Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-21 / 80. szám, csütörtök

Mindig józanul Egy idős kommunista az új szellemi SZIGETI JŰSKA bácsit a ma­gyarbéliek mindig úgy ismer­ték, mint aki számára semmi sem közömbös. Aki örül közsé­ge szép eredményeinek, és bosz­szantják a sikertelenségek. Úgy­szólván minden tömegszervezet­nek tagja volt. Még a CSISZ­munkából is kivette részét. A pártgyűléseken maidnem min­dig akadt mon­danivalója. Gaz dag élettapasz talatait szívesen átadta a fiata­labbaknak; 1921 töl kommunista Persze, nem csak a helyi problémák ér dekelték, az egész társadalom ügyét a szívén viselte. A falu idősebbjei arra is emlékeznek, hogy Szigeti bá­csi már 1919-től tagja volt a vendéglátó ipari dolgozók szak­szervezetének. — 1919-től 1924-ig a pozsonyi Schmldt—Hanzel borozóban csa­posként dolgoztam — meséli. — Szakszervezetünk gyakran szervezett sztrájkokat. Igy sike­rült kiharcolnunk a vendéglátó­ipari dolgozóknak a szabad napot és a szabadságot. A 10 órás munkaidő bevezetését is kicsikartuk. Aztán a kefegyárban eltöltött öt évről beszél. Erről a munka­helyéről baloldali nézetei miatt 1929-ben elbocsátották. Ez egy­ben azt is jelentette, hogy fel­rült a feketelistára és a fel­ibadulásig nem is kapott ál­ndó munkát. Pedig hét gyer­eke számára kellett a kenyér­ről gondoskodnia. Közben 1938­ban csak hajszálon múlott, hogy Horthy katonái mint kommu­nistát nem végezték ki. A FALUBAN is 1921-ben ala­kult meg a kommunista párt. Három évvel később a községi választásokon képviselővé vá­lasztottak. — A legnehezebb időket a deportálás alatt kellett megér­nünk. Mindent elkövettünk, hogy ne kelljen elhagynia a falut annak a 16 parasztcsalád­nak, amelynek a deportálási parancsát már megkaptuk. 1947­ben azonban a demokraták fe­lülkerekedtek a faluban és kizártak a nemzeti bizottságból. Ekkor egy-két családot mégis elvittek Csehországba, de a februári győzelem után rövide­sen visszakerültek. Ojból min­den a helyes kerékvágásba zök­kent. Az elsők közt nyílt meg a ľmagyar iskola is a faluban. A Csemadok is megalakult. Sőt, tánccsoportja rövid időn belül országos hírre tett szert. A CSISZ-szervezet is figyelemre méltó munkát végzett. Aztán egy idő után mintha az embereket semmi sem érde­kelte volna. Azt hiszem, nem­csak nálunk volt ez így; amiért egykor lelkesedtek, az lassan frázisként hatott. A közgyűlé­seken alig jelent meg egy-két ember. Sokan még aziránt sem érdeklődtek, hogy kit választa­nak meg. Az volt a vélemény, hogy úgyis mindig ugyanazokat jelölik. Mi tagadás benne, a párt iránti bizalom is megcsap­pant. Volt idő, amikor maguk a párttagok sem jártak el a gyűlésekre. Arról már nem is beszélve, hogy a pártonkívüliek előtt nem igen nagy tekintély­nek örvendett a pártszervezet. Bevallom, jómagam is sok min­denben csalódtam. Olykor már azt hittem, hogy hiába har­coltunk annak idején. — És most? — Most megint reményke­• ÜJ REPÜLŐJÁRATOK Április 1-én lép érvénybe a repülőjáratok új nyári menet­rendje, mely szerint a Karlovy Vary és Prága közötti légivo­nalon egész héten át két repü­lőgép közlekedik. Újdonság a közvetlen 'légi közlekedés Sliač — Bratislava— Brno és Karlovy Vary között, valamint Karlovy Vary—Brno— Ostrava és Kassa között. Június 7-től hetenként kétszer, éspedig minden pénte­ken és vasárnap indul személy­szállító repülőgép Karlovy Va­ryból Berlinbe s onnét vissza. dem. Nem is tudom elmondani, milyen érzés látni, hogy az em­berek újból bíznak a pártban. A párt pedig bízik a tömegek­ben. Az emberek érzik a párt