Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-11 / 41. szám, vasárnap

mmm: §1 IPf v:*; lÉte Ili PCftV'* apgp fisi ! vi^M * r , ja - \ MÉILJ^ '. ^zľzfz,L" §® ^Jm Isil&r*" Í mgL - jf í |§g|ii f.-^y; ti Bn^M- mim S * Ä Éátf u •OBK TE / ^Biyi'ivi^v:^' EGYMÁSUTÁN ODAÁLLTUNK KOCSINK ELÉ, HOGY RAJTA LEGYÜNK A FÉNYKÉPEN. (A szerzők felvétele) Á Mount Everest meghódítójával pzerkilencszázhuszon™ négyben két brit hegymászó, George Mállory és Andrew Iroine életével fizetett a Mount Everest meghódításának kísérletéért. Az északnyugati gerincen háromszáz méterrel a csúcs alá jutottak, aztán a hóvihar elseperte nyomukat; soha többé senki nem látta őket. Ez már Mallory harmadik kísérlete volt. Az elsőt 1921ben tette. Mikor valaki feltette neki a kérdést, hogy miért vállal ekkora kockázatot és kísérli meg újra az Everest meghódítását, így válaszolt: — Azért, mert létezik. Ezekről a szavakról fohn Hunt, „A Mount Everest megmászása" című könyv szerzője emlékezik meg. Könyvében arról a csúcsról ír, amely még Mallory halála után három évtizeddel is dacolt az emberrel. Mikor Hunt diadalmas csoportja visszatért Londonba, egy diák az alábbi kérdést intézte a hegymászókhoz: — Valami anyagi célt tűztek maguk elé, vagy az egész csak az őrület egy fajtája volt? A választ erre a kérdésre már jóval előbb megadta egy másik csoport vezetője, az első ember, aki nekivágott az Everestnek: Francts Younghusband. — Az Everesttel vívott küzdelem csupán egyike annak a sok módnak, amelyben a szellem és az anyag küzdelme megnyilvánul. Az ember és a hegy egyazon földből valók, így tehát belső rokonság áll fenn köztük. Az ember kisebb méretű, szelleme azonban nagyobb, ezért vágyik arra, hogy legyőzze épp az anyag legnagyobb megtestesítőjét. Amint szemtől szemben ülünk azzal a férfival, aki tettre váltotta az emberiségnek ezt az ősrégi vágyát, különös gondolataink támadnak. Tenzinggel együtt egyetlen nap leforgása alatt felhágott az ötezer négyszáz méter magasságban fekvő alaptáborból a nyaktörő jégmezőn át s hátán a megszokott huszonöt kilogrammnyi teherrel a hatezernegyven méter magasban fekvő negyedik táborba, üt óra alatt értek fel, lerakták terhüket, s csaknem pihenés nélkül vágtak neki a visszafelé vezető útnak, jóllehet már csak két óra nappali világosság állt előttük. Hóviharban gázolták a havat, tántorogtaik a jégkérgen, amely minduntalan beszakadt alattuk, időnként elvesztették az irányt. Három és fél óra alatt, teljes sötétben érkeztek vizssza a táborba. A részlet-felhágások diagrammjába bejegyezték a legmeredekebb csúcsot. Hillary azonban aznap ezt írta naplójába: — Fáradtak vagyunk, de egyáltlán nem kimerültek. Tizenkilenc nappal később, amikor a csoportok a legmagasabb kiindulópontokig jutottak, Hillary Tenzinggel a negyedik táborból egészen hétezerkilencszáz méter magasba mászott fel. Az út nagyobb részében hóban és jégkérgen haladt, s mágnesként húzta maga után a teherhordók egész karavánját, tizennégy serpát, akiknek az volt a feladatuk, hogy felvigyék a Déli nyeregbe az élethez szükséges készleteket. Otthagyta őket fent a nyolcadik táborban, ő pedig Tenzinggel együtt visszatért a negyedikbe — harminc óra alatt. A csóka Ott ült előttünk kihajtott nyakú ingben, inge ujja feltűrve, s a gallérja alól kilátszott fehér trikójának csücske. Beszélgetésünk pillanatnyi szünetében egy darab papírt vett elő zsebéből és sietve feljegyzett valamit; gondolatban nyilván már az övéi között járt, a Makalun. Ha most megkérdezzük tőle, mi tette rá a legnagyobb benyomást a Mount Everesten, vajon mit válaszol? De mi értelme olyan kérdést feltenni, amilyet életében bizonyára már ezerszer hallott! — Ha most az évek távlatából visszaemlékszik, s jó hangulatban van, talán eszébe fut olyasmi, amit akkor egyáltalán nem tartott fontosnak ... Elgondolkozott. Akik legnagyobb hírneve Idején természete tulajdonságairól írtak, nem csupán hihetetlen kitartását, fantasztikus akaraterejét, szinte túltengő energiáját emelték kl. Mindezen felül még szerény is. — Bizonyára el tudják képzelni, mit jelent ilyen expedíción minden unciányi teher, fohn Hunt a nyolcadik táborig, csaknem nyolcezer méter magasságig vitt magával egy könyvet — Borow „Vad Wales" című könyvét. Meg akart emlékezni hegymászó edzései kedvelt helyeiről, s az egyik legfáradságosabb túra után egész délután olvasott. Kimondhatatlanul tiszteltem érte. Aztán volt még egy esetünk a Déli nyereg alatt. Nagynehezen feljutottunk a táborba — s a vad pusztaságban váratlanul egy madarat pild + l-vj lantottunk meg. Egy fekete csókát. Az alacsonyabban fekvő táborokban gyakran találkoztunk vele, de itt...? nyolcezer méter magasságban? Sehol semmi nyoma az életnek, nincs egy fűszál, egy bogár sem. Csak hó, szikla és jég. Embert látni repült oda, mert sehol semmi élő nem volt? Talán a kíváncsiság hajtotta. Lehet, hogy társaságot keresett. Nem tudom. Epp a végső támadást készültünk intézni a csúcs ellen, s én ebben a pillanatban rettenetesen irigyeltem a csókától a szárnyait. Ma úgy érzem, hogy látogatása serkentően hatott ránk... Hannibál átkelése az Alpokon Szó esett aztán még mindenféléről. így a Kilimandzsáróról is. Arról, hogy a nepáliak a Mount Everestet Sagarmathának — Égbe nyúló csúcsnak nevezik. Megtudtuk, hogy Dóig a modern híradástechnika világában riportjait ugyanoly módon juttatja el rendeltetési helyükre, mint az inkák tették, vagy elődje, James Morris, amikor a londoni Times útján az egész világot tájékoztatta Hunt expedíciójának részleteiről. Jelentéseit az expedíció többi tagjának postájával együtt vízhatlan csomagba teszi, s a serpa futár hegyen, völgyön, szakadékon és vízmosáson át útnak indul vele Katmanduba, s a küldemény hat napon belül a postahivatal távíróosztályán van. Szóba került a Himalája-bizottság ls, amely 1952-ben arról a javaslatról tárgyalt, hogy a Mount Everest meghódítására készülő csoportba válasszák be az akkortájt Angliában óriási népszerűségnek örvendő Zátopeket is. Az angol javaslattevő véleménye szerint ez biztonságot jelentene, hogy az expedíció legalább egy tagja feltétlenül eléri a csúcsot. A beválasztás feltétele természetesen az lett volna, hogy Zátopek felveszi az angol állampolgárságo't. A legtöbb szó azonban a Makaluról esett. Jólleliet ez a hely hatalmas alapú, csúcsa csak egy meghegyezett ceruzára emlékeztető havas kúp. Nem is lehet megmászni, legfeljebb átölelni. Egyébként nem az első megmászásról van szó, már 1955-ben „fennjárt" a csúcson a francia Couzy és Terray. Ezúttal oxigénkészülékek nélkül hágnak fel rá. Azt szándékoznak bebizonyítani, hogy a megfelelően edzett emberi szervezet oxigén nélkül ts ellehet a legmagasabb csúcsok megmászása közben is. Baj, hogy az expedíció a rossz időjárás és az illetékek megfizetése körüli Incidens miatt pótolhatatlan időt vesztett. Jó tíz napot. Ezt most azzal kell behoznia, hogy a mlnghoi alsó táborba vezető biztonságosabb alsó út helyett öt tonna készletet a Jóval nehezebb felső úton kell felszállítania három hágőn keresztül, amelyek közül kettő vagy hatezer méter magasságban fekszik. — Rosszabb ez, mint Hannibál átkelése az Alpokon, — jegyezte meg Desmond Dóig. — Mondanék valamit. Itt a hegyek között már sok mindent megéltem, de ez valóságos pokol volt. Nap mint nap hóvihar, néhány lépésnyire sem lehetett látniI Magam sosem Igyekeztem dicsőséget szerezni nyolcezres csúcsok megmászásával — újságíró vagyok. Így aztán megengedhetem magamnak, hogy kimondjam azt, amit az igazi hegymászó szerénységből és talán babonából is, sose mondana ki. En az öngyilkosok sziklafalát az öngyilkosok sziklafalának nevezem, a hazárdjátékot hazárdjátéknak, s a jégpárkányt, amelyen a halál leselkedik — fégpárkánynak, amelyen a halál leselkedik... így tehát, ha Ed véletlenül megfegyzi, hogy Wally és Annullu serpa kilenc óra alatt fordultak meg az alaptábor és a Barun fennsík között — hat óra hosszat tartott felfelé és három óra hosszat lefelé vezető útjuk, s hogy ez rendbenlevő, én hozzátehetem, hogy a fennsík több mint hatezer méter magasságban fekszik, az alaptábor kilencszáz méterrel alacsonyabban, s hogy az említett kilenc óra a hatvan fontos teherrel akkor is emberfölötti teljesítmény volna, ha az egész úton nem tombol hóvihar, nincsenek szakadékok s térdig érő hó... •ü hjt ásnap Hillary és Dóig eljöttek megtekinteni gépkocsijainkat. De már látszott rajtuk a türelmetlenség. Pótolniok kell az elvesztett időt, minél hamarabb ott kell lenniök az expedíciónál. Ezért egy svájci pilóta vezette kis repülőgépet béreltek. Ez a pilóta valóságos varázsló — játékszerével négyezerhétszáz méter magasságban fekvő szakadékok között is le tud szállni. — Ha többé nem lesz szükségük autóikra, írják meg. Egész fól ellakhatnánk bennük itt, a Himalája alatt is, — mosolyodott el Hillary. Még türelmesen megvárta, hogy egymás után odaálljunk a kocsink elé — mindannyian rajta legyünk a fényképen. Búcsúzásul kezet nyújtott, majd futva indult a tábornok kertjét övező fal felé. Hogy ne kelljen megkerülni, keresztülugrotta. Jó két méter magas volt a fal. De hát mi az a két méter a Mount Everesthez képest! BABOS LASZLÖ fordítása N

agy-Britannia kormánya 1968 első napjaiban nyilvánosságra hozta a titkos irattár 1933—1937. évi anyagát, amelyből pontos képet nyerhetfink a korabeli angol kormány tehetetlenségéről, az angol politikusok ás diplomaták világméretű tragédiát eiindité tévedéseiről. Schicklgruber Adolf, aki 1918 novemberében belépett a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt nevű ellenforradalmi szervezetbe, 1932-ben megegyezett a német monopoltőke és a hadsereg vezetőivel hatalomra julása után; programjában és 1933. január 30án átvette Hindenbnrgtél kancell ári kinevezését... Harmincöt évvel ezelőtt történt. Ma, 19BB-ban, amikor a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepeljük, érdemes rámulatni — okulásul a jelen és a jövő nemzedékeknek —, hogyan taszították a fasizmus halálos ölelésébe a húsz esztendős fiatal köztársaságot azok a nyugati hatalmak, amelyek sérthetetlen állami létét szövetségi szerződésekkel szavatolták, így kezdődött... 1. ÖTÓRAI TEA A KÜLÜGYMINISZTERNÉL John Allsebrook, Simon MacDonald koalíciós kormányának külügyminisztere napról napra komorabb arckifejezéssel jelent meg a Downing Street-i palota kis szalonjában, hogy legközelebbi munkatársai körében részt vegyen az ötórai teázás hagyományos szertartásán. Berlinből egyre kedvezőtlenebb, riasztóbb felentések érkeztek. Horace Rumbold, Nagy-Britannia berlini nagykövete félreérthetetlen nyíltsággal mutatott rá a hitleri hatalomátvétel veszélyeire. Hasonló jelentések érkeztek Párizsból és a Vatikánból is, az angol hírszerzők pedig beszámoltak a finoman leplezett politikai gyilkosságokról. A szigetország azonban még nem jutott túl az 1931. évi gazdasági válság következményein, emberek százezrei váltak munkanélkülivé, MacDonald 1931 augusztusában kénytelen volt koalíciós kormányt alakítani, amit Winterton ellenzéki képviselő szellemes gúnnyal, de Jogosan nevezett „a temetetlen halottak uralmának!" Válságban volt a font sterling, fenyegető méreteket öltött a lakásínség, zavargások robbantak kl a gyarmatokon. A kormány minden tagja a belpolitikai hadszíntéren csatázott, a berlini nagykövet jelentései, a hírszerzők beszámolói úgyszólván olvasatlanul kerültek a titkos levéltárba és 1933. január 1-től március l-ig az angol minisztertanács tárgyalásairól felvett jegyzőkönyvekben még csak véletlenül sem említik meg a németországi eseményeket. A külügyminiszter a kabinet március 1-i ülésén Jelenti be, hogy „az európai helyzet igen gyorsan romlik és Németországban válságos". A miniszterelnök a külügyminiszter kíséretében néhány nap múlva Rómában találkozik Mussolinival, és március 22-én jelentették őfelsége kormányának: „Signor Mussolini elképzelése szerint a négy nyugati nagyhatalomnak, Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Olaszországnak és Németországnak össze kell fognia, hogy Európa számára a következő évtizedre biztosítsák a békét. A béke azonban mindaddig veszélyben van, amíg a versailles-i béke2. A SÓLYMOK HARCA Az angol miniszterelnök és külügyminiszter minden agreszsziót és fasizmust megtűrő magatartását ellenző külügyi vezetők alakították meg a „Sólymok" (Hawksj csoportját. Vezetőjük, Sir Róbert Vansittart külügyi államtitkár 1933. július 14-én egy bizalmas tanulmányt terjesztett kormánya elé: „A versailles-i szerződések V. része ellen irányuló német törekvések." Tanulmányában rámutatott arra, hogy' a nyilvános és titkos szerződéseket nem revideálják!" (A brit külügyminisztérium levéltári anyagának kutatói tartózkodnak attól a ma már köztudomású megállapítástól, hogy ez volt a hírhedt „négyhatalmi paktum", a Szovjetunió ellen irányuló imperialista egységfront-kísérlet. 1933. július 15-én írták alá Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország képviselői. Az első kísérlet volt, Hitler hatalomra jutása után, a megbékélésre a náci Németországgal.) Egy nappal később, március 23-án, Hitler Adolf beszédet mondott a Reichstag előtt: „A birodalmi kormány minden eszközzel Igyekszik felszámolni azt a választóvonalat, amely két csoportra osztja a világ népeit, s ezzel megteremti a bizalmatlanság és gyűlölet légkörét. A nemzett kormány eltökélt szándéka minden néppel együttműködni az őszinte megértés érdekében .. értesülések bizonysága szerint Németország erődítményeket épít, a hamburgi Stolzenberg cég stratégiai mérges gázokat áliít elő, telfes ütemben folyik a tartalékos és a tényleges tisztek kiképzése. Rumbold nagykövet ugyanebben az időben Jelentette, hogy a német légügyi hatóságok egészen nyíltan beszélnek a repülőipar fejlesztéséről, mit sem törődve a versailles-i szerződés tiltó rendelkezéseivel. A kormány türelmesen meghallgatta Vansittart beszámolóját és — megkezdte nyári szabadságát. Még mielőtt újra öszszeült, Hitler október 14-én visszahívta megbízottfát a genfi leszerelési konferenciáról és egyben bejelentette, hogy Németország kilép a Népszövetségből. (Ezalatt Németországban elszabadult a pokol. 1933. február 26-án Mutschmann, Szászország fasiszta gauleltere kijelentette: „Bertalan-éjszakára van szükség! Enélkül nem megy a dolog!" Február 28-ra virradó éjszaka a fasiszták felgyújtották a parlament épületét. A Német Kommunista Párt több mint 4000 vezető funkcionáriusát letartóztatták. Március 3-án elfogták Ernst Thälmannt, március 9-én pedig a Németországban tartózkodó Dimitrovot. Március 24-én a Reichstag rendkívüli hatalommal ruházta fel Hitler kormányát, ezzel biztosítva számára a végrehajtó és a törvényhozói hatalmat is.) Rumbold berlini nagykövet 1933. június 30-án, néhány nappal végleges távozása előtt, a következőket jelenti Berlinből: „Rendkívül aggasztó Hitlerék gyors belpolitikai előretörése ... az ország érdekében reméljük, hogy Hitlernek sikerül megszabadulnia a pártjában hemzsegő kétes elemektől..." Szegény naiv Sir Horace Rumbold! Nem Ismerte fel a „vezért"! KÖVETKEZIK: 3. A RABLÓGYILKOS IS UDVARKÉPES