Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-14 / 44. szám, szerda

Gondoltak az idős kommunistákra A dunaszerdahelyi EFSZ párt­szervezetének évzáró taggyűlé­sén örömmel hallottuk, hogy a párttagok miként járultak hoz­zá a szövetkezet megszilárdítá­sához. Szövetkezetünk évről év­re jobb eredményeket ér el, s az idén már 25 koronát szeret­nének fizetni munkaegységen­ként. Az idős párttagokat igen kel­lemeéen meglepte, hogy Hor­váth Sándor pártelnök külön elismeréssel szólt munkájukról, és nyolc 60 éven felüli elvtárs nak kis ajándékcsomagot nyúj tott át. Ez a figyelmesség és a meleg szavak azt is bizonyítják, hogy pártszervezetünkben meg­becsülik az idős kommunistá­kat. E megbecsülés arra serken­ti az idős elvtársakat, hogy ere­jükhöz mérten a jövőben is részt vállaljanak a pártmunká­ból. SZALAY MATILD, Dunaszerdahely DOMICA KÉSZÜL A NYARRA — Télen-nyáron, hétköznapon és ünnepnapon, mindig nyitva — mondja a Domica cseppkőbarlang túravezetője — most a téli évad­ban is készen állunk, hogy az ér­deklődőket végigvezessük ebben a föld alatti, sziporkázóan szép és sokszínű világban. Nyáron hűvös a barlang levegője, télen pedig kellemesen enyhe. Ezért is hasz­nálta lakásának az ősember már a történelem előtti időkben. Mindjárt a bejáratnál kezdődik az őslénytani folyosó. Itt élt az fisember, amire az utána fenn maradt edényekből és egyéb hasz­nálati tárgyakból következtetnek. A több mint 30 esztendeje beve­zetett villanyvilágítás tündéri ra­gyogást teremt, ami visszaverődik a cseppkőkristályokon. Ez a fény vonja be a Nagytermet, a Pálma­ligetet, az Indiai Pagodát és az Űserdfit is. Mindez már 1931-tűl hozzáférhető, míg a Bátorság-ter­met csak 1936-ban tárták fel. A iá togató a Stiz folyón csónakon folytatja a barlang megszemlélő sét. A folyó a föld alatt átkanya­rog Magyarországra. A határ is itt van, mintegy két kilométer nyíre, ahol egy vasrács választja el egymástól a két országot. A barlangot évente kb. 70 000 látogató keresi fel. Nyíri vasár­napokon 1200—1300 a látogatók száma, közülük sokan külföldről érkeznek. A téli időt a barlang dolgozói javításra, korszerűsítésre, a jára­tok megerfisftésére használják ki, hogy esztendőről esztendőre töb­bet nyújthassanak a látogatóknak. Domica már most készül a nyár­ra. MOHR GEDEON VÁLTOZÁSOK A napokban Szlovákia turis­taforgalmának fejlődését s az egyes ipari létesítmények terü­leti széthelyezését szemléltető térkép került a kezembe. Fi­gyelmemet leginkább a Zólyom­tól délre, Losonctól nyugatra és Ipolyságtól keletre eső terü­let kötötte le. Palócország, Ma­dách, Mikszáth szülőföldjének e legelmaradottabb része, mind mezőgazdaságát, Iparát, mind civilizációját tekintve. Nemsokára megünnepeljük dolgozó népünk februári győ­zelmének huszadik évforduló­ját. Visszatekintve az elmúlt időszakra bátran elmondhatjuk, hogy sok minden kedvezően változott az itt élő dolgozók életében is. Hiszen, hogy csak a legszembetűnőbb változást említsem, a falvakon 50—60 százalékban új, vagy újjá épült családi házak emelkednek. Vi­szont azt is elmondhatjuk, hogy csak nagyon keveset vagy sem­mit sem fejlődött az elmúlt liúsz év alatt a lakosságnak nyújtott közszolgáltatások szín­vonala, a lakhelyükön vagy an­nak közelében foglalkoztatot­tak száma, s mindezek folyamá­nyaként a szocialista kultúra. S nem változott a nézet sem, amely a már említett terület el­maradottságának enyhítését a már évtizedek előtt megálmo­dott vasútvonal megépítésében látja. Valamit tenni kell annak érdekében, hogy minél előbb felzárkózhasson ez a terület is a Jobb természeti és szociális viszonyok között levők mellé. Iparosodni vagy belterjesednl, ez itt a kérdés. Ogy látszik, mintha most, a választási idő­szak végén már elmozdultak volna a dolgok a holtpontról. Az itt élő emberek most már egyre jobban szemügyre veszik saját környezetüket is. És ez nagy dolog a szocialista öntu­dat kialakulásában. Tóth András tanító Fehérjedús takarmány korszerű előállítása Újdonság, aminek jövője van év alatt megtérül Világviszonylatban hiány mu­tatkozik a fehérjetartalmú élel­miszerekben. Az emberi szerve­zet számára kiváltképpen az ál­lati eredetű fehérjék értékesek. Az állati fehérjék előállításához szükséges takarmányt viszont a hagyományos módon egyre ne­hezebb biztosítani. A mezőgaz­daság ezért fogadja szívesen azokat a korszerű gépi berende­zéseket, amelyek segítségével fehérjékben és vitaminokban dús takarmányalapot teremthet meg. Az eddigi konzerválási mód­szerek többnyire csak a silózás­ra és legfeljebb a hideg leve­gős szárításra szorítkoztak, az utóbbi azonban jelentős tápér­tékveszteséggel jár. Ezért kelt napjainkban különösképpen nagy érdeklődést az újfajta tar­tósítási eljárás, az évelők Har­vestornyokban való tárolása, ahol a veszteség csak 0,2—2 százalék. Néhány évvel ezelőtt ugyancsak fölkeltette a figyel­met a meleg levegős lucerna­szárítás ipari jellegű lucerna­liszt készítési módszere. Ezt a magyarországi LKB típusú szá­rítókkal végezzük, amelyekből 13 van Szlovákiában, és 1970-ig megközelítőleg 70 lesz hazánk­ban. A berendezésekkel nagymér­tékben fokozhatnánk a táp­anyaggal dúsított takarmány­lisztek előállítását. Az LKP tí­pusú szárító a legmodernebb gépi berendezések közé tarto­zik. Segítségével minimális táp­erőveszteséggel lehet konzervál­ni az igen fontos fehérjéket és vitaminokat tartalmazó takar­mányokat. A közelmúltban Galántán tar­tott munkaértekezleten kide­rült, hogy miért nem. Tíz szá­rító még a 100 vagonos tel­jesítményt sem érte el, holott egy idényben több mint 300 va­gon lucernaliszt előállítására képes. A legnagyobb teljesít­ményt az Ürföldi Állami Gaz­daság (galántai járás) dolgo­zói érték el. Bizonyítanak az adatok Az üzemeltetés első éveiben, 1965-ben 114 vagon lucernalisz­tet készített az Ürföldi Állami Gazdaság. A gyakorlattal még nem rendelkező alkalmazottak általában II. osztályúnak minő­sített takarmányt állítottak elő, melynek eladási ára 137 koro­Olcsó és értékes takarmány % A befektetés három na mázsánként. Egy év múlva a termelés mennyisége már megközelítette az 250 vagont, a minősége ls javult, és ennek következtében emelkedett az értékesítési ára és mázsánként 164 koronát kaptak a lucerna­lisztért, s egy mázsa önköltsé­ge csak 93 koronát tett ki. Így a szárító 1633 000 korona tisz­ta jövedelmet hozott. Tavaly a gyengébb lucerna­termés miatt 200 vagon alá süllyedt a termelés mennyisége, a minősége azonban tovább ja­vult, és mázsánként 176 koro­náért adták el a lucernalisztet. A termelés is drágult, amit nem is annyira a kisebb telje­sítmény, hanem a költségek módosítása okozott. Azelőtt a betakarítás költségét a növény­termesztő üzem viselte, most meg a lucernaszárító. De így ls egymillió korona volt a tiszta haszon, s a 3 millió korona befektetéssel épített szárító, már megtérítette a ráfordított összeget. Igaz, három műszak­ban üzemeltetik, és az úrföl­diek ennek köszönhetik, hogy ők nem ráfizetésről, hanem gazdaságos termelésről beszél­hetnek. Nincs takarmánygond Seres Lajos, az állami gazda­ság igazgatója elmondta, hogy amióta a szárítót üzemeltetik, nekik nincsenek takarmány­gondjaik. Tavaly tavaszkor is 100 vagon abraktakarmányt kölcsönöztek a szomszédos szö­vetkezeteknek. A lucernalisz­tet eladják a takarmánykeverő­nek, s ugyanilyen mennyiség­ben olyan keveréket vásárol­nak, amilyenre szükségük van. Magát a lisztet egymagában etetni nem volna gazdaságos, az állomány nem értékesítené a benne koncentrált fehérjé­ket és vitaminokat. Elődeink a legjobb takarmányok közé so­rolták a korpát, de míg a bú­zakorpa csak 10—12 százalék emészthető fehérjét tartalmaz, addig a lucernaliszt 14—16 százalékot, az A-vitamín provl­taminjából pedig 200-tól 350 milligrammot kilónként. Az állami gazdaság más gaz­daságokat is kisegít, illetve kölcsönösen kisegítik egymást. Az úrföldieknek ahhoz, hogy gazdaságosan kihasználhassák a szárítót, kevés a lucernater­mésük, így szerződést kötnek a környékbeli szövetkezetekkel, lucernájuk feldolgozására. Ta­valy a peredieket juttatták ily módon 60 vagon abraktakar­mányhoz. Az idén újból 100 hektárnyi zöldlucernát dolgoz­tatnak fel az úrföldiekkel. A lucerna mázsáját 10—13 koro­náért adják el, és 4 mázsa zöldlucerna ellenében vásárold hatnak egy mázsa lucernalisz­tet, illetve a nekik szükséges keveréktakarmányt. A csere lebonyolítása sem okoz problémát, a szárító al­kalmazottai a teljesítmény után kapják a bért, és maguk ellenőrizhetik legjobban, hogy mennyi zöldherét készítettek elő feldolgozásra. Jó keverék­takarmányt kap vissza a szö­vetkezet is, mivel az állami gazdaság laboratóriumában el­lenőrzik, hogy a készítmény megfelel-e az előírt normák­nak. Akiknek azonban nem tet­szik ez az eljárás, választhat­ják a másik módszert is. A zöldanyagot átadó üzem meg­fizeti a szárítási költségeket, és az ebből készített lucerna­lisztet saját maga értékesíti. Cél: 300 vagon lucernaliszt Ki tudja még, milyen lesz a lucernatermés, de az úrföldiek már tervbevették, hogy az idén 300 vagon lucernalisztet készí­tenek. Ezért felvették a kap­csolatot a környékbeli szövet­kezetekkel, és szerződést köt­nek velük. Ez az eljárás az alakuló társulások számára ls előnyös lenne. Jelentős mennyi­ségű takarmánykészlettel gaz­dagítanák a járási alapokat. Az együttműködés nemcsak a lu­cernaszárítók tulajdonosainak jelent előnyt, hanem azoknak a üzemeknek is, amelyek részt vesznek a termelésben. Ennek népgazdasági szempontból ls nagy jelentősége van. Hiszen a fehérjékben, vitaminokban dús liszt felhasználásával, több húst, tejet, v.ajat, tojást lehet termelni. Ahol a szárítók az egyes me­zőgazdasági üzemek rendelke­zésére állnak, ott az együttmű­ködés, s ezzel együtt a gaz­daságos termelés már csak a szervezőmunka kérdése. Ott vi­szont, ahol még nincsen szárí­tóberendezés, arra kell töre­kedni, hogy minél előbb szert tegyenek rá. BENYUS JÓZSEF geti a parlamentet." Dollfuss azonban nem a fasizmust ül­dözte, hanem a kommunistá­kat. 1934. február 12-től 15-ig ágyúval lövette a floridsdorfi és simmaringi munkásnegyedet. 5. A WIENER WALZER NYITÁNYA Aki látja, hogy a szomszéd­ja háza tüzet fogott és még­sem riasztja a tűzoltókat, cin­kosa a gyújtogatónak. A vége felé közeledett a hit­leri hatalomátvétel első éve, amikor az angol miniszterta­nácsban elhangzott a súlyos, de figyelmen kívül hagyott ki­jelentés: „We are all backing a losing horse in Austria! — Ausztriában rossz lóra tet­tünk!" Szinte groteszk tétovázás, szándékos, vagy önkéntelen tudatlanság jellemzi a kor brit politikáját. Tagadhatatlan, hogy Hitler papírrongynak tartja a békeszerződést, de va­jon elszánja-e magát egy ide­gen országgal szemben a köz­vetett, vagy közvetlen erőszak­ra is? Bízhat-e Anglia az ola­szokban, ha Ausztriában nem­zetiszocialista államcsínyre ke­rül sor? Vak és süket a brit oroszlán, ordítás helyett csak nyüszít. Von Papén meglátogat­ja Mussolinit és kijelenti: „Az első világháborúért mi néme­tek fizettünk, a másodikért az oroszok jognak fizetni!" Engelbert Dollfuss osztrák kancellár Londonba érkezik és Simon külügyminiszterrel tárgyal. A külügyminiszter ér­tésére adja, hogy: „Brit véle­mény szerint teljesen meddő kísérlet lenne diplomáciai nyomást gyakorolni ebben * kérdésben a német kormány­ra, mert ezzel csak ellenhatást érnénk el!" (Cabinet Papers 166/33). De ugyanez a Dolfuss egyen­gette — saját keresztényszo­cialista diktatúrájával, mun­kásüldoző politikájával — a hitleri fasizmus útját! — A Heimwehr nevű fasiszta szervezet vezetője, Starhem­berg herceg, már 1933. február 20-án kijelentette: „A Heim­wehr hajlandó támogatni bár­mely kormányt, amely szétker­Dollfuss osztrák kancellár: nem a fasizmust üldözte, hanem a kommunistákat. Nem a kom* munisták ölték meg — hanem a fasiszták. 6. AZ ESERNYŐS EMBER MEGJELENIK A bizalmas iratok szerint ek­kor lépett színre Arthur Nevil­le Chamberlain angol pénz­ügyminiszter, aki néhány év múlva, mint az „appeasement", „a megbékéltetés" álpacifista apostola Münchenben eladta Hitlernek Csehszlovákiát. A minisztertanács jegyzőkönyvé­ben szó szerint rögzítették Chamberlain állásfoglalását, amelynek lényege, hogy még náci erőszak esetén sem java­sol megtorló intézkedéseket a hitleri Reich ellen, mert ez sú­lyosan érintené Nagy-Britannia németországi kintlevőségeit! Viscount Hailsham, brit had­ügyminiszter nem hiszi, hogy Hitler erőszakot „merészel" alkalmazni Ausztria ellen, s amennyiben ez mégis bekövet­kezik, úgy — véleménye sze­rint — a kérdést a négyhatal­mi szerződés tagállamainak, vagy a Népszövetségnek kell rendeznie. Javasolja az angol— olasz koncepciók megszilárdítá­sát és a francia—olasz nézetel­lentétek elsimítását. Chamberlain körömszakad­táig védi saját álláspontját, „korrekt" magatartást követel, ellenzi, hogy veszélyeztessék a szigetország gazdasági érdeke­it a Német Birodalomban. A minisztertanács határozata ismét semmitmondó: • jelenleg Olaszország tart­ja kezében a helyzet kulcsát. • A külügyminisztérium — a minisztertanácsban elhang­zott vélemények szem előtt tar­tásával — tárgyalhat az ola­szokkal. Chamberlain az esernyős paci­fista • A probléma megoldását szolgálná a kötetlen megbe­szélés az olasz féllel, de ezzel egyidejűleg fenn kell tartani az érintkezést a franciákkal is. Tehát határozott fellépés he­lyett: diplomáciai ügyeskedés, szellemes csevegés a pezsgős vacsorákon, pedig valahol már elkészült az a revolvergolyó, amely néhány hónap múlva, 1934. július 25-én, az első ausztriai náci puccskísérlet idején, kioltja Dollfuss kancel­lár életét. De 1933 végén Hitler még csak saját portáján öletett és a Downing Street szalonképes­nek tartotta. Mussolini, aki „mint az új Európa megalapítója akart be- ( vonulni a földrész történeimé- , be, R. Grahamnak, a római brit nagykövetnek fejtette ki néze­teit. „Ö (Mussolini) nem bízik a németekben, de ha nem enge­délyezzük a németeknek a kor­látozott és ellenőrzés alatt tör­ténő fegyverkezést, akkor en­gedély nélkül fegyverkeznek. Véleménye szerint Németor­szág örökre szakított Oroszor­szággal és éppen ezért kizárt­nak tartja, hogy Hitler lépése­ket tegyen Lengyelország el­len." Vansittart államtitkár elégtétellel olvassa a nagykö­vet jelentését, ,s olaszbarát ér­zelmei még jobban elmélyül­nek, amikor — mintegy Mus­solini szavait igazolva — há­rom hónap múlva Hitler meg nem támadási szerződést köt Lengyelországgal. De Berlin felől megállás nél­kül száll a barna füst az ég­bolt egyre sötétebbé válik. Meggyújtják tehát a csillá­rokat, a vigasztalan sötétséget pompás estélynek álcázzák, és megkezdik a levegő diplomá­ciai szagtalanítását: 1934. feb­ruár 17-én angol—francia­olasz nyilatkozattal szavatolják Ausztria függetlenségét ős eh­hez egy hónap múlva csatla­kozik az olasz vezetés alatt ál­ló magyar—olasz—osztrák cso­portosulás is. A történelem valóban rossz lapokat osztott az angol politi­kusoknak: nem egészen há- n rom év múlva, 1936. október U 25-én létrejött a Róma—Berlin tengely. l g KÖVETKEZIK: . 7. AZ ALKU TÁRGYA: L A HUMANIZMUS

Next

/
Oldalképek
Tartalom