őszinteségét, mint ahogyan azt is érezték, ha a párt nem volt hozzájuk őszinte. Persze még sok a tennivaló a nemzetiségek problémáinak rendezésében. Ezt mindnyájan jól tudjuk. Fontos lesz, hogy a csehszlovákiai ma­gyar sajtó, a CSEMADOK, a kiadó és a többi szerv betöltse igazi küldetését és bátran síkra szálljon az Itt élő magyarok jogaiért. Az Új Sző hasábjain a plénum óta már jelentek meg ilyen bátor hangú cikkek. Az ilyen hangot végre elvárjuk a magyar képviselőktől is. AZ ÚJ SZELLEM persze, csak akkor hozhatja meg a várt eredményt, ha eljut az ország minden részébe, ha mindenki magáévá teszi. Jó, hogy a párt központi bizottsága saját ma­gánál kezdte a hibák feltárását. Szükséges azonban, hogy ez a folyamat ne álljon meg. Vagyis az üzemekben, városokban, de még a legkisebb faluban is ugyanilyen nyíltan rámutassunk mindenre, ami helytelen. Pél­dául mondjuk ki végre, hogy a szlovák és a magyar iskolák közös igazgatás alá való helye­zésével megkárosítottuk a nem­zetiséget. Itt az ideje, hogy be­lássuk: a magyarlakta közsé­gekben magyar nyelven kell le­folyniuk a különböző gyűlések­nek. Az semmiképpen sem je­lenthet megoldást, ha a szlovák nyelven megírt beszámoló fel­olvasása után megkérdezzük: óhajtja-e valaki, hogy magyarul is felolvassák ugyanezt. Termé­szetesen, senki sem kívánja, hi­szen ez felesleges időrablást jelentene ... Nem gondolok azonban csupán a nemzetiségi problémákra, hiszen az új szel­lem mindenre vonatkozik, min­denre ki kell terjesztenünk. Ugyanakkor ébereknek kell len­nünk, nehogy bizonyos dolgok­ban fordított végletekbe es­sünk. A józanság ma is idősze­rű követelmény! JILEK KATALIN A NAGYKÜRTÖSI JÁRA'SI P Á R T K O N F E R E N C IA R Ó L A megújhodás idején született Az ország egyik legelmara­dottabb vidékén, Közép-Szlová­kia déli határszélén új járás születik. A gyakorlatilag még nem létező járásnak a konfe­rencián megalakult a pártszer­vezete, amely tiszta lappal kez­di működését. A konferencia küldötteinek igyekezete ezért felette hatékony lehetett: nem kellett időt és energiát veszte­getni a múltra, amely nem volt, hanem egy irányban összponto­sulhatott a munka — olyan biz­tosítékok megteremtésére már a születésnél, hogy az új járás pártszervezetének ne kelljen végigjárni a hibákkal, tévedé­sekkel, nem demokratikus mód­szerekkel szegélyezett görön­gyös utat. Milyen biztosítékokat terem­tettek maguknak a nagykürtösi járás kommunistái a jövőre? Mindenekelőtt a személyekben válogattak nagy felelősségtu­dattal. Vezetőiket a volt loson­ci járási pártbizottság legjobb­jaiból, valamint új, a párt meg­újhodási folyamatát egyértel­műen támogató emberekből vá­logatták ki. Szem előtt tartották azt is, hogy az új járás lakos­ságának 31 százaléka magyar nemzetiségű, és a járási párt­bizottság összetételében ezt fi­gyelembe vették. A számbali arány betartásán felül a szlo­vák tisztségviselők közé ls olyan elvtársak kerültek be, akik jól bsszélik a magyar nyel­vet. Egymás megértése, a nyel­vi féreértések elkerülése a ve­gyes lakosságú járásban a de­mokratizmus egyik fö feltétele. Erre célzott Zoltán Palkó — ve­zető titkárnak választották meg —, aki beszámolójában kijelen­tette, hogy a tömegpolitikai munka végzésével olyan elvtár­sakat kell megbízni, akiknek nemcsak jó e munkához a vi­szonyuk, hanem képességeik is megfelelnek e munka követel­ményeinek. Ilyen képességnek tekinti a kerületi pártbizottság nemzetiségi kérdésről hozott friss határozata a két nyelv is­meretét a vegyes lakosságú te­rületeken. A járás furcsa járás