Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-21 / 51. szám, szerda

\ vagyunk munkájukkal... LÁTOGATAS A KASSAI GÉPÉSZETI ÉS ELEKTROTECHNIKAI KÖZÉPISKOLÁN Gondterhelt arcú fiatalaszszony szólított meg Bodrogközön. Elpanaszolta, nem vették fel a lányát a főiskolára, pedig kitüntetett előmenetelű ... — A fiam elvégezte a mezőgazdasági technikumot, felvették a nyitrai főiskolára, — újságolta egyik ismerősöm Királyhelmec környékén — de egy hónap múlva megszökött onnan ... Erre a fiatalemberre jól emlékszem. Annak idején alkalmam volt beletekinteni érettségi bizonyítványába. A szaktantárgyakból aránylag jól vizsgázott, szlovák nyelvből csupán elégségest ért el, azt is csak úgy jóindulatból. Valószínű, úgy került a főiskolára is. Sajnos, nem egyedülálló esetek ezek, s nem nehéz felmérni azoknak a szülőknek a fájdalmát, aggodalmát, akik eltervezték, gyermeküket tovább taníttatják, de valamilyen oknál fogva mégsem sikerül. Az okok keresése különböző következtetésekhez vezet. Szerencsére akadnak kivételek. Szerencsére akadnak kivételek. A Kassai Magyar Tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Ipari Középiskola éppen azáltal vált országszerte közismertté, hogy végzős növendékei hazánk különböző ipari üzemeiben és a főiskolákon is, sike^•"ísen helytállnak. W -.ehülz György mérnök, az iskola igazgatója készségesen tájékoztat iskolájuk munkájáról, az innen kikerült fiatalok sorsáról. Ezen túl véleményt ís mond, állást foglal ebben a gyakran vitatott kérdésben: hogyan biztosítható a magyar iskolák végzős növendékeinek érvényesülése az életben?! Hatalmas papírköteget rak az asztalra, amely rengeteg levelet tartalmaz. Kézbe veszek néhányat. A füleki Kovosmaltból, prerovi Gépgyárból, a vágselyei Duslo-ból, a Kelet-szlovákiai Vasműből, a komáromi Hajógyárból, a bratislavai Dimitrovkából, plzeňi Lenin-művekből, a Zdár nad Sázavou-i Gépgyárból, a brnói és bratislavai főiskolákból és hasonló helyekről érkeztek. Kivétel nélkül az elismerés szavait rögzítik a „magyar Ipari" volt növendékeiről. A Kelet-szlovákiai Vasmű vej zetőinek egyik levelében olvas- hatjuk: „ ... Üzemünk karbantartó részlegén húszan dolgoznak volt diákjaik közül, nagyon elégedettek vagyunk munkájukkal... Lyóca Tibor 1962-ben lépett munkába, négy éve már mint az egyik részleg vezetője dolgozik ... Hangácsi Bertalan 1964 óta a körzeti karbantartó részleg vezetője... A jövőben is szívesen alkalmazzuk iskolájuk végzős növendékeit " A Kelet-szlovákiai Vasércbányák n. v. Sp. N. Ves-i vállalati Igazgatóságán dolgozik Tóth Tibor mérnök, az iskola volt diákja. „Több mint egy esztendeje igen jól ellátja bányavállalatunk főmechanizátori tisztségét..." — írja róla Kuchta vállalati igazgató. A Bratislavai Műszaki Főiskola levélben közli, hogy a nagygéresi származású Anth Adolf, — aki az ipariban érettségizett — kiváló eredménnyel végezte tanulmányait a gépészmérnöki karon. Rácz Ferenc az elektrotechnikai tanszéken szerzett mérnöki oklevelet. Az iskola végzős növendékeinek kétharmada érettségi után munkaviszonyba lép, a többi főiskolákra kerül. Mint okleveles, felelős beosztásban dolgozó felnőtt emberek gyakran visszatérnek az iskolába. Nemcsak látogatóként, hanem a tantestület új tagjaként ls. Igy várják vissza például Bárány Jánost, akinek a főiskola értesítése szerint 1,4 az átlagos előmenetele. Rendkívüli jó tanuló, sőt a CSISZ évfolyam vezetőségének elnöke... Halász László már elektrotechnikai mérnök, a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozik, externistaként tanít volt iskolájában. Szeretnék őt tanárként állandósítani, de Knižka vállalati igazgató semmi áron sem engedi... Őszintén együtt örülünk a „magyar ipari" vezetőségével, tantestületével, valamint az