Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-25 / 55. szám, vasárnap

ZIKMUND + HANZELKA A Matterhornok tömkelegében K

átmanduból Pokharába a 292. irányban kell repülni, úgyszólván egyenesen nyugatfelé. Annak, aki ezt tudja, és a gép jobb oldalán foglal helyet, voltaképpen két menetdíjat kellene fizetnie. Pótdíjat a sétarepülésért, illetve a kilátásért. Kikerülve a ritkás felhőrétegből, fantasztikus látvány kápráztatott el bennünket. A láthatáron délibábként merültek fel a Himalája vakító fehér hegy óriásai. Am nem reszkettek, mint az átforrósodott homok illó tüneménye. Szilárdan és méltóságteljesen ültek a reggeli köd felett. Az egyik üvegkastély varázslatosabb mint a mósik, tornyaik és bástyáik élesen rajzolódtak ki a nefelejcskék égen. Most, reggel nem lebegett felettük még egyetlen felhőcske sem, o kristálytiszta levegőben szinte kinzóan gyönyörű látomás, akár az álom. A Mount Everest mór messze elmaradt mögöttünk, beleveszett o távolba. Alattunk a Bari Gondaku vadul alázúduló vize kanyargott. A térkép szerint valahol amott o bal szárny alatt kellene beleömlenie a Trisuli folyóba. A gyönyörű látvány a nepáliakat is elragadta. Vitatkoztak egymással, melyik csúcsot hogyan hívják, de teljes biztonsággal csak egyben tudtak megállapodni — a Ganés Himáluban, amelyet Katmanduból is látni. Felismerték még a nyolcezer méter magas Manoslut, amellyel éppen az idő tájt próbálkoztak meg a japánok, amikor Hillary Tenzinggel a Mount Everest meghódítására indult Valamelyik utastársunk orról akart bennünket meggyőzni, hogy az a különös hegy, amelynek csúcsa halfarok alakú, a Macshopucsri, amelyet itt Matterhornnak neveznek. Am Matterhorn több is akad a Himalájában, nyilván azért, mert a hegy alakját sokan ismerik, s rá emlékeztető névtelen csúcsok egész tömkelege van itt. — Talán érdekelni fogja önöket, hogy harmincnyolc olyan meghádítatlan, sőt névtelen csúcs van itt, amelyek magassága meghaladja a huszonkét ezer lábat, tehát a hatezer hétszáz métert. Megpillantottuk még a Himólcsulit, balra pedig az Annapurnát, de az is meglehet, hogy a Dhaulagiri volt, amelyre elsőkként a svájciak jutottak, fel. Ekkor azonban már éreztük fülünkben, hogy kezdünk alább ereszkedni, s egy perccel később már a felhők között jártunk. Nem is akaródzott e felhők fölötti gyönyörűségből alószállnunk a földre. MEGFORDÍTOTT SZÓREND Dillon Ripley amerikai természettudós érdekes esetről számol be, amelyet 1948-ban élt ót a Katmanduba vezető úton. Néhány tucat teherhordó vállára erősített gerendakereten egy nagy személykocsit szállított. Honnan? Indiából. Minden a kocsin maradt, csak kerekeit és ütközőit szerelték le. S a teherhordók útközben vígan dalolgattak. Az első repülőgép Katmanduban 1951-ben szállt le, Pokharában egy esztendővel később. Az események sorrendje, ahogy azt a történelem megírta a kerék feltalálása óta, itt a feje tetejére van állítva. Legelőször a repülőgép szállt le, néhány évvel később belsejéből előkerült a terepjáró gépkocsi, még később rakták ki a kerékpárokat, s legutoljára a bivalyvonta kocsik kerekére való gumiabroncsok gördültek elő a repülőgépek gyomrából. Pokharából még nem vezet út Katmanduba, és egyebüvé sem vezet. Csak házi használatra építettek néhány kilométernyi utat. Igy aztán nem csoda, hogy ha a Pokharába vezető hepehupás úton gépkocsi jelenik meg, ez óriási szenzáció a helybeli gyermekek számára. Tizenegyen ültünk a terepjárón, alattunk és a pótkocsiban tömérdek csomag és felszerelés. Utánunk pedig egy csapat gyerek rohant, örömében egészen magánkívül. Visongtak, lármáztak, s mivel a gyalázatos úton nem haladhattunk túl gyorsan, meg is előztek bennünket, s néhányuknak sikerült felkapaszkodni a kocsi hágcsójára Senki sem kergette el őket, még Surja Bahadur Thapa úr sem, aki egy személyben földművelésügyi, erdőgazdálkodási, élelmezés-, iparés kereskedelemügyi miniszter. Pokhara mór ahogy illik felkészült a látogatásra; a repülőtértől egészen a városkáig M betű alakú díszkapuk álltak az úton. Pokhara a fajok és nemzetek kiállításóra emlékeztetett. Voltok ott világosbőrű bihariak, barna gurkhák, vontszemű kínaiak és tibetiek; azt hittük, hogy a király kedvéért gyűltek itt össze, de minden ismerősünk azt bizonygatta, hogy Pokhara mindennap ilyen képet nyújt. Mikor visszatértünk a repülőtérre, már minden készenlétben állt. A tömeg kötélkorlát mögött szorongott, a repülőteret, amelyen napközben tehenek legelésznek, kiürítette a katonaság, s egy óriási fa árnyékában ott álltak a helybeli méltóságok s a vendégek, valamennyien ünneplőben, mellükön nagy „névjeggyel" és vörös kokárdával, kezükben virógfüzérekkel. tiszt mór úgyszólván eltűnt alattuk, előlépett o második. Igy jutott el Őfelsége egészen a sorfal végéig, ahol már várta a nyitott terepjáró. A király a vezető mellé ült, majd a kocsi farába ugrott a fentebb említett száris csinos fiotal hölgy, orra nyergén keret nélküli szemüveg, a királyné, aki inkább helyettesítő tanárkisasszonyra emlékeztetett. Öt egy középtermetű férfi követte, fején tarka sapka, a belés külügy, valamint a palotaügyek minisztere. Azzal a kocsi elindult. Nem volt sem rezesbanda, sem harsonaszó, díszszázad sem ... Semmi. A tömeg lassan eloszlott, és semmi sem tanúskodott arról, hogy a repülőteret az imént hagyta el a legfőbb hinduista isten Visnu megtestesülése. Másnap megpillantottuk őfelségét, omint kettes sebességgel szállítják Pokhara macskaköves, gidres-gödrös utcáin. Belekapaszkodott oz elülső ablak alatti fogantyúba, így nem is inthetett vissza az üdvözlőknek. A kocsi után két széleskalapos katona ügetett. A király testőrsége. Nyilván boldogok voltak, mikor a kocsi végre megállt a díszes emelvény előtt. A kiállításon nem láttunk semmi világrengetőt. A helybeli kézművesek készítményeit, kosarakat, szőnyegeket, gyapjúszöveteket, kézzel gyártott papirost, ezüst szelencéket, rézkancsókat és vázákat. Aztán egy nagy osztályon háborús kitüntetések gyűjteményét. A két világháború során a brit hadseregben körülbelül háromszázhatvanezer nepáli szolgált, és csupán a második világháborúban háromszázezren harcoltak a szövetségesek oldalán. A fegyverfogható férfiak közül minden ötödikre egyenruhát húztak. A művelt nepáliak manapság egyáltalán nincsenek elragadtatva attól, ha az ember a gurkhák vitézségét dicséri előttük; jól tudják, hányan estek el közülük, s ezt a zsoldos szolgálatot a nemzet becsületén ejtett foltnak tekintik. Azok az átutalások, amelyeket a nepáli családoknak a tényleges szolgálatbon POKHARA OLYAV VOLT, AKAR A FAJOK BS NEMZETEK K1ALL1TASA A szcrxök felvitele Aztán felüvöltött o sziréna, o távolban megjelent egy kis pont, gyorsan növekedett - megérkezett a király. REZESBANDA ÉS HARSONASZÓ NÉLKÜL Nyilván a világ egyetlen koronás fője végez olyan nehéz körülmények között inspekciós utakat, mint a nepáli király. Míg végignéztük, miképpen jutott el a repülőtérről a fejlesztési pavilonba, majd Pokharába, hogy lerakja az új kórház alapkövét, egyöntetűen megállapítottuk nincs miért irigyelnünk. Megérkezéséhez visszatérve: a repülőgép hídjának lépcsőin friss léptekkel egy szűk fehér nadrágos és hófehér betétű barnacipős polgárember haladt le, fehér ingének ujja kilátszott kigombolt egysoros zakója alól, fején a hagyományos nepáli sapka, szemén a nélkülözhetetlen sötét szemüveg. Megvárta, míg kiszállt utána egy indiai száriba öltözött hölgy, s már tódultak is feléje a kisgyerekek és a helybeli méltóságok, mélyen meghajoltak s átnyújtották neki virágfűzéreiket. A király gépiesen vette át tőlük oz egyik virágfüzért a másik után és továbbadta segédtisztjének. Miitor az első segédálló katonák küldenek — az indiai hadseregben mintegy tizenötezer, a brit hadseregben vagy tízezer szolgál - a kiszolgált katonák nyugdíjával és az özvegyi díjakkol együtt az ország legnagyobb volutaforrását és a nepáli nemzeti jövedelem jelentős részét képezik. A háború azonban már elmúlt a szomszéd helyiségben készen állnak az építendő kórház tervei. A puska helyébe az injekciós tű lép. A király fejét csóválja a tervek láttán, egy csinos ápolónő adatokkal és számokkal árasztja el. Ne tévedjünk - Nepálban vagyunk. Itt a fejcsóválás igenlést jelent... A Nepál! Vikas Sammulan, a Nepáli haladás értekezlete egész nap tartott. A haladás Nepálban annyit jelent, hogy felszámolják az írástudatlanságot. Az írástudatlanok száma riasztó: egyesek szerint az ország lakosságónak 90, mások szerint 98 századéka. Nincsenek iskolák, nincsenek tanítók. Az 1953-ban létesített nemzeti nevelés tervbizottsóga szerény célt tűzött maga elé: 1975-ig biztosítani az elemi iskolák önkéntes látogatását, 1985-ig pedig a kötelező iskolalátogatást. PRÁGAI l.PVÉL Azimut 210 EZT AZ IRÁNYT — azimut 210° délnyugatra kell követnie annak, aki el akar jutni Prágába a határőrség múzeumába. A kiinduló pont — a Tyl tér. Innen a Horská utca jelé kell tartanunk, ahol a volt Ágoston-rendi kolostorban működik már harmadik esztendeje egy érdekes múzeum. Alapításának indítékául egy néhány évvel ezelőtt rendezett kiállítás volt, amely bemutatta lakosságunknak „levelibéka" katonáink tevékenységét a határon. (Magyarázatul — a határőrök zöld katonasapkáját „tisztelik" levelibékának.) Az említett alkalommal a prágai Hadtörténeti Múzeumban pisztolyokat és géppuskákat állítottak kl — mind nyugati gyártmányú jegyver — amelyeket olyan emberektől koboztak el. akik rossz szándékkal lépték át hazánk határait. Akadt a kiállításon rádióadó, „békaemberek" gumiöltözéke — az említettek egyébként a Dunában szoktak „tevékenykedni". Rádióadók repülőgépekből, amelyek jeladata az volt, hogy pilótáink kioktassák az Idegen repülőket arra, hogy határokat nem szabad átlépni, főként pedig, hogy nyomban engedelmeskedni kell légi kollégáik utasításának, akik azért szálltak fel, hogy megvédjék országuk határait. A kiállítás iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, az emebrek több ízben kívánták meghosszabbítását, kerületi székhelyek kérték, hogy náluk is rendezzék meg — míg végre olyan döntés született, hogy a határőrség újkori történetének tárgyaival bővítik és egy új múzeumot létesítenek. A határőrség története rövid, ám a történészek már jóval korábban meglátták a történelem különféle összefüggéseit. Ezért vannak itt kiállítva régi határkövek, amelyek Mária Terézia ideje óta ott álltak a cseh állam határain — ugyanis akkor vonták meg első ízben pontosan a határokat. Ez a Mária Terézia korabeli határkő mindkét felén díszesen faragott. Egy másik határkő Sluknov környékéről való. Ezt a modern, csehszlovák nemzeti színekre festett határkövet nagy lelkesedéssel döntötték ki a hitleri hordák, mikor 1938-ban átlépték Csehszlovákia határait és elfoglalták a Szudéta-oldéket. SZOKÁSSÁ VÁLT, hogy a fő határkövek alá különféle tárgyakat ástak el. A cseh—porosz határon ónkatonák voltak, tehát jelképes határőrök, a cseh —szász határon viszont meisseni porcelánból készített korongok, amelyeket két keresztbe fektetett kék kard díszített. Az ismert müncheni egyezmény utolsó oldalainak fényképmásolata. Hitler, Mussolini, Chamberlain aláírása. Csupán azon állam államférfiainak aláírása hiányzik az egyezményről, amelynek sorsáról döntöttek. Hazánk sorsáról döntöttek, s mi nem szólhattunk hozzá. Megértik-e vajon a nyugatnémet revansisták, hogy mi ezt az egyezményt soha alá nem írtuk? Kapkodó írással, ceruzával írt levelek. Harminc esztendővel ezelőtt íródtak. — Drága szüleim, drága testvéreimi... Búcsúlevelek, amelyeket azok írtak, akik parancsszóra kénytelenek voltak elhagyni a határmenti erődöket, öngyilkosok, becsületes emberek levelei, akik úgy érezték, hogy nemzetük megalázását nem lehet túlélni... A második fontos szerződés, amelyet a múzeumban megtalálhatunk a Varsói Szerződés, amelyben a szocialista tábor országai kölcsönös segélynyúj' tásra kötelezik magukat. Ebből következik voltaképpen azoknak a férfiaknak tevékenysége is, akik határainkat őrzik azokon a szakaszokon, amelyeken a két társadalmi rendszer országai találkoznak. Ki vannak itt állítva egyenruhák — az elsőktől kezdve, amelyek 1945 után jelentek meg határainkon. Az Ajrika-korps homokszín egyenruhái voltak, amelyeket valaha Rommel katonái viseltek, illetve viseltek volna, ha nem kellett volna oly gyorsan letenniük a fegyvert. Ezt öltötték magukra a nemzetbiztonsági készültségi ezred első tagjai. A JÓLLEHET RÖVID, de már mégis több mint húszesztendős történet sokatmondó kiállítási tárgyak alakjában vonul el szemünk előtt. A „vörös katonák" egyenruhái (vörös vállpántot viseltek). Ok voltak az első tényleges szolgálatot végző katonák, akik azzal a paranccsal jelentek meg határainkon, hogy ott kiépítsék alakulataik állandó állásait. Előbb erdőt kellett irtaniuk, majd megépíteniük az egységek szálláshelyeit. Kár, hogy az ember nem lapozhat bele az egységek krónikáiba, mert üveg alatt őrzik őket. Végre eljutunk a zöld parolis egyenruhákhoz, Q 9600. alakulathoz, sőt a „tengerészek" egyenruháthoi ts. Zöld tengerészsapka, igazi tengerészgallér — olyan egyenruha, amelyre a tényleges szolgálatba lépő fiúk közül olyan sokan vágyódnak. Ogy vélik, hogy a vízen minden romantikusabb, dunai szolgálat az álmuk, noha a határőr élete a szárazon sem unalmas. Főként az utóbbi években nem, amikor ugyan csökkent a másik oldalról való határátlépések száma, ám köztársaságunk területe más államok polgárainak átjárójává vált Nyugat Jelé. Az érdekesebb kiállítási tárgy? — Állapítsa meg mindenki maga, ha ellátogat a múzeumba (a látogatási idő kedden 9—13, csütörtökön 13—18 óra). Véleményem szerint egyébként a Brek nevű vedlett bundájú, kitömött farkaskutya. Olyan hős, amely három vezetőjét juttatta kitüntetéshez. Több ízben megsebesítették, s mivel nem illtk, hogy egy kutya kitüntetést, érmeket hordjon, ám az embert hála rá ís vonatkozik, a katonák akkor sem lőtték agyon Breket, amikor már képtelen volt a szolgálatot teljesíteni. A határőrség parancsnokának rendkívüli utasítása nyugalmas öregséget és végelgyengülés következtében beállott halált biztosított Breknek. Tizenhárom éves korában múlt ki. TEHÁT ha legközelebb Prágába látogatnak, ne feledjék el: a Tyl tér — azimut 210° délnyugatra. S ha éppen nincs kedvük katonásdit játszani, kérdezzék meg a villamoskalauzt, vagy a rendőrt, hogyan juthatnak el oda.