Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-27 / 57. szám, kedd

Minden örömében volt valami fájó... Konstantin Biebl 1898. II. 26 - 1951. XI. 12. Ezerkilencszáztizenliét vé­gén, közvetlenül az érettségi után küldik, a k. u. k. egyenru­hás bölcsei a gyerekkora óta tüdőbeteg Konstantin Bieblt a balkáni frontra. Megsebesül és a szerb komitácsik fogságába esik, akik halálra ítélik. Sike­rül megszöknie, a frontra azon­ban már nem tér vissza. Súlyos­bodó betegségével katonai kór­házba kerül, onnan pedig ci­vilbe. 1918-ban közli egy vidéki lap „Egy tüdőbajos dalai" című versciklusát, melyet visszhang nélkül lep be a por. Két év múl­va Prágába kerül, beiratkozik a Károly Egyetem orvosi karára, de tanulmányait sohasem feje­zi be. Prágában ismerkedik meg J ifi Wolkerrel ôs a két fiatalt nemcsak a költészet, de a közös sors, a gümőkór ls összekött. Igaz barátság alakult köztük és költészetükben ls sok a hason­latosság, legalább is kezdetben. Konstantin Biebl első kötetén, az Utak az emberekhez, még érezhetjük barátja, J. Wolker Vendég áll a házhoz című köte­tének hatását. Igaz, a közös egyszerűségen, bátortalan gyen­gédségen túl K. Bieblt versei törékenyebbek és a szenvedők Iránti szeretete mellett megje­lenik verseiben egy zenélő óra melódiáira emlékeztető, lila-ró­zsaszínben játszó mélabú. A lou­nyi orvos fia más élettapaszta­latokkal (betegség, megrázó há­borús élmények), más lélektani felkészültséggel lépett a hábo­rú utáni cseh költészetbe, mint a kor proletár költészetének legtöbb kiválósága, J. Seifert, V. Nezval, vagy A. M. Píša, a Devétsil megalapítói. Ezért is Időzik költészete hosszabb ideig a kizsákmányoltak és leigázot­tak szenvedéseinél, ezért tör vissza a szociális témákhoz poe­tlsta, valamint szürrealista kor­szakában is. A Hűség hangjá­ban (1924) és a Törés-ben (1925) is, még mindig a szociá­lis vagyis a proletárköltészet­hez áll közelebb mint a tiszta lirizmushoz, amelyhez majd to­vábbi két kötete, a Bagdadi tol­vaj (1925), de főleg az Arany­lánccal (1926) vezeti el. Meglátogatja Ceylont, Szu­matra és Jáva szigeteket, s ami­kor visszatér hazájába, a Ha­jó, mely. teát és kávét visz clmü verseskönyvében (1928), az eg­zotikum pazar színei mellett sajátosan egyéni hangjára fi­gyel fel az olvasók és a kritiku sok tábora. Ez a kötet már a cseh poetizmus dísze, s csupán az 1929-ben kiadott Clj Ikarosz múlja felül. A cseh poetizmus, amely a minden kötöttségtől felszaba­dult tiszta líra létjogosultságát hirdette, alogikus képzelettársl­tásával, játékosságával, a ten­denciózus megnyilvánulástól nyitotta meg a kimondottan köl­tői megnyilatkozáshoz vezetó utat, ós egyben előfutára lett az európai szürrealizmusnak. S nem ls kétséges, hogy ezt az avantgarde irányzatot, amely­nek hibáira Julius Fučík és Bedŕich Václavek is rámutatott, alapjában, sőt túlnyomóan po­zitívan értékelte F. X. Salda és J. Mukafovsky (aki a poetizmus korszakát a cseh költői nyelv reneszánszának tartja) sőt a hi­bák ellenére a már említett, ki­váló marxista esztétikus, B. Václavek is, aki Konstantin Biebl költészetét Nezval, Sei­fert, F. Halas költészetéhez so­rolja. Konstantin Bieblnél, akinek költészetében minden játékos­sága mellett volt valami fájó, a szenvedőkkel való együttér zéséből fakadó bú, a harmincas években több mint tíz évig tar­tó alkotói válság következik be. És ezt a válságot a német meg szállás, meg a költő egyre sú­lyosbodó betegsége még jobban elmélyíti. Am népének egyre fo­kozódó szenvedése felrázza a költőt. Tollat ragad és ebben a komor időszakban számos olyan feledhetetlen verset ír, amelyek a felszabadulás után kiadott Félelem nélkül című kötetében ls előkelő helyet foglalnak el. S nem érdektelen, hogy F. Ha­las költészete mellett ez a Biebl-kötet nemcsak az ötvenes évek dogmatikus nyelvszegényl­tő irányzatai ellen bizonyul ha­tékony fegyvernek, de az akko­ri fiatal cseh költök legkivá­lóbbjaira (M. Kundére, M. Flo­rián, K. Siktanc) is erősen hat. A személyi kultusz hivatalos irodaimi kritikája a költőt, akárcsak az egész poetizmust elmarasztalta, indexre tette. Es bizony, időbe került, amíg a költő, többi elátkozott társával együtt újra elfoglalhatta méltó helyét a cseh költészet európai méretekben is jelentős Parnasz­szusán. BARSI IMRE A politikai plakát 1967-ben A falrajz, mint önálló műfa], a múlt század végén jelentke­zett. S századunk első eszten­deiben érlelődött érdekesen vonzó és mozgósító művészeti termékké. A múltban szolgálta s azóta ls szolgálja a gazdasá­gi*, és kulturális élet, meg a politika ügyét. Feladata, hogy felkeltse a ma Idegesen siető emberének figyelmét s tudatá­ba vésse mondanivalóját. Kiter­jedt fegyvertár áll rendelkezé­sére. Stílusától és helyesen megválogatott eszközeitől függ meggyőző, követelő, tiltakozó és agitatív ereje, ami elsősorban a politikai plakát éltető eleme. A bratislavai Majemík Galé­ria tárlata az elmúlt év ter­mését: 37 falragaszt mutat be, melyek lendülete és hőfoka mintha csökkent volna a tavaly kiállított anyaggal szemben. Am művészi módon hatásos. E. Altrlchternek, a Csehszlo­vák Szovjet Barátság napjá­nak dévényi ünnepségét hírül adó, tiszta szerkezetű műve, melyen a vár sűrített grafikai képe fölött a zászló színfoltjai bontakoznak kl. — Lélektani eszközökben gazdag a Nemzet­közi Nőnapra készült falraga­sza. Enyhén kék alapon élesen metszett fehér vonalak közül tűnik elő SládkoviC Marinája, s a pályájukon szigorú törvény­szerűséggel keringő bolygók. — Salamon Zoltán gyermeknapi plakátja formai eredetiségével, bájos közvetlenségével kap meg. Mintha a gyermeki képze­let vezette volna ecsetjét, mikor játékos vonásokkal pingálta a kék hullámokon ringó hajócska testére az öt buksi fejet, s a sok színű lobogókat, meg a ha jő kéményéből ötletes betűkom­pozlcló formájában kitóduló bo­dor füstfelhőt. — Ugyanerre az alkalomra készült J. Chován pla­kátja is. Egy szebb, békésebb Jövőbe vágtató mesebeli táltos hátán rézbőrű, fekete, sárga és fehérarcú gyerekekkel. M. Korčian Május elsejét ün­nepli jelképes, tártkelyhű érett porzójú nagy, vörös virággal. — Kiválnak J. Vavronak modern ritmusú, komoly gondolati tar­talmú fotomontázsa: a Széles látókör — és Milan Varo: A De­mokrácia szabadságáért síkra szálló eredeti fénykép-, és tem­perakompozíciója. — J. Urban a szerves életet pusztító, gyár­kéményekből áradó szennyező levegő ellen tiltakozik, korsze­rű szín-, és formai megoldással. A két nagy jelentőségű évfor­dulóra, azNOSZF 50. és a Feb­ruári Győzelem 20. évfordulójá­ra emlékeztető plakátok külön­böző hangerővel szólnak. Leg­jobbak közöttük Spel, A. Zlmka és J. Sebő munkái. Ugyancsak Z inka és M. Spal tiltakoznak az atom- és hidrogénbomba min­den és mindenki létét fenyege­tő veszélye ellen. — A szöveg­plakátok a megszokott eszkö­zökkel ünneplik a szlovák köz­élet, Irodalom és festészet kép­viselőinek időszerű évfordulóit. BARKANY JENÖNÉ fülllf A tudósok álma: A KIBORG A világ tudományos köreiben mér hosszabb Ideje viták foly­nak a kiborgizálás problémáiról. A tudósok már előállítottak mű­vesét, műtüdőt és műszívet. Az ilyen mesterséges pótszerveket már be is operálták az emberbe. Ezért a kutatók — különösen a mérnökök és az orvosok — to­vábbi fejlesztőmunkájuk során tökéletesíteni fogják az Ilyen elektronikus-gépi protéziseket, hogy végül is olyan rendszere­ket kapjanak, amelyek tökéle­tesebbek legyenek a test szer­veinél. Igaz, ez a jövő kérdése, talán csak a mesterséges embe­ri agy létrehozása kivételével, amely földgömbünk legtökéle­tesebb „gépezete". Az emberélet megmentése mesterséges szerv segítségével olyan vonzó célkitűzés, amely közvetlenül összefügg a szó leg­szélesebb értelmében vett hu­manizmus elveivel. Emellett nemcsak egy-egy nagy képzett­ségű egyén, például neves tu­dós vagy politikus életének a megmentésére gondolunk itt — tegyük fel valamilyen súlyos baleset esetén —, hanem min­den ember megmentésére. Ilye­nek a kiborgizálásra vonatkozó egyszerű elképzelések. Mi a kiborg? Amiről fentebb beszéltünk, az tulajdonképpen még nem kibor­gizálás, ahogyan ezt a világ élenjáró kutatói — a bionika, a kozmonautika és a kibernetikai orvostudomány vívmányaira tá­maszkodva — értelmezik. Arról van ugyanis szó, hogy a jövő­ben — amely állítólag már nem is távoli — lehetségessé válik, hogy kiemeljük a sértetlen em­beri agyat a teljesen szétron­csolt emberi szervezetből és ezt átültessük egy mesterségesen előállított „biológiai" rendszer­be. Ily módon Jönne létre a ki­borg: lényegében emberi agy, amely a test kimúlása után is tovább működne olyan mester­séges, lényegesen tökéletesebb műszervek segítségévei, ame­lyek helyettesítik az embert szervezet normális testszerveit. Tulajdonképpen megszűnne az illető embernek, akiből az agyat kivették, az „éuje" s át­alakulna kiborggá. A tudomány és a technika rohamos fejlődé­se egyre több érvet hoz egy Ilyen tervezet megvalósíthatósá­gának alátámasztására, egyúttal azonban számos tudományos problémát ls felvet. Például azt: Hol a határ, amelyen túl nem mehet a tudomány beavatkozá­sa az embert életbe? Gondolkozzunk józanul — fi­gyelmeztet a kiborgizálás két fő propagálója: Manfréd. Clynes mérnök-professzor, az élő szer vezetek biokémiai egyensúlya terén tevékenykedő szakember és Nathan Clyney professzor, neurofiziológus, aki a farmako­pszichológia terén számít szak­tekintélynek. Értékeljünk min­dent a jövő szempontjából: „El­végre nagyon egyszerű jóval több fizikai erőt kölcsönözni az ember mesterségesen létreho­zott testének, más szóval egy amolyan elektronikus-gépi Gó­liát létrehozása. A legfontosabb azonban az, hogy jóval több összeköttetést teremtsünk közte és a környező világ között. Le­hetővé kell tennünk a kiborgnak, hogy közvetlenül tudja érzékel­ni és venni az ultrahangokat és az Infravörös sugarakat, az ibo­lyántúli sugarakat, a magsugár­zás különböző fajtált és hason­lóképpen a televízió- és rádió­állomások műsorait ls. Egyszó­Szovjet repülőgép-export A Szovjetunió jelentős szám­ban exportál utas- és teherszál­lító repülőgépeket, valamint helikoptereket. Az „Aviaexport" össz-szövetségi Egyesülés olyan gépeket is ajánl megvételre kül­földi partnereinek, amelyek jól beváltak a szovjet és a nemzet­közi lógijáratok vonalain. Az IL—82 típusú léglökéses utasszállító repülőgépek pél­dául — a gép rendeltetésétől függően — 100—186 utas befo­gadására alkalmasak és órán­kénti sebességük 850—900 kilo­méter. A TU—134 ugyancsak ilyen sebességgel halad és 72 utas befogadására alkalmas. Az előbbi típus hatósugara 9200 ki­lométer, az utóbbié 3200 kilo­méter. Az exportált utasszállító gé­pek között szerepel az IL—18D típusú turbólégcsavaros, 65— 100 utast befogadó, 650 kilomé­ter óránkénti sebességű, 6500 kilométer hatósugarú utasszál­lító repülőgép és az AN—24V típusú, turbólégcsavaros, 44— 50 utast befogadó, 540—500 ki­lométer óránkénti sebességű, 2000 kilométer hatósugarú re­pülőgép is. Az „Avioexport" árujegyzékén szerepel egyéb­ként a Ka—28 típusú univerzá­lis helikopter, a V—8 típusú utasszállító helikopter, vala­mint a V—10 és a Mi—6 típusú teherszállító helikopter is, to­vábbá a rendkívül érdekes, sok­féle célra felhasználható Mi—4 helikopter; az utóbbi teher- és utasszállító, valamint egészség­ügyi mentőváltozatban készül. Nem feledkezhetünk meg az AN—24T típusú turbólégcsava­ros teherszállító repülőgépről és az AN—2m típusú mező­gazdasági repülőgépről sem, amely különleges vegyszer­porlasztó és műtrágyaszóró berendezéssel van ellátva. A szovjet export további ér­dekessége két különböző típusú légcsavarbajtásos szán: a „Ka— 30" egy tonna teherbírású száz kilométer óránkénti sebesség­gel száguldó, a másik pedig két­éltű légcsavarhajtásos szán, amely vízen 500 kilogramm, ha­von 650 kilogramm súlyú teher szállítására alkalmas: vízen 80, havon 120 kilométer sebesség­gel halad óránként. (APN) val olyan tulajdonságokkal kell felruházni, amilyenekkel a nor­mális ember nem rendelkezik." Ilyen a tudatosan tökéletesített ember létrehozásának a terve. Halhatatlan emberiség A termeszei — a modern technika szemszögéből — szá­mos tökéletlenséget és befeje­zetlen szerkezeti megoldást ha­gyott az emberben, bár sok mil­lió éven keresztül — többé-ke­vésbé a véletlenszerű próbák és hibák módszerével — „dolgo­zott". A mesterséges úton, tuda­tosan létrehozott kiborg ezzel szemben tökéletesen megbízha­tó lesz, képességeit, sajátossá­gait egészen pontosan előre ki­számítják azoknak a konkrét feltételeknek megfelelően, ame­lyek közepette tevékenykedni fog. A kiborg például tartósan a bolygóközi térségben élhet. Mi­nél szélesebb körű lesz ugyanis az ember tevékenysége a koz­moszban, annál sürgetőbbé vái lik, hogy megszabaduljon a tes­tétől. Tény ugyanis, hogy az em­ber mai fiziológiai állapotában aligha tud megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyekkel a Föld és a Nap körüli térség reá­lis átalakítása során találkozik. Ezért a kiborgok — előbb, vagy utóbb — egészen független koz­mikus emberiséggé válnak éa tulajdonképpen halhatatlanok lesznek. Idegsejtjeiket ugyanis csak elenyésző mennyiségű neu­ron fogja képezni, amelyeket megszületésükkor kapnak. A mesterséges testtel élő emberek élete lényegében több ezer évig fog tartani. Clynes és Clyney professzo­rok nézeteinek olvasása közben kétségtelenül felmerül bennünk a gondolat, hogy mégsem lehet ily durva módon beavatkozni az emberi lét lényegébe és senki­nek sincs joga, hogy ilyen em­bertelen kísérleteket végezzen • — akár saját magán is. A gon­dolat támogatói viszont azzal érvelnek, hogy idővel józanab­bul fogjuk látni ezeket a dolgo­kat. Elsősorban a tudománynak az életbe való beavatkozását nem lehet megtiltani, sőt ez a jövőben még mélyrehatóbb lesz. Egyelőre csak a természe­tes testi szerveket pótoljuk protézisekkel, a kiborgizálás kezdeti stádiumában is azonban számos embert megszabadítha­tunk majd a szenvedéstől és gyakran megmenthetjük szá­mukra a legértékesebbet — az életüket. Az ilyen kísérletek megtiltása ugyanis számos em­bernek halálra ítélését jelente­né. Széles vonatkozásban, az egész világ tudományos kapa­citásának összefogásával kell értékelni ezt a kérdést, amely a jövőben még számos megle­petéshez vezethet. JAN MARGÚC Kuba Nemzeti Művészeti Iskolája Havanna egyik legpompásabb nyugati részében létesült. Ax egyes művészeti ágak számára őt szo­katlan épület szolgál. Mindez nagyszerű kertészeti elrendezésben, ki­fogástalan környezetet szolgáltat több mint exer fiatal művész szá­mára. — A képen ax Iskolaépületek komplexuma madártávlatból. ALAKÍTÁS LÉGNYOMÁSSAL A robbantásos alakítás, amely meglehetősen új eljárás, annak köszönheti létét, hogy szükség volt bonyolultabb formájú le­mezalkatrészeinek előállításá­ra, pl. a repülőgép- és rakéta­technikában. Míg a hagyomá­nyos módszerrel, excenterprő­sen való sajtolással az alakítás sebessége 4—5 m/s, a robbantá­sos alakítással 70—150 m/s se­bességet lehet elérni. Legújabban az alakításnak egy másik módjával is kísérle­teznek: robbanóanyagok helyett sűrített levegővel. Egy amerikai cég nagy nyomású levegő-komp­resszort fejlesztett, ki, amely 200—700 kp/cm J-ig szolgáltat sűrített levegővel. Sűrített levegős alakítással ez Ideig már réz, sárgaréz és folyt­acél lemezeket alakítottak 0,7— 1,3 mm, valamint alumínlumle­mezeket S mm vastagságban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom