Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-28 / 58. szám, szerda

visszhang... vissztian KÉSÉSSEL, DE NEM ELKÉSETTEN PETER KARVAS, akit nemcsak kiváló drámaírónak, hanem egyben a kultúrpolitikai publicisztikai esszében is mesternek tartunk, már több Ízben jelentkezett irányt mutató, koncepcionális tanulmányokkal. Tüzetes,, dialektikus elemző munkájáról, az adott jelenségek marxista értékeléséről, gondolatainak nemcsak erejéről, hanem egyben időt álló aktualitásáról tanúskodik az a tanulmánya is, amely Nyílt kérdések címmel a KULTÜRN? 21VOT 7—8. számában jelent meg. Ez a majdnem félszáz gépelt oldalnyi mű ugyanis jó két és fél évvel ezelőtt íródott a Csehszlovák írószövetség megbízásából és célja a kultúrpolitikai helyzet felmérése volt. A szövetség ezt az anyagot a saját álláspontjaként terjesztette fel az illetékes vezető szerveknek és miután azok nem tárgyalták meg, 1966. szeptemberében nyomtatásban akarták megjelentetni. Ez azonban adminisztratív tilalom miatt nem történt meg. Csak most jelenhetett meg ez az írás és tartalmát ismerve úgy vélem, hogy itt nincs szó valamilyen „csakazértis" bizonyításról, hanem figyelmet érdemlő tettről. Elsősorban azért, mert a tanulmány, mint a kultúrpolitikai múlt gyakorlatának összegezése, a maga nemében egyedülálló, következtetéseiben vonatkozik a közelmúltra, sőt a mára ls és figyelmeztetéseiben még jó ideig nem vesztheti el időszerűségét. Peter KarvaS elsősorban azt kifogásolja, hogy kulturális politikánk, miután visszalépett a sematizmus hivatalos támogatásától, nem alakított kl átfogóan úf, aktív és alkotó jellegű koncepciót, hanem csak az „ellenőr" szerepét vállalta, amelyben sokan cenzúrát, maradiságot, visszahúzó erőt láttak. Az ilyfajta „irányítás" helyett feladata és küldetése a művészet és az irodalom kibontakozását segítő légkör kialakítása lett volna. Továbbá az alkotóművészek akkor kapták — és teljesen tőlük független okoknál fogva — a legnagyobb „fejmosásokat", amikor általában a legjelentősebb eredményeket mutathatták fel idehaza és külföldön is. A tanulmányíró ezt helyesen hozza összefüggésbe az értelmiségellenes hangulattal, amely arról tanúskodik, hogy az emberközi viszonyok e területén a történelemben és a marxista gondolkozásmódban egy szakasszal lemaradtunk. A lekezelő és tartózkodó bánásmód közvetve azokat hozta előtérbe, akiknek nincsen műveltségük, felkészültségük. S ez nagy károkat okozott a szocializmus ügyének. Kultúrpolitikánk ugyanis többre becsülte a képzetlen és hozzá nem értő, viszont engedelmes dolgozókat azoknál, akik tudtak és tudásukat kezdeményezően érvényesíteni kívánták s ezzel kényelmetlenekké váltak. A tanulmányíró részletesen foglalkozik a helyzetet nehezítő olyan vonásokkal is, amelyekért maga a kulturális front felel. Szembehelyezkedik minden leegyszerűsítéssel, szélsőséggel, türelmetlenséggel. Közben ragyogóan elemzi nemcsak a fiatal művészeknek és íróknak, hanem általában a fiatalabb nemzedéknek gondolat- és érzésvilágát. A továbbiakban rámutat arra, hogy elsősorban a társadalmilag elkötelezett irodalom és művészet volt az, amely a hivatalos szervek részéről kedvezőtlen fogadtatásban részesült. A politikailag indeferens, sőt idealista művészeti Irányzatokat is sokkal toleránsabban kezelték. Végül a kultúrpolitikai ellentmondások közös nevezőjeként jelöli meg az elmélet és a gyakorlat, a feltörekvő lenini elmélet és a „személyi kultusz" régi gyakorlata közti ellentmondást. Nézetem szerint ebben hozhat és kell hoznia fordulatot annak az új szellemű kulturális politikának, amelynek egyes jegyei már tapasztalhatóak a párt legutóbbi központi bizottsági ülései után. AZ ÁTLAGOSSÁG NEM LEHET A PROGRAMUNK Gyakran hangoztattuk ezt a tételt, viszont a kultúrpolitikai gyakorlat nem egyszer ellentmondásba került a szóval. Ezzel a témával foglalkozik Miloš Fiala is a RUDÉ PRAVO február 18-1 számában megjelent cikkében. Sokszor az átlagos színvonalú műveket támogatták, mivel ezek többnyire elkerülték a kor égető kérdéseit, nem provokáltak, nem zavarták senki kényelmét. Így történhetett meg, hogy „átment" a giccs, viszont megfeneklett a kiváló alkotás. Persze, az elkötelezett irodalom és művészet mindig vitákat, ellentétes nézeteket fog kiváltani. Csakhogy ez még nem ok arra, hogy — amint az a múltban számtalanszor előfordult — az érvek harcát felváltsa az adminisztratív beavatkozás. A cikkíró leszögezi: „Kultúrpolitikánkban gyakran volt helyes a kiindulópontunk, de a gyakorlat ezzel ellentétbe került s ez megkárosította a szocialista művészet fejlődését... Ezzel összefügg az ts, hogy az elmúlt két évtizedben bizonyos mértékben csökkent az elkötelezett színdarabok, filmek, tv-alkotások és irodalmi művek száma. Megtette a magáét az ingerültség légköre is, amely ellentétben áll a kulturális forradalomnak a XIII. kongresszuson elfogadott elveivel. Ogy hiszem M. Fiala rátapint az igazságra és a tennivalóra ls, amikor kijelenti, hogy első lépésként fel kell újítani a nagyrészt eltékozolt bizalmat. NEMCSAK IRODALMI KÉRDÉS A MLADÝ SVÉT cseh ifjúsági folyóirat 7. számában adott helyet Karel Hvízdala érdekes interjújának fan Procházkával, a Csehszlovák Írószövetség új elnökhelyettesével és Arnošt Lustíg Íróval. Nyílt szó esik benne olyan kérdésekről, amelyek még egykét hónapja tabunak számítottak és csak a párt januári központi bizottsági ülése után kialakult egészségesebb légkörben kerülhetnek a nyilvánosság elé. A két író elsősorban a Literárni noviny sorsával foglalkozva kijelenti a közismert intézkedés indokolatlanságát. Fő érvük, hogy ez a lap következetesen olyan irányvonalat képviselt, főleg publicisztikájában, amely megfelel a jelenlegi politikai irányvételnek. Persze egyeseknek szemében szálka volt az, hogy olyan kérdéseket vetett fel nyíltan, amelyekkel a hatalmi szervek még nem foglalkoztak. Az ennek következtében foganatosított intézkedés azonban — amelyet orvosolni hivatott egy új lap, a Literárni listy megjelentetése — „ellenzéki" hangulatot keltett. „A politikában ilyesmit csak az követhet el, aki legfeljebb összeadni és kivonni tud, de a kis egyszeregyet már nem ismeri." Az interjúban szó esik továbbá, hogy az új lap is foglalkozni fog a társadalom minden égető problémájával és nemcsak az Irodalmi, művészeti kérdésekkel. J. Procházka és A. Lustíg részletesen megemlíti azokat a károkat, melyeket az értelmiséggel szemben felülről egyesek által évek óta célzatosan táplált bizalmatlanság okozott. Ennek kapcsán szükségesnek tartják, hogy a vezető tényezők olyan emberek legyenek, akik műveltek, értelmesek és toleránsak, akik nem ingerlékenyek és hirtelen haragúak, és akik nemcsak beszélni tudnak, hanem másokat meg is hallgatnak. „A nagyvonalú politikus posztját csak eszköznek tartja azon eszmék megvalósításában, amelyeknek életét szentelte. Ezzel szemben a kis politikus posztját politikát karrierje céljának tartja... Ha a politikus nem veszi észre és nem érti meg, hogy ideje lejárt, akkor már nem politikus. Mihelyst görcsösen ragaszkodik posztjához — nevetséges figurává válik" Valóban, ezzel csak egyetérthetünk ... lg. l-f Dél-Szlovákia magyarlakta városaiban és " falvaiban hetek óta nagy érdeklődés kíséri a csehszlovákiai magyar nép- és táncdalénekesek első országos fesztiváljának az előkészítését. A járási vetélkedőkből, valamint elődöntőből és döntőből álló háromfordulós versenyt a CSEMADOK Központi Bizottsága, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága, az Oj Ifjúság szerkesztősége, a bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya és a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége rendezi. A szemlére összesen 780 énekes Jelentkezett. Az érdeklődés — a szereplők és a hallgatók részéről egyaránt nagy —, felülmúlja a várakozást. A fesztivállal kulturális életünknek egy új és sokra hivatott formája született meg. Egyrészt ezért, másrészt azért, hogy közelebbről is megismerjük a versennyel kapcsolatos tudnivalókat, felikerestük az előkészítő bizottság tagjait, a szervezés vezetőit, és elbeszélgettünk Szőke Józseffel, az Oj Ifjúság főszerkesztőjével, Molnár Györggyel, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége főszerkesztőjével, az előkészítő bizottság elnökével, Tóth Sándorral, a bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya vezetőjével és Dukon Józseffel, a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara titkárával. Arra kértünk választ, hogy a szervezetek, Illetve az Intézmények a maguk részéről hogyan segítik elő az akciót, mit várnak tőle és a rendezvénnyel kapcsolatban mi a jövőre vonatkozó tervük. Szőke József: — Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy az Oj Ifjúság a fesztivált a maga részéről a lehető legmesszebbmenőkig támogatja. Nem beszélve a számos konkrét személyi segítségről, amelyet lapunk munkatársai az előkészítésnél, a bíráló bizottságokban és másutt nyújtottak, illetve nyújtanak, újságunk hasábjain hetek óta rendszeresen foglalkozunk az eseménnyel. Többször közöltük a felhívást és a verseny feltételeit, majd a jelentkezők névsorát ismertettük. Jelenleg a járási fordulókról hozunk képes riportokat. A kezdeményezésben nagy része van a füleki üzemi klubnak, amely a múltban „Aranykakas" címmel rendezett hasonló jellegű bemutatót. A csehszlovákiai magyar nép- és táncdalénekesek első országos fesztiválja tulajdonképpen a közvélemény kívánságára született meg és korigényt fejez ki. A rendezvénytől az ifjúság szórakozási és alkotó tevékenységének bővülését, kulturális életünk mennyiségi és minőségi gazdagítását, valamint sok kedves élményt és sok új tehetség felszínre kerülését várjuk. A jövőben az évente megrendezésre kerülő nép- és táncdal-fesztivállal párhuzamosan tánc, pantomim, bűvészet és más jellegű fesztiválokat is szeretnénk rendezni. Szándékunk megvalósítása egyedül azon múlik, hogy lesz-e megfelelő kínálat és érdeklődés. Molnár Cuörgy: — A csehit szlovákiai magyar nép- és táncdalénekesek első országos feszti-. | váljának előkészítéséből a maga eszközeivel jelentős részt vállal a Csehszlovák Rádió magyar szer ke sz tősége is. A verseny feltételeit többször Ismertettük. Beszámoltunk a szervezés menetéről ls. Mostanában hangképeket sugárzunk a járási fordulókról és bemutatunk egyegy szereplőt. A szerkesztőségünkbe érkező levelek arról tanúskodnak, hogy a hallgatók a bemutatók műsorát a rádión keresztül is érdeklődéssel hallgatják. Elmondhatom, hogy a táncdalénekesek füleki és a népdalénekesek dunaszerdaheUj szín kulturáliséietünkben BESZÉLGETÉS A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR NÉP- ÉS TÁNCDALÉNEKESEK ELSŐ ORSZÁGOS FESZTIVÁUA SZERVEZŐIVEL t Iyi elődöntőjéről az eddiginél jóval bővebben számolunk majd be, s a májusban Bratislavában sorra kerülő döntőről teljes helyszíni közvetítést adunk. Már eddig ls több tehetséggel ismerkedtünk meg. Oj ígéreteket várunk a többi fordulótól is. A legjobbakat a rádió műsorában a jövőben rendszeresen felléptetjük. A különböző rovatoknak éppúgy, mint a rádiószínpadnak számos új hangra lenne szüksége. A fesztiválra azzal a reménnyel tekintünk, hogy megfelelő utánpótlást kapunk. Szeretnénk, ha e fesztivál a jövőben még népszerűbbé válna, kapcsolatba kerülne a hasonló jellegű cseíi és szlovák fesztiválokkal és ez is egyike lenne annak a kapocsnak, amely összefűzi és tovább erősíti népeink barátságát. Tóth Sándor: — A fesztivált a Népművelési Intézet a maga részéről anyagiakkal és módszertani tanácscsal támogatja. Zenei osztályunk előadója hetek óta az előkészítő munka szolgálatában áll. Am szükség esetén ^nemcsak egy ember, hanem valamennyien segítünk. A vetélkedőt a fiatalok alkotótevékenysége kibontakoztatása nagyszerű lehetőségének, a csehszlovákiai magyarok kulturális élete egyik új formájának tartjuk, s ennek megfelelően támogatjuk. A rendezvény sikeresnek ígérkezik. Ogy látom, érdemes, érte fáradozni. A nép- és táncdalénekesek szemléje cseh és Szlovák vonalon gazdag hagyománnyal rendelkezik. Az itt nyert tapasztalatokat mi is felhasználjuk és azt szorgalmazzuk, hogy a versenyek legjobbjai a jövőben kölcsönösen eljussanak egymás bemutatóira. Szeretnénk, ha úgy mint a többi hasonló rendezvénynek, a mi fesztiválunknak is lenne valamilyen gyűjtőfogalmat kifejező neve. A magunk részéről az „Aranytulipán"-t javasoljuk. Dukon József: — A CSEMADOK különösen a járási fordulók előkészítéi| sénél segít so"" kat. Járási titkárságaink munkatartalj| mának a gerince jelenleg a fesztivál szervezése. A CSEMADOK tevékenysége a csehszlovákiai magyarok kulturális életének szinte minden területére kiterjed. Munkánkban a népdaléneklés hagyományos, nem is beszélve a kórusmozgalomról, amely szintén kimagasló sikerekkel dicsekedhet. A fesztiválra most mégis úgy tekintünk, hogy ez új színfoltot kölcsönöz munkánknak és tovább gazdagítja dalkultúránkat. A döntőre meghívjuk a televízió képviselőit és ha a színvonal megfelelő lesz, javasolni fogjuk, hogy a népszerű számokból a hanglemezvállalat készítsen üzleti forgalomba kerülő felvételt. Az a tapasztalatunk, hogy az az összefogás, amelyet az akció érdekében a négy szerv kifejtett eredményes és a hasonló rendezvények esetében a munkát a jövőben is ilyen összehangoltan kellene végezni. Bizonyosak vagyurk abban, hogy a vetélkedő révén sok új tehetséggel ismerkedünk meg. Tervezzük, hogy a legjobbakat felléptetjük a CSEMADOK járási, körzeti és országos dalés táncünnepélyein, a Jókainapokon, valamint a többi nagyszabású rendezvényen. Itt jegyzem meg, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara nyáron Magyarországon, Ősszel pedig Franciaországba készül vendégszerepelni. Valószínűnek tartom, hogy a nép- és táncdalénekesek fesztiváljának első helyezettjei között lesznek olyanok, akik elérik azt a színvonalat, hogy idővel külföldön is vendégszerepelhessenek. A szervezők a győzteseket jutalmazzák. A fődíjat — utazás a Világifjúsági Találkozóra — az Oj Ifjúság szerkesztősége ajándékozza. Két- és egyhetes külföldi utazásra jogosító díjat és tárgyi ajándékot kapnak a nyertesek a többi szervezőtől, valamint a fesztivált támogató szerkesztőségektől és vállalatoktól. A csehszlovákiai magyar népés táncdalénekesek első országos fesztiválja emlékezetesnek Ígérkezik mind a szereplőknek, mind a közönségnek. BALAZS BELA A CSEMADOK Központi Bizottsága elnökségének ünnepi ülése Tegnap Bratislavában • CSEMADOK Központi Bizottságának eloöksége a Februári győzelem 20. évfordulója ünnepségeinek jegyében tartotta meg ülését. A tanácskozást megelőzően dr. Emília MurfAová, a Nemzeti Front Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkára a CSEMADOK néhány dolgozójának a Februári győzelem 20. évtorduléjának alkalmából kiadott emléklapot adományozta a CSEMADOKBAN és a társadalmi életben végzett munkájáért. Az elismerő oklevelek kiosztása ntán az elnökség a CSEMADOK-nak a komáromi Járásban végzett munkájával foglalkozott és megvizsgálta, hogy a helyi szervezetek 1967ben hogyan használták kl az állami és népi szervek felszereléseit. ^MoUckd

tfjgiielená • Miért választjuk külön-külön a nemzeti bizottságok, illetve a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit 7 — Természetesen más és más az államhatalom és Igazgatás helyi, valamint legfelső képviseleti szerveinek a feladatköre és szerepe. Ennek megfelelően célravezetőnek mutatkozik a májusi és novemberi választások előtti kampány tartalmi megkülönböztetése is. Ez lehetővé teszi, hogy a választópolgárok a nemzeti bizottsági választásokat megelőzően többet, részletesebben és mélyebben foglalkozzanak az életüket közvetlenül érintő helyi kérdésekkel. Több lehetőség nyílik a nemzeti bizottságok küldetésének, programjának, a képviselők feladatainak, a kölcsönös együttműködés feltételeinek felmérésére, megértésére. Ezzel szemben az őszi választást megelőző kampányban tüzetesebben foglalkozhatunk majd a szélesebb, össztársadalmi kérdésekkel, bel- és külpolitikánk sarkalatos problémáival, amelyek természetszerű tartalmát képezik a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács munkásságának. Tulajdonképpen ez az új intézkedés a politikai munka -élszerü megosztását követi. Téves és káros lenne viszont úgy értelmeznünk, hogy az egyik, vagy a másik kampányban az Illetékesek mereven elutasíthatják a válaszadást, mondván: „Ez nem tartozik Ide". Nincs olyan kérdés, amelyre a választópolgár nem kaphatna őszinte, nyílt feleletet. (g. M