Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-14 / 44. szám, szerda

Gondoltak az idős kommunistákra A dunaszerdahelyi EFSZ pártszervezetének évzáró taggyűlésén örömmel hallottuk, hogy a párttagok miként járultak hozzá a szövetkezet megszilárdításához. Szövetkezetünk évről évre jobb eredményeket ér el, s az idén már 25 koronát szeretnének fizetni munkaegységenként. Az idős párttagokat igen kellemeéen meglepte, hogy Horváth Sándor pártelnök külön elismeréssel szólt munkájukról, és nyolc 60 éven felüli elvtárs nak kis ajándékcsomagot nyúj tott át. Ez a figyelmesség és a meleg szavak azt is bizonyítják, hogy pártszervezetünkben megbecsülik az idős kommunistákat. E megbecsülés arra serkenti az idős elvtársakat, hogy erejükhöz mérten a jövőben is részt vállaljanak a pártmunkából. SZALAY MATILD, Dunaszerdahely DOMICA KÉSZÜL A NYARRA — Télen-nyáron, hétköznapon és ünnepnapon, mindig nyitva — mondja a Domica cseppkőbarlang túravezetője — most a téli évadban is készen állunk, hogy az érdeklődőket végigvezessük ebben a föld alatti, sziporkázóan szép és sokszínű világban. Nyáron hűvös a barlang levegője, télen pedig kellemesen enyhe. Ezért is használta lakásának az ősember már a történelem előtti időkben. Mindjárt a bejáratnál kezdődik az őslénytani folyosó. Itt élt az fisember, amire az utána fenn maradt edényekből és egyéb használati tárgyakból következtetnek. A több mint 30 esztendeje bevezetett villanyvilágítás tündéri ragyogást teremt, ami visszaverődik a cseppkőkristályokon. Ez a fény vonja be a Nagytermet, a Pálmaligetet, az Indiai Pagodát és az Űserdfit is. Mindez már 1931-tűl hozzáférhető, míg a Bátorság-termet csak 1936-ban tárták fel. A iá togató a Stiz folyón csónakon folytatja a barlang megszemlélő sét. A folyó a föld alatt átkanyarog Magyarországra. A határ is itt van, mintegy két kilométer nyíre, ahol egy vasrács választja el egymástól a két országot. A barlangot évente kb. 70 000 látogató keresi fel. Nyíri vasárnapokon 1200—1300 a látogatók száma, közülük sokan külföldről érkeznek. A téli időt a barlang dolgozói javításra, korszerűsítésre, a járatok megerfisftésére használják ki, hogy esztendőről esztendőre többet nyújthassanak a látogatóknak. Domica már most készül a nyárra. MOHR GEDEON VÁLTOZÁSOK A napokban Szlovákia turistaforgalmának fejlődését s az egyes ipari létesítmények területi széthelyezését szemléltető térkép került a kezembe. Figyelmemet leginkább a Zólyomtól délre, Losonctól nyugatra és Ipolyságtól keletre eső terület kötötte le. Palócország, Madách, Mikszáth szülőföldjének e legelmaradottabb része, mind mezőgazdaságát, Iparát, mind civilizációját tekintve. Nemsokára megünnepeljük dolgozó népünk februári győzelmének huszadik évfordulóját. Visszatekintve az elmúlt időszakra bátran elmondhatjuk, hogy sok minden kedvezően változott az itt élő dolgozók életében is. Hiszen, hogy csak a legszembetűnőbb változást említsem, a falvakon 50—60 százalékban új, vagy újjá épült családi házak emelkednek. Viszont azt is elmondhatjuk, hogy csak nagyon keveset vagy semmit sem fejlődött az elmúlt liúsz év alatt a lakosságnak nyújtott közszolgáltatások színvonala, a lakhelyükön vagy annak közelében foglalkoztatottak száma, s mindezek folyamányaként a szocialista kultúra. S nem változott a nézet sem, amely a már említett terület elmaradottságának enyhítését a már évtizedek előtt megálmodott vasútvonal megépítésében látja. Valamit tenni kell annak érdekében, hogy minél előbb felzárkózhasson ez a terület is a Jobb természeti és szociális viszonyok között levők mellé. Iparosodni vagy belterjesednl, ez itt a kérdés. Ogy látszik, mintha most, a választási időszak végén már elmozdultak volna a dolgok a holtpontról. Az itt élő emberek most már egyre jobban szemügyre veszik saját környezetüket is. És ez nagy dolog a szocialista öntudat kialakulásában. Tóth András tanító Fehérjedús takarmány korszerű előállítása Újdonság, aminek jövője van év alatt megtérül Világviszonylatban hiány mutatkozik a fehérjetartalmú élelmiszerekben. Az emberi szervezet számára kiváltképpen az állati eredetű fehérjék értékesek. Az állati fehérjék előállításához szükséges takarmányt viszont a hagyományos módon egyre nehezebb biztosítani. A mezőgazdaság ezért fogadja szívesen azokat a korszerű gépi berendezéseket, amelyek segítségével fehérjékben és vitaminokban dús takarmányalapot teremthet meg. Az eddigi konzerválási módszerek többnyire csak a silózásra és legfeljebb a hideg levegős szárításra szorítkoztak, az utóbbi azonban jelentős tápértékveszteséggel jár. Ezért kelt napjainkban különösképpen nagy érdeklődést az újfajta tartósítási eljárás, az évelők Harvestornyokban való tárolása, ahol a veszteség csak 0,2—2 százalék. Néhány évvel ezelőtt ugyancsak fölkeltette a figyelmet a meleg levegős lucernaszárítás ipari jellegű lucernaliszt készítési módszere. Ezt a magyarországi LKB típusú szárítókkal végezzük, amelyekből 13 van Szlovákiában, és 1970-ig megközelítőleg 70 lesz hazánkban. A berendezésekkel nagymértékben fokozhatnánk a tápanyaggal dúsított takarmánylisztek előállítását. Az LKP típusú szárító a legmodernebb gépi berendezések közé tartozik. Segítségével minimális táperőveszteséggel lehet konzerválni az igen fontos fehérjéket és vitaminokat tartalmazó takarmányokat. A közelmúltban Galántán tartott munkaértekezleten kiderült, hogy miért nem. Tíz szárító még a 100 vagonos teljesítményt sem érte el, holott egy idényben több mint 300 vagon lucernaliszt előállítására képes. A legnagyobb teljesítményt az Ürföldi Állami Gazdaság (galántai járás) dolgozói érték el. Bizonyítanak az adatok Az üzemeltetés első éveiben, 1965-ben 114 vagon lucernalisztet készített az Ürföldi Állami Gazdaság. A gyakorlattal még nem rendelkező alkalmazottak általában II. osztályúnak minősített takarmányt állítottak elő, melynek eladási ára 137 koroOlcsó és értékes takarmány % A befektetés három na mázsánként. Egy év múlva a termelés mennyisége már megközelítette az 250 vagont, a minősége ls javult, és ennek következtében emelkedett az értékesítési ára és mázsánként 164 koronát kaptak a lucernalisztért, s egy mázsa önköltsége csak 93 koronát tett ki. Így a szárító 1633 000 korona tiszta jövedelmet hozott. Tavaly a gyengébb lucernatermés miatt 200 vagon alá süllyedt a termelés mennyisége, a minősége azonban tovább javult, és mázsánként 176 koronáért adták el a lucernalisztet. A termelés is drágult, amit nem is annyira a kisebb teljesítmény, hanem a költségek módosítása okozott. Azelőtt a betakarítás költségét a növénytermesztő üzem viselte, most meg a lucernaszárító. De így ls egymillió korona volt a tiszta haszon, s a 3 millió korona befektetéssel épített szárító, már megtérítette a ráfordított összeget. Igaz, három műszakban üzemeltetik, és az úrföldiek ennek köszönhetik, hogy ők nem ráfizetésről, hanem gazdaságos termelésről beszélhetnek. Nincs takarmánygond Seres Lajos, az állami gazdaság igazgatója elmondta, hogy amióta a szárítót üzemeltetik, nekik nincsenek takarmánygondjaik. Tavaly tavaszkor is 100 vagon abraktakarmányt kölcsönöztek a szomszédos szövetkezeteknek. A lucernalisztet eladják a takarmánykeverőnek, s ugyanilyen mennyiségben olyan keveréket vásárolnak, amilyenre szükségük van. Magát a lisztet egymagában etetni nem volna gazdaságos, az állomány nem értékesítené a benne koncentrált fehérjéket és vitaminokat. Elődeink a legjobb takarmányok közé sorolták a korpát, de míg a búzakorpa csak 10—12 százalék emészthető fehérjét tartalmaz, addig a lucernaliszt 14—16 százalékot, az A-vitamín provltaminjából pedig 200-tól 350 milligrammot kilónként. Az állami gazdaság más gazdaságokat is kisegít, illetve kölcsönösen kisegítik egymást. Az úrföldieknek ahhoz, hogy gazdaságosan kihasználhassák a szárítót, kevés a lucernatermésük, így szerződést kötnek a környékbeli szövetkezetekkel, lucernájuk feldolgozására. Tavaly a peredieket juttatták ily módon 60 vagon abraktakarmányhoz. Az idén újból 100 hektárnyi zöldlucernát dolgoztatnak fel az úrföldiekkel. A lucerna mázsáját 10—13 koronáért adják el, és 4 mázsa zöldlucerna ellenében vásárold hatnak egy mázsa lucernalisztet, illetve a nekik szükséges keveréktakarmányt. A csere lebonyolítása sem okoz problémát, a szárító alkalmazottai a teljesítmény után kapják a bért, és maguk ellenőrizhetik legjobban, hogy mennyi zöldherét készítettek elő feldolgozásra. Jó keveréktakarmányt kap vissza a szövetkezet is, mivel az állami gazdaság laboratóriumában ellenőrzik, hogy a készítmény megfelel-e az előírt normáknak. Akiknek azonban nem tetszik ez az eljárás, választhatják a másik módszert is. A zöldanyagot átadó üzem megfizeti a szárítási költségeket, és az ebből készített lucernalisztet saját maga értékesíti. Cél: 300 vagon lucernaliszt Ki tudja még, milyen lesz a lucernatermés, de az úrföldiek már tervbevették, hogy az idén 300 vagon lucernalisztet készítenek. Ezért felvették a kapcsolatot a környékbeli szövetkezetekkel, és szerződést kötnek velük. Ez az eljárás az alakuló társulások számára ls előnyös lenne. Jelentős mennyiségű takarmánykészlettel gazdagítanák a járási alapokat. Az együttműködés nemcsak a lucernaszárítók tulajdonosainak jelent előnyt, hanem azoknak a üzemeknek is, amelyek részt vesznek a termelésben. Ennek népgazdasági szempontból ls nagy jelentősége van. Hiszen a fehérjékben, vitaminokban dús liszt felhasználásával, több húst, tejet, v.ajat, tojást lehet termelni. Ahol a szárítók az egyes mezőgazdasági üzemek rendelkezésére állnak, ott az együttműködés, s ezzel együtt a gazdaságos termelés már csak a szervezőmunka kérdése. Ott viszont, ahol még nincsen szárítóberendezés, arra kell törekedni, hogy minél előbb szert tegyenek rá. BENYUS JÓZSEF geti a parlamentet." Dollfuss azonban nem a fasizmust üldözte, hanem a kommunistákat. 1934. február 12-től 15-ig ágyúval lövette a floridsdorfi és simmaringi munkásnegyedet. 5. A WIENER WALZER NYITÁNYA Aki látja, hogy a szomszédja háza tüzet fogott és mégsem riasztja a tűzoltókat, cinkosa a gyújtogatónak. A vége felé közeledett a hitleri hatalomátvétel első éve, amikor az angol minisztertanácsban elhangzott a súlyos, de figyelmen kívül hagyott kijelentés: „We are all backing a losing horse in Austria! — Ausztriában rossz lóra tettünk!" Szinte groteszk tétovázás, szándékos, vagy önkéntelen tudatlanság jellemzi a kor brit politikáját. Tagadhatatlan, hogy Hitler papírrongynak tartja a békeszerződést, de vajon elszánja-e magát egy idegen országgal szemben a közvetett, vagy közvetlen erőszakra is? Bízhat-e Anglia az olaszokban, ha Ausztriában nemzetiszocialista államcsínyre kerül sor? Vak és süket a brit oroszlán, ordítás helyett csak nyüszít. Von Papén meglátogatja Mussolinit és kijelenti: „Az első világháborúért mi németek fizettünk, a másodikért az oroszok jognak fizetni!" Engelbert Dollfuss osztrák kancellár Londonba érkezik és Simon külügyminiszterrel tárgyal. A külügyminiszter értésére adja, hogy: „Brit vélemény szerint teljesen meddő kísérlet lenne diplomáciai nyomást gyakorolni ebben * kérdésben a német kormányra, mert ezzel csak ellenhatást érnénk el!" (Cabinet Papers 166/33). De ugyanez a Dolfuss egyengette — saját keresztényszocialista diktatúrájával, munkásüldoző politikájával — a hitleri fasizmus útját! — A Heimwehr nevű fasiszta szervezet vezetője, Starhemberg herceg, már 1933. február 20-án kijelentette: „A Heimwehr hajlandó támogatni bármely kormányt, amely szétkerDollfuss osztrák kancellár: nem a fasizmust üldözte, hanem a kommunistákat. Nem a kom* munisták ölték meg — hanem a fasiszták. 6. AZ ESERNYŐS EMBER MEGJELENIK A bizalmas iratok szerint ekkor lépett színre Arthur Neville Chamberlain angol pénzügyminiszter, aki néhány év múlva, mint az „appeasement", „a megbékéltetés" álpacifista apostola Münchenben eladta Hitlernek Csehszlovákiát. A minisztertanács jegyzőkönyvében szó szerint rögzítették Chamberlain állásfoglalását, amelynek lényege, hogy még náci erőszak esetén sem javasol megtorló intézkedéseket a hitleri Reich ellen, mert ez súlyosan érintené Nagy-Britannia németországi kintlevőségeit! Viscount Hailsham, brit hadügyminiszter nem hiszi, hogy Hitler erőszakot „merészel" alkalmazni Ausztria ellen, s amennyiben ez mégis bekövetkezik, úgy — véleménye szerint — a kérdést a négyhatalmi szerződés tagállamainak, vagy a Népszövetségnek kell rendeznie. Javasolja az angol— olasz koncepciók megszilárdítását és a francia—olasz nézetellentétek elsimítását. Chamberlain körömszakadtáig védi saját álláspontját, „korrekt" magatartást követel, ellenzi, hogy veszélyeztessék a szigetország gazdasági érdekeit a Német Birodalomban. A minisztertanács határozata ismét semmitmondó: • jelenleg Olaszország tartja kezében a helyzet kulcsát. • A külügyminisztérium — a minisztertanácsban elhangzott vélemények szem előtt tartásával — tárgyalhat az olaszokkal. Chamberlain az esernyős pacifista • A probléma megoldását szolgálná a kötetlen megbeszélés az olasz féllel, de ezzel egyidejűleg fenn kell tartani az érintkezést a franciákkal is. Tehát határozott fellépés helyett: diplomáciai ügyeskedés, szellemes csevegés a pezsgős vacsorákon, pedig valahol már elkészült az a revolvergolyó, amely néhány hónap múlva, 1934. július 25-én, az első ausztriai náci puccskísérlet idején, kioltja Dollfuss kancellár életét. De 1933 végén Hitler még csak saját portáján öletett és a Downing Street szalonképesnek tartotta. Mussolini, aki „mint az új Európa megalapítója akart be- ( vonulni a földrész történeimé- , be, R. Grahamnak, a római brit nagykövetnek fejtette ki nézeteit. „Ö (Mussolini) nem bízik a németekben, de ha nem engedélyezzük a németeknek a korlátozott és ellenőrzés alatt történő fegyverkezést, akkor engedély nélkül fegyverkeznek. Véleménye szerint Németország örökre szakított Oroszországgal és éppen ezért kizártnak tartja, hogy Hitler lépéseket tegyen Lengyelország ellen." Vansittart államtitkár elégtétellel olvassa a nagykövet jelentését, ,s olaszbarát érzelmei még jobban elmélyülnek, amikor — mintegy Mussolini szavait igazolva — három hónap múlva Hitler meg nem támadási szerződést köt Lengyelországgal. De Berlin felől megállás nélkül száll a barna füst az égbolt egyre sötétebbé válik. Meggyújtják tehát a csillárokat, a vigasztalan sötétséget pompás estélynek álcázzák, és megkezdik a levegő diplomáciai szagtalanítását: 1934. február 17-én angol—franciaolasz nyilatkozattal szavatolják Ausztria függetlenségét ős ehhez egy hónap múlva csatlakozik az olasz vezetés alatt álló magyar—olasz—osztrák csoportosulás is. A történelem valóban rossz lapokat osztott az angol politikusoknak: nem egészen há- n rom év múlva, 1936. október U 25-én létrejött a Róma—Berlin tengely. l

g KÖVETKEZIK: . 7. AZ ALKU TÁRGYA: L A HUMANIZMUS