az alkalmas férjecskéket, összesen hetet: Igazgatókat, üzemvezetőket egy mérnök is volt köztük ... Hiába nézel rám olyan hitetlenkedve, s tálán undorral, így voli Azzá lettem, amire gondolsz. Undorral csináltam, de a cél érdekében azt is lenyeltem ... A fiam apjával természetesen továbbra is fenntartottam a kapcsolatot, éppen úgy találkoztunk és szerettük egymást, mint addig .. * Szervusz' AJehezen koncentrált ' " már, cigarettát tartó keze lehanyatlott, bizonytalan mozdulattal simította hátra az arcába hulló hajfürtöket. Szívből sajnáltam, s most már biztattam, hogy tovább beszéljen. — Végül ts kötélnek állt az én párom. Soha olyan ujjongást és boldogságot nem éreztem, mint akkor. Lesz valakimaki csak az enyém, afcrj teljesen hozzám tartozikí kislányom vagy kisfiamf Lesz kiért élnem, dolgoznom! .. Mikor megszültem, mint égben fogant szentet tartottam a kezemben, az Ist?nt láttam benne, aki földre szállott, hogy boldoggá tegyen, hogy megtöltse az életemet tartalommal. Titkon mind a hét apajelölt meglátogatott, rettegő lélekkel tettek ígéretet, hogy mindenre hajlandók a hallgatásomért. A nyomorultak! Féltették nevük tisztaságát, családi életük békéjét! Mint megkorbácsolt, alázatos kutyák nyalták a talpamat ... Csak ő nem jött, a fiam apja, az igazi... Es ez fájt... Hasogatón, rettenetesen! Már-már világgá kiabáltam titkomat, de váratlanul megjött, és én megbocsátottam neki. Karjára vette a fiunkat, nézte, nézte hangtalanul, és szeméből vékony erecskében folyt a könynye ... Sírt az én büszke párom ... Soha olyan közelinek nem éreztem, soha úgy nem szerettem, mint akkor.. Es most nincs többé ... Három hete autóbaleset érte ... Meghalt... nincs többé... A fiában tovább él mellettem, mégis boldogtalan vagyok ... Nagyon hiányzik az életembői. Vagy két-három évvel ezelőtt egyszer megkérdezte a kisfiam, hogy az ő apukája hol van, nem tudtam rá mit válaszolni ... Ma délelőtt újra megkérdezte. Azt feleltem, hogy meghalt, kisfiam ... Nem hazudtam neki, s ha majd eszesebb lesz, elmondom a teljes igazságot is. I.ehst, hogy nem ért majd m :g, lehet, hogy örökre elfordul tőlem, én mégis elmondom neki, mert hazugsággál a szívemben nem tudnám leélni az életem . .. Szervusz, író barátom! S a prímás kezében halkan sírt a hegedű .., \ SOKAT TETTEK a IS 500 ember munTÔTH MIHÁLY Itt már az új Ligetfalu épül. Az új negyed — amelynek jelentűs része az elkövetkező négy évben épül fel — már méltó lesz Szlovákia fővárosához. (Prandl Sándor felvételei) pedig csak 1965-ben százezer szívbeteg közül több mint huszonötezer meghalt! Az elhalálozottak jelentős százalékánál a betegség elindítója éppen szívbillentyűzavar volt. A doktor az egyik kísérleti műtétjének színes filmfölvételét mutatja. Egyenletes berregéssel pereg a film, a vásznon egy ritmikusan lüktető szív képe jelenik meg. A szív ... Lehet bohó, lágy, kemény, egyszerű, elhagyott, szerető, csalódott, de lehet: beteg is ... És dr. Hubka Michal éppen ez ellen küzd. Egymás után peregnek a képek: először eljegellk a szívet, kivágják a beteg billentyűt, újat varrnak a helyébe ... Bennem közben akaratlanul fogalmazódik egy képtelen kérdés: — Doktor úr, hol a halál mezsgyéje? Válaszát tömören fogalmazza: — Ez meghatározhatatlan! Küzdelemmel azonban késleltethető ...! Nézze, éppen ott a bizonyíték! Valóban. A vásznon az idegen billentyűvel élő kutya szive két év múltán is tökéletesen működik A fokvárosi szívműtétekre és Barnard professzorra terelődik a beszélgetés. Hubka doktor szemében ezúttal lelkes melegség sugárzik: — Nagyra értékelem Barnard professzor bátorságát, mert egy-egy úttörő műtét esetén mindig ott lebeg a kockázat tétje... De a sikernek és a végzetes hibáknak egyetlen indítőpontja van az orvostudományban: a munka! Amikor búcsúzunk, a sebészkéshez szokott ujjainak kemény szorításából ismét eszembe ötlik Hubka doktor töprengő mélabújának félreérthetetlen oka! Két évvel megelőzhettük volna a világot. MIKLÓSI PÉTER Jellegzetes falusi jellegű építkezés, pedig ez is Bratislavához tartozik. inkrétet nsm mondó rom jelölt elmondott, milyen hangon inondd a választások után Dndanak a ligetfalusi •gy év múlva? Vajon ni a ma érlulődü elimmel is nézem a dolmég az utóbbi időben mindennapi — árucikkedben például egyes mindennapi — árucikitók. Megtörtént már, városba kellett utazben sok helyütt rágszonyok — különösen a második műszakot élelmiszerért sorban n ne élelmiszer. Azért tív iialňt három-négy z*>^"ítás színvonala zer B^ndpto: úgy érnemzeti bizottságban (Prandl S. felv.) lat, hogy a kísérleti intézetekben dolgozó tudósok klinikákon is dolgoznak. Vagyis: az állam által a kutatói tevékenységbe fektetett összegeket a lehető leggyorsabban a gyakorlatban ís hasznosítják. És Hubka doktor két éve vár erre a lehetőségre... I Két év — huszonnégy hónap ... Egy-egy hónap átlagosan harminc nap ... Hazánkban iniea >za