Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-24 / 83. szám, vasárnap

Luxus-e a magyar tanító? A Szlovákiai írószövetség magyar szekciója vezetőségének álláspontja (Folytatás az 1. oldalról) pontra is, amelyekről a CSEMADOK javaslatában nem történt konkrétabb vagy hangsúlyosabb említés. I. Javasoljuk az önigazgatás elvének megfelelő művelődéspolitikai kialakítását és érvényesítését. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk: a) Létrehozni a magyar Iskolaügy központi önálló irányító szervét. b) Az anyanyelvi oktatás biztosításán belül komplexszé tenni a magyar nyelvű óvodák, tanonciskolák, általános és szakközépiskolák hálózatát, önálló főiskolává alakítani át a nyitrai pedagógiai fakultás magyar tagozatát. Magyar tagozatot nyitni a nyitrai mezőgazdasági főiskolán és a pozsonyi vagy kassai orvosi fakultáson. Fontolóra venni az anyanyelven történő középiskolai tanárképzést ls. ej Hatályon kívül helyezni a " magyar és szlovák iskolák közös Igazgatására vonatkozó Intézkedéseket, d j Javasoljuk felülvizsgálni a középiskolai történelemoktatás rendszerét és az új helyzetnek megfelelően érvényre juttatni a magyar nép történetének tanítását is. ej Specifikus esetekben és megfelelő arányokban lehetővé kell tenni és anyagilag biztosítani a Magyarországon való tanulást. II. Szellemi életünk, nemzetiségi kultúránk kibontakoztatása érdekében szükségesnek tartjuk a következő intézmények létrehozását és működésük anyagi feltételeinek biztosítását: aj Országos Magyar Tudományos Intézet — nyelvtudományi, irodalomtudományi, történettudományi és néprajzi osztállyal, b j Országos Magyar Könyvtár c J Magyar Kőszínház pozsonyi székhellyel d j Hivatásos Magyar Népművészeti Együttes ej önálló Magyar Könyv- és Lapkiadó f) Az Oj Szón kívül egy új magyar napilap g) Kultúrpolitikai hetilap h j A „Príroda a spoločnosť" mutációjaként megjelenő „Természet és társadalom" N

ürnbergben befejeződött a nyugatnémet szociáldemokraták kongresszusa, amely már a következő országos választások jegyében zajlott le. A párt vezető egyéniségei nyíltan hangoztatták, hogy a választásokig feltétlenül helyre kell állítani a párt tekintélyét. Tény, hogy az SPD a tartományi választásokon több szavazót vesztett, és ennek kétségtelen az az oka, hogy belépett a nagykoalícióba. A CDU-val kötött házasság semmi jót nem hozott, hiszen ez a párt Erhardttal csődbe jutott, és a csőd után az SPD ennek ellenére készségesen segítséget nyújtott Kiesingernek. Éppen ezzel kapcsolatban alakult ki a leghevesebb vita a nürnbergi kongresszuson, és a párt vezetőségének csupán négy szavazat többséggel sikerült jóváhagyatnia a nagy koalícióval kapcsolatos eddigi politikáját. A baloldali ellenzék túlságosan vontatottnak tartja az úgynevezett keleti politika eddigi eredményeit, valamint a koalíció eddigi gazdasági és népjóléti intézkedéseit. Az alacsonyabb pártszervezetektől 951 javaslat érkezett be, amelyekben állást foglalnak az NDK és az OderaNeisse határ elismerése mellett, követelik a müncheni diktátum teljes érvénytelenítését, a szükségállapot-törvény elutasítását, a munkások részvételét önálló folyóirattá történő átalakítása 1) Lehetővé tenni a televízió magyar adását. III. Az államalakulat föderatív rendezésének következtében felmerül a társadalmi szervezetek újraszervezésének és kibővítésének szükségessége. A csehszlovákiai magyar nemzetiség nagyobb fokú aktivitása érdekében javasoljuk: a) A Szlovákiai Ifjúsági Szövetség mellett önálló mamagyar pionírszervezet és ifjúsági szervezet létrehozását, b j A csehszlovákiai magyar pedagógusok országos egyesületének megalakítását, c J Az Ojságírószövetség és az Írószövetség magyar szekcióinak jogi személlyé történő átminősítését és fontolóra venni ezek önálló szervezetté alakítását. IV. Az első köztársaság idején a csehszlovákiai magyarság legjobbjai, kommunisták, pártonkívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek tömegei aktív és progresszív szerepet játszottak az ország életében. Ennek ellenére — az 1938-as események reakciójaként — az Itteni magyarságot sommásan és kollektíve felelőssé tették a köztársaság feldarabolásáért, és ez a kollektív vád olyan alapvető dokumentumokban is kifejezésre jutott, mint a Kassai Kormányprogram. Követeljük e mai napig hivatalosnak tekintett, kellőképpen és nyilvánosan nem korrigált álláspontnak revideálását, a kollektív vád alapján ártatlanul sérelmet szenvedettek rehabilitását, a magyarság 1945—1948 közti jogfosztottsága ellen tiltakozók pereinek felülvizsgálását, az 1945—49 között hozott Jogfosztó rendeletek következtében előállt anyagi károsodások megtérítését. Szükségesnek tartjuk a reszlovakizáció hivatalos és nyilvános anullálását, a magyar nyelvterületen megváltoztatott helységnevek visszaállítását, a magyar lakosság viszonylatában beállt indokolatlan burszoánacionalista vádak elítélését. A csehszlovákiai magyarság a szociailsta építés folyamán több alkalommal is fényesen bebizonyította politikai érettsé gét, állampolgári kötelességeit példásan teljesítette, s ennek alapján az egyenrangú igényével kér részvételt a köztársaság népeit megillető jogok élvezésében (ís gyakorlásában. az üzemek irányításában és az újjasizmus ellenes határozott harcot. Ezeket a javaslatokat azonban a pártnap rendezői az asztalfiókba süllyesztették. TagadAz ellentmondások tovább mélyülnek hatatlan, hogy néhány pontban sikerült némi javulást elérni, de a lényeges kérdésekben a kitűnően működő gépezet hűségesen kiszolgálta a párt vezetőit. A Szociáldemokrata Párt nyugat-berlini vezetőit ennek ellenére kellemetlenül érintette a nürnbergi pártnap, amely megsemmisítette a vietnami tüntetésben valő részvételért kizárt Harry Ristock és Erwin Beck ellen hozott kizáró határozatot. Éppen ezzel a rendkívül erős tiltakozást kiváltott eseménnyel kapcsoi-Vban emlegették Csehszlovákiát is, mintegy bizonyítva, hogy a demokratizációs folyamatot a tőkés államok pozitív erői rendkívül elénk figyelocnmci kísérik. Alfréd Gleitze, a D le Falken V. A közelgő választás a csehszlovákiai magyarság életében is rendkívül fontos politikai esemény. Társadalmi életünk demokratizálódása szempontjából fontosnak tartjuk, hogy aktívan vegyünk részt a választások előkészítésében. Tekintettel arra, hogy a megújhodási folyamat a mi életünkben viszonylag megkésve érvényesül, a mi szempontunkból különösen szükséges a választások elhalasztása. Véget kell vetnünk annak a politikai gyakorlatnak, amely a magyarság közéletében folyamatosan a funkciók szükséges rotációjának mellőzésével a konzervatív nézetek hordozóinak biztosított túlsúlyt. Hazug az az állítás, mely szerint a je lenleg funkciókban lévőkön kí vül a magyarságnak nincsenek politikai és közéleti szerepre alkalmas személyiségei, s e téves állítás következtében gyakran előfordul, hogy a felelős helyekre magyarok helyett olyan más nemzetiségűek kerülnek, akiknek egyetlen kvalifikációja a magyar nyelv ismerete. Közéletünk demokratikus megújhodása érdekében szükségesnek tartjuk, hogy mindazok a közéleti tényezők, akik megalkuvásukból s passzivitásukból eredően sem politikailag, sem erkölcsileg nem álltak hivatásuk magaslatán, ne vehessenek tovább részt a közélet irányításában. Kérjük, hogy a választásokat előkészítő és lebonyolító bizottságokban a magyarság képviselői is megfelelő számban vegyenek részt minden szinten. A szlovák nemzet eddigi története során számtalanszor tapasztalta, mit jelent elnyomottnak, alárendeltnek, kisemmi zettnek lenni. Most, amikor eljutott ahhoz a lehetőséghez, hogy önálló nemzeti létét teljes mértékben kibontakoztassa, bízunk abban, hogy történelmi hivatásának magaslatán fog állni, és a vele együtt élő nemzetiségek államjogi helyzetét a nem zetek és nemzetiségek teljes egyenrangúságának, önrendel kezésének és önigazgatásának elvei alapján rendezi. Az az elv, amit Ľudovít Stúr több mint száz évvel ezelőtt fejezett ki, máig hatóan érvényes: „... Nem az a boldogság, ha mások rovására emelkedünk fel és másokat elnyomunk, hanem az, amikor együtt élhetünk mások; kal, s azok ugyanolyan műveltek, ugyanolyan boldogok, ugyanolyan elégedettek, mint mi vagyunk!" nevű ifjúsági szervezet vezetője a két pártfunkcionárius kizárását elítélő gyűlésen kijelentette, hogy „az ember legszívesebben emigrálna Prágába..Harry Ristock ugyanezen a gyűlésen megállapította, hogy „Csehszlovákiában a szocialisták többet értek el, mint a szociáldemokraták Berlinben .. A SPD jobbszárnyának vereségét még láttatóbban bizonyítja, az, hogy Klaus Schütz nyugatberlini polgármester — akit a párt országos vezetőségébe jelöltek — nem kapta meg a szükséges szavazatokat. Schütz a jobbszárny egyik reprezentánsa, és indokoltan vádolják a kedvezőtlen nyugat-berlini helyzetért. Nürnbergben bebizonyosodott, hogy az 1966 júniusában megtartott dortmundi pártnap óta megerősödött a hivatalos irányvonal ellenzéke. A pártvezeLŐség eddigi politikája következtében a nagy koalícióhoz való csatlakozás óta a párt minden választáson szavazatveszteséget szenvedett, míg a CDU és az neonáci párt új híveket szerzett. Nemcsak a választók, hanem a tagság körében ls egyre nő az elégedetlenség, de a pártvezetőség a CDU-val való szaki tás, az új keleti politika erélyes támogatása helyett — a válasz tások érdekében — csak némi külső „koznetikára" hajlandó. Ez azonban nem jelent kiutat. Ilyen meghökkentő kijelentést még tavaly ls hallhatott az ember. Az Időpont nagyon kedvezett az efféle kijelentéseknek. Már elcsitultak a prágai írókongresszus hullámai. A hatalom megtette a magáét az írókkal szemben. Am a tavalyi oktalan intézkedések vidéken sem maradtak hatás nélkül. A konzervatív vezetők Itt is éltek hatalmi jogaikkal. Ojra bizalmatlanul néztek az értelmiségiekre, kivált, ha szólni és bírálni is mertek. Járásunkban ma is elfogultak az értelmiséggel szemben. Ennek fő magyarázata az egyes ilyen vagy olyan tisztséget betöltő személyek alacsony műveltsége. S bennünket, magyar nemzetiségű kommunistákat többnyire ilyen vezetők képvsielnek ma is. Ha egy-egy értelmiségi bekerült valamelyik választmányba, vagy hallgatott, vagy idomult ő is a többihez. A beleszólás, a diktátumi jog annyira erős volt, hogy pl. a CSEMADOK járási vezetőségébe javasoltakat a hatalmi szervek egyes személyei nyugodtan törülhették a Jelöltek névjegyzékéből. Nem tudom volt-e ilyesmire felhatalmazásuk, de ha volt, én akkor is antidemokratikusnak tartom az ilyen diktátori módszert. Tudtommal a CSEMADOK kormányilag és alkotmányilag jóváhagyott szervezet, amely a magyar dolgozók kulturális ügyeit hivatott szolgálni. így saját maga választhatja meg vezetőit és képviselőit. Nagyon hasznos lenne itt is biztosítani végre a szocialista demokrácia elveinek feltételeit. S akinek ez nem tetszik vagy nem képes ekképpen dolgozni, tanácsolják el más munkakörbe, hogy ne legyen az ember kiszolgáltatva a maradi és nem kommunista szellemben gondolkodók kénye-kedvének. Kereken és őszintén mondva: Itt is megérett az idő az ilyen vezetők és választmányi tagok leváltására. Hiszen annyi értelmes, igazán kommunista ember van járásunkban, akiket szókimondásukért, helytállásukért, valóban kommunista magatartásukért mellőznek máig ls. Az ilyen légkör eredménye a félelem. „Inkább hallgatok, mint sem bajom történjék." Ez is álláspont, de tarthatatlan. Igy történhetett meg, hogy tanítóink is inkább mindent lenyeltek. Ez volt a kényelmesebb és a biztosabb. És részben igazuk volt. Négy éve hallgatok én is, nem is bántott engem senki azóta, csak a lelkiismeretem, mely végre szólásra bírt. Március 12-én módszertani napon voltunk Királyhelmecen. Az összejövetel nagyon hasznos volt, és az előadások ls. Nagyon értékes volt például Kovács kolléganő előadása a szlovák nyelv tanításának módszereiről a magyar iskolák 1—5 évfolyamában. Am bántó, hogy az előadások után csak négyen szólaltak fel. Egyiktől, másiktól megkérdeztem: — Miért nem szóltál arról, amit a szünetben oly bizalmasan mondtál el nekem? A válasz a régi volt: — Majd bolond vagyok, hogy aztán piszkáljanak. Nem jobb így? Nyugodtan megyek haza. Ebben is van valami. De nyugodt lehet-e az ilyen ember? Mind több más város, Fülek is hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt években. Elkészült a szennycsatorna és a vízvezeték hálózat, felépült két iskola, több állami és szövetkezeti lakás. A közelmúltban megtartott városi pártkonferencián szó esett a városi üzlethálózatról is. Ugyanis Füleken csak három helyen lehet élelmiszert vásárolni, holott a városnak hétezer lakosa van, arról nem is szólva, hogy a környező falvak lakosai is idejárnak vásárolni. A háromból kettő olyan kicsi, hogy alig pár ember fér el egyszerre benne. A konferencián a HNB titkára, Privacsek elvtárs megemlítette felszólalásában, hogy a járási szervek figyelmét már többször is felhívták a tarthatatlan helyzetre, de mindmáig nem találtak megértésre. Nincs Hiszen van problémája, a meglátása is helyes, de nyilvánosan már fél kimondani. Ez a „fél" szó rákfenéje sok mindennek. Pedig, milyen lelkesen kérdezgetik egymástól... — Olvastad a Pravdát? S ta olvastad a Rudé právot? Láttad már az Oj Szót? Vagyis a megújhodásért ők is lelkesednek, helyeslik, de még nem bátorította fel őket annyira, hogy szólni is merjenek. Egyik-másik száján újra kibugygýant a „magyar tanító csak luxus" sértő kifejezése, ami máig is fáj önérzetüknek. És igazuk van. Miért lennénk mi luxus valamik? S ha egy-két felelőtlen személynek ilyen a véleménye, azt már valós dolognak kell elkönyvelnünk? Nem tették-e meg a magyar tanítók a magukét a jogfosztottság éve után napjainkig? Miért kell annyiszor elmarasztalni ezeket a tanítókat? A magyar tanítóknak nemcsak rossz tankönyvekkel, az elavult tanrendszerrel kellett komolyan megbirkóznia, hanem egyéb megalázó kisebbítő tényezőkkel ls. Rajta mindenki kénye-kedve szerint rúghatott, de azért végezte becsülettel a munkáját. Vajon a magyar iskolákból kikerült gyerekek nem úgy építlk-e a szocializmust, mint más iskolából kikerültek? Nem állják-fi meg a helyüket mindenütt? Nem végzik-e el egyetemi tanulmányaikat sikeresen? Hogy vannak fogyatékosságaik, da^ kérem, ki volt mentes ebben az országban ez alól eddig? Ezekről is értesül már a nagyközönség. Nem kielégítő a szlovák nyelv tanítása? Hányszor mondták már a magyar tanítók, hogy a jelenlegi szlovák tankönyvek nem jók, azokból nem lehet a magyar gyereket megtanítani szlovákul. Ki tett e téren valami érdemlegeset? Higygye el végre mindenki, hogy mi igen is meg akarjuk gyermekeinket tanítani szlovákul, de németül, angolul, oroszul is. A szlovák nyelv tanításához pedig jó és korszerű tankönyv kell. Értsék ezt már meg végre az illetékesek. S ha nincs ilyen tankönyvek megszerkesztésére megfelelő szakember, na szégyelljük mintának venni például a Magyar Népköztársaságban a 7 és 10 éves gyerekek számára kiadott: „Képes nyelvkönyv gyermekeinknek" című sorazatot. Ebből lehet idegen nyelvet tanítani. Az első lapon a legfontosabb anyagot találjuk a kezdők számára, a köszöné- J seket. A második oldalon azokat a tárgyakat, amelyekkel mindennap találkoznak odahaza és az Iskolában. Minden tárgy megnevezéséhez ott van megfelelő színű kép ls. A harmadik oldalon már egy-két tőmondat is szerepel. Was ist das? Das ist der Ofen. És a felelet után ott áll a kályha. Adjunk a magyar gyerekek kezébe ilyen szlovák tankönyveket! Az eredmény biztos jobb lesz. Lám, ez ls egy probléma a sok közül, s ha megoldást nyer, kevesebb ok adódik a magyar tanítók elmarasztalására. Tudjuk mi a kötelességünket, de mások is érezzenek hasonlót velünk szemben, akkor talán nem leszünk „luxus cikk". TÖRÖK ELEMÉR a városnak nyilvános WC-je, utcái macskakövesek, míg a járási székhelyen, Losoncon az üzletek is szépek és az utakat portalanították. A cigánykérdés megoldásával is többet kellene foglalkozni, mert a „Sereg"-ben bizony siralmas a helyzet. Éppen ezért sürgősen meg kell találni a kiutat. Füleken két üzem is van, a bútorgyár és az országszerte ismert zománcgyár. A területi átszervezés előtt járási székhely volt és gazdag munkásmozgalmi múlttal rendelkezik. A felsőbb szerveknek mindezt figyelembe kellene venniük és az eddiginél nagyobb mértékben elősegíteniük a város fejlődését. SZTANÖ LASZLO, Fülek Több figyelmet Füleknek