Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-20 / 50. szám, kedd

fi DÖNTŐ NAP Még három esztendő sem telt el az örvendetes, orgnnavirág-illatú és benzinpárás májusi napok 6ta, amikor a szovjet hősök hazánk népeit a fa sizinus halálos öleléséből kiszabadították; még nem száradtak fel az öröm könnyei sem, és nyíltak még a bála virágai is, amikor új szabadsá gunk ellenségei előbújtak rejtekeikből és végleg eldobták eddig viselt álarcukat. Bankárok, gyá rosok és földbirtokosok, koncukat féltő prókátorok, hűtlen lelkipásztorok és naftalinszagú főtisztek, csak úgy, mint ax egykori kollaboránsok egységfrontba tömörülve igyekeztek megfordítani a kérhetetlen fejlődés fogaskerekét, és mint fanatikus barbár szekta megszállott papjai a holnap helyett a tcgnapelöttet idézték, az elveszett paradicsomot fájlalták. A németek által kifosztott ország nehézségekkel küzdött, s ezeket a külső ellenség mind gazdasági, mind politikai téren egyre jobban növelte. Es amikor a negyvenhetes aszály után a fura, hideg, mondhatnók szibériai tél végtelen hóviharaival még a súlyosabb megpróbáltatások elé állította hazánkat, amikor a tél, ez a mogorva váltóőre a szálló Időnek további gondot lopott be a szívekbe és agyakba, idegen zsoldban levő álnok honatyák úgy vélték: ütött a leszámolás órája! Igen, elérkezettnek vélték az időt, amikor végre megszabadulhatnak a košicel kormányprogram rabbilincseitől, felboríthatják a számukra kedvezőtlen nemzetközi helyzetben rájuk kényszerltett egyezményeket, megszabadulhatnak kellemetlen kommunista partnereiktől, megbéníthatják a Nemzeti Front további működését és visz szaállítliutják a régi, úri világot, szolgabiróival és csendőreivel egyetemben. Ügy vélték, hogy a nemzetközi helyzet is nekik kedvez. Hiszen a nagy antihitlerista koalíciót már rég elvitte a cica, Churchill már elmondta fultoni, híres uszító beszédét, amelyben a „vasfüggöny mögé zárt kommunizmust nyilvánította ki a nyugati kultúra halálos ellenségévé", de Gaulle tábornok pedig kíméletlenül kiszorította a kormányból a francia kommunistákat. Ha pedig ez lehetséges volt Franciaországban, miért ne ismétlődhetnék meg Csehszlovákiában is? — tették fel a kérdést egymás közt a Nemzeti Front polgári pártjainak vezérei, elsősorban dr. Zenkl, dr Drtina és dr. Rípka, a Cseh Nemzetiszocialista Párt fejesel és az egykori Agrár Párt exponenseinek áldozatkész védelmezői, akiket az átmeneti amerikai atom-monopólium kihívóvá és rövidlátóvá tett. A két monsignore, Srámek és Hála. a Cseh Katolikus Néppárt két prominense. csak úgy mellékesen a Vatikán és az Intelligence Service ügynökei, természetesen helyeseltek elvbarátaiknak, csakúgy, mint az egykori Hlinka gárda tagjaival felhígított Szlovák Demokrata Párt korifeusai, dr. Lettrich és társai. .. A csehszlovákiai antikommunizmus eme Sárkányölő Szent György lovagjait a nyugati nagyhatalmak párizsi képviselői negyvennyolc januárjában és februárjában felelőtlenül uszították Klement Gottwald kormánya ellen, amely tulajdonképpen a cseh nemzeti szocialistákat, cseh néppártlakat, valamint a Szlovák Demokrata Pártot is felölelő Nemzeti Front kormánya volt. Betetőzésül pedig 1948. február 19-én váratlanul vlszszatért Prágába L. Steinhardt is, az USA csehszlovákiai nagykövete, aki megérkezte után azonnal sajtóértekezletet tartott, és magabiztosan nyilatkozott „a prágai kommunisták hattyúdaláról, valamint arról, hogy meggyőződése szerint Csehszlovákia rövidesen visszatér a kapitalizmushoz és a nemzetközi porondon az Egyesült Államokkal lép majd fel egységesen . .." A belpolitikai válságnak tehát mindenképpen be kellett következnie és be is következett: 1948. február 211-án a cseh nemzeti szocialisták, a szlovák demokraták és a cseh néppártiak tizenkét minisztere benyújtotta lemondását. jóllehet a lemondás és a kormányválság kirobbantásának közvetlen oka a közbiztonsági szervek nyolc prágai parancsnokának a leváltása volt, lényegében két ellentétes bel- és külpolitikai koncepció összeütközéséről volt szó. Míg az említett polgári pártok vezetői és nagyrészben a szociáldemokrata jubboldal képviselői is a fennálló társadalmi rendet, az úgynevezett szocializáló demokráciát olyan rendszernek akarták tudni, amely a különféle, azaz az államosított üzemeket és a magánvállalkozókat változatlanul egyenrangú partnereknek tekinti, és számukra egyforma lehetőséget biztosít, valamint a további államosítással felhagy, addig a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták a fejlődés további szakaszaiban a magánszektor következetes likvidálásával számoltak, ami végső fokon a belpolitikában és az ökonómiában a tőkés rendszer teljes megsemmisítését, a külpolitikában pedig a Szovjet unióval való barátság és szövetségi viszony vég leges megszilárdítását jelentette. Ez az alapvető ellentét volt tehát a kiprovokált kormányválság igazi oka, minden más. így a közbiztonsági szervek nyolc prágai parancsnokának elmozdítása, valamint a Forradalmi Szakszervezetek Központjának részleges fizetésemelési javaslata, amelyet a reakciós pártok miniszterei a jobboldali szociáldemokraták, Majer és Vilim közreműködésével a kormány február 10-i ülésén elvetettek, csupán ürügy volt. Ürügy és semmi más. Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg! Február 13-án Ripkáék és szövetségeseik, ezúttal is a népáruló Majer és Vilim, a két jobboldali szocdem miniszter támogatásával a kormány ülésén a beteg Nősek belügyminiszter távollétében azt a döntést csikarták ki, hogy a belügyminiszter vonja vissza a nyolc prágai közbiztonsági parancsnok felfüggesztését és az ügy kivizsgálásával bízzanak meg egy tárcaközi bizottságot. Ez volt egy héten belül Ripkáék második győzelme a kormányban a kommunistákkal szemben, így tehát nyeregben érezték magukat és eképpen cselekedtek ls. A kormány február 17-1 ülésén, noha Klement Gottwald miniszterelnök kijelentette, hogy Nősek belügyminiszter betegsége miatt a nyolc prágai közbiztonsági parancsnok ügyét még nem tűzhették napirendre, a reakciós miniszterek csoportja követelte a határozat végrehajtását, majd hoszszas meddő vita után a kormány ülését február 20-ra halasztották. Zenkl, Drtina és Ripka ugyanakkor a Nemzeti Front rendszeres munkáját is igyekeztek megbénítani. Február 17-én este, a kormányban történt összecsapások után a Nemzeti Front elnökségében Klement Gottwald kérdésére dr. Drtina és dr. Stránsky, a cseh nemzeti szocialisták képviselői kijelentették, hogy számukra a közbiztonság kérdése az automata géppisztolyok kérdésével azonos, és egyben alapvető politikai kérdés Is: vajon a kommunisták ezekkel az automata géppisztolyokkal nem élnek-e majd egyszer viszsza... Klement Gottwald válasza egyértelmű volt: „Sohasem fogják a közbiztonságot a dolgozó nép ellen felhasználni, erről biztosítom önöket. De nekem ügy tűnik, mintha önök sajnálnák, hogy ezeket a géppisztolyokat nem használhatják fel úgy, mint régen, az első köztársaság idejében, amikor a dolgozókra lövettek!" És a Nemzeti Front elnöksége, akárcsak a kormány ülését dolgavégezetlenül halasztotta el. Csütörtökön, február 19-én az összeesküvő miniszterek még egyszer összejöttek és ezen az összejövetelen dr. Zenkl bejelentette a résztvevőknek, hogy a köztársasági elnökkel való megbeszélése alapján, másnap, azaz február 20-án a Cseh Nemzetiszocialista Párt miniszterei benyújtják lemondásukat. A cseh néppártiak, valamint a Szlovák Demokrata Párt elnöksége nagy sietve hasonló határozatot hozott. A három polgári párt elnöksége erősen bízott a közös akció sikerében, mivel száz százalékban számítottak a jobboldali szociáldemokrata miniszterek támogatására, sőt az ingadozó Laušmant is szövetségesüknek vélték ... Ilyen előkészületek közepette érkezet el 1948. február 20., a nagy döntések napja. Pénteki nap volt. Délelőtt 10 órakor a miniszterelnöki palota üléstermében gyülekeztek a kormány tagjai. Ott voltak már a szociáldemokrata miniszterek, a kommunisták, köztük a betegségéből felgyógyult Nősek belügyminiszter is. jelen volt a pártonkívüli Svoboda tábornok, a hadügyminiszter... Csupán a tizenkét összeesküvő miniszter széke volt üres ős hiányzott jan Masaryk külügyminiszter, aki betegségére hivatkozva kimentette magát. Az összeesküvők ezalatt dr. Zenkl miniszterelnök-helyettes kabinetjében adtak egymásnak találkozót és valamennyiük nevében Innen értesítette dr. Zenkl Gottwald miniszterelnököt, hogy mind a tizenkét miniszter hajlandó részt venni a kormány ülésén abban az esetben, ha Nősek belügyminiszter már végrehajtotta a kormánytöbbség február 13-1 határozatát. Hiába is válaszolt Klement Gottwald az írásbeli üzenetre abban az értelemben, hogy a feltett kérdésre a már jelenlevő belügyminiszter személyesen adja meg a választ, dr. Zenkl és tizenegy társa a kormány aznapi ülésén nem vett részt. Délután egymás után érkeztek meg a prágai várba az összeesküvők lemondó levelei. A cseh nemzeti szocialisták voltak az elsők, utánuk a szlovák „demokraták" jelentkeztek és a sort a cseh néppártiak zárták le. Am a CSKP vezetősége sem henyélt. Amikor Klement Gottwald a tömeges lemondás tervéről értesült, nyomban összehívta a CSKP Központi Bizottságának elnökségét. Először is, Erban, Fierlinger és más baloldali szociáldemokrata vezetők segítségével megakadályozták, hogy a Zenklékkel rokonszenvező és hasonszőrű Vilim és Majer benyújthassa lemondását. Majd azonnal felvették a kapcsolatot a három polgári párt haladó gondolkodású képviselőivel, akik elejétől kezdve ellenezték pártvezetőségük reakciós törekvéseit. És este hat órakor, pontosan abban az időpontban, amikor monsignore Hála, az események eddigi lefolyásával elégedett dr. Benešnek bejelentette a cseh néppárti miniszterek lemondását, Klement Gottwald már elvben meg is egyezett a cseh nemzeti szocialisták, a szlovák demokraták és a cseh néppártiak belső ellenzékével és már elkészült a megújhodott Nemzeti Front új kormányának a listájával. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége ugyanakkor felhívással fordult az ország népéhez, amelyben leleplezte az összeesküvő miniszterek nép- és államellenes intrikáit, és éberségre intette a dolgozó tömegeket. Éjjel pedig futárokat menesztett a köztársaság minden részébe, akik a kerületi és járási pártszervezetekhez továbbították a szükséges utasításokat, hogy mindenütt, városokban, falvakban, hivatalokban és üzemekben űzzék ki a Nemzeti Front szerveiből a nép és a haladás ellenségeit, és hogy országszerte mindenütt kezdjék meg azonnal a munkásőrségek szervezését és felfegyverzését. És a CSKP prágai kerületi bizottsága másnapra, február 21-re nagy tüntető gyűlést hívott össze a prágai Óvárosi térre. A kijelölt szónok Klement Gottwald volt, akinek a tüntetés résztvevőit s egyben az ország népét is informálnia kellett a sorsdöntő eseményekről. így röppítették el 1948. február 20-án valakik a nehéz követ, anélkül, hogy tudták volna: hol áll meg és kit hogyan talál meg ... BARSI IMRE A RAVAKO TALPRA ÁLL „MEGYEK A GYÁRBA" ... „jövök a gyárból" ... — így mondják Nagymegyeren és környékén. Pedig még nem gyár. A Ravako ma még csak mintegy 500 embert foglalkoztató kisüzem. Zsenge, gyenge, alig tizenöt hónapos, gyermekbetegségeiből lábadozó, talpraállnl és elindulni akaró gyár-gyermek. ir A Ravako építését gyors központi elhatározás nyomán kezdték meg. Az Indoklás így hangzott: kellenek a radiátorok és a kiskazánok, hiszen manapság nem építenek családi házat központi fűtés nélkül. Az Omnia vállalta, hogy Ilyen természetű üzemet létesítsen Itt. A gyors elhatározást gyors cselekvés követte. A munkálatokhoz tervdokumentáció nélkül láttak hozzá. Kőművescsoportok verődtek össze spontán módra, úgyszólván lábbal mérték ki a távolságokat, éjjelnappal dolgoztak, hogy a volt traktorállomás épületeit gyárcsarnokká alakítsák át, s minél előbb beszerelhessék' a gépeket. Közben villanyt húztak Dunaszerdahelyről, embereket vettek fel, anyagot rendeltek, s 1966 decemberében — fél évvel azután, hogy a munkálatokat elkezdték — megindult a termelés. Egy szakképzetlen gárda fogott bele olyasmibe, amit még sohasem csinált, s nem is látott csinálni. Emberek, akik tegnak még kapát vagy horgolótűt tartottak a kezükben, másnap pedig minden szakmai előkészület nélkül gépek mellé álltak. Eleinte a mesterek is lapátosokból kerültek ki, a mérnököket egy kézen meg lehetett számolni. Előkészíteni az embereket, erre egyszerűen nem jutott idő, hiszen a cél az volt, minél előbb termelni. A AKKORIBAN VOLTAK OLYAN HANGOK, hogy ilyen gyorsan még Japánban sem tudnak építkezni. Igen ám, csak mikor megindult a gyártás, akkor vették észre, hogy az anyagraktár messze van a gyártási csarnoktól, kézi raktárak egyáltalán nincsenek. Az egyetlen raktár kicsinek bizonyult, rengeteg anyag hevert szanaszét a szabad ég alatt: samot, öntvények, drága holland lemez. Nincs szociális berendezés, egészségügyi kabin, fűtés, de még tüzoltókészülék sem. Az emberek szakképzettségi összetételéből származott, hogy nem ismerték, mi a norma, a bérezés, a munkaszervezés, egyetlen művezető sem volt, akinek ilyen tapasztalatai lettek volna. Nem csoda hát, hogy a munkafegyelem ls laza volt. Ehhez járult még a rendszertelen anyagszállítás, pótalkatrészellátás, a nem valami gazdaságos gyártási profil, a kapcsolódó részlegek eltérő műszaki színvonala, a költséges kooperáció és anyagmozgatás. Ezek a negatív tényezők együttvéve eredményezték, hogy az üzem nem teljesítette a múlt évi tervét, ráfizetéssel dolgozott, következésképpen a keresetek sem nyúlhattak az égbe. A MAGAS BEOSZTÁSO EMBEREKTŐL HALLOTTAM, hogy az üzem betegen jött a világra. Azt mondták, ők előre látták, hogy nem fog egészséges gyermek születni. De most már mit csináljunk, a beteg gyermek ls gyermek, el kell fogadnunk, s ki kell gyógyítanunk. Olyan emberek mondták ezt, akik a „szaporulatot" tervezik, a környezetet alakítják, csak a gyógyítást hagyják — mindig —i másra. <r S a múlt év őszén Jött az „orvos" Szedmaky igazgatómérnök személyében. Egy-két ügyes „asszisztenssel" vette magát körül. Gigászi erőfeszítésbe kezdtek, hogy az üzemet kigyógyítsák gyermekbetegségeiből. Ez az év úgy látszik meghozza a gazdasági vezetők erőfeszítésének eredményét. Az üzem januárban fennállása óta először teljesítette a tervét. A siker emelte a hangulatot, a munkakedvet, hiszen a keresetek is nagyobbak. Ezekben a napokban lázas Igyekezettel munkálkodnak azon, hogy minél előbb üzembe helyezzék a zománcozót. Termékeiket nem kell majd Aranyosmaróton zománcoztatnl, s ezzel megszabadulnak egy Igen költséges kooperációtól. A zománcozó megindításával tehát még tovább javíthatják gazdasági eredményeiket. <r A RAVAKO EBBEN AZ ÉVBEN 260 ezer négyzetméter 1000X500 és 240 ezer négyzetméter 500X200 milliméteres radiátorokat gyárt. Ezenkívül két nagyságú tv-képernyőrámát, továbbá szilárd tüzelőanyag tüzelésű kályhákat és kazánokat. Ennél azonban nem állnak meg. 1970-ig tovább bővítik a kapacitást, új típusú radiátor gyártását vezetik be, amelyből 500 ezer négyzetmétert állítanak majd elő évente. Az erre szolgáló korszerű technológiai berendezés már készül, s beállításával még tovább javul majd a gyáregység gazdasági helyzete, a foglalkoztatottak száma pedig eléri a 700-at. ťr A NAGYMEGYERI RAVAKÖBAN ma még sok a probléma. Az emberek azonban tisztában vannak velük. Tudják, hogy ez az év sorsdöntő számukra. Ml pedig tudjuk, hogy ez a nép akar és tud dolgozni. Úgyszólván a semmiből indultak, ma van egy üzemük, holnap pedig gyárban fognak dolgozni, ha akarnak és mernek. MÉSZÁROS GYÖRGY R&SfiCíríí: (Anger felvétele)