Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-01 / 31. szám, csütörtök

S Z U L Ő.K, N E V E L Ő K F Ó R UM A Néhány gyakorlati tanács pályaválasztóknak KIM KOSZTYENKÓ: AZ ÜZEMEKNEK magasan szakképzett dolgozókra van szükségük, olyanokra, akik a bérosztályozási jegyzék legmagasabb osztályainak megfelelően Igényes munkát végeznének, és különféle műszaki funkciót (gyártásvezető, darabbérező, műhelytervező, mester stb.), töltenének be, vagyis olyan helyeken működnének, melyek szakközépiskolai végzettséget igényelnek. Azoknak az üzemeknek, melyeknek szakközépkáderekre van szükségük saját intézeteikben képezhetik ezeket. A szakképesítés három és négyéves szakiskolában szerezhető meg. A tanulási idő öt év, a szaktantárgy tanulására szánt időből és a dolgozók középiskoláin végzett tanulmányi időből áll. Amennyiben a szaktantárgy tanulása három évet vesz igénybe, a foglalkozás mellett történő tanulás még további két évig tart. Ha a szaktanulás négy éves, a tanulmányi idő már csak egy év. A szakiskola végzett növendékei az Illetékes szakbői képesítést nyernek, a szakközépiskolának megfelelő tudást (a volt mesteriskola) és az általános műveltséget nyújtó középiskolai végzettséggel egyenértékű érettségi bizonyítványt szereznek, mely lehetővé teszi, hogy bármelyik főiskolán folytathassák tanulmányaikat. A tanulmányi idő folyamán az ipari tanulók Iskolába és műhelybe Is járnak egyaránt. A tanulásra focdított idő eltelte után a diák%k az érvényes előírásoknak megfelelően záróvizsgán vesznek részt. A tanulmányi idő hátralévő részét esti Iskola formájában szervezik meg, melynek keretében hetente három vagy négy napon át tizennyolc tanítási órát hallgatnak. Az utolsó, azaz az ötö(lik évfolyamban a tanulók érettségi vizsgát tesznek a középiskolákra vonatkozó irányelvek alapján. Az említett iparitanuló iskoláí»a azok kérhetik felvételüket, akik kielégítő előmenetellel végezték el az alapiskolát (a 9. évfolyamot) és az illetékes vállalattal a tanulóviszonyról szerződést kötöttek s eleget lesznek a középiskolák nappali tagozata számára előírt felvétel feltételeinek. A folyamodók kérvényt, 11ietve kitöltött nyomtatványt gyújtanak be, melyen pontosan Megjelölik a szakot. Ilyen nyomtatványok az alapiskolák kilencedik évfolyamának osztályfőnökeitől szerezhetők be. A kitöltött nyomtatványt máreius tizenötödikéig kell átadni az osztályfőnöknek. Az Iskola a kérvényt megfelelő véleményezéssel látja el és március öarmincig továbbítja annak a vállalatnak, ahová a tanuló a felvételét kéri. A felvételi vizsgákon a foglalkozás mellett tanuló középiskolásokra vonatkozó utasításoknak megfelelően vesznek részt. Az 1968—69 tanévben az ötéves iparitanuló iskolákon június 20-án, a poligrália szakágazataiban május 24-én kerül sor felvételi vizsgákra. AZ EMLÍTETT INTÉZETEKBE azokat a tanulókat is felveszik, akik a középiskola nappali tagozatán már eredményesen felvételiztek, helyszűke miatt azonban nem vették őket fel. Kérésükre az iskola igazgatója (ahol felvételi vizsgán vettek részt) továbbítja a szakiskolának a felvételi vizsgáról szóló jegyzőkönyvet. A felvételi vizsgák eredményeit a tanulóval legkésőbb június 30-ig tudatják. Szlovákiában az ötéves szaktanulmányt a következő szakokon nyitják meg: üzemi vegyész (a bratislavai G. Dimitrov Vegyi Üzem és a humenné i Chemko vállalat mellett), a kőolajgyártás üzemi vegyésze (a bratislavai