lesz: nincs egy városa sem, s csupán egyetlen üzeme van, a Dolina bánya. A bánya létfontosságú a járás számára. Ezért volt oly heves Gábor mérnök felszólalá­sa a konferencián: egy beszél­getést elevenített fel a bánya­ügyi miniszter helyettesével, akiről kitűnt, hogy végképp tá­jékozatlan a bánya helyzetét és lehetőségeit illetően. Jogosan követelte Gábor elvtárs, hogy ilyen embereknek nem lesz sza­bad a jövőben létfontosságú üzemek sorsáról dönteniük. A demokratikus fejlődés további biztosítékait követelte Stefan Procházka, a nagycsalomijai szlovák iskola tanítója: olyan munkastílust követelt az új párt­bizottságtól, amely nem teszi lehetővé a múltban tapasztalt gyakorlatot, amikor a Gépkocsi­forgalmi Vállalat pártszerveze­tét a legjobbak közé sorolták, de e vállalat képtelen volt bizto­sítni a vasút nélküli járás zök­kenőmentes autóbuszforgalmát. Az elvtársak tudatosították, hogy a demokratizálódási fo­lyamatot képtelenség csupán a járáson belül megvalósítani. Nekik lényegesebb biztosíték kell. Dr. Pohánka gyermekor­vos ezért a törvényességre, a törvények egyenlő betartására figyelmeztetett. Kijelentette: „A kellőképp meg nem indokolt halálos ítélet — gyilkosság, mégha felsőbb utasításra hajtják is végre. Hiszen ezen az ala­pon követelhettük a háborús bűnösök kiadását. A bűnösök felmentése ismét törvénysértés lenne. A „valakiknek" nevük is van. Meg kell nevezni őket." Jozef Sliuka Pótorról a meggon­dolatlan intézkedések veszélyé­től ővta az alakuló pártszerve­zetet: „Kérdeztem, mit hozott a területi átszervezés? Senki sem tudta megválaszolni a kérdést. De milyen károkat okozott a te­rületi átszervezés némely vidé­ken? Sajnos, ezt sem mérte fel senki". Böjtös János ipolynyéki tanító figyelmeztetett rá, hogy az új járásban nincs sem ma­gyar középiskola, sem szakisko­la. E követelmény kielégítése a demokratikus fejlődésnek szintén alapfeltétele. Ne gondoljuk, hogy a konfe­rencia egyoldalú volt. A fele­lőtlen, hangulatkeltésen alapuló demagóg bírálatok megfelelő választ kaptak, pl. Barto elv­társtól. A kommunisták nem en­gedik meg, hogy az árral fele­lőtlen emberek ts ússzanak. Olyan bírálat, amely nem ala­pul tényeken, nem segíti, ha­nem diszkreditálja a demokra­tikus törekvéseket. A demokrácia a nagykürtösi járásban nem jelent csupán po­litikai aktivitást. Ebben az el­maradott járásban, ahol száz la­kosra csak 4,8 ipari dolgozó jut, a gazdasági fejlesztés jelenti a demokráciát. A legtöbb köve­telmény a vasút felépítését és foglalkoztatást nyújtó üzemek idetelepítését célozta. Az elvtár­sak nagyon sokat várnak attól, hogy Nagykürtösön járás ala­kul. E remények be nem váltá­sa a demokratikus fejlődés megcsúfolása lenne, s a sok lel­kes szó csupán szó maradna, ha nem támasztanák alá gazdaság­fejlesztési tettek. A demokrácia ebben a járásban iparosítást je­lent — így látják a helyzetet a járás kommunistái, s így kell látni ott is, ahol a fejlesztésről végső soron döntenek. Külön­ben a múltban oly káros kö­zönyt kiváltó gyakorlatot ele­venítenénk fel. Még egy megjegyzés kíván­kozik e sorok végére: a konfe­rencián meglepően kevés volt a jól tájékozott magyar felszóla­lás. Ez nem csekély mértékben annak tudható be, hogy a Cseh­szlovák Televízió és Rádió nem érezteti hatását e vidék magyar­lakta területein. A bratislavai magyar adás nem fogható, a te­levíziónak pedig nincsen ma­gyar adása. A TV és rádió hatá­sa hiányzik itt — ezt bírálták a konferencián. Hozzátehetjük, hogy jogosan, mert ez a hiány fékezi az itteni magyar lakos­ság politikai