Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-02 / 32. szám, péntek

D

él-Londonban, ahová egy észak-londoni lakos életében talán egyszer ha eljut, nem sok társadalmi szervezet székel. De a múltkor, amikor magnójavítás miatt végig kellett mennem az egyik high street-en (így hívják a bevásárló utcákat), különös tábla ötlött a szemembe: Fiat Earth Society. Magyarul: Lapos Föld Társaság. Megkérdeztem a szemben lévő fűszerüzlet tulajdonosát, mi ez. Vállat vont. Ezek után becsöngettem. Negyvenhat év körüli, őszülő, szemüveges úr nyitott ajtót. Kölcsönös bemutatkozás. John Hardingnak hívják, ő az egyesület tiszteletbeli titkára. (Ez annyit jelent, hogy ő az egyetlen titkár, de „társadalmi munkában", fizetés nélkül látja el nemes feladatát.) Nálam volt a magnó, engedélyt kértem a bekapcsolásra. Harding úr némi büszkeséggel és érezhető örömmel megadta az engedélyt, sőt végig ls simította őszülő fürtjeit. Pedig nem fényképeztem. íme, a párbeszéd (kis rövidítéssel j — Társaságunk célja: leküzdeni azt az elterjedt előítéletet, hogy a Föld gömbölyű. Ezért a célért dolgozunk, összesen 36 teljesjogú és nyolcvan pártoló taggal. — Miért nem hiszik el, hogy a Föld gömbölyű? — Mert még senki sem bizonyította be, s a Biblia sem említ ilyesmit. Interjú a\ — Ön még nem látta azokat a szputnyik készítette felvételeket, amelyeken a Föld éppen olyan gömbölyű, mint egy alma? — Láttam. De ki kezeskedik érte, hogy nem laboratóriumi modelleket fényképeztek? — Hogyhogy ki? Hát például az amerikai kormány űrhajózási hivatala, vagy a Szovjet Tudományos Akadémia. — Uram, hagyjuk ezeket a svindliket. Nekem ne magyarázzanak az akadémikusok semmit. Hiszen ők tudják legjobban, hogy a Föld lapos, de azt is tudják, hogy ha ezt kt mernék mondani, azonnal megkövezné őket a többi tudós. Konformisták ezek mind, uram. Egyik sem meri nyíltan kimondani, hogy ami a tankönyvekben van, az mind képzelgés, hagymáz, maszlag. — Én ezt mind értem, Harding úr. De azt mondja meg nekem, hogyan tudja megmagyarázni, hogy a Földet körül lehet repülni? — Nagyon egyszerű: a retfilőgép sehol seiri bújik a gömb alá, tehát éppen ez bizonyítja, hogy a Föld lapos. Egyszerűen egy nagy lapos kört ír le egy síkban. Ugyanez vonatkozik a Föld körülhajózására ls. Sír Francís Chichester csak azt hitte, hogy egy gömbön halad — valójában úgy ment körbe, mint egy tányér szélén. — Ha így van, mivel magyarázza azt, hogy a lapos Földnek sehol sincs pereme, ahol az ember lelógathatná a lábát? — Mert a Föld végtelen. — Tessék? — Végtelen bizony. Hát maga talán látott olyan embert, aki eljutott a végéig? Ugye nem? Éppen ez bizonyítja, hogy végtelen. — De ajckor hogy van az, hogy a Nap éppen akkor ragyog Indonéziára, amikor Anglia sötétben van? —- Uram, ne gyerekeskedjék. Ezek a kérdések régen megoldottak. Anglia és Indonézia között rengeteg a magas hegység, meg a távolság mhíveivel is igen nagy. Amikor odasüt a Nap, ide nem ér el a fénye. A Bibliából ismerjük Józsua történetét, aki megállította az égen a Napot. Hát amikor a Nap ott állt Palesztina fölött, nyilván nem süthetett a brit szigetekre. — Ez logikus, Harding úr. Még egy utolsó kérdés: miből tartja fenn magát a társaság? — Tagjaink szerény hozzájárulásából. A kormánytól egy pennyt sem fogadnánk el. — Miért? Csak nem akarta önöket támogatni? — Hogy képzeli? Minden kormány konformista, csaló és hazug. Az angol kormány tagjai sem merik kimondani, hogy a Föld lapos. Pedig ők /ól tudják, mert rengeteg titkos jelentést kaptak erről. — És hol vannak a Jelentések? — Mondom uram, hogy titkosak. Hét lakat alatt őrztk őket. Sokat meg is semmisítettek, hogy a világ ne szerezzen róluk tudomást. — Erre nézve van önnek bizonyítéka, Mr. Harding? — Természetesen. Ha elérkezik az ideje, a világ elé tárjuk a bizonyítékokat. — És mikor érkezik el az ideje? — Az a körülményektől függ — válaszolta a titkár titokzatos mosollyal. E ponton belépett az ajtón két egyesületi tag. Egyik sem mutatkozott be, de mindketten beleszóltak: „Igen, mi is tudjuk, hogy Harding úr igazat beszél. Igen, bennünket is őrültnek néznek a gömbölyűség-elmélet htôei, mert nagy igazság az, uram, hogy az örültek társadalma mindig a józan embereket tartja őrültnek." Ekkora meggyőzés láttán szerényen elhallgattam és indultam haza. A földalattiban rajtakaptam magamat, hogy lopva figyelem a kocsi mozgását: valóban vízszintesen halad! Hiába, az őrület ragályos. A strassboupgi határállomáson a • határrendőrök és a vámosok udvariasak voltak. Amikor utunk legtávolabbi pontjáról érdeklődnek, és bediktálom a délfranciaországi Rióm és Montagnes helység nevét, a francia rendőr kissé meghökken az ófrancia végződésű helységnéven. A Cantal megyei kisváros talán hagyományszeretetből őrizte meg nevét, s a fiatal francia rendőr nem ismerte az ófranciát, mert elzászi német volt... Elzász-Lotharingiában mindenki legalább két nyelvet beszél. Persze a fiatalok már nem beszélnek tökéletesen németül. Van itt egy harmadik nyelv ls: az elzászi, amelyet először egy vásári kikiáltótól hallottam, s amelyből Idegen egy kukkot sem ért. Megcsodáljuk a strassbourgi dómot, megírjuk az üdvözlő lapokat, megtekintjük a Rohan Múzeumot, amelynek emeleti termeiben a XIV.—XIX. század flamand, olasz, spanyol, és francia iskolák mestereinek remekművei láthatók. Itt van Európa leghíresebb porcelán- és fajanszgyűjteménye. A kastélyt Róbert de Cotte építőművész tervei szerint 12 évig építették, s nem kisebb személyiségek, mint XIV. Lajos, Maria Antoinette és Napoleon voltak átmeneti lakói. A SARGADINNYE Strassbourgtól a Földközi-tengerig gyakran feljegyeztem azt a szót: sárgadinnye. Egy étteremben 43 teríték várt csoportunkra, mindegyik mellett három szelet sárgadinnye. Vártuk a kiszolgálást, de a pincérek nem mozdultak. Valaki mindjárt hasonlatosságot vélt felfedezni az itthoni és a franciaországi kiszolgálás között, s enyhe célzására udvariasan megkérdeztem a pincért, miért hanyagolnak el minket. Rögtön ott termett a tulajdonos felesége, s udvariasan megjegyezte, hogy ránk vártak. — Nálunk ugyanis az a szokás, hogy ha sárgadinnye is szerepel az étlapon, akkor vele kezdődik az ebéd, csak utána következik az előétel és a többi fogás. A francia konyha változatos. Reggel keveset esznek, délben bővebben, leggazdagabb a vacsorai étlap. Ilyenkor levest is felszolgálnak. Elmaradhatatlan a vörösbor meg a sajt. A vörösbor literje másfél franknál kezdődik, öt-hat frankért már kiváló minőségű vörösbor kapható. Az olcsóbb francia cigaretták algériai dohányból készülnek és méregerősek. A Gitane-ból közép-európai tüdő kéthárom szippantásnál többet aligha bír ki. A jó minőségű cigarettákba amerikai dohányt kevernek, ezek viszont méregdrágák. Ha feketéhez szódavizet is rendelünk, a fizetéskor könnyen meglepetés érhet minket. Kitűnő presszókávé 90 centimes-ért is kapható, egy pohár szódáért azonban néha két frankot is elkérnek. Érthető, hogy a vendég inkább fél liter bort rendel. A nagyszerű rajnai bor literje 4,50 frank, ugyanabból félliter 7,50 frank. A kisebb mennyiséget drágábban számítják. A francia vendéglátóipar kedveli a menürendszert. Szerényebb vendéglőben hat-hét frankért megvacsorázhatunk, luxusétteremben viszont csak egy fogás ára 50 frank. A francia kisemberek messze elkerülik az ilyen méregdrága helyeket. A RIVIÉRÁN Hasznos tapasztalatokkal gazdagodva érkeztünk a dél-franciaországi tengerpartra, amelyet általában Riviéra néven Ismernek. Igaz, hogy nagy különbség van az igazi Riviéra, az Azúr-part és a Marseille-től nyugatra eső Földközitengeri part között. Az előbbi olyan helyekkel büszkélkedhet, mint St. Tropez, ahol Brigitte Bárdot szokott nyaralni, vagy Cannes, ahol a világ filmművészei találkoznak, a nyugati partvidék fürdőhelyei viszont szerényebbek. A nap is olyan forrón süt, mint a pálmadús Riviérán, a homok is olyan forró, a jeges Pepsi-Cola és Coca-cola is ugyanúgy ízlik, csakhogy a Riviérán a tízszeresét kell fizetni érte. A tengertől visszafelé utunk Le Puy városon keresztül vezetett. E síkvidéken találkoztunk a legmerészebb építőművészeti alkotással: egy 241 méter magas kúphegyre épített XI. századi, 91 méter magas tornyú templommal. A hegy tövében viszont a XX. század valamennyi autómárkáját fellelhetjük. Sommieres városban autóbuszunk eltorlaszolta a főutcát. Az előzékeny francia sofőrök sietve hátráltak, vagy mellékutcákba faroltak, a gyalogosok kapualjakba, boltajtókba húzódtak előlünk. Murát városban a csendőrség segítségét vettük Igénybe, hogy keresztülvergődjünk a történelmi útvesztőn. A 241 M MAGAS KÜPHEGYRE ÉPLTETT XI. SZÁZADBELI ÉPÍTÉSZETI REMEKMŰ. étterme, a francia ínyencek fellegvára, ahol az árak is ezen a -szinten mozognak. A második emeleti bárba már bemerészkedünk. A harmadik emeleten van Eiffel mérnök dolgozószobája, ma múzeum. A mellvéden köröskörül drótháló. Akadály az életuntaknak. Tavaly februárban történt itt a 151. öngyilkosság, azóta tették fel a védőhálót. Visszatérve a földre veszek néhány 50 centimes-os aranyozott Eiffel-torony szobrot. A Champs Elysée-n ugyanez öt frankba kerül. Párizs nagyvárosi gondjai között első a közlekedés. A hatmilliós fővárosban 1850 000 gépkocsit tartanak nyilván, így aztán egyre kevesebb a parkolóhely. A főútvonalakon csak autóbuszok parkolhatnak. Elektronikus számítógépek ugyanis kimutatták, mennyivel lassult az autóbuszforgalom az utak túlzsúfoltsága miatt. A legolcsóbb és leggyorsabb közlekedési eszköz a metró. Villamosok már nincsenek. Általában régebbi típusú autóbuszok és modern kivitelezésű trolibuszok bonyolítják le a forgalmat. Orly és Le Bourget repülőtérek rövidesen bezárják kapuikat. 1972-ben megnyílik Európa legmodernebb repülőtere, a Paris-Nord, ahol évente 25 millió utas fordul meg és 52 ezer alkalmazott látja el a szolgálatot, beleértve a fődiszpécsert és a virágáruslányt is. Elnézem a nappali forgalmat. A Piacé d'Etoile-on az az érzésem, hogy a közlekedési szabályok itt is csak papíron szerepelnek. Sokszor „aki bírja, marja" elv érvényesül. Egyszerű „bocsánat"-tal intézik el a kisebb összeütközéseket, sárhányósúriódásokat, mint amikor itthon rálépünk valakinek a lábára. A gyalogosokra azonban ügyelnek. A zebra — tabu. Sok helyen a járókelő maga állítja a jelzőlámpát tilosra, hogy nyugodtan átmehessen. Csúcsforgalomban hagytuk el másnap a várost. Több mint egy óráig tartott, míg kiértünk az országútra, viszont repülőgépen kétszer ennyi idő alatt értük Párizsból Prágába. \ j Hálánk jeléül több palack pilsenivel ajándékoztuk meg a derék csendőröket, akik kijelentették róla, hogy ez a „sörök igazi királynője". Ambert polgármestere és választópolgárai felette büszkék az 1440-ből származó bástyaszerű városházukra, és a város melletti muzeális papírgyárra. Ma is üzemeltetik, s ugyanúgy gyártják a papírt, mint négy évszázaddal ezelőtt. Chambéry város Savoie, Annecy pecjig Haute Savoie megye székhelye. A két megyeváros között nemes versengés folyik. Az utóbbit francia Velencének nevezik, az igazi Velencétől abban különbözik, hogy a házsorok szélén húzódó keskeny járdákat kőkorlát választja el a víztől. A korlátokat pedig végig virágok díszítik. Chambéry közelében fekszik a Charmettes kastély, amely évekig Rousseau-t látta vendégül. Ma múzeum. Az előszobában gyaloghintó — Rousseau életének egyetlen színfoltja, Madame Warrenst „sétáltatták" benne. Chambéryt III. Napoleon és Eugénia császárné is megtisztelte jelenlétével. Nancy, Lotharingia fővárosa éppen a sárga szilva ünnepét ülte. Színpompás felvonuláson három fiatal lány, „Mirabella királynő és két udvarhölgye" nyitott gépkocsiban utazott végig a városon. Minden .évben megrendezik a királynőválasztást... PÁRIZS Nancytől több száz kilométer az út Párizsig. A francia fővárosban legelőször a világhírű Eiffel-tornyot néztük meg. Így közelről sokkal lenyűgözőbben hat, mint képen. Amikor a harmadik emeleten hatvanadmagammal kilépek a felvonóból, a bábeli nyelvzavarban megkérdezem a liftkezelőt, hány kilométert tett már meg ég és föld között. — Kilométerekben nehéz lenne kiszámítani, években könnyebb. Húsz éve Járom a tornyot föl és le. —- Es hányszor akadt el a lift? — Karbantartjuk. Utasokkal még egyszer sem. Az első emeleten van a „felső ezer" NANCY EGYIK LEGSZEBB PALOTÁJA. L O Ó S Z D E Z S Ö FRANCIAORSZAOI UTIJEGYZETEI