Slovnaftban), a gumigyártás üzemi vegyésze (a púchovt Május 1. Gumigyárban), csőszerelő munkása (bratislavai Slovnaftban), géplakatos (a Kysucká Nové Mesto-1 ZVL Üzem, a komáromi Steiner Gábor Hajógyár, a Nové Mesto nad Váhom-1 iparitanuló Iskola, a piesoki Gépgyár, a Dubnica nad Váhom-i SMZ Üzem, a detval Gépgyár, a Považská Bystrlca-i Gépgyár, a košicei Kohóipari Építő Vállalat és a poprádi Vagongyár mellett), szerszámkészítő (a Liptovský Hrádok-i Teslában és a Dolný Kubín-i Iparitanuló Intézetben), üzemlakatos (a Liptovský Hrádok-i Teslában, a bratislavai Slovnaftban, a detval Gépgyárban, a bratislavai J. Dimitrov Vegyi Üzemben 1, műszerész (a Stará Turá-i Chiranában), fémesztergályos (a Kusucké Nové Mesto-i ZVL Üzemben, a piesoki Gépgyárban, a Dubnica nad Váhom-i SMZ Üzemben, a detval Gépgyárban, a Považská Bystrica-i Gépgyárban és a Dolný Kubín-i Iparitanuló Iskolában), motorosmozdonyok gépésze (a zvoleni vasúti közlekedéslpari-tanuló iskolában) vezérlő berendezések villanyszerelője (a žilinai Középszlovákiai Energetikai Üzemben), üzemi villanyszerelő (a košicei Kelet-szlovákiai Vasműben és az istebnéi Kovohuty (a vrútkyi, a zvoleni és košicei Vasúti Iparitanuló Intézetben), az elektronikai berendezések műszerésze (a Stará Turá-i Chiranában és nižnái Teslában), a jelző és biztonsági berendezések elektroműszerésze (a košicei Vasúti Iparitanuló Iskolában ), hírközlési berendezések műszerésze (a bratislavai, a ružomberoki, a Banská Bystrica-i és a košicei Postaigazgatóság mellett), a távközlési berendezések szerelője (a Liptovský Hrádok-i Teslában), a mérő- és szabályozó műszerek mechanikusa (a bratislavai Slovnaft és a humennéi Chemko Vállalatban), építőipari szerelő (a košicei Kohóipari Építő Vállalatban), betűszedő, könyvnyomtató- és ofszetgépeken dolgozó nyomdász (a bratislavai Poligráfiai Üzemben), fonó (a ružomberoki V. I. Lenin Pamutszövő Üzemben), cipész (a bardejovi Augusztus 29. Üzemben), élelmiszerelárusító (a bratislavai Schiffel utcai, a zvoleni és a bánovái Iparitanuló Iskolában), vaskereskedő (a bratislavai Schiffel utcai Iparitanuló Intézetben). A vállalatok az Oktatásügyi Minisztérium által jóváhagyott szakágazatokban ezenkívül más szakokat ls létesíthetnek. Ilyenek: acélkohász, a tüzelőanyag szakértője, rostanyagokat kezelő vegyész, acélszerkezeteket szerelő munkás, géplakatos a vonatokon, marós gépkocsijavító, repülőgépek műszerésze, szervezési és számítógépek műszerésze, távközlési műszerész, női és férfiszabó, bőrcserző, cipő felsőrész készítő, szakács és pincér. A FOGLALKOZÁS mellett ötéves tanulmányt folytató diákok a munkakedvezményről, valamint a középiskolai szakképesítést nyújtó iskolákon a foglalkozás mellett tanulók gazdasági biztosításáról szóló kormányrendelet értelmében munkakedvezményben részesülnek: heti 4—8 óra fizetett szabad idő, minden tanévben két nap fizetett szabadság a vizsgák előtt, három hét fizetetlen szabadság az érettségi előtt (ez idő alatt az üzem a tanulónak tanulmányi segélyt nyújt) s ezenkívül további két hét a tanulmány befejezésére, Illetve az érettségi vizsgára a bér megtérítése és a tanulmányi segély nélkül. MICHAL KOCKA központi tanfelügyelő Az A példa Az öt év körüli fiúcska már hosszabb ideje áll lapátkája nyelére támaszkodva a hóbucka szálén. Anyukája csodálkozva szólt rá. — Kisfiam, miért nem játszol? — Mert dolgozok, mondta büszkén. — Dolgozol? És így — képedt el a mama? — Anyuka, nézd csak a bácsikat, akik a villamosvasutat csinálják, azok is így dolgoznak. —szt— utolsó napok Krasznodon a donyecl szénmedcnce egyik kisvárosa. Aligha akad olyan ember, aki ne hallotta volna hírét az itt lejátszódott eseményeknek, a szovjet fiatalok hősiességének Mintegy száz szovjet ifjú és leáuy hősies antifasiszta harcáról filmek, drámai alkotások, versek, dalok születtek, s városok és munkástelepülések, iskolák stb. őrzik nevüket. Hősiességüket örökítette meg Fagyejev ismert regénye, Az Ifjú Cárda ls. Huszonöt éve azoknak a tragikus eseményeknek, amelyekrőt az emberiség sohasem feledkezhet meg. Nyolc kivételével mindannyian elpusztultak, életüket adták a szabadságért — a fasizmus elleni harcban. A tragikus eseményekre emlékezve részleteket közlünk Kim Kosztyenko: Ez történt az Ifjú Gárdával című könyvéből, melyben a szerző tanúvallomások s dokumentumok alapján eleveníti fel a nehéz napokat. A szovjet állambiztonsági szervek ugyanis 1959-ben leplezték le a hazaáruló Vaszilij Podtlnni|t, aki 1941-ben megadta magát a németeknek, s a szolgálatukba állt. Krasznpdon megszállása Idején az egyik rendőrőrs parancsnoka, majd a városi rendőrség helyettes vezetője volt, • jelentős szerepet játszott abban, hogy az If|ú Gárda hőseit kegyetlenül kivégezték. Huszonöt év telt el azóta. Lassan begyógyulnak a sebek, „enyhül a bánat és a fájdalom, de a szovjet emberek sohasem felejtik el az Ifjú Gárda illegális Komszomol-szervezet megteremtőinek, vezetőinek és tagjainak halhatatlan hőstettét". A kínhalált halt szovjet fiatalok tragédiája ma azonban üzenet is egyben a világ jószándékú embereinek: „Legyetek éberek, óvjátok meg a békét a Földön!" E

GÉSZ NAP szüntelen dübörgés töltötte be a várost. Alig volt hely a krasznodoni utakon. A zsúfolásig elárasztott főútvonalon, az utak szélén és magán az olvadó hóval borított sztyeppen véget nem érő sorokban vonultak a katonák. Podtinnij a kapuban állt, és tekintetével követte a nyugat felé vonuló katonák rendezetlen oszlopait. A német csapatok immár harmadik órája vonulnak az utcákon megszakítás nélkül. Elhagyják a várost... Természetesen ő megértette, hogy valahol a Krasznodonba vezető utakon állítottak védőcsapatokat, melyek fedezik a visszavonulást. De ki tudja, meddig tartják magukat a németek? Hendemann őrnagy már rég teherautóra rakta csapatát, és elhajtatott Krasznij Lucsba. Amikor Podtinnij tudomást szerzett erről, azonnal utána akart menni. De mi legyen a foglyokkal. A rendőrség celláiban negyven szovjet hadifogoly volt, akik át akartak szökni övéikhez a frontvonalon. Podtinnij reggel megkérdezte Sohnstól, mitévő legyen. Az érthetetlenül mormogott valamit az őrség megerősítésével kapcsolatban, és letette a kagylót; Podtinnij nem merté közölni vele, hogy a rendőrök az éjszaka folyamán megszöktek. Ellenőrizte a zárakat a cellaajtókon, és kiment az utcára. A legszívesebben köpött volna mindenre, és el innét. Igen, csak gyorsan el, a szürkészöld katonatömeg után, csak minél messzebb kerülni a szörnyű dübörgéstől, amely egyre jobban közeledett a Donyecen túlról. Bizonytalan mozdulattal begombolta köpenyét és a készen álló szekér felé Indult. Hirtelen egy kurta kacabajkás férfi szaladt be az udvarra, és elkapta a köpenye ujját. — Hé, barátom! Itt akarsz maradni talán? Tétovázol? Podtinnij csodálkozva nézett vissza, Werner személyes tolmácsa állt előtte, a ragyás legény, akit Orlov dolgozószobájában látott Rovenykiban. — Nem, még nem kaptam parancsot — szólalt meg Podtinnij. — A parancsot várom... A ragvás harsányan felnevetett: — Hahahal Te ostoba, ki fog neked ilyen parancsot adni? Tűnj el, amíg nem késő! Az oroszok átkeltek a Donyeconl A barátod, Orlov már réges-rég Krasznij Lucsban van. Épp most jövök onnan... — És hova lettek a foglyok? Elhajtották őket? — Még mit nemi Kivittük őket az erdőbe, és ... — a ragyás a tenyere élével belevágott a levegőbe — valamenyitl Azt a hármat ls, akit te hoztál. A

ROVENYKI csendőrfőnök személyes tolmácsa a következőket mondta el Podtinnijnak: Werner és egy ismeretlen tiszt Krasznij Lucsból azon buzgólkodott, hogy teljesítse a kerületi csendőrség parancsát, és vallomást csikarjon ki a rovenyki rendőrségen őrzött ifjúgárdistáktól. Mindenáron borsot akartak törni krasznodoni kollégái orra alá, akik semmire sem mentek velük. Semmitől sem riadtak vissza, csak hogy vallomásra bírják a komszomolistákat. A középkori inkvizíció legborzalmasabb kínvallatásait kegyetlenség szempontjából nem lehetett összehasonlítani azzal, amit a bátor illegális harcosoknak el kellett szenvedniük. Különös igyekezettel „dolgozták meg" Oleg Kosevojt és Ljuba Sevcovát — a hóhérok azt remélték, hogy tőlük rendkívül fontos értesüléseket szereznek. Őket kínozták meg a legvadállatibb módszerekkel. Ljuba Sevcova kihívóan viselkedett a kihallgatásokon. Gúnyosan mosolygott, minden kérdésre szemtelenül válaszolt. Amikor a hóhérok kínozták, Ljuba harapott, az arcukba köpött. A vadállat Gestapo-legények egy árva szót sem tudtak kiszedni ebből a lányból.., Élete utolsó napjáig megmaradt az életkedve, meg az éles nyelve is. Ő maga nem csüggedt el, és azt sem hagyta, hogy a többiek kétségbeessenek. — Szeretem az életet — mondta cellatársainak. — A jövőben a szovjet fiatalok még soksok tavaszt és aranyló őszt fognak megérni. Tiszta, békés kék ég ragyog majd fölöttük, és fényes holdvilágos éjszaka, nagyon-nagyon szép élet lesz Itt a mi drága, szeretett szovjet hazánkbanl Én nem félek a haláltól. Tudom, miért adom oda az életem és erre felkészültem. Csak az anyámat sajnálom, olyan beteg szegény... Ljuba gyengéd szívvel Imádta az édesanyját és mindig rá gondolt. Amikor a börtöncellában volt, fondorlatos módon egy kis levélkét juttatott el hozzá: „Erőt, egészséget, Anyácskám és Mihajlovnal Anyácskám, már biztosan tudjátok, hol vagyok ... Bocsáss meg mindenért. Téged talán még látlak utoljára, de apámat valószínűleg nem látom többé. Mama, add át üdvözletemet Masa néninek és mindenkinek, mindenkinek ... Ne haragudj rám, és most: a viszontlátásra! Kislányod: Ljubasa" Rovenykiban is többször megpróbált levelet eljuttatni az édesanyjának, de mindhiába. Néhány órával kivégzése előtt cellája falára ezt írta egy darab téglával: „Mama, most is rád gondolok. A Te Ljubasád." Oleg Kosevoj már az első kihallgatáson kategorikusan megtagadta a választ a hitleristák kérdéseire. Hallgatott... Csak egyetlenegyszer kiáltott fel, amikor a hóhérok különös kegyetlenséggel gyötörték: „Ügyis elpusztultok, fasiszta bitangok! Eljő a vég, már közel vannak a mieink!" Csupán ennyit hallottak a hóhérok e tizenhat éves fiú szájából, aki a szörnyű kínzástól teljesen megőszült. A fasiszták vak haragjukban egyik szemét kiverték, a testébe égették Komszomol-igazolványának a számát. Amikor a Rovenykiban állomásozó német csapatok megkapták a visszavonulási parancsot, Werner telefonált Renatus ezredesnek, és megkérdezte, mit tegyen a letartóztatott krasznodoni partizánokkal. „Agyonlőni, azonnal!" — hangzott az ezredes válasza. Hajnalban, reggel hat óra körül, február kilencedikén Werner géppisztolyt vett magához, pálinkásüveget dugott a derékszíjába, magával vitte a tolmácsot, és elindult a rovenyki városi parkba. Ütközben többször is húzott egyet a fiaskóból, „hogy élesebb legyen a szemem" — magyarázta a tolmácsnak. A park mélyén egy frissen ásott gödör mellett megálltak. Léptek hallatszottak messziről. Egy csendőrosztag Fromme altiszt vezetésével megkötözött kezű fiatalokat kísért a gödörhöz. Közöttük volt Oleg Kosevoj ls. Werner megint húzott egyet a fiaskóból, felemelve a géppisztolyt, rekedt hangon vezényelt „Tűz". Eldördült a sortűz. Oleg a gödör szélére zuhant, még élt. Ottó Drewitz, az egyik SS-legény odaugrott, Oleg halántékához szorította a pisztoly csövét, és lőtt... Egy idő múlva a gödörhöz vezették a második csoportot. Elöl lépkedett Ljuba Sevcova, sötétkék kabátban, bolyhos kendőben, frissen, mint mindig. Néhány lépésnyire a gödör szélétől megállt, ledobta magáról a kabátot, és a kendőt odacsapta a legközelebb álló hitlerista arcába, és megfordulva, gyorsan kezet fogott társaival. Aztán gyűlölettel pillantva Werner arcába, így kiáltott: „Felelni fogtok értünk, gazemberek! Közelednek a mieink! Halál..Még mondani akart valamit, de az eldörrenő sortűz nem hagyta végigmondani ... — És másnap reggel elmenekültünk Rovenykiból — fejezte be elbeszélését a ragyás. — Krasznij Lucsban van a gyülekezőhely. Igyekezz te is odamenni! P

ODTINNIJ nem habozott tovább. Lélekszakadva rohant a kerületi kórházba, ott székelt a csendőrség. Átlendült a tornácon, végigrohant az irodákon — üres minden ... Sohns megszökött Krasznodonból, őróla megfeledkezett, semmiféle utasítást nem adott. Lihegve, a hóbuckák között bukdácsolva rohant vissza a szürke barakkba. Remegő kézzel eloldozta a gyeplőszárat, kivezette a kapun a lovakat, észbe kapott, és hirtelen visszarohant a barakkba. Kinyitotta az összes cellaajtót, és nagy káromkodás közepette, a. foglyok hátát géppisztolyaggyal ütlegelve, kivezette őket az udvarra. Felsorakoztatta valamennyit a kerítés mentén. Végigpillantott agyongyötört, sápadt arcukon, aztán határozott mozdulattal felkapta géppisztolyát, s derékmagasságba célozva, leadott egy sorozatot... Nem nézett semerre, felugrott a szekérre, a lovak közé csapott az ostorral, és egyenest előrehajtott a sztyeppén át A város szélén már ropogtak a géppuskák, és ezer meg ezer torokból hangzott a győzelmes „hurrá!" az utcákra kirohanó emberek felé. K

RASZNODON főterén emlékművet emeltek az Ifjú Gárda hőseinek. A Szovjetunió minden részéből és külföldről ls felkeresik ezt az emlékművet, hogy tisztelegjenek a hős ifjak haló porai előtt. Kialakult hagyomány, hogy minden esztendőben összejönnek Krasznodonban az elesett hősök bajtársai, a nyolc életben maradt Ifjúgárdista. A gyászünnepségen, melyet elhunyt társaik temetése napján rendeznek meg, mindig ünnepélyesen megfogadják, hogy bosszút állnak halálukért, mindig és mindenütt magasan lobogtatják az Ifjú Gárda eszméinek zászlaját. Minden évben elmennek a közös sírhoz, hogy elmondják egymásnak, hogyan tartották meg adott szavukat. II. 1. 6