Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-03 / 33. szám, szombat

TÉLI IDU/L (Barsi Imre felvétele) SZERKESSZE VELÜNK AZ ÜJ SZÓT! KELLENEK-E LEVELEZŐK, TUDÓSÍTÓK? Talán nagyobb helyet érdemelnének a levele/3k Írásai. Hiszen ók számtalan érdekes, apró esemény szemtanúi, amelyek szinte papírra kívánkoznak. Ám ezekből az utóbbi időben elég keveset közölnek. Búkor József, Szlmő „Az olvasók leveleiből" címmel kéthetenként összeállítást közölnek a legérdekesebb levelekből. Kanizsa István, Losonc Bratislavában egyszer részt vettem a levelezők és tudósítók értekezletén. Ott buzdítottak, hogy szerkesszük együtt a lapot. Tájékoztatók ls jelentek meg. Az olvasók bekapcsolása mégis holtvágányra jutott. A múltban még Itt-ott megjelent a „Levelezőink írják" vagy „Levelesládánkból". De egyre ritkábban. Vajon miért? Pálinkás István, Perbete A pénteki számban javasolnám a levelezőrovat bevezetését. Sfitti József, Perbete Ígérem, hogy a jövőben én is tájékoztatni fogom Önöket a gépállomást és községünket érintő problémákról. P u p k a 1 József, Pozsonyeperjes A falusi levelezők hálózatát felújítanám. Kevés ilyen hfr, tudósítás jelenik meg az utóbbi időben. Fürdős Kálmán, Csicsö Sok hasonló tartalmú levelet kaptunk. Valljuk be őszintén — hisz valamennyien emlékezhetünk még rá —, hogy volt egy időszak, amikor az újságok értékelésének egyik mércéje a szervezett munkáslevelezók és megjelent írásaiKnak száma volt. Nem is annyira a lap érdekessége, az olvasó igénye szempontjából, hanem politikai megítélésből. Azt se titkolhatjuk, hogy e levelek legtöbbje tervtel jesítésről, felajánlásokról, száraz termelési eredményekről számolt be. A hírek sokszer unalmas, keveset mondó számoktól és lelkes szavaktól hemzsegtek. Ez az állandó, egyhangú Ismétlődés unottá vált. Ezután következett egy másik Időszak, amikor a lapok próbáltak kitörni a nemegyszer rájuk erőszakolt sablonokból és új, érdekesebb formákat kerestek, amelyek vonzanák az olvasót. Sok vita folyt arról is, vajon kellenek-e egyáltalán helyi jellegű, egy-egy szűk kürön túl keveset mondó hírek. Mérlegre került a tájékoztatás országos és helyi jellegének Rérdóse. Az előbb említett hírek, levelek kezdtek kiszorulni a lapok hasábjairól. Ez a hullám elérte szerkesztőségünket Is. S ha most ismét felvetjük a tudósítások és a levelezés kérdését, le kell szögeznünk, hogy Indokolt volt a levelekből merített hírek megrostálása, ugyanakkor szükséges az olvasókkal való kapcsolat új formálnak a keresése. A réfci formához nem ls akarunk visszatérni. Viszont több helyi jellegű hír, tudósítás közlését tervezzük. Persze, levelezőinktől, tudósítóinktól érdekes, közérdekű és kritikai híradást várunk. OJ levelezők, tudósítók jelentkezését várjukl Ürömmel olvastuk azokat a leveleket, melyekben olvasóink felajánlják szolgálataikat, készségüket fejezik ki lapunk tudósítására. Reméljük, hogy így hírt kapunk sok olyan községből, amelyek eddig szerkesztőségi térképünkön fehér foltnak számítanak. Persze, az olvasókkal való kapcsolat további formáira ls törekedni fogunk. Ide sorolhatjuk a Válasz olvasóinknak című rovatot, melyben dr. Földes József válaszol a hozzánk fordulók ügyes-bajos dolgaira. A Szóvá tesszük és a Szerkesztői üzeneteken kívül megindítottuk a Mit tenne? rovatot is, amelyben éppen olvasóinkat szeretnénk megszólaltatni s arra buzdítani, hogy feltárják a helyi problémákat és vázolják megoldási elképzeléseiket. Rövidesen bevezetjük egy űj rovatunkat ls, melyben az olvasók választják majd meg a riportalanyt és ők adják fel a kérdéseket ls. A szerkesztőség csupán a közvetítő szerepét játssza. Sohasem hallottam, hogy a jogásztól a törvényeken és paragrafusokon kívül egyéb, szakmájába nem vágó ismereteket is elvárnának. Senki —, hogy szakismeretein erre nincs is szükség —, hogy értsen a betegek gyógyításához. De hát akkor miért kívánják meg az orvostól — kérdezhetné valaki —, hogy szakismeretein kívül bizonyos jogszabályokkal is tisztában legyen? Különösen, ha — mint dr. Ivan H or v ai docensnek ^ is — a lelki betegségek gyógyítása a szakmája? „Átvirrasztom az éjszakát.. A prágai pszichiátriai klinika folyosóin fehérköpenyes orvosok, halkan tovasuhanó ápolónők sürgölődnek. őket figyelem és várok dr. Horvaira, a tudományos munkáiból külföldön ls nagyra becsült, népszerű pszichiáterre. Érdekes dolgokról beszélgetünk dolgozószobájában, de közben állandóan félbe szakítanak. Cseng a telefon. — Halló, itt Horvai ... — Olvastam a cikkét a Rudé právoban, docens úr — hangzik a drót másik végén. — Átvirrasztom az éjszakákat... Mit tanácsol? Alig folytatjuk a megkezdett témát, az ápolónővér kopog be: — Beteglátogatás ... — Bocsásson meg, rögtön jövök ... — tűnik el néhány percre az ajtóban. Amikor visszajön, újabb telefonhívás várja. — Felkereshetném? Évek óta nem alszom — panaszkodik lélegzetét visszafojtva a válaszra váró láthatatlan páciens, akiben nyilván dr. Horvai legutóbbi újságcikke óta ébredezik a remény sugara... Ojabb kopogás: A folyosón 4 —5 lány vár bebocsátásra. FőIskolai hallgatók. Azt kérdezik, mikor jöjjenek vissza ... vizsgázni ... És így megy ez reggeltől késő estig. Érthetetlen, hogy mindenre és mindenkire telik az orvos idejéből. Türelemmel hallgatja meg a kívánságokat, válaszaiból csak úgy árad a nyugalom. Minden szavában együttérzés, segíteni akarás. ... újra ezt a szakmát választanám Nincsenek idegei, vagy talán kötélből vannak? — ez a gondolat motoszkál az agyamban, és még valami: az, hogy ha nem élne-halna a „mesterségéért", aligha sikerülne jó képet vágnia ehhez a kimondhatatlan lelkiismeretességet igénylő munkához. Nem állom meg, hogy ne közöljem vele a gondolataimat. — Hát igen, őszintén szeretem az embereket — válaszolja. — Már gyermekkoromban érdokelt a lelkiviláguk. Figyelni kezdtem barátaimat, ismerőseimet. Következtetéseket vontam ' le beszédjükből, összehasonlítottam azok értelmét cselekedeteikkel. Igy érlelődött meg bennem már középiskolás koromban az elhatározás: orvos leszek, mégpedig pszichiáter. Persze a háború és az ebből következő családi gondok, bajok engem sem kíméltek meg. A nehézségek leküzdhetetleneknek tűntek. Engem azonban semmi sem ingatott meg életcélom megvalósításában. — Nem szeretném, ha frázisként hatna, s nem ls szívesen mondom ki a gyakran hangoztatott, már-már elcsépeltnek tűnő fogadkozást: ha újra kezdeném, megint csak ezt a szakmát választanám. És -hogy mennyire igaz, amit mond, azt dr. Horvai a legjobban 16 éves kislányával bizonyíthatja, akinek szintén az apja hivatása az eszményképe. Ö is pszichiáter akar lenni. A jó pszichiáter a vesébe lát — De térjünk a tárgyra. Használjuk ki az időt, amíg nem zavarnak — zökkent vissza a valóságba vendéglátóm, két további telefonbeszélgetés közepette. — Ogy tudom, az érdekli, hogy mi köze a pszichiáternek a polgári és a büntetőjoghoz? Az igazat megvallva, nagyon sok. A jő pszichiáter a „veséjébe lát" páciensének, s ezzel az éleslátással lelvértezve sok, a társadalom számára sem közömbös körülmény megítélésére hivatott. Mindenekelőtt azt kell eldöntenie, kórházi ápolásra van-e szüksége betegének, vagy pedig elég, ha ambuláns kezelésben részesül. Megtörténhetik ugyanis, hogy a kint járó beteg a saját vagy mások biztonságát, sőt életét veszélyezteti. Másrészt azonban az akarata ellenére, indokolatlanul, bírósági eljárás nélkül intézetben tartott beteg könnyen illethetné az orvost személyi szabadsága korlátozásának a vádjával. MIÉRT LETT PSZICHIÁTER Orvos o paragrafusok útvesztőjében Ezek a viták a bíróság jóváhagyásával elkerülhetők. Dr. Horvai a kapitalista államok viszonyaira jellemző esetekről beszél, melyek az első köztársaság Idején nálunk sem mentek ritkaságszámban. Ha pl. valaki le akarta rázni, vagy ártalmatlanná akarta tenni kényelmetlenné vált legközelebbi hozzátartozóját, egyszerűen ráfogta: meghibbant. Ezzel az ürüggyel juttatta zárt intézetbe. Nem egy férj vádolta meg öregedő feleségét elmebajjal, abban a tévhitben élve, hogy ha megszabadul tőle, gondtalanul éli majd világát a szeretőjével. De az is gyakori jelenség volt, sőt ma is előfordul, hogy a testvérek elhanyagolják öreg szülőjüket, akit végül is idegenek vesznek gondjaikba. Természetes, hogy a magával tehetetlen idős ember viszonozni akarja jóságukat, és végrendeletében juttatja kifejezésre háláját. Megrövidített gyermekei azonban nem nyugszanak bele szülőjük döntésébe. Megtámadják a végrendeletet, azt állítván, hogy a végakarat szerzője nem ura akaratának és a bírósághoz fordulnak: helyezze gondnokság alá apjukat vagy anyjukat s nyilvánítsa érvénytelennek a testamentumot. A bíróság szakvéleményt kér Mi mást tehet ilyen esetben a bíróság, mint hogy a pszichiátertől kér szakvéleményt, akinek kötelessége részrehajlás nélkül, tárgyilagosan megállapítani a való helyzetet. Ez rendszerint az örökhagyó kezeírása, ismerőseinek tanúskodása, és a körülmények megítélése alapján akkor is sikerül, ha a végrendelkező történetesen már nem él. Es ha az igazság megállapítást nyert? Nem egyszer kiderül, hogy az elhagyott, másokra szoruló szülők ép ésszel, tehát jogosan rövidítik meg hálátlan gyermekeiket. Ám ugyanakkor az is megtörténik — és ez az idős embereknél eléggé gyakori jelenség —, hogy valakinek a befolyása alatt cselekszenek. A polgári jogi problémáknál azonban gyakoribbak a büntetőjoggal kapcsolatos tennivalók. Törvényeink természetesen abból az elvből indulnak ki, hogy törvényellenes cselekedetéért jogerősen csak az ítélhető el, aki egészséges, vagyis aki tisztában van cselekedete horderejével és teljes ura akaratának. Aki erre egyáltalán nem vagy csak részben képes, az egészségi állapota szerint: vagy egyáltalán nem ítélhető el, vagy enyhítő körülménynek tekintendő betegsége figyelembe vételével enyhébb elbírálásban részesül. A lelki betegsegét és fokát két, erre a célra kirendelt pszichiáter méri fel. ök a bírósági szakértők, nekik kell megállapítaniuk: felelősségre vonható-e a törvénnyel összeütközésbe került személy tettéért és milyen mértékben? A szakértők véleményüket a tettes viselkedése és a környezetétől kapott tájékoztatások alapján dolgozzák ki. Körültekintő munkájuk legfőbb záloga a szaktudás és a tárgyilagosság. Ezért aligha feltételezhető, hogy a megfigyelt személy, akinek sokszor érdeke, hogy enyhébb elbírálásban részesüljön, tettetéssel, szimulálással félrevezethesse a szakértőket. A két pszichiáter szakvéleményének összehasonlításából különben is azonnal kitűnik, ha vaiami nincs rendben. A szakvéleményben mutatkozó esetleges eltérések egyébként további szakértők bevonásával tisztázhatók. Áldozatát a Dunába dobta Dr. Horvai visszaemlékezik a bratislavai csecsemőgyilkosra, aki áldozatát a Dunába dobta. — Hiába volt a sok felesleges mendemonda a polgárok részéről, Mažár tettét súlyos elmebajának hatása alatt követte el. Ezért nem ítélhette el a bíróság szabadságvesztésre, s ezért került elmegyógyintézetbe, ahonnan aztán megszökött, hogy végül is önkezével vessen véget életének. — Láthatja, ez a legnagyobb problémánk — folytatja a docens. — Az ilyen közveszélyes őrültek részére nincsenek megfelelő, speciális Intézeteink. A meglevő „normális" elmegyógyintézetekben pedig kevés a hely, úgyhogy a szigorúbb felügyeletet igénylő betegek elhelyezése sokszor a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Néhány nyugati államban már előbbre tartanak ezen a téren. Figyelemmel kísérik a foglyok lelkiállapotát is. Tudvalevő ugyanis, hogy a hosszabb ideig tartó szabadságvesztés hatással van az ember gondolkodásmódjára, érzelmeire, idegállapotára. Svédország egyik börtönében például kísérletképpen bevezették, hogy a foglyokat időnként „szabadságolják", sőt arra is berendezkedtek már, hogy a börtönben legközelebbi hozzátartozójuk is velük lehet, így igyekeznek megakadályozni pl. a hosszú távollét okozta családi tragédiákat, válásokat stb. Nálunk is foglalkoznak ezekkel a problémákkal, s megoldásukhoz az első lépést már megtettük. Még sokat, nagyon sokat beszélhetnénk ezekről és a többi, dr. Horvai érdeklődésének középpontjában álló problémáról. Ezek közé tartozik a különféle betegségeket gyógyító és okainak kutatását elősegítő hipnózis. Vesszőparipája ez a tudományág, mellyel kapcsolatos értékes tapasztalatai nemzetközileg is elismertek. Ezért tölti be a Hipnózist Tanulmányozó Nemzetközi Társaság jőtttkárának tisztjét és ezért választották meg az 1969-ben Prágában megtartandó világkongresszus elnökévé, amelyen 25 állam több mint 500 szakembere jog tanácskozni a hipnózisról. KARDOS MARTA