Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-07 / 37. szám, szerda

H osszú volt az út, amelyet Jozef Cízmár megtett az őrnagyi rangig. A katonaéletet közlegényként 1941-ben kezdte el. Akkor még nem gondolta, hogy hivatásos katona lesz. Várta, hogy mielőbb civilbe öl­tözzön, de ehelyett 1943-ban a keleti frontra küldték. Nová Alekszjovkában teljesí­tettek őrszolgálatot. A szovjet hadsereg győzelmet, győzelem után ért el, s a fasisz­ták kénytelenek voltak a szlo­vák katonákat ls bevetni. — Ahol állást foglaltunk, a tajga, mint az asztal, oly sima volt, — emlékezik vissza. — Az ember messze ellátott, de az „ellenséget" nem tudtuk felfe­dezni. Elhallgat, ujjai közt egy ci­garettát puhít, majd gyufa sercen. Bodor füstöt ere­getve folytatja: — A Fábián őr­mester vezette jár­őr nem tért vissza. Utána engem küld­tek kl rajommal. Mi sem tér­tünk vissza... Kozák járőr fogta el őket, mi­vel maguk ls úgy akarták. Az egész ezred arra vágyott, hogy mielőbb a másik oldalon lehes­sen. Ez időtájt már egyre több szó esett a Szovjetunióban meg­alakult csehszlovák dandárról. Csaknem egy félévig hadifo­goly-lágerben élt. Fát vágtak, alkalmi munkát végeztek. A Je­lentkezési Ivet már az első na­pokban eljuttatta a csehszlovák egység parancsnokához. Éppen ezért nagy volt az öröme, ami­kor 1944. január 4-én Jefremov­kába vezényelték, ahol ejtőer­nyős kiképzést kapott. — Július végén aztán elindul­tunk, hogy megütközzünk a fa­sisztákkal, részt vegyünk ha­zánk felszabadításában — mondja. — Augusztus elején már közel voltunk az államha­tárhoz ... Délután két órakor még 6 ki­lométerre voltak a hazai föld­től. Este hétkor pedig már lé­giúton Szlovákiában, Dobrá Ni­ván, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben résztvegyenek. A parancsnál FELBARI SIKEREK Megtartotta évzáró taggyűlé­sét a Vöröskereszt felbári alap­szervezete. Fekete Imréné, a szervezet elnöke beszámolójá­ban különösen a térítésmentes véradás terén elért sikereket méltatta. A falu fiataljai közül évente hárman elsősegélynyúj­tás! tanfolyamon vesznek részt. Az iskola tanulói a járási egész­ségügyi versenyen is helytáll­tak, az első helyen végeztek. VAJAS ISTVÄNNÉ — Nehéz, kemény, de dicső napok voltak ezek — mondja. — Aztán vissza kellett vonulni a hegyekbe. A partizánokhoz csatlakoztunk, s Így folytattuk tovább a harcot... Egy hónap múlva az ejtőer­nyősbrigád élő tagjai a Ďum­bier hegyen találkoztak. Ez idő­tájt már a közelben dörögtek az ágyúk, amelyek torkolati tüzét, az éjszakai órákból Jól lehetett látni. Nagy volt az öröm, amikor felszabadított földön találták magukat. A Dumbieron négyezer német fészkelte be magát. Nehéz, vé­res harcok vártak rájuk, de a partizánok, Ismerve a hegyet — sikeresen hátbatámadták a fa­sisztákat. Már-már azt hitték, számukra véget ért a háború. Poprádon pihentek, amikor jött a pa­rancs: „Benderisták jöttek át, meg kell őket semmisíteni". A puskák, géppisztolyok tusát megragadták a tapasztalt kato­nakezek ... Gyerünk hát, .az anyjuk keservit... A felszabadulás után a had­seregben maradt. A pártba 1945­ben jelentkezett, majd később elvégezte a katonai akadémiát. De a tanulást a mai napig sem hagyta abba. Most a marxista egyetem hallgatója. — A hadseregben többet, és Jobban kell tanulni, mint a pol­gári életben — mondja, miköz­ben végigsimítja rövidre vágott haját. — Évről-évre fejlődik a harci technika, új és új fiata­lokkal találkozik az ember. Ne­künk parancsnokoknak kell jó példát mutatnunk. Ilyen ő, a frontharcos és sze­rény parancsnok ... NÉMETH JÁNOS Tanítgatom a fiamat Hétéves múlt a fiam, most Járja a legnehezebb osztályt, az elsőt. Esténként, amikor előke­rül az ábécéskönyv, kínban van az egész család, mert to­porzékol, ha nem megy neki az olvasás. Vele drukkolunk, és ve­le örvendezünk, ha sikerül neki a betűrovarkákat megfejtenie, értelmes szóvá alakítania. Ha nehezen is, de nyiladozik az értelme, s én ezt a nyilado­zó, világot ismergető értelmet szeretném a költészet felé irá­nyítani. Mert a költészet ne­messé formálja a lelket, és cso­dálatos szépségek felé vezeti. Mondom hát neki az egyik este: — Ülj le fiam, ide ni, mel­lém. Verseket fogok olvasni, Jó? — Jó — egyezik bele. Felütöm az egyik gyermek­verses kötetet és lassúan olva­som a sorokat: „Kts cica, nagy cica, elindul a lagziba. Nem mennek messzire, csak az utca végibe ..." Észreveszem, hogy a gyerek elbiggyeszti a száját. — Mi az, nem tetszik? — Nem — feleli. — A kis ci­ca, nagy cica nem tetszik. — Miért? — Csak! — Akkor nem is olvasom to­vább ... Valami szebbet olva­sok. — Ismered Petőfit? — Ismerem — élénkül fel a tekintete. — Költő, nagy baju­sza van. — Helyes. Akkor hallgass hát Ide. „Megy a juhász a szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb •Boldogtalansága.. A gyerek ásft, abba kell hagy­nom. — Petőfi verse se tetszik? — Az se. — Miért? — Mert olyan szamaras ... — No, várj csak. Olvasok egy neked való Petőfi verset, amit Arany János fiának, Lacinak Irt, amikor meglátogatta őket. — Ki az az Arany János? — Petőfi barátja, nagy költő volt ő is. — Bajusza is volt? — Az is... de most már fi­gyelj­„Laci te Hallod-e? Jer ide. Jer, ha mondom Rontom-bontom ...' — Ez se tetszik — szakít fél­be a gyerek. — Miért? — Csak — mondja konokul. Dühös vagyok a gyerekre, és a legszívesebben a fejéhez vág­nám a könyvet. De még egyszer megpróbálkozom vele. Arany János versei után nyúlok és fel­ütöm találomra. — Hallgass csak Ide: „Agnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futö hab elkapdossa. Öh Irgalom atyja, ne hagyj el...." Látom, hogy hegyezi a fülét, és csillogó szemmel néz rám. — Mi az, talán tetszik? — Igen. Ez tetszik! — Miért? .— kérdezem meg­lepetten. — Mert ez egy jó krimi lesz... Olvasd csak tovább. Hogy is volt az?.«l a véres le­pedővel? DÉNES GYÖRGY ilyen drágán utasunkI Február van. Aki szabadságát az idén külföldön kívánja töl­teni, a legfőbb ideje, hogy el­kezdje a takarékoskodást. Kü­lönösen ha tőkésországba, vagy akár Jugoszláviába készül. Hi­szen mindenki jól tudja, hogy egy ilyen utazás nem csekély anyagi megterheléssel jár. Ezzel kapcsolatban a beszédtéma leg­gyakrabban az idegen valuták árfolyama körül folyik. Utalnak arra, hogy az árfolyam nem reális. Neon felel meg a kül­földi étkezés és elszállásolás árának. Polgárunknak az ár­folyam szerint például Jugoszlá­viában 30—50 koronába jön egy ebéd. Egyébként is a növekvő drágaság ebben az országban nem méltó eljárásra készteti őt (kempingen kívüli alvásra, üzérkedésre, arra, hogy kivitt konzervvel táplálkozzon stb.). Vajon milyen drágán is utazunk, milyen árfolyamokat alkalma­zunk az Idegenforgalomban, mennyiben nem reálisak, ho­gyan lehetne javítani a helyze­ten? Többféle árfolyam Az idegenforgalomban a ko­rona árfolyama a nyugati va­lutákkai szemben nem tükrözi az objektív értékviszonyokat, hanem deviza helyzetünk ered­ménye. Ennek következtében több árfolyamot alkalmazunk, amelyekkel részben adminiszt­ratív, részben gazdasági úton szabályozzuk idegenforgalmun­kat a tőkésországokkal. Amint ismeretes, az idegenforgalom­ban a korona következő árfo­lyamait alkalmazzuk a dollár­ral szemben: 1. Hivatalos árfolyam, amely szerint 1 dollár 7,20 korona (a két valuta aranyfedezete alap­ján). 2. Emelt árfolyam: aj 100 százalékos felárral (1 dollár — 14,40 korona), ezt a nem idegenforgalmi jellegű be­utazásoknál alkalmazzuk; b) 125 százalékos felárral (1 dollár — 16,20 korona), ennyit fizetünk az idegen állampolgár­nak, ha turistalátogatást tesz hazánkban; c) 400 százalékos felárral (1 dollár — 36 korona), polgára­ink ennyiért vásárolják a bank­tól a dollárt, ha tőkésországok­ba utaznak magánlátogatásra. Ezeken kívül a tuzexutalvá­nyok eladása és a korona ille­gális kivitele folytán feketeár­folyamok is léteznek, amelyek minimálisan 1 dollár — 36 ko­rona szinten mozognak. A 36 korona, amit állampol­gáraink fizetnek 1 dollárért, amikor a tőkésországokba utaz­nak, legalább 100 százalékkal magasabb szint, mint amilyen megfelel a reális értékviszo­nyoknak. Ez tulajdonképpen va­lamiféle luxusadó, hogy devi­zát igényelnek. Ami azonban még rosszabb, az ilyen drága dollárból sem kap a mi állam­polgárunk annyit, amennyire a valóságban szüksége lenne. Ez azután odavezet, hogy külföl­dön kénytelen üzérkedni, túlzot­tan takarékoskodni, mivel más lehetősége nincs is. Ha több dollár lenne a zsebében, nem­zeti öntudata ls erősebb lenne a tőkés Idegenben. Feketepiac A reális értékviszonyoknak lényegében a 125 százaiéikos felár, vagyis a dollár 16,20 ko­ronás ára felel meg. A dollár magasabb árfolyamai a koro­nával szemben (különösen a fe­keteárfolyamok) piacunk ob­jektív helyzetének a tükre. Így például a korona tuzexárfolya­mának nagyságát elsősorban a mi kiskereskedelmi áraink és a tuzexárak (lényegében a tőkés­országok kiskereskedelmi árai) közötti nagy különbség határoz­za meg, továbbá az, hogy pia­cunkon bizonyos luxuscikkekből hiány van, de a Tuzexban kap­hatók. A korona feketeárfolyamai külföldön elsősorban azért ke­letkeznek, mert polgáraink nem kapnaik elegendő valutát, ami­kor külföldre utaznak. Ezért vi­szik kl a koronát külföldre tör­vényellenesen, és ott mélyen vásárlóereje alatt adják el. Bécs­ben vannak bankok és üzletek, amelyek koronát vásárolnak, úgyhogy sok osztrák, aki ide utazik, nem cserél valutát ná­lunk, hanem Ausztriában. Ez az egyik dolog. A másik dolog az, hogy a külföldi turisták va­lutáikat feketén adják el ná­lunk ahelyett, hogy az Állami Banknál váltanák be rendes ár­folyamon. Az alkalmazott ár­folyamok tehát támogatják a fe­ketepiacot, valutát veszítünk, s könnyen meglehet, hogy ál­lamunk számára nem jelent semmilyen devizamegtakarítást. Ezért el kell gondolkodni ama nagy különbség felett, hogy a külföldiek 16,20 koronát kap­nak 1 dollárért, polgáraink pe­dig 36 koronáért vásárolják a döllárt, amikor idegen országba utaznak. Amíg létezni fog ez a különbség, addig lesz fekete­piaca ls a koronának, s ez je­lentős összegű idegen valutától fosztja meg a gazdaságot, ami abbói is látható, hogy más or­szágokhoz viszonyítva milyen alacsony bevétel származik egy látogatótól egy napra. A valuta feketepiaca veszélyesebb, mint a tuzexutalványokkal való üzér­kedés, mert az esetek többsé­gében a szerzett Idegen valutát külföldre viszik, nem kerül te­hát a devizakasszába, a tuzex­utalványok cseréjénél azonban a külföldi pénznem ittmarad. Hogyan lehet több a deviza? Eme áldatlan helyzeten első­sorban eredményesebb külke­reskedelmi tevékenységgel ja­víthatunk. Mindenekelőtt azért, mert az aktív Idegenforgalom­ból származó jövedelem na­gyobbik részét élelmiszerek, nyersanyagok, gépek stb. vásár­lására használjuk fel. Kivite­lünk a szabadon beváltható va­luták övezetébe ugyanis nem ki­elégítő. Nem gyártunk elég olyan árut, amit a kapitalista országok piacain el tudnánk helyezni, s így pénzeszközöket nyerni a behozatalra. Ebből következik az, hogy a külföldi utazásokra nem sok marad. A kereslet Itt is messze megha­ladja a kínálatot. Azonban az idegenforgalom­ból is növelhetnénk bevételein­ket, ha ennek jobb feltételeket teremtenénk. Az aktív idegen­forgalom növelését legfőképpen a szállodai férőhelyek hiánya, a szolgáltatások elégtelen szín­vonala, a hagyományos emlék­tárgyak (üvegből, kerámiából stb.) gyenge választéka akadá­lyozza. Egy javaslat A külföldi utak olyan admi­nisztratív korlátazása, hogy csökkentenénk a kiutazásokat, s ezzel több valuta jutna egy utazóra, politikai szempontból elfogadhatatlan. Felmerül a kér­dés, nem alkalmazhatnánk-e át­meneti időre olyan eljárást — lengyel tapasztalatok alapján —, hogy növelnénk a kiutazást engedélyért fizetett illetéket, s ennek ellenében a valutát ol­csóbban adnánk. Ez valószínű­leg csökkentené a valuták fe­ketepiaci árfolyamát, mert a bank a valutát olcsóbban adná. Kevesebb jövedelem lenne a va­lutaeladásból, de ezt ellensú­lyozná a kiutazás! engedélyek­ből származó jövedelem. A devi­zahelyzet javulásával a kötött­ségeket fokozatosan fel kellene oldani. M. Gy. Szemelyi folyószámlák Az élet nap, mint nap újabb igényeket támaszt a szolgálta­tásokkal sze.mben is. Ezen kö­vetelmények alól nem kivétel az Állami Takarékpénztár sem. Rendeltetése megköveteli, hogy sokrétű ügyleteket vezessen be ügyfelei igényelnek kielé­gítésére. Ilyen fajta szolgálta­tás az utasításhoz kötött folyó­számlanyitás. Közelebbi felvilá­gosításért Stefan Polaőek elv­társhoz, az Állami Takarék­pénztár bratlslaval igazgatójá­hoz fordultunk. — Milyen célt követ a folyószámla-nyitás? — Ügyfeleink intézetünket nemcsak betétjeikkel keresik fel, hanem számtalan egyéb esetben is. Csak néhányat jegy­zek meg: hiteligénylés (szemé­lyi, jelzálog, lombard), külföl­diek ügyleteinek lebonyolítása stb. Az utóbbi időben klienseink kérésének eleget téve bevezet­tük a folyószámlás ügyleteket. Ezzel lehetővé tettük a forga­lom gyorsabb lebonyolítását, azonkívül csökkentettük a kész­pénzfizetést. — Milyen ügyleteket bo­nyolítanak le a folyószám­lákon? — A folyószámla tulajdono­sa írásbeli utasításai alapján a legkülönbözőbb megbízatások elintézésére kerül sor. Így pél­dául ügyfelünk permanens meg­bízást ad a lakbér, telefondíj, garázsbér, biztosítási díj ki­egyenlítésére. Ezekre tehát nin­csen további gondja, intézetünk elintézi. — Kl nyithat folyószám­lát? — Minden nagykorú belföldi és külföldi polgár, akinek bank­betétje van, vagy a folyószámlán diszponálható összeg erejéig terjedő készpénzt helyez letét­be. A folyószámlán elkönyvelt minden tétel után egy korona kezelési illetéket számítunk fel. — Kik veszik igénybe ezt a szolgáltatást? — Nemrég több kisiparosnak adták vissza engedélyét. Ez a réteg állandó folyószámla­kliensünk. Azonkívül festők, szobrászművészek, írók, költők, általában a kulturális tantie­meket élvező polgáraink vá­lasztják ezt a kiegyenlítési mó­dozatot. — Milyenek a távlati ter­veik? — Szolgáltatásainkat szeret­nénk kiszélesíteni. Törekvésein­ket sajnos mlndezideig nem tudtuk megvalósítani. Helyszű­kével küzdünk. Agendánk tete­mesen nő, helyiségeink pedig nincsenek. Az irodák túlzsúfol­tak, s ez kétségtelenül a tel­jesítmény rovására megy. Több épület, amely azelőtt bank volt, ma különféle intézmények használják. Sőt még a jelenlegi épületünkből sem tehetjük ki a bérlőket. Hiába hivatkozunk arra, hogy az országos távlati terv mind nagyobb ügyintézést és felelősséget ró ránk. — Mindezek ellenére a jövő­ben szeretnénk bevezetni az utazási csekkeket. Ezt a szol­gáltatást tekintettel növekvő idegenforgalmunkra, nagyon jelentősnek tartjuk. A nyugati államokban az ilyen ügyletek lebonyolítása már magas tech­nikai fokon áll. Egy nemrég nálunk járt francia ügyfelünk a nyáron Svájcba utazott. Pá­rizsi bankjában svájci frank utazási csekket váltott, amely Genfben volt fizetendő. A fran­cia turista Zürichben pénzza­varba került, elment a bankba és elmondta panaszát. Az ille­tékes bankhivatalnok üzemi te­levízió segítségével összekötte­tést létesített a genfi fiókkal, érdeklődvén az adatok helyes­sége iránt. Genf a televízió kép­ernyőjén bemutatta a francia fél aláírását, személyazonossá­gi adatait. Minden egyezett, nem volt tehát akadálya a kért összeg kifizetésének. Ha nem ls állunk még Itt, de újabb szol­gáltatásaink bevezetésével min­den tekintetben ügyfeleinket kívánjuk szolgálni. HORNYANSZKY TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom