Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-23 / 53. szám, péntek

Alexander Dubéeh elvtárs beszéde Az ünnepi ülés elnöksége, balról: L. Brezsnyev, A. Dubček, I. Dolanský, A. Novotný, W. Ulbricht és f. Lenárt. (Folytatás a 2. oldalról) mindegyikünkre vonatkozólag, mit várunk és mit várhatunk. A legközelebbi időszakban rendkívül fontos feladat vár az irányító, a gazdasági és a politikai szervekre, amelyeknek tevékenységében ugyanolyan elveknek kell érvényesülniük, mint a közéletben és a politikai életben. A pártszervek nem helyettesíthetik a gazdasági vezetést, és a párt irányvonala teljesítéséért a felelősséget gazdasági szakaszon a vállalatokban dolgozó kommunistáknak kell vállalniuk. Végre itt az ideje, hogy következetesen érvényesítsük azt a számtalan határozatot, amelyek a dolgozók fokozott részvételére irányulnak a gazdaság tényleges irányításában. Ebben értékesek számunkra azok a tapasztalatok is, amelyeket forradalmunk az 1945—1948 közötti években szerzett, és amelyek az ezt követő évek során feledésbe mentek. Megfelelő működési teret kell biztosítanunk a Nemzeti Front válamennyl szervezetének. Különösen jelentős feladat vár a szakszervezetekre: az új Irányítási rendszerben nagyobb felelősségét viselnek az eddiginél a dolgozók érdekeinek megvédéséért. A következő évek során gazdasági politikánk fontos feladata lesz hazánk elmaradott területei sürgető problémáinak a megoldása. Itt elsősorban a szlovákiai és a cseh kerületek közötti gazdasági különbségek kiegyenlítéséről van szó, hogy hatékonyan fejlődjék az egész népgazdaság. E kérdés fontos alkotó része pártunk nemzetiségi politikájának is. A nemzetiségi problémák, főként a cseh — szlovák kapcsolatok az utóbbi időben nagy figyelmet keltenék köztársaságunk közvéleményében. A Központi Bizottság legutóbbi plenáris ülésein is jobban hangsúlyozták politikánk nemzetiségi vonatkozásának jelentőségét. Igen nagy tévedés volna, ha ebben valamilyen nacionalista vagy szeparatista törekvéseket, nemzeteink testvéri kapcsolatait gyengítő irányzatokat látnánk. Éppen e testvéri kapcsolatok alkották és alkotják államunk alapját. Szeretném hangsúlyozni, hogy köztársaságunk fejlesztésében különösen nagy része volt nemzeteink közül a népesebbiknek — a cseh nemzetnek. Ez a fejlődés teremtette meg a kedvező feltételeket államunk valamennyi nemzete és nemzetisége aktivitásának kibontakozásához. Természetes, hogy ez az aktivitás hamarosan szembetalálta magát a régi, bürokratikuscentralista módszerekkel. E módszerek mindenütt ártottak és ártanak nekünk, a legszembeszökőbben azonban nemzetiségi téren. A nemzeti érdekek és a nemzeti hagyományok elhanyagolása szögesen ellenkezik a ml kommunista internacionalizmusunkkal és a csehszlovák állami öntudatosság ápolásának szükségességével. Végeredményben nemcsak a szlovákok vagy a nemzetiségi kisebbségek problémáiról van szó. Ogy vélem, hogy e helytelen irányzatok mélyen érintették a cseh nemzetet is, amelynek nagy és gazdag hagyományait teljesebben és érdem szerint kell értékelnünk. Pártunk mint lenini típusú párt büszkén vallja magáénak a haladó szellemű nemzeti örökséget, és azt maradéktalanul a csehszlovák szocialista hazaszeretet szolgálatába akarja állítani. Elvtársak, világosan meg kell mondanom: sem mozgalmunknak, sem államunknak nem tesz jó szolgálatot az, aki minden nemzeti aktivitásban gyanúsat lát. Pártunk, a Központi Bizottság mindent megtesz nemzeteink, nemzetiségeink és csehszlovák államiságunk megszilárdítása érdekében. Pórul jár mindenki — otthon éppúgy, mint a külföldön —, akt nemzeteink kötelékeinek gyengülésére spekulál. Természetesen nem volna elegendő, ha nemzetiségi politikánk céljának csak a régi csökevények és bármelyik oldalon mutatkozó előítéletek leküzdését tekintenénk. Ezen a téren is valóban pozitív programra van szükségünk. Mindkét nemzetnek, a csehnek és a szlováknak éppúgy, mint a többi nemzetiségnek is egyaránt érdeke, hogy közös hazánk valóban felvirágozzék. Tudatosítanunk kell azonban, hogy ennek feltétele, hogy hazánk valamennyi része viruljon. Köztársaságunk csak akkor haladhat előre, ha valamennyi területe fejlődik, és azok viszont csak akkor fejlődhetnek, ha a köztársaság mint egész prosperál. A reális szükségletek is megkívánják, hogy újból és újból fontolóra vegyük nemzetiségi politikánkat, hogy ezen a téren se haladjunk visszafelé, hanem a mai új feltételeknek megfelelően előre. A szlovák nemzeti szervekkel kapcsolatban helyre kell hozni azt, ami 1960 után zavart okozott, és a dolgokat úgy kell elrendeznünk, hogy megfeleljenek államunk és mindkét nemzetünk mai fejlődésének. Ez megteremtené a további fejlődés előfeltételeit, amelyben a csehek, a szlovákok és a többi nemzetiség ls elég nagy teret kapna nemzeti törekvései, életének fejlesztése számára. E rendezéseknél éppúgy tiszteletben fogjuk tartani a szlovák szempontokat, mint a cseheket. Dubček elvtárs a továbbiakban hazánk kulturális és tudományos életének kérdéseivel foglalkozott. A cseh és a szlovák kulturális és tudományos front teljesítménye húszéves munkánk egyik első helyén áll. Ha e munkásságot általánosságban értékeljük, csak ritkán találkozunk olyan jelenségekkel, amelyekkel elvben nem érthetünk egyet. Kulturális és tudományos életünkben ma annak a nemzedéknek van döntő szava, amely a párttal együtt növekedett fel az új szocialista Csehszlovákiáért vívott küzdelmekben. A kulturális és tudományos alkotás nem mentes nehézségek, sikertelenségek és tévedések nélkül. A kultúrát és tudományt nemcsak a pozitív eredmények befolyásolják, hanem mindennél Jobban kihatnak rá munkánk fogyatékosságai és hibái, amelyek csalódást okoznak. E jelenségek súlyát és főként okait nem tudtuk mindig helyesen felmérni. Ez azután oda vezetett, hogy gyakrabban keletkeztek nem kívánatos konfliktusos helyzetek et pártszervek, valamint a művészi alkotók és tudósok között. Az előttünk áfló kérdések közül különösen fontosak az ifjúság problémái, mondotta a továbbiakban Dubček elvtárs. A mai fiatal nemzedék szemmelláthatóan más, mint a többi generáció gyermekei voltak. A népi demokrácia és a szocializmus építése feltételei közepette növekedett fel s nem ismerte saját tapasztalatból a kapitalizmust. Ez nem hiba, inkább erény. Elért sikereinkben az ifjúság ls osztozik. Bizonyítja ezt a háború utáni és a jelenlegi időszakban létrehozott számos ifjúsági építkezés. Az ifjúság az üzemekben, a földeken, az iskolákban és néphadseregünkben naponta bizonyítja, hogy híve a szocializmusnak és Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának. Ez arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb gondot fordítsunk a fiatal korosztály nevelésére, hogy ez a korosztály még jobban elsajátíthassa forradalmi hagyományainkat a proletár és szocialista nemzetközösség alapelveit és a szocialista eszmék mély igazságát. Az Ifjúságot nem tudjuk megnyerni, ha állandóan csak azt emlegetjük és hangsúlyozzuk, hogy ml mindent harcoltunk kl. Ez számára mindennapos valóság, amit nem érez vívmánynak, hanem természetesnek tart. Teret kell biztosítani az ifjúság kezdeményezése kibontakoztatására, elképzeléseinek megvalósítására, s lehetővé kell tenni, hogy maga alakítsa ki további életét, így teljesítve nemzedékének feladatát. Szilárdan hiszem, hogy e feladatának sikerrel eleget tesz, s nekünk ehhez meg kell teremtenünk minden előfeltételt. Taglaltuk már és határozottan elvetettük — mondotta a továbbiakban — a gazdaságirányítás direktív módszereit, amelyek nem felelnek meg a termelőerők adott fejlődési fokának, és még abból az Időből maradtak fenn, amikor a gazdaság fejlődése nem haladhatott Intenzív úton. Hasonló problémákkal találkozunk politikai téren is. Ilyen alapon természetesen hatékonyan szilárdíthatjuk a fegyelmet éspedig az általunk Igényelt valóban önkéntes és öntudatos fegyelmet. A párt építése és a pártmunka, valamint az országépítés lenini alapelvének érvényesítésében a demokratikus centralizmus elvéből kell szükségszerűen kiindulni. Mélyebben kell vizsgálni alapjait és munkánkban való érvényesítését. Óvakodnunk kell a túlzott centralizációtól, amely meggyengítené a demokratikus elemet. A Központi Bizottság októberi, decemberi és januári tanácskozásainak ez ls egyik fő pontja volt. Nemhiába hangzott el ismételten, hogy az alapvető valóságból kell kiindulni, nevezetesen abból, hogy országunkban győzött a szocializmus és megteremtette az új osztályviszonyokat. Ezt az új társadalmi helyzetet nemcsak szavakkal kell tudomásul venni, hanem gyakorlatilag ls eszerint kell cselekedni. Ez ugyanis a jelenlegi politikai problémák többségének a nyitja. A vita tehát nem összpontosulhat arra, hogy érvényesüljön-e vagy sem a párt vezető szerepe a társadalomfejlesztés terén, a népgazdaság, a politika szakaszán, a kultúrában, a szakszervezeti, vagy az Ifjúsági mozgalmakban stb., hanem arról van szó, hogy a szocialista építés adott feltételei között hogyan érvényesíthetjük hatékonyabban a párt vezető szerepét. A lenini alapelv következménye, hogy a pártnak következetesen szorgalmaznia kell saját vezető helyzetét a társadalomban. Az utóbbi években nálunk Ismét előtérbe kerül az az elavult szemlélet, amely szerint a párt olyan erő, amely a társadalom politikai vezetése helyett igen sokszor autoritatív módon határoz nemkívánatos, részleges, lényegtelen kérdésekben. Az ilyen értelmezés összefüggései és következményei komoly gondolkodásra késztetnek, mivel a hiányosságok közvetlen kapcsolatban állnak a döntés és hatalom problémáival, ahogyan azt a Központi Bizottság utolsó ülésein elemeztük. Valószínűleg nem vitatható, hogy a társadalomirányításnak ez az értelmezése és gyakorlata jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy sok állami, gazdasági és társadalmi létesítményt megfosztottak belső tartalma és felelőssége alapvető és jelentős részétől, és így nem jutott elegendő tér az eredményes társadalmi kezdeményezés érvényesítésére, és Igen sok tettünkre a formalizmus nyomta rá bélyegét. Ogy vélem, hogy éppen ezek a tapasztalatok idézik fel Ismét Klement Gottwald szavait, amelyekkel 1948 februárja után óva intett bennünket attól, hogy a párt és a társadalom kapcsolataiban az adminisztratív és direktív parancsoló módszereket érvényesítsük. E probléma megoldása bizonyára nem lesz könnyű. Ne kívánságaink vezéreljenek, hanem tartsuk tiszteletben a ma valóságát, s Igyekezzünk azt elvhűen és türelmesen megváltoztatni. Erről volt szó a Központi Bizottság legutóbbi ülésein, és ezért kell kidolgozni először egy akcióprogramot, majd néhány év múltán hosszú tartamra szóló politikai programot, amelyben hazánk valamennyi lakosa — csehek, szlovákok és más nemzetiségűek — s valamennyi szociális rétege választ nyerne kérdéseire, szükségleteire és arra, amit a szocialista társadalom építésének és fejlesztésének további Időszakától vár. A legközelebbi időszakra szóló akcióprogram javaslata, amelyet a következő hónapokban fogunk elbírálni, a Központi Bizottság januári plénuma határozatai gyakorlati és pozitív érvényesítésének egyik fő eszköze. Az akcióprogramban nem határozhatjuk meg a társadalom szervezete egyes láncszemeinek konkrét eljárását, hanem olyan politikai teret alakíthatunk kl, és kell kialakítanunk, hogy az egyes csoportok, az összes tár« sadalmi intézmények és szervezetek megfogalmazhasssák legközelebbi konkrét célkitűzéseiket és feladataikat, államunk minden egyes polgára közvetlenül és hatékonyan, elsősorban a munkahelyén érvényesíthesse érdekeit. Véleményem szerint az akcióprogramból indulhatnánk kl az 1970 utáni távlati program kulcsfontosságú kérdéseinek kidolgozásában. E munkálatokban, amelyek a XIII. kongreszszus határozatain alapulnak, s amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa előkészítése során tovább kell fejlesztenünk, kulcsfontosságú jelentősége lesz számos olyan probléma megoldásának, amelyek pártunk életében merültek fel. A Központi Bizottság legutóbbi ülései e téren már lényeges és igen értékes kezdeményezést tanúsítottak. A párt vezető szerepének én vényesítése a mai feltételek között elsősorban azt jelenti, hogy meg kell teremteni az alkotó kezdeményezés kibontakozásának nélkülözhetetlen előfeltételeit, szélesebb teret kell biztosítani a véleménycserének, s a kommunistákat idejében, alaposan és objektívan tájékoztatni kell a hazai és külföldi eseményekről, hogy állást foglalhassanak a párt politikájához. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi szakaszban nagyobb súlyt kell helyeznünk arra, hogy a szükséges centralizmus megőrzése mellett egyre nagyobb mértékben és főként mélyrehatóbban bontakozzanak ki a demokratikus formák, mégpedig nemcsak a párt csúcsintézményeiben, hanem főként „lent" a szervezetekben, a tagság körében. A döntéseknél a párt életében ki kell küszöbölnünk a túlzott centralizmust, és sokkal nagyobb mértékben kell érvényesülnie a pártszervezetek és a választott szervek szerepének. Meg kell találnunk a felgyülemlett problémák józan, tárgyilagos, merész, de főként megfontolt megoldásának az útját. Az esetleges szélsőségeket, amelyek most ls természetesen és törvényszerűen felmerülhetnek, csupán a párt szervezetének pozitív munkája gátolhatja meg. Minden erőfeszítésünk, törekvésünk a köztársaság haladó erőinek tényleges aktivizálására és egyesítésére Irányul. Ez évben két fontos évfordulóra kerül sor — 1948 februárjának 20. évfordulójáról és 1918. október 28-ának 50. évfordulójáról emlékezünk meg. Tiszteletünk az előző nemzedékek munkája és harcai Iránt arra kötelez bennünket, hogy minden erőnket megfeszítve népünknek olyan életet biztosítsunk, amely megfelel vágyainak. Elvtársaki Ezen évfordulón is tisztelettel és hálával emlékezünk meg mindazokról, akik a háború éveiben nemcsak a nemzeti felszabadulásért harcoltak, hanem megteremtették mai életünk alapjait is. Kegyelettel emlékezünk mindazokra, akik e küzdelemben életüket áldozták. Hálával gondolunk mindazokra, akik húsz évvel ezelőtt és az azt követő időszakban szocialista hazánk fejlesztésén munkálkodtak, a szocializmusért, és a haladásért küzdöttek. Dubček elvtárs beszéde végén üdvözölte a Szovjetunió Kommunista Pártja Brezsnyev elvtárs vezette küldöttségét; a Lengyel Egyesült Munkáspárt Gomulka elvtárs vezette küldöttségét, a Német Szocialista Egységpárt Ulbricht elvtárs vezette küldöttségét, a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségét, Kádár elvtárssal az élén, a Román Kommunista Párt küldöttségét Ceausescu elvtárs vezetésével, a Bolgár Kommunista Párt küldöttségét, Zsivkov elvtárssal az élén, valamint a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küldöttségét, amelyet Vlahovics elvtárs vezet. A küldöttségeknek köszönetét fejezte kl, hogy megjelenésükkel a februári győzelem 20. évfordulójának ünnepségein megtisztelték népünket és Csehszlovákia Kommunista Pártját.