aktivitását. VILCSEK GÉZA MIRŐL ÍRNAK A PRÁGAI LAPOK A Rudé právo tegnapi máso­dik kiadásában megjelent a szerkesztőség kommunistáinak állásfoglalása az olvasók és az elmúlt időszakban lezajlott párt­értekezletek delegátusai részé­ről elhangzott bírálathoz. A szerkesztőség kommunistáinak nyilatkozata a többi között megállapítja, helytelen volt az az álláspont, amely szerint a decemberi és a januári plenáris ülésen felmerült problémák ki­zárólag belső pártügyek. A nyi­latkozat a továbbiakban megál­lapítja, hiba volt az is, hogy J. Hendrychnek a januári plé­num után közölt cikkét a szer­kesztőség nem kommentálta, noha annak tartalmával a szer­kesztők többsége nem értett egyet. A pártértekezleteken a hiá­nyos tájékoztatás miatt a Köz­ponti Bizottság és a Rudé prá­vo címére elhangzott bírálatok teljesen indokoltak — áll az állásfoglalásban. — A jelen pillanatban az új­ság mindennapi arculatát, szel­lemét tartjuk döntő fontosságú­nak és azt, hogy milyen követ­kezetességgel harcol életünk szocialista demokratizálásáért. A központi pártlap kommu­nistáinak véleménye szerint az elkövetkező időszakban a párt­szervek elé javaslatot kell ter­jeszteni arra vonatkozóan, mi­képpen használjuk fel a decem­beri és januári plénum vita­anyagát. A Rudé právo főszer­kesztője és a lap szerkesztőbi­zottsága a nyilatkozat szerint a központi bizottság plénumá­nak tartozna felelősséggel mun­kájáért. A Rudé právo kommunistái tudomásul vették a lap főszer­kesztőhelyetteseinek lemondá­sát és ugyanakkor egyhangú­lag bizalmat szavaztak O. Švest­ka elvtársnak, aki főszerkesz­tői minőségben becsületes em­beri magatartást tanúsított a szerkesztőségi kollektívával szemben, s a legutóbbi KB ple­náris ülésen Is követkézetesen a progresszív erőket támogat­ta. A nyilatkozatban a Rudé právo kommunistái követelik, hogy vizsgálják felül a CSKP Központi Bizottsága 1967 szep­temberi plenáris ülésének a IV. írőkongresszussal foglalkozó ha­tározatát, amelynek alapján valóra válhattak a kultúrpoli­tikában foganatosított káros in­tézkedések. őszintén nagyra értékeljük azt a munkát, amit a párt és a társadalom megújhodásáért tet­tek újságíró kollégáink a napi­lapokban, rádióban és a televí­zióban — szögezi le a nyilat­kozat. A Rudé právo kommu­nista újságírói ugyancsak köve­telik az Újságíró Szövetség rendkívüli kongresszusának összehívását és a sajtótörvény demokratikus módosítását. Prágában az elmúlt napok­ban olyan hírek keltek szárny­ra, amelyek szerint A. Novotný köztársasági elnök beteg. Ezzel a hírrel kapcsolatban a Večer­ní Praha keddi számában V. Kral — Közlemény a köztársa­sági elnök egészségi állapotá­ról — címmel az alábbi cikket írja: Ez a közlemény természete­sen nem jelent meg. Az embe­rek és funkcionáriusok között azonban más hír kering — az, hogy az elnök súlyos beteg. Ha ez valóban így van, akkor az elnöki iroda munkatársainak kötelessége hivatalos közle­ményt kiadni, ahogy ez több országban szokás. Jó szokás ez. Az igazság ilyen közlésével ele­jét lehetne venni a fantázia szüleményeinek. De ha az ál­lamfő egészségi állapota való­ban komoly, akkor meg fele­lőtlenség, hogy a legkülönbö­zőbb helyekről, ideszámítva a legközelebbi munkatársait ls, nyilvános vitákra invitálják. Ebben az esetben hadd nyilat­kozzon az orvosi kolégium ar­ról, hogy az elnök képes-e az igényes funkciót betölteni. Hí pedig nem beteg, akkor az ál­híreket meg kell cáfolni. A. No­votný mint párttag és mint ál­lampolgár köteles kifejezni vé­leményét a jelenlegi belpolitikái fejleményekről. Kedden