Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-16 / 75. szám, szombat

Mozgalmas napokat élünk A

sajtóban, a rádióban, a televízióban és az egész közéletben megnyilvánuló felélénkülés az utóbbi hetekben és napokban nagyobb intenzitást kapott. Csak most fog valójában megmutatkozni, mit is jelent a párt és az egész ország számára a haladó erök nagy erkölcsi és demokratikus győzelme a párt Központi Bizottságában. A januári fordulat után szinte el sem tudtuk hinni, hogy az ország népének életében egy űj korszak vette kezdetét, olyan korszak, amelynek célkitűzései a szó szoros értelmében egyesíteni, mozgósítani tudták a társadalom valamennyi haladó, a szociálizmushoz hű erőit. Sokan aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a jelenlegi vita ösztönössé és a szocialista vívmányok szempontjaiból veszélyessé válhat. A vitában több hang követelte, hogy a pártvezetés végre állítsa le ezt a „veszélyes" eszmecserét. De a vita tovább folyik, mert nagy szükség van erre a tisztulási folyamatra. A párttagság és a lakosság demokratikus jogai az elmúlt két évtizedben amúgy is korlátozottak voltak, tehát a párt nem térhet vissza a régi gyakorlathoz, mert akkor ellent mondana annak a célkitűzésnek, amelyet a történelmi jelentőségű januári plénumon tűzött ki. A régi tapasztalatok alapján, sokan azt hitték, hogy a januári plenáris ülés után széles körű „leszámolásra" kerül sor. A párt progresszív erőinek magas fokú erkölcsi felelősségérzetéről tanúskodik az a tény, hogy elítélte az előző években alkalmazott, a párthoz és a szocializmushoz nem méltó módszereket, s azokat nem kívánja követni. Azoknak, akiknek előző tevékenységük és képességük nem biztosíték arra, hogy segítséget jelentsenek a párt törekvéseinek megvalósításában, és akik nem voltak részesei a mögöttünk álló időszak törvénysértéseinek, lehetővé kell tenni a politikai életből való tisztességes elvonulást. M

ilyen eredmények tapasztalhatók a megújulási folyamat kezdete óta? Azt hiszem, hogy a további fejlődés szempontjából is rendkívüli Jelentősége van a politikai légkör javulásának. Országos vita folyik nálunk, olyan demokratikus légkörben, amilyenre az elmúlt évek alatt nem volt példa. Az emberek, párttagok és pártonkívüliek már bátran elmondják véleményüket, bírálnak, kifejezik aggodalmaikat és vágyaikat. A demokratikus légkör egyik ismertetőjele, hogy ebben a vitában szót kap az is, aki ellenkező véleményt vall egyes lényeges kérdésekről. A progresszív erők aktivitása magával ragadta a becsületes emberek többmilliós tömegeit. Az apolitikusnak mondott ifjúság a szocializmus mellett tesz hitet, élénken érdeklődik az ország, a párt gondjai és célkitűzései Iránt. Bebizonyosodott, hogy ez az ifjúság nagyon is politizáló ifjúság, csak az elmúlt években rossz kulccsal nyitogatták szívét. A Prágában és az ország más városaiban megvalósult ifjúsági manifesztáclók arról tanúskodnak, hogy fiataljaink szívvellélekkel támogatják életünk demokratizálódását és a legjobban azt értékelik, hogy a kommunisták, akik a megújhodási folyamat élén állnak, őszintén, teljes nyíltsággal szólnak hozzájuk. Ezeken az Ifjúsági manifesztációkon bebizonyosodott, hogy a kommunista párt legértékesebb devizája az igazmondás. El tudtuk volna képzelni néhány évvel, vagy néhány hónappal ezelőtt, hogy a sajtó hasábjain nyílt és