Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-08 / 38. szám, csütörtök

Jobb lakásokban lakunk? A MINŐSÉG világszerte valamennyi Iparág egyik legfontosabb értékelési mértéke. Az egyre fokozódó konkurrencia-harcban éppen a minőség jellemzői esnek latba. Hazai viszonylatban ugyan az egyes vállalatok között még bajosan beszélhetünk versengésről, mégis itt is feltétlenül arra kell törekednünk, hogy ne csupán a hibátlan munka legyen a norma, hanem elsősorban az, hogy milyen anyagokbői, milyen technológiával, milyen tartóssággal, milyen esztétikai érzékkel, milyen szavatossági idővel készül el egy-egy gyártmány vagy létesítmény. Az ilyen követelményeket kielégítő munkaeredmény ugyanis nemcsak az egyes iparágak konkrét gyártmányainak értékesítése szempontjából fontos, hanem a világpiacon való érvényesítésüket is eredményezheti. Mindez — fenntartás nélkül az építőipar munkájára is vonatkozik. Nem kell részletezni: a múltban, sajnos, nem minden esetben adott át olyan létesítményt az építőipar, amilyet elvártunk tőle. Ma már fölösleges lamentálni efelett, mégis le kell szögeznünk ezt a tényt és azt is, amit a minap Sámuel TakáC építésügyi miniszter mondott az építőipari dolgozók országos konferenciáján: „Az új irányítási rendszer hatékonysága ez ideig nem nyilvánult meg maradéktalanul az építőanyaggal való gazdálkodásban. Minden tanácskozáson beszélünk erről, akciókat fejtünk kt, itt-ott történik is némi javulás, egészben véve azonban az építkezéseken tapasztalható rendetlenség és az anyaggal való felelőtlen bánásmód államosított építőiparunknak még ma is egyik sajnálatos jellemzője és sajátossága ..." Miért hangsúlyozta ezt a miniszter?. Nemcsak azért, mert az építőanyag helyes felhasználása egyúttal a minőségi munka egyik feltétele, hanem mert ez gazdasági szempontból is nagy jelentőségű. A beavatottak tudják, hogy az építőtpart létesítmény értékének több mint ötven százalékát az építőanyag képeziI Mégis ilyen megállapítást kellett hallanunk az építésügyi miniszter szájából: „Azt, ahogyan mi gazdálkodunk az építőanyaggal és a többi, az építkezés folyamán felhasználásra kerülő gyártmánnyal, nem engedhette volna meg magának egyetlen magánvállalkozó sem. Akármilyen gazdag ts lett volna, rövidesen csődbe jutott volna!" Tökéletesebb építőanyagokati Építőanyagok nélkül nem lehet építeni, s kifogástalan építőanyag nélkül sem lehet hibátlan munkát végezni. Ezt azonban — ismét a „sajnos" szöt kell használnunk — az új gazdaságirányítás feltételei között sem veszik teljes mértékben tudomásul az építőanyagokat gyártó vállalatok. Pedig tudatosítaniuk kellene: egy-egy építőipari létesítmény sok milliós értéket képvisel, amelynek évtizedeken, sőt egyes esetekben évszázadokon át kell szolgálnia. A rossz minőségű építőanyag, a korai javítások szükségessége és a mértéken felüli karbantartás ugyanis tekintélyes anyagi és erkölcsi károkat okoz és egyúttal építőipari kapacitásokat von el más építkezésekről. Ugyanez vonatkozik a kivitelező vállalatok dolgozóinak munkájára is. Ez a körülmény a lakásépítkezés terén nyilvánul meg a legérzékenyebben és itt a legégetőbb. Itt sem kell példákat keresnünk. Mindenki jól ismeri őket, sokan saját bőrükön — és főleg zsebükön — érzik kihatásait. Nem normális például az, hogy a két-három nemzedék számára épülő bérházakban a technológiai részt képező „lakásmag" élettartama legfeljebb 15 év. Ennek okai sem ismeretlenek: a jó minőségű fémanyagok, a burkolócsempék, a műanyagok stb. hiányával magyarázható. Hogy jön azonban mondjuk a lakásszövetkezeti tag ahhoz, hogy ő viselje ennek az eleve kifogásolható silány munkának a következményeit? Hosszabb szavatossági idő Az építőipar egyik legfontosabb politikai feladata a lakásépítés meggyorsítása. A befejezett lakások számának lényeges fokozása annál sürgetőbb, mivel az utóbbi években meglehetősen nagy volt a lemaradás. A következő években — az 1970. év végéig — 300 ezer lakást kell felépítenünk. Emellett nemcsak a lakásépítkezés mennyiségi fokozása szükséges, hanem elsősorban a minőség lényeges javítása. Ennek érdekében a kormány ez év januárjában intézkedést hozott az építkezések szavatossági idejének meghoszszabbitására. A lakásépítkezéseknél például a kivitelező vállalat a befejezés — illetve átadás — után három évig szavatol a minőségért. Ez gyakorlatilag kétszer akkora idő, mint régebben. A minőség azonban mint fentebb hangsúlyoztuk — nem csupán az építők munkájától, hanem az építőanyagtól is függ. Ezért az ezeket az anyagokat, felszereléseket, a házakat komplettizáló berendezéseket stb. szállító vállalatoknak ls kezességet kell vállalniuk azért, hogy legkevesebb a hároméves szavatossági idő lejártáig, ámde a szállítás lebonyolítása után legkevesebb négy évig nem esik kifogás gyártmányaik minőségével szemben. Nagy jelentőségű intézkedések Az új intézkedések május 1-én lépnek érvénybe. Tekintettel arra, hogy mélyreható és döntő lépést jelentenek a minőség javításának útján, a közvélemény kétségtelenül megelégedéssel fogadja őket. Kár, hogy már korábban nem tettünk Hyen lépést. Ma sem késő azonban, különösen amikor annak a jelenségnek vagyunk tanúi, hogy az egyes vállalatok — az új gazdaságirányítási mechanizmus feltételei között — nemegyszer csupán saját érdekeiket tartják szem előtt és nem látják a népgazdasági öszszefüggéseket. Hiábavalók lennének ugyanis az építőipari vállalatokkal szembeni intézkedés9k, ha az alszállítóik is nem helyeznének súlyt a minőségre. Csak Illusztrációképpen említjük, hogy pl. a közszükséglett Ipar szállítja az ablakot, ajtót és egyes belső berendezést, a vegyipar a festéket, lakkot, a tömítő- és szigetelőanyagot, továbbá a műanyagot, a nehézipar a légkondicionáló és fűtőberendezést stb. Természetesen a külkereskedelemre is kell, hogy kihasson a szóban forgó intézkedés, hiszen ez hivatott biztosítani egyes — nálunk hiánycikknek számító — anyagok és gyártmányok behozatalát. Az érvényben levő jogszabályok értelmében a kivitelező vállalat felelősséget vállal azért, hogy az átadott munka, gyártmány vagy anyag megfelel a műszaki szabványoknak. Amennyiben a szállítmány, vagy az átadott munka nem mutatná ki ezeket a tulajdonságokat, az átvevőnek joga van kedvezményt, díjmentes javítást követelni, kérheti a hibás alkatrész kicserélését, esetleg vissza is utasíthatja a szállítmány átvételét. A minap jóváhagyott intézkedések a jövőben nemcsak arra kényszerítik az építőipari vállalatokat, hogy az átvételnél fokozzák a szállított építőanyagok ellenőrzését, hanem olyan helyeken is gondoskodniuk kell a munka minőségéről, ahol ezt eddig nem tették. Az alszállítók — egészen indokoltan — ugyanis ma azzal érvelnek, hogy jó gyártmányaik az építkezéseken a rossz bánásmód következtében vesztenek értékükből, minőségükből. Ezért ebből a szempontból is — mind a két részről — mélyrehatóbb és következetesebb ellenőrzésre lehet számítani. Nem kétséges, hogy mindez növelni fogj Í az építőipari vállalatok jó hírnevét és — ami még fontosabb — nagyobb megelégedettséget és bizalmat vált ki a beruházók körében. DÓSA JÓZSEF A koSicei Ojváros lakónegyedben korszerű és mutatós szélirányú-jelzó berendezéseket Is felszereltek. (Berenhaut felvétele) M

ikor beléptem hozzá, látható öröm villant a szemében, kesernyés mosoly ült a szája szegletében. A szoba sarkában duruzsoló kályha mellett ült a jól ismert, kényelmes karosszékben. Vastag, gyapjútakarót terített.a térdére. A szobában rend, tisztaság. — Mégis csak eljött? — nyújtotta felém a kezét. Erőtlen volt o szorítása, s az egész ember csak fele akkora, mint valamikor. — Vége, nincs tovább ... Három hónapja kapott eí az átkozott kór, s lám hogy megaszalt, mint valamikor édesanyám a kemencében a szilvát... Nehezen, rekedtesen beszélt. Térdére eresztett kezefején duzzadt erek kéklettek. — No, ne nézzen rám olyan Ijedten: tán csak nem halok meg itt a szeme láttára. Nem szeretném kényelmetlen helyzetbe hozni. Lehet, hogy kibírok még néhány órát, napot, esetleg egy rövidke hetečskét... Nem áltatom magam. Tudom, mi a bajom. Azt is jól tudom, hogy nincs segítség. A tüdőrák előtt még csődöt mond az orvostudomány, sajnos... A koromtól ugyan még élhetnék néhány évet, dehát ahonnan azt irányítják, oda nem lehet apellációt benyújtani . .. Szeretném, ha megírná, amit én most elmondok magának. Ne tegyen hozzá semmit, ne is vegyen el belőle. Látom, rágyújtana. Most az egyszer mondjon le róla. Az én kedvemért. Hiszen tudja, negyven darabon alul én sem adtam naponta. Most nem lehet. Nem bírom, nem is kívánom ... Az asztalra tekintettem. Ott csillogott a nagy hamutálca üresen. De ott tarkállot a lepedőnyi sakktábla is az öklömnyi figurákkal. Katonás sorrendben álltak egymással szemben a feketék és a fehérek. LOVICSEK BÉLA: Közben a lányt majd férjhez adja valami jó gazdászhoz, így nem megy pocsékba a birtok, belőlem meg legyen úr, hci az Isten is úgy akarja. Beíratott a gimnáziumba. Elég jól ment a tanulás. Túlságosan kilátástalan jövőtől, sajnos, nem éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy apám segítsége nélkül meg tudjak állni a saját lábamon. Maradtam, s alávetettem magam apám akaratának. Huszonöt-harminc hektó boVwllovnds Elővettem a jegyzetblokkomat Meg a ceruzámat. — Kezdhetjük, Bárányi uram? B

ólogatott, majd beszélni kezdett. - Százhúsz hold földünk volt. A falusi gazdagok közt mi voltunk a leggazdagabbak. Anyám törékeny, sápadt arcú, gyenge asszonyka volt, apám épp az ellenkezője: szálfatermetű, bivalyerős, akaratos, kemény, mint a köszirt. Mikor a nővérem leérettségizett, hazajött. Apám megkérdezte tőle, mi a szándéka, hogyan, miként tervezi a jövőjét. A nővérem azt felelte, hogy idehaza marad és férjhez megy. Csak úgy mellesleg említem meg, hogy madonnaarcú, csinos nő volt, s gyönyörűen zongorázott. Apám Bécsből hozatott neki zongorát: hadd töltse kedvét a lány. Apám azt is nagyon jól tudta, hogy engem nem igen érdekel a föld, a gazdálkodás, s végül is úgy döntött, hogy jogász leszek. nem könnyelműsködtem el az időt, bár a szoknyások igen nagy hatással voltak rám kamaszkoromban. Néhány kisebb kalandnál többre azonban nem vetemedtem. Komolyan vettem a jogászság gondolatát, és serény tanulással készültem a hivatásomra. Váratlan fordulat szólt bele az életembe. Az történt, hogy a nővérem megszökött valami csibészszel. Apám utánament, hogy hazaparancsolja, de mivel a nővérem határozottan ellenszegült, örökre kitagadta az apám. A halálos ágyán sem bocsátott meg neki. Akkor már hetedikes voltam. Apám értem jött és egyszerűen hazavitt. Meg sem mukkanhattam, mennem kellett. Nehezen tudtam beleélni magam új helyzetembe. Jócskán el is keseredtem, s olyan gondolatokat forgattam a fejemben, hogy megszököm hazulról és folytatom a tanulmányaimat. Megijedtem a runk termett évente. Olyan pincénk, hajlékunk volt a hegyen, mint egy kisebbfajta kastély. Rákaptam a pincézésre. Egyedül azonban az sem ment. Cimborákat szereztem. Könnyen ment. A faluban sok italra szomjas fiatal lődörgött esténként az utcán. Gyertek, rongyosok, igyatok! igy igaz, ahogy mondom: cimboráimat valóbon a rongyosok közül válogattam ki. Micsoda dáridókat csaptunk! Hajnalokba nyúlókat. Apám természetét örököltem, bírtam az italt, nem úgy a cimboráim: Hiába: üres bendőjű embernek hamar megárt az ital. Hajnalban mór dalolni sem bírtak, csak nyüszítettek, mint a kutyák, s ki hason csúszva, ki meg négykézláb tette meg az utat hazáig. Remekül szórakoztam. Meg aztán igaz ami igaz: tetszett a rongyosok ragaszkodása. Tűzbe tették volna értem a kezüket. Anyám csendes szóval korholt, de apám csak legyintett: hadd töltse kedvét, majd beleun ... Dolgoznom nem kellett. Nem is akartam. Minek? Hiszen dolgoztak a cselédek, napszámosok, aratók. Néha ugyan utána néztem, valóban dolgoznak-e. A szokás kedvéért néha rájuk is káromkodtam: ne lopják a napot, ha egyszer becsületesen megfizetjük a munkájukat. Szent igaz, nálunk dolgozni kellett keményen, de az is igaz, hogy a faluban senki sem fizette meg úgy a munkást, mint mi. Apám jóvoltából felmentettek a katonaság alól. Később megismerkedtem a környékbeli inteligenciával: főjegyzőkkel, papokkal, tanítókkal. Rákaptam a kártyára. Micsoda kártyacsatákat vívtunk, uramistent Túlzás nélkül állíthatom, hogy soha nem veszítettem. Pedig Isten látja a lelkemet, már nem is akartam nyerni. Számított is nekem a pénz! Mégis nyertem. E

' It itt a közeli majorban egy földbirtokos, illetve bérlő. Remek asszony volt a felesége, olyan konyhát vezetett, hogy messzire elfutott a híre! És volt két csinos lánya. Ki is vetették rám a hálójukat. Máig sérti tudom határozottan, miért: egyik sem tetszett. Mégis szívesen eljárogattam hozzájuk. Minden szombat estét náluk töltőt- »('• tem. Jól éreztem magam. Csak jó- U* val később tudtam meg, illetve jöttem ró, hogy miért. Volt egy . aranyos szobalányuk, a Juliska. Mit nem ád Isten, abba bolon- n_ g dúltam bele. Akkoriban kellett volna őt látnia!... Higgye el, kérem, tökéletes teremtés volt: szép is, jó is, ügyes, tűzről pattant, ™