beszámoltam már ol­vasóinknak arról, hogy Karel Mestek földművelés- és élelmi­szerügyi miniszter néhány ki­jelentésével az újságírók nem értettek egyet. Nos, tegnap a Zemédélské noviny, annak a minisztériumnak lapja, amely­nek élén Karel Mestek áll, közli a minisztérium kommunistái­nak nyilatkozatát. A nyilatko­zatban bírálják Mestek minisz­tert amiatt hogy nem tájékoz­tatta a minisztérium kommu­nistáit kellőképpen a CSKP KB decemberi és januári plenáris üléséről. A nyilatkozat a többi között megállapítja, hogy „A miniszter elvtárs a miniszté­rium kommunistáinak gyűlésén ugyan kifejezte teljes egyetér­tését a decemberi és januári plénum eredményeivel, de nern határolta el magát egyértelmű­en az előső időszak helytelen módszereit il". A szerdai Mladá fronta közli a szerkesztőség nyilatkozatát arról, hogy az egész szerkesz­tőségi koll iktíva nem ért egyet a CSISZ K 3 elnökségének hét­főn közzé :ett nyilatkozatával. Az elnökség a — cseh és szlo­vák fiúk és lányok védelmező­jének szelepében mutatkozik, noha ez n;m fedi a valóságot — áll a M adá fronta nyilatko­zatában. „Meggyőződésünk, hogy napj ainkban a fiatalok képesek negtalálni azokat a szervezeti formákat, amelyek a legjobban kifejezik legsajáto­sabb érdekeit. Az adott hely­zetből azonban a CSISZ képvi­selőinek, elsősorban M. Zavadil elvtársnak, szintén 'le kell von­ni a mega kuvás nélküli követ­keztetéseket." Rokonszenves a Mladá fronta állásfoglalásában az, hogy nem marad a s láváknál, hanem fel­hívással f( rdul az egész cseh­szlovákiai ifjúsághoz, a peda­gógusokho'. és nevelőkhöz, fe­jezzék ki :lképzelésüket az if­júsági szervezetről, illetve szer­vezeteiről. „Napjaink elsődleges feladata — áll a nyilatkozatban — a pozitív tettek, amelyek segítik a megújhodási folyama­tot." Prágában az egyetemisták ko­moly előkészületeket tettek az Egyetemi Ifjúsági Szövetség megalakítására. Kedden meg­alakult a prágai főiskolások ideiglenes akcióbizottsága, amelyben 17 felsőoktatási in­tézmény hallgatóinak képvise­lői foglalnak helyet. Az akció­bizottság programjában kifeje­zi a párt progresszív erőinek teljes mértékű támogatását, s annak a véleményének is kife­jezést ad, hogy az idei válasz­tások időpontját el kell halasz­tani, mert a választási törvény több módosításra szorul. Prog­ramjuk utolsó pontjában ez áll: • „Jelentkezünk az ENSZ-nek az emberi jogokról 1948-ban ki­adott általános deklarációjá­hoz." Érdekes esetről ad hírt a Vo­jenské zpravodajstvo című kato­nai tájékoztató bulletin. Sámuel Kodaj, az SZLKP KB póttagja, nemzetgyűlési képviselő, a ke­leti katonai körzet politikai csoportfőnöke a bulletinben kö­zölt interjúban elmondja, hogy pár hónappal ezelőtt néhány magas rangú szlovák nemzeti­ségű katonatisztnek azt java­solták, mondjanak le funkció­jukról. „Velem még a decemberi plenáris ülés előtt Mamula, a CSKP KB 8. főosztályának ve­zetője és Gomulka tábornok be­szélgetett. Javasolták, hogy cso­portfőnöki funkciómról mondjak le, és egyúttal felajánlották a Trenčíni Járási Nemzeti Bizott­ság elnöki funkcióját. Javaslatu­kat azzal indokolták, hogy el­vesztettem a politikai bizal­mat." Sámuel Kodaj vezérőr­nagy azonban lelkiismeretére hallgatva tiltakozott az ilyen „káderintézkedés" ellen. Joggal tiltakozott, mert képzeljük csak el, a- vezető személyiségek szá­mára nem megbízható egy ma­gas beosztású tábornok, de a választók számára biztosan megfelel, hisz a választópolgá­rok mindig teljes bizalommal szavaztak! SOMOGYI MÁTYÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom