Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-08 / 67. szám, péntek

JSi £M Wň J • .V M WM 1Í..J ŕ ; • ijllzRti Front kerületi győzelem 20. évfordu­lán: Ágh Ilona a ki ubovsky — ČTK felv.) sk voltak, mert a a tojás kellett a coló katonáknak. A ok lakóinak csak észporos kenyér és r jutott, de abból is ást tehettem volna, saját élelmiszer-je­elküldtem a férjem­magam is éheztem, lég nálam is eleset­íllett segítenem. Itt ilben a zsidó tábor, k-egynek sikerült elrejtettük. Amikor ák ókét a városon, nk nekik egy-egy eret. Számukra ez knyi igazgyöngynél, "ínynál többet ért. LÍtani közöttük dr. Jfrirkások orvosát s előtt — még az saságban — a mun­soha sem kérdez jnzed? Hát ez a dr. látott engem és — ejtem el — felcsil­imében a remény. ?h néni?" — mond becsempésztem hoz­iyeret. Sajnos, nem meg az életét... :, mert ehhez a t beleegyezése a színészek jö­idig nem beszél­n kerestek lega­dollárt. lodik a leggyak­anberrel egy la­JL illene költöz­ÉB magával, migynám, hogy mnek a cseh új mennyire! Nem t mondják, hogy is, hanem mert igaz filmek, művészi filmet? tesen. Különösen az Egy férfi és elejteni, ha meg­fon toleráns va­lók sokáig hara­ekért pedig egy­Nyugodt termé­izik önnek a fér­ert szeretem, és et engem. képzelni, hogy szerethené? zt nem, hogy én t jobban szeret­bizonyára sotk­önnek szerelmet, ezt tenném, mit ;y már elkésett, •jes asszonynak elmet vallani. elnézéstl Írtak ilami valótlansá­sokszor, sőt már t is olvastam, i adtam. Külföl­yira, mint ídeha­folyóiratunkban t Ursula Andress Itam. lenne Ilyen szép, — Negyvenháromban valami aljas gazember feljelentett a Gestapónál. Még most is előt tem van a kihallgatást vezető tiszt ábrázata: kövér, göndör­hajú, malacképű volt. Fel-alá járt a szobában és ahányszor elment mellettem, mindig lekö­pött. Egy kis ablak volt a hely­ségen, az ablak alatt akácfa. Én közben — ahelyett, hogy neki feleltem volna — annak a leveleit számláltam. A német a híres Barna Könyvet kereste, követelte. Mivel se nem vallot­tam, se bizonyítékot nem talál­tak, végül is elbocsátottak. MEZÍTLÁBASÁN — A felszabadulás mezítlába­sán ért bennünket. A férjem­nek volt egy pár bakancsa, de azt is elrabolták tőlünk. A kis fiam is éppen akkor született, amikor a legkevesebb volt a kenyér. Egy orosz katona adott néhány maréknyi sárga cukrot, azzal tápláltam őt napokon át, azt tettem a teájába. De táplá­lék az egy csecsemőnek? Majd megőrültem, amikor a rossz tápláltságból eredő angolkór jelei mutatkoztak rajta. Emlék­szem, a közelben volt egy csa­lád, annak volt néhány kecské­je. Hosszú könyörgésre az asz­szony adott egyszer félliter kecsketejet. „De kapok érte tíz koronát!" — jelentette ki, mi­előtt kimérte volna. Előbb még tíz koronát kellett szereznem, de végül is ott volt a tej az én csupromban. Azt hiszem, ezzel mentettem meg a fiam életét. Magasra száll odakint a gyár­kémény füstje. Aghné az üzem­be készül. Egy lepárló appara­túrát kezel. Felelősségteljes munka, de ő éppen az ilyet szereti. Miközben a Matador kerítése mellett ballagok, eltűnődöm. Arra gondolok, hogy hasonló emberek neve soha se kerül b::le a történelemkönyvekbe. Nem vezettek ők soha milliós hadseregeket, nem voltak párt­vezérek. Es mégis, a világ ép­pen általuk áll fenn évezredek óta. TÓTH MIHÁLY gondolja, hogy akkor is ekkora sikere lenne? — Azt hiszem, hogy nem, le­galábbis eleinte. — Mi kell ahhoz, hogy va­laki filmcsillag legyem? — A körülmények összeját­szása. Mindig valami más. Sze­rencse is. Különbem erre nincs recept. — Eddigi legkönnyebb sze­repe? — A Ki ölte meg Jessyt-ben. Főszerepben sem kellett beszél­ni. — És a legnehezebb? — Az ő bosszújá-ban egy ki­rálynőt alakítok, ez nagyon Igényes szerep. És még hozzá angolul is kellett beszélnem. — És az életben? — Az élet nem játék. — Az ismert filmcsillagok közül kihez szeretne hasonlí­tani a legkevésbé? — Marylin Monroehoz. Azért, mert öngyilkos lett. Az élet bo­nyodalmait így megoldani: esz­telenség. — A filmcsillagok tehetségé­ről különféleképpen véleked­nek. Brigitte Bárdot például miért tetszik önnek, azért, mert modern szépségideál, vagy mert ' tehetséges ť ~~ — B. B. szerintem nagyszerű színésznő. Utóbbi filmjeivel bi­zonyította, hogy nemcsak tüne­mény, hanem jó színésznő ls. — A világ legjobb színész­nőjének Jeanne Moreau-t tart­ják. Egyetért ezzel? Miért? — Azt hiszem, hogy J. M. mű­vészetéhez nem kell kommen­tár. — Ha a boldogságot az üzle­tekben árulnák, milyen árat szabna neki? — Ha üzletekben árulnék, nem lenne értéke. — Mit akar elérni az életben mint színésznő? — Sokan talán azt válaszol­nák, hogy szeretnék boldoggá tenni az embereket. S ha én azt mondom, hogy szeretnék jó szí­nésznő lenni, ez alighanem ke­vésnek látszik. Pedig ha meg­gondoljuk, nem is olyan kevés. Nagykabátban ülök a jánosi HNil hideg irodájában. Az ablakon béná­zó kinti világ fakó és ködös. Beniuc verse jut eszembe: „ . . . a sófalakon nincs kijárat... mord zimankó, ho­mály, pára..." A ködfátyol mögül eloderengnek a közelben álló Árpád­kori műemléktemplom körvonalai. Az óton traktorkerék ritkítja a latyakos garat. Klajbán jánosnéval beszél getek, aki levelekkel és hivatalos irn mányokkal a hóna alatt sokszor vé gigjárta az utat. Hatvanesztendős s foglalkozásra nézve a helyi nem zeti bizottság kézbesítője. Ha fűzős egészcipőjében feltűnik az út szélén a járókelők messziről megsüvegelik Mindenki ismeri és szereti, ő a falu népszerű Erzsi nénije. Füleken született, gyári munkás édesapja tizenkét gyermeket ne­velt, nagyon nehéz körülmények között. Az ötödik elemi elvégzése után kenyeret kellett keresnie a kopott ruhás kis Erzsinek. ijgflgl • - ­4H ' Jr .HKIÉ mt w • iW ts § •VS> ť'Síi' lÉSS^Í '' - . ľ. i - • szerben is megvolt, de akkor búzát tartottak benne a falu vezetői. A tagok hozták rendbe a helyi­séget, az esztrád műsorok és szín­darabok szereplői súrolták fel a padlót. Természetesen Erzsi néni klubot ali/uít Jánosiban. Bizton, hogy sikerüli, hiszen ért a fiatalok nyelvén. Cigány énekeseik is van­nak, azokat is bevonta a helyi csoport m inkájába. Erzsi néni szervezőképességét mindenki csodálja. Minden meg­mozdulás bölcsőjénél ott serény­kedik, lázasan ágál, talpal, intéz kedik. — Mennie kell a dolgok után — mondja szerényen. S még arra is jut ideje, hogy Jednota felügyelő-bizottságának el nöke legyen, a boltok tisztaságá­val, a kiszolgálás javításával tö­rődjék. Mert a fogyasztókat is ki kell elégíteni. Ezek után'már meg sem lepődöm, amikor közli, hogy önkéntes véradó, és a helybeli sportegyesületnek is alapító tagja. Elmondja, hogy a volt labdarúgó­pályán lakásokat építenek, ezért mielőbb új sporttelepet kell létesí­teni a községben. — Az utak már jók — mondja s kitekint a ködbe. — Nincs olyan nagy sár, mint valamikor ... Pár hónap múlva nyugdíjba megy, s azután majd régi szenve­délyének, a kertészkedésnek hó­Másokért szép önmagunknak élni 1934-ben került Jánosiba, férj­hez ment Klajbán János itteni asz­taloshoz. Nem ment jól az aszta­losoknak, ezért elköltöztek Kassa környékére, dohányosnak. 1943­ben Füleken vettek lakást a jólis­mert gyárkémények árnyékában, majd a front átvonulása után visz­szajöttek Jánosiba és felépítették házukat. Klajbán János 1966-ig ké­szítette az asztalokat, székeket, fiókos szekrényeket a derék Jáno­siaknak; ekkor alattomos kór tá­madta meg a szervezetét, félre kellett tennie a gyalut. Nemsoká­ra rá elhunyt. Azóta egyedül él­degél Erzsi néni a közösen szer­zett házban. Gyereke nem volt so­ha, a családi fészeknek szánt por­tát nem töltötte be a virgonc ne­bulók zsivaja. Hat év óta dolgo­zik kézbesítőként a HNB-n, s minthogy elérte a korhatárt, az idén nyugdíjba megy. Erzsi néni régi tagja a pártnak és 1950 óta a CSEMADOK helyi szervezetében tevékenykedik. A já­rási aktivista rögtön vezetőségi tagnak javasolta, mivel ismerte múltbeli lelkes munkásságát. Amikor Jánosiban megalakult a CSEMADOK, egy maroknyi csoport gyűrkőzött neki a munkának, ma pedig 140 tagot számlál a szerve­zet. S ez nem kis mértékben Erzsi néni érdeme. Jelenleg is ő a szer­vezet pénztárosa, mindenese. A ré­gi kultúrházban indult meg a munka, amely már a múlt rend­vezérletével. Ma is a CSEMADOK tartja karban az ódon épületet, melyben már mozi is van. Erzsi néni szemében büszke fény villan, amikor arról beszél, hogy nemsokára felavatják az új, emeletes kultúrotthont. Már az ablaktisztításnál és takarításnál tartanak, amit ugyancsak Erzsi né ni és a szervezet nőtagjai végez­nek. Legutóbb a „Bolondóra" című színművet mutatták be, a járási fesztiválra is beneveznek vele. Nehéz összetartani a gárdát, a sze­replők különböző helyeken dol­goznak. A színjátszócsoport szereplői autóbuszon, vonaton járják u kör nyéket. Nagybalogon, Korlátiban. Szútorban vendégszerepeltek, most ismét Szútorban várják őket, S Erzsi néni mindig ott szorong az ülésen a fiatalok között, szóval tartja őket, vidámság hímporát hintve maga köré. Szemében szün telenül élcelődésre kész mosoly bujkál, lényéből egészséges életerő sugárzik. Egy alkalommal elakadt a sár ban a vendégszereplésre Igyekvő szereplők autóbusza. Pótkocsis traktor sietett a segítségükre, s miután az is tengelyig süllyedt, gyalogszerrel folytatták útjukat. A közönség türelmesen megvárta őket a távoli falu kultúrházában. Az új kultúrotthonban klubhe­lyiség is lesz, s Erzsi néninek az a legközelebbi terve, hogy ifjúsági dolhat. Kitűnő földieper és málna terem a kertjében. Körtefáinak zamatos, sárga gyümölcsét min­denki dicséri. — A földieperrel kezdem a ker­ti munkát — mondja. — Ha ki­megy a föld fagya, ásózni, ge­reblyézni kell. Mivel semmitől sem fél úgy, mint a tétlenkedéstől, eltökélte, hogy a szövetkezet kertészetébe is eljárogat majd. Kell ott a dol­gos kéz. Estónként későn tér nyugovóra Aki sokat alszik, keveset él... Ha úgy adódik, hogy nem kell kimen­nie a faluba, átfut a húgához te­levíziót nézni. Ha úgy adódik ... De ritkán adódik így. S Erzsi néni ezt nem is bánja. Lám: csupán róla akar tam beszélni, s akaratlanul a köz ségről is szólnom kellett. Mert Er­zsi néni élete immár egybefonó­dott a falu életével. A fűzős cipő sárban is, porban is fürgén kopog az Árpád-kori templom és az új kul­túrház árnyékában. Azt kopogja, másokért szép önmagunknak élni Gyereke sohasem volt, nem ada tott meg neki, hogy pufók unokák bölcsője fölé hajoljon. így hát a rokonok és ismerősök gyerekeinek mondogatja Móricz Zsigmond intel­mét: „Légy jó mindhalálig." VERES JÁNOS tt érte, ai ebéd mór az asztalon van, csak rá várnak, g ételt, nem lartiitathattam. Az utcán sokan felismerték, i, és megfordullak utána. Kapujuk előtt ismét megfogtam ilönös szépérzés végigfutott rajtam. Valóban, csillag ő, ha irány is, de fénye van, sugara van, s az ember megérzi, SZABÓ GÉZA csupán pár szendvicset készít, meg feketét. Min denesetre ezen a napon­két órával korábban kelt, a lakást szépen kitakarí­totta, és előkészületeket tett a fogadásra. Már öt óra körül porszívózott, sikált, szidolozott, mert a kollégák, bár nagyon kedvesek, de van közöt­tük néhány „nagypofájú i&Jmit Kovácsnét, üzemünk legügyesebb és legszor­galmasabb dolgozófát a nőnap alkalmából kitün­tették. Ünnepélyes kere­tek között nyújtották át neki az oklevelet és a vi­rágvázát, mellyel kollé gái kedveskedtek. Azon kívül az üzemi klubban koccintottak az egészsé­gére. Kovácsné erről \ó­előre értesült és legkö zelebbi munkatársait vi­szonzásul még egy utó­koccintásra hívta meg sa­lát lakására. Ügymond — nő", akik „kibeszélik az embert". Ezért kicsit fáradtan került aznap munkahe­lyére, de mielőtt megkez­dődött az ünnepélyes ak­tus, nem felejtett ej né­hány sürgős telefont el­intézni. Felhívta a „nap­közit" és elnézést kért, amiért aznap későbben megy a gyerekért. A fér­jét is felhívta munkahe­lyén és megkérte, ugor­jon haza, mert nem em­lékszik rá (mármint ő, KovácsnéI, hoqy nem fe­lejtette-e a kacsái a sü­tőben. A fűszereshez ts telefonált, hogy egész biztosan és főleg ponto­san küldjék haza az ita­lokat, amit reggel sze­gélyesen megrendelt. Mi­kor mindezt elintézte, be­ment az ünnepélyre és boldogan tűrte, hogy ün­nepeljék. Mihelyt lehe­tett, elköszönt, rohant haza, hogy megtegye a vendéglátáshoz szükséges további előkészületeket. Űtközben sorban állt na­rancsért és kávéért, az orvoshoz is elugrott Pls­tukával, aki épp aznap törte be a fejét. A mo­sodából hazavitte az ab­roszokat, a hentesüzlet­ben sertéskarajt vásárolt, mert a férje megtelefo­nálta, hogy a kacsa való­ban benn maradt a sütő­ben. A -tortát is hazavitte a cukrászdából, mert Ko­vácsné nem bolond egye­dül sütni, megmosdatta a gyerekeket, megterítette az ünnepi asztalt, és rendbehozta magát ls. Azután legszívesebben le­feküdt volna a'udni. de tem lehetett, mert cseri­jeitek ... Az este nagyon szépen sikerült. A vendégek haj­nali négykor távoztak és láthatólag mindennel na­gyon meg voltak eléged­ve. Kovácsné azután vé glgnézett a lakáson és hozzáfogott a romok el­tüntetéséhez. A férjét is segítségül hívta, de az a tizenkettedik pohár 'tö­rölgetése után teljesen kimerült, és aludni tért. mert mint mondta — másnap ls van nap ... Es végeredményben ő meg­vette a virágait, a többi­hez semmi köze. Kovács­né nem tudott Idevonat­kozó ellenérvet, s külön ben is majd leragadt a szeme az álmosságtól. Azért elmosogatott, kl­porszívózott, rendbehozta a szétdúlt lakást, és mert az irodába indulásig volt még egy órája, íróasztal­hoz ült, és tervezetet dol­gozott ki egy benyújtan­dó javaslathoz, mely ezt a címet kapta: „javaslat a férfiak egyenjdgúságá­nnk tároyában . . ." DAVIO TERÉZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom