Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-10 / 40. szám, szombat

Jean Mara i s ••••••••••• ý i f i ••••••••••a UTÓSZEZON ••••••••••• I M É K ••••••••••• (magyar) Jean Marais, a népszerű francia filmszínász legutóbbi két filmje, a Szaniszló, a nyomozó és a Fantomas visszatér forgatása közben interjút adott Michele Rubeau francia újságírónőnek. Az alábbiakban ebből a beszélgetésből idézünk: — Talán nem tekinti indiszkréciónak, ha megkérdeném ... Tessék, nyugodtan kérdezhet bármit. — ..." azt szeretném tudni, hogy a kora nem okoz-e önnek nehézségeket? Nem mondhatnám, hogy öregedni a leggyönyörűbb dolog a világon, ám mindenesetre „érdekes". Nem kezdeném újra az életemet csupán azért, hogy ismét hősszerelmest játszhassak. A film — az életem. Ezt azonban sokan képtelenek megérteni. Ami édesanyámat illeti, másként gondolkozik. Először újságárus voltam, majd munkás, végül statiszta egy színházban. Az édesanyám mindig csak azt kérdezte, hogy mennyit keresek ... — Nem sajnálta a film kedvéért elhagyni családját? Nem. Szüleim ötéves koromban elváltak. Apám állatorvos volt. Testvéremet és engem édesanyánk nevelt fel, s igyekezett eltitkolni, hogy már nem vagyunk gazdagok. Nekem ez nem okozott nehézségeket, de testvérem számára nagy megrázkódtatást jelentett, amikor megtudta az igazságot. Első sikereim után 1939-ben katona lettem, s mikor hazakerültem, rémülten állapítottam meg, hogy már senki sem emlékszik rám. Negyven esztendős koromig nem arattam nemzetközi sikert. — Mivel tölti idejét filmezés előtt? Élek, és ez igazán nagyon sokat jelent. — És azon kívül? Van egy vidéki házam, benne két műterem: egy festő ós egy kerámiai. — Jóllehet már nem a legfiatalabb, igazán fiatalos benyomást kelt. Nem mindig! Látna csak olyankor, amikor dühös vagyok. — A nézőközönség úgy ismeri, mint örökké mosolygó, kiegyensúlyozott embert — Ha szüntelenül nevetnék, mély ráncok keletkeznének a szám körül. Vidám vagyok és komoly is — mint az emberek általában. Ha valami nem sikerül, gondolatban visszatérek a húsz esztendővel ezelőtti időbe, s eszembe jut: milyen boldog lettem volna akkor, ha azzal rendelkezem, amivel ma. Van házam, autóm, s olyan szerepet játszhatok, amilyet szeretek. Dániába szerződütt, majd 1966— 67-ben Kanadában edzősködűtt, ahová ismét kecsegtető ajánlatot kapott, de fi egyelőre itthon marad. Amikor legutóbb Kanadában edzfisködütt, egy szezonra (októbertől márciusig) 5000 dollár fizetést kapott, és munkáját a korszerű műszaki felszerelés is megkönnyítette. Többek között egy Videoképmagnő állott a randelkezésére. Ez egy hordozliatő tv-készülékhez hasonló magnetofon, amelyre feljátsszák a versenyzők kűrjét — természetesen zenével együtt — és az cűzés után az egészei visszavetítik. Igy a versenyző azonnal láthatja hibáit és javíthat rajtuk. Divín Karcsi hű maradt sportjához . . . Továbbra ls naponta több firát tölt a jégpályán. Bár most már nem ő ugorja a Rittbargereket, Axeleket, Salchovokat, hanem a rábízott fiatalok, akiknek leghőbb vágyuk, hogy olyan vsrsnnvzőkké váljanak, mint edzőjük volt. Reméljük az clkuvűtkezö évtizedekben Divín júnéiiány neveltjének tapsolhatunk. (KOLLÄR1 A hét műsorán szerepel a Sellő a pecsétgyűrűn cinu magyar film is. Nagy népszerűségét elsősorban a közkedvelt színészeknek köszönheti. Képünkön ketten a film főszereplői közül, Halász Jutka és Latinovits Zoltán. Válaszúton a 18 évesek Ebben a tanévben Szlovákiában a magyar tannyelvű általános középiskolákon több mint ezerszáz 18 éves diák fejezi be tanulmányait. Az élet küszöbére érve dönteniük kell, milyen életpályát választanak? Vajon milyen szempontokat tartsanak szem előtt a fiatalok ezen életfontosságú döntésénél és az új intézkedések értelmében menynyiben változnak az idei érettségi vizsgák? Erről beszélgetett lapunk munkatársa S p r i n z 1 Györggyel, az SZNT Oktatásügyi Megbíztotti Hivatala nemzetiségi osztályának dolgozójával. — Mindenekelőtt egy kérdést kell tisztáznom: sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a magyar középiskolát végzett fiatalok az egyetemi felvételek során alulmaradnak a szlovák anyanyelvű jelentke- KLÁRI zőkkel szemben. Ez téves nézetl Statisztikai felméréseink ennek ellenkezőjét bizonyítják. Nem az ismeretek hiánya miatt vesznek fel kevesebbet az egyetemekre, hanem a szlovák középiskolákhoz viszonyítva a jelentkezők száma kevesebbl A fölvéltellel próbálkozók és a közülük felvettek arányszáma ugyanis már csaknem azonos. Alapvető hiányosság ellenben, hogy sok diák kizárólag olyan pályák iránt érdeklődik, ahol a felvétel eshetősége lényegesen kisebb mint a kínálkozó műszaki pályákon! Ez részben a pedagógusok hibája ls, akik nem szentelnek elég figyelmet annak, hogy a növendékeiknek megmagyarázzák: a jövő nagy távlatai elsősorban a műszaki pályák előtt állnak. — Az érettségi vizsgákkal kapcsolatban annyit mondanék, hogy a középiskolák társadalomtudományi ágán nem kötelező érettségi vizsgát tenni matematikából, hanem az anyanyelv, szlovák nyelv, a történelem mellett választható tantárgyként a földrajz, vagy egy (Prandl Sándor felvétele) más élő nyelv szerepel. A természettudományi ágon az anyanyelv, a szlovák nyelv a matematika és egy választható tantárgy a természettudományok szakköréből az érettségi vizsga anyaga. A tanulók kérésére az iskola igazgatója engedélyt adhat érettségi vizsgára egy ötödik tantárgyból is. Ezek az intézkedések az általános középiskolák tervezett tartalmi átépítésének első lépései. iMí ™ klA^íM: Felvételi vizsgák Az 1968—69. évi főiskolai tanulmányokra való jelentkezési íveket — mint ez már ismeretes — január 31-ig kellett átadni a középiskolák igazgatóinak, az egyes vállalatok vezetőinek, Illetve a katonai alakulatok parancsnokainak, akik miután tárgyaltak a jelentkezővel és annak szüleivel az íveket legkésőbb március 15-ig továbbítják a főiskolai fakultásokra. Csupán a művészeti főiskolákra volt korábbi a jelentkezési határidő — ide ugyanis már január 15-ig kellett jelentkezni. A felvételi vizsgákat a művészeti főiskolákra februárban és márciusban tartják, a többi főiskolán — a tavalyi tapasztalatok alapján — Június tizenhatodika és Július tizenötödike között. Azok a fakultások, amelyek az említett határidő után ls rendelkeznek még szabad helyekkel később is felvehetnek hallgatókat. Amint az Oktatásügyi Minisztérium illetékes osztályának dolgozói tájékoztatták az újságírókat, a tervek szerint az új iskolaévben hazánk főiskoláinak első évfolyamaiba mintegy 24 300 rendes és kilencezer levelező hallgatót vesznek fel. Még jól emlékszünk a Körhintára, a Hannibál tanár úrra, a Húsz órára ós velük kapcsolatban természetesen Fábri Zoltán nevére. Most az Utószezon van soron, a nagy tehetségű magyar filmrendező legújabb műve. Vele is érdemes megismerkedni. A Balaton partján, a nyári szezon végén kezdődik a történet, mégpedig vidéki nyugdíjas öregurak gondtalanul élő és szórakozó, különösen vegyes társaságában. Bölcs öregek ezek, rengeteg élettapasztalattal, főlényes életlátással, de mindez nem akadályozza őket abban, hogy szinte gyerekes csínyekben éljék ki magukat. Természetesen egymás rovására. A bonyodalom ezúttal ls egy ártalmatlan hecc nyomán alakul kl, csakhogy most egészen váratlanul egy valóságos tragédia kerekedik belőle. Kerekest, az egykori gyógyszerészt huncutságokra mindig kész társai megidézik a megyei rendőrkapitányságra. Nem mondják, miért, csak annyit: bizonyos ügyben. A dolog rejtélyes, mindenre számítani kell, tehát Kerekesben megszólal a húszegynéhány éve amúgy sem nyugodt lelkiismeret: bűnt követtél el, rájöttek, most felelned kell. Akkor, kilencszáznegyvennégyben, a zsidóüldözés idején . Kerekes nem követett el nagy bűnt, sőt az sem biztos, hogy egyáltalán bűnös, ö meg van rőla győződve, s számára ez a mérvadó. Végre szembenézhet a következményekkel.,. A komédia itt ér véget. Ami ezután következik, az lényegében egy több mint húsz éve lappangó tragédia kiteljesedése, egy világéletében becsületes ember végső leszámolása bűnösnek vélt múltjával. A bűn tulajdonképpen egy elszólás, meggondolatlanul, talán ösztönösen kiejtett néhány szó, tehát nincs arányban a hosszú éveken át kínzó lelkiismeret-furdalással s a vezeklés szándékával. De éppen ez az aránytalanság az, amellyel Fábri hatni akar a nézőre. A bűntudat olyan embert fojtogat, akinek vajmi kevés köze van a történtekhez, de éppen ezzel az aránytalansággal akar figyelmeztetni az igazi bűnösökre, akik jóllehet büntetésüket már letudták, vagy valamilyen módon tisztára mosták magukat, de hasonlót sosem éreztek. Persze, azokra is, akik még nem bűnhődtek. Aktuális téma ez. Az emberiség ellen két évtizeddel ezelőtt elkövetett gaztettekért sokan nem lakoltak még, és sokan hajfandók is elfelejteni, hogy lakolniuk kell. A világon sokfelé adnak menedéket háborús bűnösöknek, sokfelé ítélkeznek felettük felháborító lojalitással, sőt Nyugat-Németországban — mint ismeretes — a háborús bűnök elévülését is szorgalmazzák. De Kerekes gyógyszerész története nemcsak a múlt viszonylatában figyelmeztetés. Népirtás ma is folyik a világon, tehát ma is követnek el olyan bűnöket, mint húsz évvel ezelőtt, s éppen annyira bűntudat nélkül, mint akkor. S ahogy Kerekesnek nemcsak az volt a bűne, hogy véletlenül elárult egy zsidó családot, hanem hogy tudatosan nem védte meg őket, úgy ma is bűnös az, aki nem akadályozza meg a népirtást. Múltat és jelent vádol tehát ez a film, mindkettőt indokoltan. Igazat mond, meg kell hallgatni. Formáját és művészi erényeit nézve nem egységes és nem kifogástalan azonban Fábri Zoltán filmje. Tiszta és egyértelmű eszmei mondanivalója minden elismerést megérdemel, viszont a történet megformálásával, a film kompozíciójával, s főként kifejezési módszereivel nem arat ilyen egyöntetű sikert. A komédia sok helyütt indokolatlanul valódi tragédiába csap át, sok jelenetnek csak utólag — fölöslegesen csak utólag — derül ki az értelme, és formanyelvében, lényegében mindvégig hagyományos, azaz kevés az új elem. Egyszóval: modernebb lehetne, s így hatásosabb is. Egyes jelenetei azonban így ls kiválóak. Például az öregurak társaságának ábrázolása — hála a jó színészeknek is — álfaléban mindig eleven és ötletes. Kerekes gyógyszerész alakjának megformálásában Páger Antal kivételes művészi eredményt ért el. Meggyőzően, mélyen átélten játssza ezt a nehéz szerepet. Nem okozott csalódást a többi színész sem: Apor Noémi, Básti Lajos, Kömíves Sándor, Kovács Károly, Balázs Samu, Rajz János, Tolnay Klári, Zách János, Benkő Gyula ... A filmet Rónay György novellája alapián Szász Péter írta. Illés György készítette a felvételeket, a zenét pedig Fényes Szabolcs komponálta. Valamennyiük munkájának köszönhető, hogy az Utószezonnak az utóbbi évek legjobb magyar filmjei között van a helye, (szó

J Az öregurak a film egytk Jele netében A szülőkkel, a rádió sportriporterével és a CSTSZ küldöttjével együtt öten-hatan várták DIVlN KARCSIT a bratislavai állomáson, amikor 1960-ban a Squaw Walley-i olimpiáról megérkezett. Azóta sok víz folyt le a Dunán. Az akkori évek legsikeresebb csehszlovák műkorcsolyázója 1934ben véglaa szö.?re akasztotta korcsolyáit, majd röviddel ezután elvette Reiniscliová műkorcsolyázónál Brnóba költözött és most oit edzfisköüik. Karcsi azóta valamelyest vasztett karcsúságából. Mosolyogva mondja, hogy egy tizenhárom hónapos fiá apja, egy kis súlyfelesleget így megengedhet magának ... Ez igaz, hiszen most már nem fi korcsolyázik a pontozók árgus szeme elölt, hanem védencei, akik közül kettőnek már most nagy jövőt jósolnak. Starec és Ssdláöková teljesítményén már az idei országos bajnokságon látszott a „divftoi iskola" jó hatása, de attól ax eleganciától, amellyel Karcsi annakidején kűrjét futotta, még messze vannak ... Az edző Divín iránt külföldön ls érdeklődnek. 19B4-ban e°y évra Karcsi — fénykorában (J. Zelený felv.)