Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-06 / 36. szám, kedd

Szerkessze velünk a Új Szót! Több rejtvényt, vetélkedőt! Feltették a kérdést, hogy miről szeretnék olvasni. Hát mindenről, ami szép, érdekes és még tanulságos isi A rejt­vényekről nem ls beszélvs, mert ez külön élmény mindnyá­lunk számára, akik ezzel foglalkozunk. L u kov les Gyula, Nadabula javaslom díjazott rejtvények bevezetését, Kopcsay Istvfin, Rudňany Javasolnám, hogy a keresztrejtvények megfejtői között pontverseny legyen és azokat jutalmazzák, akik a legtöbb pontszámot elérik. Izsóp Péter, Kassa Ne hagyjuk abba a rejtvénypályázatokat. Ügyes és jő ötlet volt az Ismered a Szovjetuniót! pályázat. Jó lenne, ha ha­sonló rejtvényverseny Indulna „Ismerd meg szép hazádat!" címmel. így megismerhetnénk hazánk íróit, költőit, üdülőit, városait, sportolóit stb. Vince Márta, Ogvalla En számtant fejtörőt vezetnék be. Batyka Gabriella (a község nevét elfelejtette feltüntetni j Szeretném, ha idővel egy zenei vetélkedőre is sor kerülne. SZERKESZTŐSÉGÜNK NEM FELEDKEZETT MEG OLVA­SÓINK SZÓRAKOZTATÁSÁRÓL SEM. REJTVÉNYEINKET A JÖVÖBEN SEM SZÁNDÉKOZUNK KORLÁTOZNI. SŰT! EZZEL KAPCSOLATBAN ELÁRULJUK IDEI TERVEINKET: • A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából az őszi hónapokban nagyszabású rejtvényversenyt rendezünk értékes díjakkal. B Márciusban indul: Tippeljen velünk! Olvasóink — főleg a sport kedvelői — hetente tip­pelhetik két labdarúgó mérkőzés eredményét (a Csehszlovák Liga és a Magyar Nemzeti Bajnokság egy-egy mérkőzését). Hetente 500 korona jutalom. A feltételeket sportrovatunk a későbbiek folyamán részletesen ismerteti. • A mexikói nyári olimpia alkalmából 4—5 hé­ten át tartó rejtvényverseny — értékes dijakkal. H Továbbra is hetente közlünk keresztrejtvénye­ket (külön a felnőttek és kiilön a gyermekek ré­szére) és a megfejtőket könyvjutalomban része­sítjük. • Tervezzük további fejtörők bevezetését (ala­pul véve olvasóink javaslatait), de ezen egyelőre még mi is törjük a fejünket... Ritka madár a bajmóci állatkertben Nagyon ritkán for­dul elő, hogy az éh­ség arra kényszeríti hazánk legfélénkebb madarát, a fajdka­kast, hogy hegyaljai falvak közelében, az embereknél keres­sen oltalmat és ele­séget. A magas hó akadályozza az aránylag testes, ne­héz fajdkakast a re­pülésben. A napokban az al­sókubíni járás HruS­tfn községének hatá­rában egy jólfejlett példány a falu kö­zelébe merészkedett. Sikerült épségben elfogni, és ma már a bajmóci állatkert lakója. Jól érzi ma­gát új környezeté­ben és Jó étvággyal fogyasztja az eléje tett csemegéket. Az idei kemény tél és a magas hó megváltoztatta a szabadban élő álla­tok életmódját is. Nemcsak az őzek, a vaddisznók, hanem a szarvasok ls le­ereszkedtek a völ­gyekbe, ahol eleség várja őket. A vadász­szervezetek így óv­ják a vadállományt a kipusztulástól. J. KOTOULEK A Dévény-szálló elöcsarno­^^ kában beszéltük meg a találkát. Jóval előbb mentem, de ó már várt. Szinte elveszett a hatalmas karosszékben: ap­rócska, halvány mosolyú. Beval­lom, nem így képzeltem el. Nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy a vietnami Nő fő­szerkesztője, NHU QUYNH-nak hívják, negyvenöt éves, hat gyerme­ket szült, fel is nevelte őket. Két hónapja van úton, Moszkvából érke­zett Csehszlovákiá­ba. A többiről majd kivallatom, gondol­tam ... Elmosolyodik, bátortalanul nyújt kezet, néha-néha feltekint a meny­nyezetre, elgondol­kozik. Lapja kéthe­tenként, harminc­két oldalon, színes