elégedett szülőkkel, hogy ennek az iskolának érett fiataljai minden szempontból Jól felkészülten lépnek az önálló élet, az érvényesülés útjára. Milyen nagyszerűen hangzik, s talán egyszerűnek is tűnik ez az egyébként valóban örvendetes megállapítás. Viszont látni kell emögött az iskolának a munkáját is, ami tulajdonképpen az említett sikerek alapja. Ennek érthetőbb felmérése megkívánja azoknak a tényeknek, jobban mondva annak a gondoskodásnak, helyes pedagógiai tevékenységnek megismerését is, melyek az iskola sikeréhez, végső fokon a végzős növendékek érvényesüléséhez vezetnek. Kezdjük talán azzal, hogy a kassai ipari középiskola iránt, — érthetően — évről évre fokozottabb érdeklődés nyilvánul meg. Évenként nagyon sok jelentkező „kireked a keretből", nem fér az engedélyezett létszámba. Az is igaz, az iskola megválogatja az érdeklődőket, tanulmányai folytatására alkalmas diákokat vesz fel. Talán túlzottan általánosnak tűnik a felvétel kritériuma, ezért térjünk kl néhány szóban arra is, milyen szempontokat tart szem előtt az iskola. Elsősorban azt vizsgálja: a Jelentkező előző előmenetelei és felülbírált képességei alapján megbirkózhat-e az iskola elég igényes szaktantárgyaival és nem utolsósorban, felruházta-e az előző iskola növendékét olyan nyelvkészségi alapokkal, melyekre az Iskola építhet. Ugyanis ez az iskola olyan szakképzettséggel rendelkező érett fiatalembereket bocsát az életbe, akiknek munkahelyükön, — az ország bármelyik üzemében — nincs problémájuk a nyelvtudással. A „magyar iparinak" ezt a helyénvaló törekvését, amint a felsorolt példákból is kitűnt — siker koronázza. Csak dicséretére vállhat az iskolának, hogy tantestülete, a jó eredmények ellenére nem hagyta abba az útkeresést, s az eddiginél még tökéletesebb pedagógiai módszerek merész alkalmazását. Vendégek érkezése szakítja félbe beszélgetésünket. A Považské strojárne n. v. detvai üzemének képviselői, miután bemutatkoztak, ezzel fordultak az iskola igazgatójához: „Schulz elvtárs, az idén hány végzős növendéket tud adni a mi üzemünkbe...?" KULIK GELLÉRT WALTER SCOTT: A lammermoori nász A történelmi regény műfaja elválaszthatatlan Walter Scott nevétől. Könyvei nemzedékeken át az olvasóközönség számára kedvelt és jó szórakozást jelentők voltak. Nagy hatást gyakorolt Vietor Hugóra, s a magyar írók közül pedig Eötvös Józsefre és Jókai Mórra. A lammermoori nász egy végzetes szerelem története. Filmszerű gyorsasággal és változatossággal peregnek az események, s a XVIII. századbeli Skócia tarka képe rajzolódik ki benne. Ez a regény volt egyébként ihletője Donizetti Lammermoori Lucia című operájának. A kötet a Világirodalom remekei sorozatban jelent meg. (TATRAN, 344 old.) (19.50 korona) NORMANN MAILER: Meztelenek és holtak Megrendítő, hallatlanul izgalmas ez az alkotás, melyet a legjobb amerikai háborús regénynek tartanak. A 25 éves fővel remeket alkotó amerikai író ezzel a művével az élő irodalom élvonalába emelkedett. Hősei: a japán sziget elfoglalásában résztvevő felderítők, a társadalom minden rétegét képviselik. A regényt azt teszi szinte félelmetessé, hogy a fasizmus elleni háború kapcsán megmutatja az amerikai hadseregben bújkáló fasiszta tendenciákat, s azt, hogy a nagytőke miként szövetkezik a haladó erők letörésére. (TATRAN, 760 old.) (36,— koronái ÉGTÁJAK 1967 Az Európai Könyvkiadó gondozásában jelent meg ez a gyűjtemény, mely öt világrész elbeszéléseiből válogat. Az igényesen szerkesztett kiadvány írói között olyan neveket találhatunk, mint Heinrich Böll, Glno Buzatti, Nyíkolaj Jevdokimov, Alan Marschall, Jurin Nagibin, Tadeusz Nowak, Flannery O'Connor, John Updike és mások. Hazai irodalmunkat Bohumil Hrabal és Vincent Šikula képviselik. (Európa Könyvkiadó, BIZ old.) ANDRÉ SALMON: Modigliani szenvedélyes élete Amadeo Modigliani a modern európai művészet egyik legnagyobb festője. Jean Cassou írta róla annakidején: sorsa talán az utolsó romantikus tragédia. Rövid, megrendítő életében egyedülálló művészetet teremtett, s méltán sorakozik a nagy kortársak, Picasso, Juan Griss, Zadkine stb. közé. A francia író Modigliani életét írja meg könyvében, s egyúttal képet fest a századeleji párizsi művészvilágról. (TATRAN, 312 old.). (36,— korona) ú\ kÖKi y vek -xGÁRDONYI GÉZA: Aggyisten, Bír! „Öt nem az élet gondolat! reflexe érdekelte, hanem maga az élet, mint jelenség" —• írta róla annakidején Schöpflin Aladár. Gárdonyi Géza művei közkedveltek az olvasók körében. Ebben a kötetben a kiadó most az első világháború idején és közvetlenül a halála előtt írott kisregényeit adja ki. Az Aggyisten, Biri címadó kisregénye az író pályafutásának utolsó szakaszán a legjobb művei közé sorolódik, s nem ke- • vésbé érdektelen azonban A kürt, Leánynézőben és a Ki-ki a párjával című kisregénye sem. Mind a négy egyébként a szerelemről szól, s az író gazdag költőíséggel és emberiességgel ábrázolja ezt a sokszor megírt témát. (Tatran, Magyar üzem, 428 old.) (21,— korona) THURZÓ GÁBOR: Hamis pénz A Hamis pénz egy generáció regényes önvallomása. Tulajdonképpen egy nagy szerelem történetén keresztül rajzolódik kl előttünk a húszas-harmincas évek társadalmi-politikai rajza, amikor a különböző hatások erősen próbára tették a világnézeti-szellemi tájékozódás lehetőségeit. Thurzó regénye ennek az útkeresésnek a kalandját, buktatóit mondja el. (TATRAN, 312 old.). (17,— korona) ALBERTO MORAVIA: A közönyösök Moravia regénye polgári környezetbe ágyazva mutatja ba egy nemzedék tragédiáját, és egy szerelmi sokszög kapcsán villantja fel a két háború közti korszak társadalmi és erkölcsi válságát. Moraviának ez a fiatalkori alkotása érdekesen és színvonalasan tárgyalja az eseményeket. (Európa Könyvkiadó, 268 old.) (12,50 korona) REJTŐ JENŐ (P. HOWARD): Menni vagy meghalni A fordulatokban bővelkedő események során az olvasó egy bravúros nyomozást kísérhet végig. E nyomozás célja, leleplezni Szinzát, a sivatag kegyetlen rablóvezérét, és egy ismeretlen gyilkost, aki áldozatait a milliomosokká vált egykori légiósok közül szedi. (TATRAN, 224 old.) (16,50 korona) GYERMEKKÖNYVEK A megjelent gyermekkönyvek közül az Andersen legszebb meséi című kiadványt említhetnénk, melyben a halhatatlan meseköltő legszebb alkotásai kaptak helyet. Carlo Collodi Pinokkió kalandlai elmű könyve a fabábú történetét, tanulságos kalandjait mondja el. Mindkét könyv a nagyobb gyerekek számára kedves meglepetés. —dz— .•AVVAWAWAV.V.'^W/.W.V.V.V.V.VÄWy' ÜZEN A TAVASZ [M. Anger felvétele) szeviiiai borbél a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán Bizonyos aggodalmak előzték meg A szeviiiai borbély felújítását. Rossini leghíresebb színpadi műve ugyanis olyan időben kerül újból a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadára, amikor az operatársulat művészgárdája fennállása óta talán a legnagyobb személyi nehézségekkel küzd. Szerződések, amelyek a társulat élenjáró művészeit külföldre szólították, egyes szólóénekesek megbetegedése, sérülése vagy kiöregedése következtében az együttes, amely a legutolsó időkig valóban reprezentatív szólistákkal dicsekedhetett, ma úgyszólván csak romja önmagának. Ilyen körülmények között nem könynyű betartani a színház mindennapos játéktervét. A színház vezetősége minden tőle telhetőt elkövet, hogy kitöltse a hézagokat: erősítést keres, ahol csak lehet, helyet ad idegen társulatok vendégjátékának, mindenekelőtt azonban legutóbb fiatal kezdő művészeket szerződtetett, úgyszólván az iskolapadokból. Ebben a kellemetlen helyzetben, amikor egyes szólamok vagy teljesen hiányoznak, vagy aránytalan az elosztásuk, kockázatos vállalkozásnak látszott A szeviiiai borbély. A kockázatot az a körülmény is növelte, hogy az igen igényes főszerepek felét a színház vezetősége fiatal művészekre osztotta ki, akiket így igazi erőpróba elé állítottak. A bemutató megtekintése után azonban bizonyos megkönnyebbüléssel állapíthatjuk meg, hogy minden jól ment, hogy meglepően jól sikerült, üdén ható előadásnak lehettünk tanúi, olyannak, amilyet — hogy őszinték legyünk — valóban nem vártunk. Igaz, számos probléma megmaradt, vannak bizonyos hiányosságok, de a darab színrevitele egészében azt mutatja, hogy fiatalok teljes mértékben megfeleltek a beléjük helyezett bizalomnak. Kezdjük azzal, amitől a legjobban féltünk: az egyes főszereplők teljesítményével. A Nemzeti Színház doktor Bar'olo szerepére a szó szoros értelmében véve felfedezte Šte- fan fanéit, az Oj Színpad eddig teljesen ismeretlen, ott ki nem használt szólóénekesét. A szerény, kezdő művész megragadta az életben általában csak egyszer kínálkozó alkalmat, és nagyszerű teljesítményt nyújtott. Valamennyi fekvésben, szolidan kezelt hatalmas, szépen szóló basszusa lehetővé tette a számára, hogy egyszerű, de odaillő eszközökkel, a régi, bevált példaképek másolása nélkül összpontosíthasson féltékeny, az idős agglegény vérbő figurájának megformálására. Figaro szerepé nem kis igényeket támasztott Jozef Raninec-cel szemben. Jól formálta meg a címszereplő figuráját, noha nála még észrevehetők voltak bizonyos technikai hiányosságok. Gondolom, a fiatal művész talán túlságosan is az énekes teljesítményt helyezte előtérbe, ennek következménye talán, hogy a Raninec megformálta Figaro egyelőre nem lett a felújításban a darab központi alakja, amely rányomná a bélyegét mindarra, ami a színpadon történik. Hasonlóan nehéz feladat előtt állt Jarmila Smyčková is Roszina szerepében. Elismerés illeti azért, hogy nem próbált könnyíteni a szerepén. Kisebb hibáktól eltekintve, amelyek nagyrészt talán a kezdeti lámpaláznak tulajdoníthatók, megnyugtató teljesítményt nyújtott a nehéz koloratúráriákban is. A rendezőnek, sajnos, nem állt megfelelő művész a rendelkezésére, akivel Almaviva gróf szerepét betölthette volna. Az, hogy Jifi Zahradníček-re osztotta ezt a szerepet, csak kényszermegoldás. Ez a becsületes, igyekvő énekes, az említett nehézségek következtében gyakran kap szerepet, egyiket a másik után, sokszor olyat is, ami túlságosan távol esik a hangfekvésétől. Bizonyíték erre Almaviva szerepe is. A Marcelinát éneklő Jaroslava Sedlárová is a rossz szereposztást példázza. Külön említést érdemel Don Basilio, Gejza Zelenay előadásában, aki itt a rendező kiadós segítségével újabb kitűnő színpadi alakot formált meg. Megelégedéssel kell szólnunk Miroslav Fischer rendezői munkájáról. Fischernek aránylag rövid időn belül ez a harmadik Rossini-operája, amit színre vitt, s mondhatjuk, a legsikeresebben. A színpadravitel sikerét nagy mértékben elősegítette L. Holóubek, aki az operát figyelmet keltően tisztán, pontosan tanította be. A Holoubek által jól felkészített, tisztán játszó zenekar, a tisztán kísérő jellegű részeken kívül, különösen az önálló számokban (nyitány, viharjelenet) mutatott jó felkészültséget. Kár, hogy nem említhetjük pozitívumként Pavel Gábor igen takarékos, de améllett unalmas és illogikus színpadképeit és Bezáková minden találékonyságot nélkülöző kosztüm jelt. A szeviiiai borbély felújítása, a bemutatót megelőző aggodalmak ellenére, kellemes meglepetést okozott. Reméljük, hogy az új művészek megjelenése a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán biztosítéka lesz további kellemes meglepetéseknek, amikre oly türelmetlenül várunk. A. G.