úgynevezett kényes kérdéseket tegyenek a választópolgárok a kormány tagjainak, vagy azt, hogy egy-egy közéleti személyiség, mivel munkájában nem tudott felmutatni eredményeket, a közvélemény nyomására lemond? El tudtuk volna képzelni, hogy hazánk parlamenti rendszerében, amelyről számtalanszor kinyilatkoztatták, hogy a legdemokratikusabb, az elmúlt évtizedben akár egyetlenegyszer is feltették a nép képviselői a bizalmi kérdést a kormány valamelyik tagjának? Nos, tegnapelőtt este a Nemzetgyűlés elnöksége élt azzal a jogával, hogy a belügyminiszter és a legfőbb ügyész munkájának értékelése alapján kifejezze bizalmatlanságát és elégedetlenségét. Lapunk tegnapi számában közöltük a CSEMADOK Központi Bizottságának állásfoglalását a CSKP KB és az SZLKP KB januári határozatához, amelyben a CSEMADÓK nagyon konkrét formában javaslatokat terjeszt elő a nemzetiségi kérdés megoldására. Feltesszük a kérdést: évekkel vagy hónapokkal ezelőtt, amikor az állásfoglalással kifejtett nézetek ugyancsak időszerűek voltak, miért nem lehetett ezeket a gondolatokat és javaslatokat közzétenni? Nyilván a többi között ennek az volt az oka, hogy az akkori pártvezetés a nemzetiségi kérdésben merev és dogmatikus álláspontot képviselt, és az ls, hogy jogtalanul és Indokolatlanul előzetes cenzúrát gyakoroltak. Eredményeknek tekintjük tehát, hogy ezekben a kérdésekben is kinyilváníthatjuk nézeteinket. T udatában vagyunk annak, • hogy hazánkban jelenleg rendkívül jelentős folyamat megy végbe. E folyamat élén a párt áll. Az a párt, amely saját kebelében kezdte el a régi hibák felszámolását. Téves tehát az olyan állítás, hogy nálunk a szocializmus alapjait ássuk alá, hogy restaurálni akarjuk a kapitalizmust. Erről szó sincs. Ami ezekben a mozgalmas napokban a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban történik, az kizárólag a szocializmus ügyét szolgálja. SOMOGYI MÁTYÁS A Nemzetgyűlés és a törvényesség A Nemzetgyűlés szerepe a társadalomban % Nemzetvédelmi és állambiztonsági bizottság létesítése # Intézkedések a rehabilitáció következetes végrehajtására # Sejna szökését megakadályozhatták volna # Elégedetlenség a belügyminiszter és a főügyész eljárásával Csütörtökön lapzárta után, az éjszakai órákban érkezett jelentés a Nemzetgyűlés elnöksége üléséről, valamint B. Lastovička és H. Leflerová nyilatkozata a Sejna-ügyről. Lapunk második kiadásában helyet adtunk mindkét tudósításnak, s így csak olvasótáborunk fele értesült a dolgokról. Most a két jelentést röviden összefoglaljuk. A Nemzetgyűlés elnökségének ülése A Nemzetgyűlés elnöksége március 13—14. ülésén megtárgyalta a CSKP KB Nemzetgyűlés szerveire vonatkozó akcióprogramját, és elrendelte annak megtárgyalását a Nemzetgyűlés valamennyi bizottságában. A Nemzetgyűlés bizottságai ezenkívül figyelmüket a Nemzetgyűlés szerepének továbbfejlesztésével összefüggő problémák megtárgyalására fordítják. A Nemzetgyűlés elnöksége különbizottságot alakított, amelynek fő feladata a parlamenti bizottságok javaslataiból összeállított dokumentum kidolgozása. A dokumentum a Nemzetgyűlés szocialista társadalombeli helyzetét tárgyalja. A különbizottság kikéri a Nemzetgyűlés tagjaiból álló szakbizottságok és egyéb tudományos csoportok véleményét is. A dokumentumot az elnökség a Nemzetgyűlés plénuma elé terjeszti. A Nemzetgyűlés ellenőrző szerepére valő tekintettel az elnökség az Alkotmány 53. sz. 1. bekezdése értelmében javaslatot tesz a plénumnak nemzetvédelmi és állambiztonsági bizottság létesítésére. A Nemzetgyűlés elnöksége meghagyja a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hogy intézkedéseket foganatosítson a rehabilitáció következetes befejezésére, és hogy teljes felelősséggel betartsa a szocialista törvényességet. Megköveteli, hogy valamennyi állami szervben, amelyek érdekeltek az átértékelési munkálatokban, olyan emberek vegyenek részt, akiknek semmi kapcsolatuk nincs a múlt gyakorlatával. A Nemzetgyűlés elnöksége felhatalmazza az alkotmányjogi bizottságot, hogy a készülő törvényes normákat figyelemmel kísérje, megtárgyalja és haladéktalanul a Nemzetgyűlés elé terjessze. A Nemzetgyűlés elnöksége, Bohuslav Lastovička és Helena Leflerová a Sejna-ügyről B. Laštovička a Nemzetgyűlés elnöke és H. Leflerová a Nemzetgyűlés alelnöke a Sejnaügyről a következőképpen nyilatkozott: Dr. J. Bartuska legfőbb ügyész levelét, amelyben kérte Sejna letartóztatását, dr. Šamko a legfőbb ügyész helyettese február 21-én személyesen adta át Helena Leflerovának azzal a nyomatékos figyelmeztetéssel, hogy szigorúan bizalmas ügyről van szó, amit el kell titkolni. Dr. Samko nem figyelmeztetett arra a veszélyre, ami Sejna kiadásának elhalasztásával járhat. B. Lastovička aznap este értesült a levél tartalmáról. Az Alkotmány szerint nem volt indokolt a Nemzetgyűlés határidő (február 27—28.) előtti összehívására. A legfőbb ügyészség feltételezte, hogy Sejna a Nemzetgyűlés rendes ülésén megjelenik, s akkor a plénum beleegyezésével azonnal letartóztatják. Sejna azonban előbb tudott az ellene indított eljárásról, mint a legfőbb ügyészség. Jellegzetes, hogy Sejna február 25-én reggel szökött meg, de még február 26án is dr. Samek katonai főügyész a Nemzetgyűlés elnöksége 16 tagjának tanácskozásán követelte az ügy legnagyobb fokú eltitkolását. A legfőbb ügyésznek és a katonai főügyésznek nem volt kifogása a február 27. Időpont ellen, és egy szóval sem tiltakoztak a késés veszélye ellen. Erre fel a Nemzetgyűlés elnöke úgy döntött, hogy február 27-én a Nemzetgyűlés délutáni szünetében egybehívja az elnökséget, hogy megtanácskozza Sejna kiadatását. Ez meg is történt, s az elnökség egyöntetűen Sejna kiadatását és letartóztatását Javasolta. Ezt követőleg a Sejnaügyet a Nemzetgyűlés zárt ülése tárgyalta le. A Nemzetgyűlés rendkívüli ülésének összehívása nem zárta volna ki annak lehetőségét, hogy Sejna megszökik, mivel ez Jelezte volna számára a veszélyt. Az ügynek többet segített volna, ha a nemzetvédelmi és belügyminisztert tájékoztatják. Lomský és Kudrna miniszterek ugyanis a Nemzetgyűlés elnökségének ülésén kijelentették: könnyen megakadályozhatták volna Sejna szökését, ha őket idejekorán tájékoztatják. Megjegyezzük azonban — fejezik be nyilatkozatukat B. Laštovička és H. Leflerová —, hogy a legfőbb ügyész inkább a szokásos hivatalos tárgyalásra ment Banská Bystricára, mintsem hogy részt vett volna az ügy megtárgyalásán a Nemzetgyűlésben. Az Ilyen eljárás nem bizonyítja azt, hogy az eset rendkívüli fontosságát kellőképpen felmérte volna. A Nemzetgyűlés elnöksége március 13—14. ülésén meghallgatta Cernik miniszterelnök-helyettes beszámolóját a kormánynak Jan Sejna ügyében elfoglalt álláspontjáról. Tudomásul vette a kormány eljárását, és nyomatékosan követelte, hogy a nyomozást a legnagyobb pontossággal végezzék. A Nemzetgyűlés elnöksége szükségesnek tartja kijelenteni: a Nemzetgyűlés elnöksége a legfőbb ügyész kérésével február 28-án ismerkedett meg, s mint utólag bebizonyosodott, Sejna 2 nappal azelőtt hagyta el a köztársaságot. Vagyis a Nemzetgyűlés elnökségén nem múlott az ügy elhúzódása. Az egész gyakorlat megítélése alapján a Nemzetgyűlés elnöksége élesen bírálta a törvényesség durva megsértését, valamint dr. Bartuška legfőbb ügyész és Kudrna belügyminiszter eljárását az ügyek megoldásában. Éppen ezért bizalmatlanságát fejezte ki a nevezettekkel szemben. Sa jtótájékoztató a Nemzetgyűlés elnökségének üléséről A Nemzetgyűlés elnökségének csütörtöki üléséről tegnap dr. Alois Poledňák, a Nemzetgyűlés elnökségének tagja adott részletesebb tájékoztatást a sajtó képviselőinek. A nagy érdeklődéssel kísért sajtóértekezleten A. Poledňák a rehabilitációkkal kapcsolatban közölte, hogy a Legfelsőbb Bíróság jelentésében 30 000 eddig még nem rendezett ügyről, törvénysértésről van szó. A Nemzetgyűlés elnökségének egyöntetű véleménye az, hogy a rehabilitációs bizottságokban semmi esetre se vehessenek részt olyan személyek, akik valamilyen formában részt vettek a törvénysértésekben. A Nemzetgyűlés elnöksége tudomásul vette azokat a sajtóban és számos határozatban megjelent Javaslatokat, amelyekben a lakosság egyes törvények módosítását követeli. Az elnökség elhatározta, hogy az akcióprogramnak megfelelően kidolgozzák a Nemzetgyűlés olyan modelljét, amely megfelel a szocialista demokrácia követelményeinek. Külön, képviselőkből és szakemberekből álló bizottságok dolgozzák majd ki a Nemzetgyűlésnek a társadalomban betöltendő szerepét rögzítő javaslatot. Tisztázni fogják a Nemzetgyűlésnek a Nemzeti Fronthoz, a párthoz, az SZNT-hez, a társadalmi szervezetekhez való viszonyát. Ugyancsak megvizsgálják, hogy az alkotmány mai stádiumában mennyire felel meg küldetésének. Arra a kérdésre, hogy a Nemzetgyűlés jelenlegi összetételében képes-e eleget tenni küldetésének, A. Poledňák pozitív választ adott. Alois Poledňák véleménye szerint még ebben a hónapban időszerű lenne a Nemzetgyűlés rendkívüli plenáris ülésének összehívása. (sm) A moma közben már messze kocog a kosarával, de nem bújik bele a hógolyóba. Nem bújik bele, mert a kenyér is megvan, és már látszanak az állomás épületei. Több hét hólabdává fagyott eseményeiből ez az egyetlen valóság. Meg kell szökni. Ha nem szököm meg, lerohad a kezem. De hol vannak a vasutasok? Sehol sincsenek, csak őrök van-, nak és vagonok. Lőszerek és srappnelek. Ezeket kell kiraknunk a vagonokból. Ha mindent kiraktunk, biztosan minket raknak a lőszerek helyébe. A mama megmondta, a mama tudja, a mama kenyeret adott. Persze, a kenyérrel is kellene valamit csinálni. Ketten visszük a srappneleket, két kézzel kell fogni, hova tegyem addig a kenyeret? A társamnak van egy zsákja. Ha beteszi a kenyeret, megosztozom vele. De így se tudom megfogni a srappnelt, nem görbülnek oz ujjaim. Ha idejön az őr, megmondom neki. 47 De nem jön, csak messziről káromkodik. A társam is káromkodik, pedig már a zsákjában van a kenyerem. „Hórukk! Hórukk!" - nem megy, és ha kicsúszik a kezemből, okkor talán fel is robban. Végre jönnek az őrök, mutogatom a kezemet. Ök is hadonásznak, de semmire sem megyünk ezzel a jelbeszéddel. Az egyik maga előtt taszigál. Magasra rakott lőszeres ládák között szűk ösvényen baladunk keresztül. Előttem az úton hoszszú sorban foglyok várakoznak. A foglyok "közül egyet kiráncigálnak a sorból, nyilván nekem kellene a helyére állnom, de akkor eszembe jut, hogy otthagytam a kenyeremet. Kétségbeesetten indulok viszsza. Hallom, hogy az őr kiabál utánam. Mindegy mit kiabál, úgyse állok meg. Ha nincs kenyér, akkor semmi sincs. A társamnak is ez a véleménye, mert hiába magyarázom neki, hogy törje le a felét, úgy tesz, mintha nem hallaná. — Ellopta a kenyeremet. - Ellopta a kenyeremet - mondhatom hangosan, magamnak, úgy se használ. Senkise törődik velem, vissza kell sántikáljak a pihenő csoporthoz. Senki sem állít meg. Már ott vagyok a lőszeres ládák között, innen kilátni az útra. De hová lettek a foglyok? Az út teljesen: üres. Ez annyit jelent... Ledobom a ka-j tonasopkámat... Az út üres, üres...' Ahogy elhagytam a lőszeres ládákat már futottam. Akkor csattantak az első lövések, akárcsak a gyakorlótéren, ahol Gajdost lelőttem, helyesebben ahol... Hasra kell vágjam magam, hiszen egészen közelről lőnek rám. A lőszeres ládák csak egy darabig takarták el a kilátást. Észrevettek. Arcomat is a hóba fúrtam, hadd higyjék, hogy eltaláltak. A lövések el is hallgattak. Iszonyú csend vett körül. Most biztosan a keresésemre indulnak. Legokosabb ha felállók, visszamegyek és megadom magam. Megint a lőszeresládák közt sántikáltam, aztán keresztülvágtam a síneken. Előttem a városi temető kerítése húzódott, nagy nehezen átmásztam rajta. Egy sötét márvány síremlék mögé húzódtam. 6lt... Élt... 18.... Nem tudtam a lekopott aranybetűket elolvasni. A távolból kiabálások és puskaropogás riasztottak. Minden lövésre összerezzentem. Valóban csak most kezdtem el félni. Hiszen nem is akartam megszökni. Az egész egy véletlenen múlott. Az ellopott kenyér miatt történt. Nem szabad, hogy újból elfogjanak. A jéghideg márvány érintésétől összeborzongtam. Minden tagom fájt. Négykézláb másztam végig a temetőn, amikor kiértem az útra, alig tudtam feltápászkodni. Egy idősebb ember jött velem szembe. Akkor már a torkomat kaparta a zokogás, féltem, hogy nem tudom kinyögni o szavakat. 48 — Szökött hadifogoly vagyok .., Fölemelte a botját és egy kapura mutatott. Egyenesen arra tartottam, már majdnem be is kopogtam, de akkor a szomszédból egy fekete ruhás öregaszszony szalad ki, s jóformán becipelt a házába. A konyhában leráncigálta rólam a katonaköpenyt, aztán a zubbonyomat. Láttam, hogy egy nagy dézsába vizet tölt Szerettem volna valamit mondani, de megeredtek a könnyeim. Akkor is folytak megállós nélkül, amikor már a dézsában ültem pucéron. Az öregasszony súrolókefével dörzsölte a hátam, rumos teát töltögetett a számba és nem kérdezett semmit. Valahová az ablakon túlra nézett, talán a temető felé, ahonnan jöttem, vagy talán arra a szörnyű hógolyóra, amely megállt a ház előtt, egy madár ült rajta és károgott. Később egy fiatal asszony is kijött a konyhába, némán összhajtogatta a ruhámat, ingemet, kivitte és elásta a kertben. — A földben kimásznak belőle a tetvek - magyarózta egy sípoló hang, de ezt már csak félólomban hallottam, még ] ott a dézsában, az összerombolt világ közepén, a rumos tea gőzében és a meg- 1 torpont hógolyó közelében elaludtam. (Vége) 1