mélynyomásban, 42 000 példányban jelenik meg. A pél­dányszám maga­sabb volt, most is az lehetne, de nincs papír. Húsz beosz­tottja van, csak asszonyok. Munká­juk nem könnyű, sokat utaznak, még többet gyalogol­nak, mindenütt ott vannak, valameny­nyien politikailag is tevékenykednek. Pályafutását ő is „gyaloglással" kezdte. A francia megszállás alatt a titkos hírszolgálat összekötője volt, az ország egyik végé­ből a másikba ment. így sokat látott, hallott, tapasztalt. Egy évvel az érett­ségi előtt már az illegális kom­munista párt tagja. Amint ma­ga mondja, azóta ls „csak" po­litizál. — Nálunk lehetetlen nem politizálni. A politika, a harc kellős közepén élünk. Férje és két legidősebb fia elvégezve az egyetemet a lég­védelmi egységnél teljesít szol­gálatot. Az egyik fia Itt tanul Podébradyban elektrotechnikát. — Ha hazajön, már mérnök lesz, tévéleadókat tervez majd. A háború nem tarthat örökké. Hamarosan béke lesz, akkor pedig nagy szükségünk van az értelmiségiekre, főként a mű­szakiakra. — Béke lesz... Mikor? — Nem tudom, de higgye el, az lesz. És népünk győzni fog. Tudjuk, mit akarunk, mellet­tünk áll az igazság, és szívósak vagyunk. — Miből erőt? — Az egész világot a vietna­mi kérdés foglalkoztatja. So­kan segítenek is. Ki ne védené a hazáját? — Mégis, ennyi barbárság NEPONK GYŐZNI FOG! PÁLYAVÁLASZTÓK FIGYELMÉBE PÁLYAVÁLASZTÓK FIGYELMÉBE PÁLYA VÁLASZTŰK FIGYELMEI A kilencedikesek a pályavá­lasztás nagyon komoly problé­mája előtt állnak. Vannak, akik még nem döntötték el, melyik foglalkozást választják, de so­kan nem is ismerik a lehető­ségeket. Mivel ebben a kérdés­ben hamarosan dönteniük kell, ez úton szeretnék segítségükre lenni és figyelmüket felhívni a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolán való to­vábbtanulás lehetőségeire. Né­hány végzett szakember vallo­másának segítségével szeretném őket megismertetni a mezőgaz­dasági technikusok munkájá­val. Az iskola fennállásának kö­zel húsz éve alatt a techniku­sok egész seregét indította el pályájukon, akikről ma már bátran elmondhatjuk, hogy Ki­rályhelmec és Nagykapos vidé­kének mezőgazdasági üzemei­ben a vezető dolgozók zömét alkotják. Persze, a tőketerebasi, kassai és rozsnyói járáson kívül is találkozhatunk velük. Ered­ményesen működnek a szövet­kezetekben és az állami gazda­ságokban, a mezőgazdasági is­kolákon, kísérleti intézetekben, közigazgatási szerveknél. Sokan sikeresen folytatják tanulmá­nyaikat a főiskolákon. A napokban alkalmam volt elbeszélgetni néhányukkal. Fel­tett kérdéseimre így vallottak munkájukról és az iskolában töltött évekről. — Tanulmányaim előtt jófor­mán csak hírből ismertem a mezőgazdaságot — mondja Ku­lik István, a Királyhelmeci Ál­lami Gazdaság állatgondozói­nak egyik vezetője. Az iskolá­ban és kint az életben aztán fokozatosan megszerettem. Munkám változatos: az állat­tenyésztést irányítom. Gyakran veszünk részt tenyészállat-kiál­lításokon, vásárokon, és jóleső érzés, ha nem kell más üzemek mellett szégyenkeznünk. Fize­tésem tisztán eléri a havi két­ezret és prémiumokban sincs hiány. JCiaáíd Ceňetäôég, Páluch Ferencné Dezső Valé­ria is szívesen emlékszik vissza a diákok dalos-táncos szórako­zásaira, az egész környéken is­mert iskolai zenekarra. Ma a mokcsamogyorósi EFSZ köny­velésében dolgozik és elége­dett. Férje szintén ebből az is­kolából került ki. — Nem bántam meg, hogy mezőgazdasági középiskolát vé­geztem — jegyzi meg Varga Ernő, a tiszacsernői határállo­más növényvédelmi zárszolgá­latának technikusa. Nagyon sze­retem és fontosnak tartom a munkám. Hazánk növényter­melését védem azzal, hogy a külföldről behozott mezőgazda­sági termékeket vizsgálom. Ha betegség vagy kártevő fordul elő, a küldeményt visszairányí­tom. Munkahelyem olyan, mint egy laboratórium. merítenek ennyi ni sem akarom. Ráncóknak nyoma sincs. — Fáradt? — Sohasem vagyok az. Nincs rá időm. — Mennyit alszik naponta? — Négy-öt órát, néha keve­sebbet. — Ha jól tudom, még három kis gyermeke egyedül van ott­hon. — Egy öreg asszony vigyáz rájuk, neveli őket. Hétköznapjaikról mesél. Nyel­vezete költői, mint általában a keletiek gondolatformálása, összehasonlításokat, virágneve­ket, természeti jelenségeket em­leget — közben persze egészen másról beszél. Amit mondunk, azt sokféleképpen, ilyen szó­pen is el lehet mondani. Szá­munkra ez szokatlan, náluk ál­lítólag mindenki így fejezi kl magát. Mintha verset olvasnék: a tö­rékenység, a tisztaság, de a bá­torság és a szívósság versét is. Mintha költészetté válna ez a törékeny asszonyka, mintha Vietnam maga is a költészet volna. A fájdalom hósi epo­sza ... — Miért jött Csehszlovákiá­ba? — Hogy megköszönjem a se­gítségüket, hogy megköszönjem fiam és sok vietnami társa ta­nítását, hogy viszonozzam az újságíróik nálunk tett látogatá­sát. Hogy lássam, milyen lesz országunk, ha béke lesz. Gyö­nyörű hazájuk van. Mi is ezt akarjuk. Jöjjön el, és győződjék meg róla, hogy képesek va­gyunk rá. — Hiszem, tudom, hogy így lesz. Az egyetemen a vietnami kollégák voltak a legkitartób­bak, a legszorgalmasabbak. De elmenni? Az nem olyan egy­szerű ... — Miért, mi mindenkit szíve­sen látunk, aki nem fél. — Nem félek... Ha haza megy, mit ír majd rólunk? — Amit láttam: sok szépet és sok jót. És megmondom azt is: így kell. láttán nem üti tel <i fejét az elkeseredettség? — Erőt ad. Maguknál csak azt tudják, hogy valahol távol, Vietnamban harcolnak, szen­vednek, éheznek, rongyokban járnak. Ha fógságba esnek a felkelők, megkínozzák őket. Csakhogy van ám más ís. Kl tud például arról, hogy egyet­len egyetem sem zárta be ka­puit, hanem a dzsungelben to­vább folyik az oktatás. Építünk, olvasunk, rizst termelünk. Szó­rakozunk ís és szeretünk. Iro­dalmi életünk megszokott med­rében folyik, könyveket adunk ki. A falvakon színdarabokat tanulnak, énekelnek, táncol­nak. Soroljam tovább? \M acsorázunk. Zöldséget és * rizst eszik, mint otthon. Megszokta. Közben elnézem arcát. A jellegzetesen simán hátraszorított haj finoman ke­retezi bronz arcát. Szeméből annyi derű sugárzik, szinte hin­n eszélgetésünk rendkívül " felkavart. Zavart, hogy a mosoly egy pillanatra sem tünt el arcáról. Az én generá­cióm a háborúra csak nagyon halványan emlékezik. Inkább csak ösztönünk diktálja, hogy valami borzasztó, katasztrófád lis. Fegyverropogást hallunk, lángokat, könnyes szemeket, romokat látunk. Az az érzésünk — nincs menekvés. És ez a mosoly, ez az optimizmus meg­tévesztett. Vagy talán mégsem? Sokkal inkább meggyőzött: bé­ke lesz ... Mikor? — Nem tudom, de higgye el, az lesz. És népünk győz!... OZORAI KATALIN Dzsigány Imre utolsó éves és Vass Béla másodéves főisko­lai haHgatókkal a téli szünet­ben találkoztam. Ha itthon jár­nak, sohasem mulasztják el meglátogatni azt az iskolát, melynek falai közt szerezték meg az érettségi bizonyítványt. Sikeresen folytatják tanulmá­nyaikat a Nyitral Mezőgazdasá­gi Főiskolán. így szólaltathatnám meg a végzettek döntő többségét, akik ma megbecsült agronómusok, zootechnikusok, szövetkezeti el­nökök, szakiskolai tanítók, mér­nökök. Ki-ki képessége, ügyes­sége szerint érvényesül és járul hozzá mezőgazdaságunk felvi­rágoztatásához. Az iskola végzettjei ma ís könnyen elhelyezkednek. A ke­let-szlovákiai síkság rendezé­sével a jövőben a technikai káderek újabb tömegére lesz szükség. Ezért az iskola az 1968/69-es tanévben két első osztályt nyit, bőséges lehetősé­get biztosítva az érdeklődők­nek. Az iskola négyéves, és érett­ségi vizsgával végződik. A diá­kok tanulmányi elmenetelüktől és szüleik anyagi helyzetétől függően, mint a többi középis­kolában, ösztöndíjat kapnak. Az iskola diákotthona gondos­kodik a tanulók ellátásáról, kulturális és sportolási igényük kielégítéséről. így a távolabbi vidékről is bátran jelentkezhet­nek diákok. A jelentkezési ívet Mezőgazdasági Műszaki Közép­iskola, Vefké Kapušany, okres Trebišov címre küldjék. JAKAB SÁNDOR, Nagykapos Népjóléti gondoskodás - számokban Mire költ az állam 15 milliárdot? A családi pótlék hazánkban a népjóléti és populációs politika egyik Jelentős tényezője. Juttatása pénzben vagy más formá­ban történik, és a kedvezményezetteknek mint családi pótlékot, árvajáradékot vagy gyermeknevelési járadékot folyósítják, emellett ugyanezt a célt szolgálják az ösztöndíjak, a szülési 4 segély, a terhességi járadék és a beszerzési segély. A termé-" szetbeni juttatást az állam ingyenes tankönyvek, tanszerek, iskolai étkeztetés, bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, kol­légiumok és internátusok formájában biztosítja a társadalom­nak. E szociális létesítmények és juttatások költségeiből a szü­lők csupán elenyésző töredéket viselnek. Természetesen nem feledkezhetünk meg a családtagok számának megfelelően nyújtott adókedvezményről, lakbér- és közlekedési kedvezmé­nyekről és más szociális jellegű juttatásról sem. 1965-ig az állam 4,2 milliót fordított az önálló keresettel nem rendelkező — tehát a tanköteles korban levő — gyermekekre A pénzügyi juttatások összeg 1965-ben 6 milliárd 666 millió korona volt, ebből 4 milliárd 966 millió volt a gyermekekre kifizetett családi pótlék, 155 millió a nevelési hozzájáru)ás, 300 millió az árvajáradék, 287 millió az ösztöndíjak, 80 millió a családtag ápolásáért folyosított járadék, 153 millió a szülési segély és 65 millió a beszerzési segély összege. Ugyanakkor 2 milliárd 287 millió koronát fordítottak termé­szetbeni szociális juttatásokra. Ebből 356 milliót az iskolai ét­keztetésre, 573 milliót az óvodákra, 269 milliót a bölcsődékre, 150 milliót a napközi otthonokra és klubokra, 600 milliót a gyermekotthonokra, internátusokra, csecsemőgondozó intéze­tekre, ifjúsági szociális létesítményekre, 134 milliót kollégiu­mokra és 205 milliót tankönyvekre és tanszerekre fordítottak. A családoknak és a gyermeknek nyújtott kedvezmények összege 1965-ben 6 milliárd 330 millió korona volt. Ebből 4 mil­liárd 500 millió volt az adókedvezmények, 130 millió a lak­bérkedvezmények és 500 millió a közlekedési kedvezmények összege, és emellett az állam 1 milliárd 200 millió koronával járult hozzá a gyermekek felruházásához. A fenti adatokból megállapítható, hogy az állam nyújtotta juttatások összege — 15 milliárd 283 millió korona volt, vagyis 50 százaléka annak az összegnek, amit a csehszlevákiat csalá­dok fordítanak gyermekeikre. Az állami juttatások erős tagolt­sága következtében azonban egyesek nem tudják a népjóléti gondoskodást kellőképpen értékelni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom