Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)
1968-01-21 / 20. szám, vasárnap
L egkülönfélébb, okosabbnál okosabb kibernetikai gépekről írnak mostanában mind gyakrabban a lapok. Olyan gépek ezek, amelyek kiszámítják a szputnyik útvonalát, megjósolják, hányan leszünk 2000-ben, sőt azt is kiszámítják, hogy egyegy villamos- vagy autóbuszjáratnak érdemes-e közlekednie. A holnap számítógépeiről este lefekvés előtt nem is ajánlatos újságcikket olvasni, mert a jövőt illetően az ember ezek hatására álmában könnyen rémképeket láthat. „Számítógép dönt az ember helyett" — olvasom az egyik ilyen írás címét és elgondolkozom: vajon egy-egy döntésnél nem volna-e néha emberibb és logikusabb a józan észre hallgatni? Mert teszem azt elegendő érv-e a Slovnaft vagy a Dimitrov Üzem dolgozójának, ha egy szép napon lakóhelyéről — például Vereknyéről — munkahelyére utazva az autóbuszmegállónál a „V" jelzésű busz helyett a közlekedési vállalat ilyen kurta-furcsa közleményét találja: „A járatot gazdasági okokból megszüntettük." A dolgozó a szöveget olvasva vagy káromkodik egy cifrát és az apostolok lován Jut el a falutól jó két-három kilométernyire fekvő munkahelyére, vagy autóstoppal teszi meg az utat és másnap esetleg magyarázatot kér a közlekedési vállalat illetékesétől. Az egyik Ilyen „rebellis" és a szolgálatot teljesítő hivatalnok között a következő párbeszéd zajlott le: — De miért? — kezdi a munkás. — Mert kiszámítottuk. A gazdaságosság... — De a kutyaúr ... I — Barátom, hallott már maga az új gazdaságirányítási... ? A vereknyeiek közül aránylag kevesen látogattak el a Városi Közlekedési Vállalat irodájába. Volt rá eset, hogy á beszélgetésre mérges ajtócsapkodás tett pontot. Volt, aki csak csendesen nem értett egyet a magyarázattal, s olyan is volt, aki magát feleslegesen alkalmatlankodónak tekintve csendesen kisomfordált. De olyan is akadt, aki munkába kutyagolva felteszi a kérdést: Vajon mit tart a közlekedési vállalat gazdaságosnak és mit ráfizetésesnek? M ert bizonyos egyszerű számtani műveleteket az egyszerű dolgozó is el tud végezni. És így gondolkozik: Tegyük fel, hogy a régi, 60 filléres menetjegyárak idején a vállalat ráfizetéses volt. Ha az eredeti jegyárakat 100-nak vesszük, akkor a mostaniakat 166-nak kell venni. Ez már tetemes drágulás. A menetjegyárak „rendezésekor" a közlekedési vállalat azt ígérte, hogy belátható időn belül szükség esetén meghosszabbítja a vonalakat. Ideiglenesen ezt — a „V" jelzésű vonalak beiktatásával meg is tette — a vereknyei dolgozók nagy megelégedésére. Az elégedettség csak néhány hónapig tartott. A közlekedési vállalat közgazdászai kiszámították, hogy a járat nem hoz elég hasznot. De vajon kiszámították-e, milyen haszonnal jár más vonalak üzemeltetése? Például a 20-as, a 18-as vagy a többi járat, amelyen a nap egy-egy szakában az ember csak testi épsége kockáztatásával utazhat?! Ha így tekintünk a városi személyforgalom gazdaságosságára, egészen érdekes következtetésekre luthatunk. Egyes vonalakon a kocsik megterhelése a normális megterhelés kétszeresét is eléri. És csak természetes, hogy ezáltal a vállalat bevétele is megkétszereződik. Az így elért bevételtöbbletből az esetleges „deficites" járatok is fenntarthatók. Különösen akNAGY GONDJA kor, ha nem egy-két, hanem — mint a vertjisnyeiek esetében is — több száz dolgozó munkába szállításáról van szó. És kiváltképp most, a menetjegyek lényeges megdrágítása után. Viszont ne higgyük, hogy a személyközlekedési vállalatok enyhén szólva furcsa gazdaságosság-értelmezése csak az egyénnek, a kisembernek okoz gondot. Ha az üzembe helyezés előtt álló párkányi papírgyár igazgatójától ma valaki azt kérdezi, hogy a vezetőségnek mi okoz legtöbb gondot, akkor az illető meglepő választ kap: a dolgozók munkába szállítása. A gyár három műszakban fog dolgozni. Tehát a dolgozók majd a nap minden szakában igénybe vennék az autóbuszokat, ha lehetne. Az eddigi kilátásokból ítélve azonban a környékbeli falvak dolgozói valószínűleg gyalog fognak munkába járni, vagy kerékpárral. Mert a papírgyár igazgatóságának a menetrend módosításában a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalattal mind a mai napig nem sikerült megegyeznie. Már készül az új menetrend, és az illetékesek már most kijelentették, hogy a papírgyár járatigényeit nem fogják figyelembe venni. Az ok: ezek a járatok nem kifizetődőek. — Ogy tudom — szólt a riporter a papírgyár igazgatójához —, hogy a közlekedési vállalat esetleges veszteségei kiegyenlítésére a termelőüzemeknek bizonyos pénzösszegek állnak rendelkezésükre ... — Nem ts kis összegek — bólintott Vladimír Bendik mérnök, az igazgató. — Mi például havonta 48 549 koronát utalunk át Ilyen címen a közlekedési vállalatnak. Tény, hogy a gyárba Induló Járatok különösen az éjszakai órákban —- nincsenek teljes mértékben kihasználva. A közlekedési vállalatot ezért az említett, csaknem félszázezer koronával kártalanítjuk. Ogy látszik, hogy egyes vállalatok — köztük a személyforgalmat lebonyolító üzemek is — furcsa módon értelmezik az új gazdasági irányítási rendszert. A dolgozók és a vállalatok zsebét szabad vadászterületnek tartják, ahol senkit se gátolnak törvények, ahol — mert a szállítók monopol helyzetben vannak — a szolgáltatásaikat igénybe vevő egyénekkel és más vállalatokkal tetszés szerint járhatnak el. Az új gazdasági irányítási rendszer fokozatos bevezetésével kapcsolatban sok szó esett a kezdeményező készségről. Van, ahol az oktalan árdrágítást is kezdeményezésként könyvelik el. A népgazdaságon azonban az ilyen kezdeményezés aligha segít. Napjainkban az autóbuszforgalmi vállalatoknál a normális jövedelemmel már nem elégednek meg. Ezt bizonyítja, az is, hogy Párkányban a jövedelemkiegészítés meglehetősen tetemes összegét már nem tartják kielégítőnek. Az érsekújvári igazgatóságon tudják, hogy a beindulófélben levő üzem kényszerhelyzetben van és előbb-utóbb fizetni fog. Fizetni fog, mert ezt a gyárat több százmilliós költséggel építették, és mert termékeire a népgazdaságnak szüksége van. A közlekedési vállalat érsekújvári igazgatóságának legutóbbi „ultimátuma" szerint a gyárba induló munkásjáratok jó részét már február elsején leállítják. Vajon akad-e szerv, amely a túlságosan is anyagias üzemet jobb belátásra kényszeríti? Vajon megállj-t mondanak-e azoknak az üzemeknek, melyek túlságosan ragadozó módon és ellenszolgáltatás nélkül akarnak a kisember zsebébe nyúlni? TÓTH MIHÁLY Ref orm itt is, reform ott is Akármilyen furcsán hangzik ls, az európai szocialista országok a sikeres gazdaságépítés két évtizede után most első ízben kényszerülnek konkrét feleletet adni arra a kérdésre, ml a szocialista termelést mód, ml a szocialista gazdaság, hogyan kell fejleszteni és Irányítani. Nem ts annyira az eddigi fejlődés hibát, hanem inkább a jövő növekedés szükségletei miatt. A szocialista társadalom minél jobban eltávolodik attól a gazdasági struktúrától, amelyből keletkezett, annál sürgetőbben kér választ arra a kérdésre, hová akar eljutni és milyen módon. Akkor a mennyiség ... A hatvanas évek közepétől csaknem valamennyi európai szocialista országban mélyreható változások történnek a gazdaság irányításában és tervezésében. A gazdaság megreformálására Csehszlovákiában, az NDK-ban, a Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban és Bulgáriában elsősorban azért kerül sor, hogy biztosítsák a gazdaság intenzív fejlődését, új tényezőket állítsanak a gazdasági növekedés szolgálatába, ösztönözzék a műszaki haladást, jobban kihasználják a szocialista gazdaság objektív előnyeit. Ennek szükségessége gyakorlatilag mindenütt megmutatkozott, néhol előbb, máshol utóbb, bár nem minden szocialista országban teljesen egyforma okokból. A szocialista országok gazdasága elsősorban a gazdasági növekedés extenzív tényezőinek hatására fejlődött. A termelés növekedését a foglalkoztatottak számának növelésével és új beruházásokkal érték el. Az Ilyen gazdasági fejlődés azonban csak akkor lehetséges, ha nagyszámú munkaerő vonható el a mezőgazdaságból, és amikor az állam gazdaságpolitikája a termelés volumenének növekedését tartja a legfontosabbnak. ... most a minőség A szocialista gazdaság dinamikájának mutatói sokáig a bruttó termelés növekedésének százalékai voltak, ami részben a gazdasági fejlettség alacsony indulási színvonaléból, áruhiányból és gazdaságon kívül) okokból adódott. A feltételek azonban lényegesen megváltoztak. A társadalomnak nem mindegy, mit termel, milyen gazdaságosan használja fel erőforrásait. Az sem mindegy, milyen minőségű árut termel a lakosság szükségletelnek kielégítésére. Semmi értelme sincs az olyan termelésnek, amely csak a terv teljesítése miatt folyik. Ezen a fejlődési szakaszon, az extenzív gazdaságfejlesztés időszakán csaknem valamennyi európai szocialista ország túljutott. Ha "továbbra ls a gazdaságfejlesztésnek ezen az útján haladnának, ez a társadalom számára nehezen helyrehozható következményekkel járna. Régi módszerekkel nem lehet Az extenzív gazdaságfejlesztésnek és a termelés kvantitatív növekedésére irányuló gazdasági politikának voltak alárendelve a tervezési módszerek és az irányítás eszközei. Ezek adminisztratív, hatalmi, nem közgazdasági eszközök voltak. De minthogy az autót sem lehet gyeplővel vezetni, a gazdaságot sem lehet sikeresen irányítani olyan módszerekkel, amelyek nem felelnek meg a gazdasági folyamatok jellegének. Megmutatkozott, hogy a gazdaság intenzív fejlesztése lehetetlen az irányítás és a tervezés rendszerének megreformálása nélkül. Ezért az NDK-ban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban és Bulgáriában olyan intézkedéseket hoztak, amelyek a gazdaság tudományosan megalapozott tervszerű szabályozását, a gazdaságpolitikában és a gyakorlatban érvényesülő szubjektivizmus felszámolását, a közgazdasági eszközökkel történő irányítást célozzák. Ezek az intézkedések megkövetelik a funkciók és a felelősség pontos megosztását a párt- és az államapparátus között. Központi tervezés — vállalati önállóság ' Az irányítás alapvető problémája valamennyi európai szocialista országban az, hogy a központi tervezés és a vállalatok, valamint a helyi szervek gazdasági önállósága helyes arányban legyen egymással. A törekvések a vállalatok gazdasági helyzetének megerősítésére, jogkörük és felelősségük növelésére, a központ és a vállalatok közti helyes munkamegosztás kialakítására irányulnak. Ennek a gazdasági mechanizmus eredményesebb működéséhez, egészséges termelési szerkezetváltozáshoz és a minőség javításához kell vezetni. A szocialista országok a centralizmusnak és a demokratizmusnak ezt a kérdését a gazdasági életben különböző módon oldják meg. Viszonylag legnagyobb gazdasági autónómiájuk van a vállalatoknak Csehszlovákiában, Magyarországon és Bulgáriában. Látni kell, hogy ennek a problémának a helyes megoldása nemcsak a gazdasági élet, hanem az egész társadalmi élet demokratizálódásától függ. A szocialista országokban a gazdasági reform megvalósításának feltételei ebből a szempontból ls eltérőek. A népgazdasági terv továbbra ls a központi irányítás legfontosabb eszköze. Nem tartják már azonban egyedüli eszköznek, vagy részletes és kötelező irányelvnek, előírásnak, hanem a termelésre gazdasági hatással bíró szabályozónak. A tervkészítésben részt vesz minden gazdasági egység. A felhasználók szerepét a terv közös elkészítésében kifejezetten növelik. Pénzügyi szabályozók Az intenzív típusú fejlődésre való átmenethez helyes árrendszer szükséges. Az árreform megvalósítása bonyolult probléma, erre vonatkozóan az elméleti közgazdászoknak sincs egységes nézetük. Például az NDK-ban, ahol már az árreform néhány változatát megvalósították, nagyon elterjedt az a nézet, hogy az árnak a hatékony gazdálkodást kell biztosítania, de a gazdaság direktív irányításának meghagyása mellett. Ezért az árakat az NDKban központilag állapították meg, a piac szerepét a minimumra korlátozták. Csehszlovákiában és néhány más országban e tekintetben nagyobb szerepet engednek a piacnak. Az árnak, az adónak, a hitelnek és az egyéb gazdasági szabályozóknak legnagyobb szerepet Jugoszláviában adnak. A - népgazdasági problémákat elsősorban a belföldi árarányok lényeges változtatásával, a dinár reálisabb árfolyamának kialakításával és a vállalatoknál maradó jövedelem nagyságának növelésével akarják megoldani. A többi szocialista országban az áru-pénzkategóriák érvényesítésének nagy figyelmet szentelnek, de nincs döntő szerepük a tervszerű irányításban. Anyagi érdekeltség A szocialista országokban keresik annak módját, hogyan növelhető a vállalatok és kollektívák anyagi érdekeltsége a társadalom szükségletelnek kielégítésében, tevékenységük mivel mérhető a legjobban. Legfontosabb szerepet csaknem az öszszes európai szocialista országban a nyereségnek tulajdonítanak. A nyereség azonban a vállalatok tevékenységének nem egyedüli mutatója. Az irányítási rendszer e tekintetben is országok szerint különbözik. (Nálunk például a bruttó jövedelmi érdekeltségre épül.) A nyereség felhasználásának elvei is eltérőek. Amíg például a nyereség összefügg nálunk a vállalat egész dinamikájával, egyes szocialista országokban, például az NDK-ban és a Szovjetunióban a nyereséget elsősorban a magas tervtől teszik függővé. A mechanizmus reformja nem minden A népgazdaság tervezésének és Irányításának megváltoztatása egymagában nem jelenti azt, hogy az ország gazdasága intenzíven fejlődik, egyszer és mindenkorra eltávolították ax egyensúlyhiányt, teljesen kihasználják a gazdasági növekedés forrásait. Az Irányítási rendszer csak Teltételeket teremt az Intenzív fejlődésre. Ugyanilyen fontos feltétele a racionális gazdasági fejlődésnek például a strukturális változások, az ún. tárgyi problémák megoldása. Mivel ezek a problémák az eddigi fejlődés következményei és aránylag hosszú történetük van, nem oldhatók meg egyik napról a másikra. Annál sürgetőbb azonban, hogy az irányítási rendszer is megteremtse fokozatos eltávolításuk feltételeit. JOZEF KOSNAK, a közgazdaságtudományok kandidátusa A közép- és a kelet-szlovákiai kerület határán, Hybe községben e napokban új motel nyílt. 112 ágy, fürdőszobák, vendéglő, klubhelyiségek és nagy parkolóhely áll itt a vendégek rendelkezésére. A közelben korszerű sífelvonó van. (Valko felv. — CTK)
