Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-11 / 10. szám, csütörtök

< SZÜLÖK, N E VELŐK FÓRUMA Ki menjen általános középiskolába? A SERDÜLŐKOR s a koraifjúság az az idő, amikor már mélyebb érzések jellemzők a fiatal ember lelkivilágára. Hovatovább élesen körvonalazódnak későbbi életére vonatkozó tervei és határozottab célokat tűz maga elé. A 15. életév — tekintettel oktatási rendszerünkre —• valóban fordulópontot jelent a serdülő fiatal életében. Határoznia kell jövőjéről. Ha tovább akar tanulni felmerül a kérdés, milyen iskolába járjon. Magától értetődő, hogy a gyermek nem dönthet erről egymaga, hiszen jövőjéről elsősorban szülei gondoskodnak. Ha a szülők ahhoz ragaszkodnak, hogy gyermekük általános középiskolába járjon, ezzel felelősséget vállalnak azért is, hogy amennyiben nincsenek meg a továbbtanulás feltételei, óhajuk teljesítése romboló hatással lehet a gyermek lelki életére. Elsősorban tehát a szülők kötelessége, hogy meggyőződjenek róla, akalmas-e gyermekük a továbbtanulásra. Fontos ez azért is, mert az általános középiskola a főiskolai tanulmányokra készít fel. A szülőknek tudniuk kell, van-e gyermeküknek tehetsége s képessége a főiskolai tanulmányok sikeres befejezéséhez, milyen érzelmi mozzanatok fűzik a továbbtanuláshoz. A szilárd meggyőződés a tettek mozgatóereje. Amiben hisz a fiatal, azt el is érheti. Mint már említettük, a tanuláshoz nemcsak akarat és vonzalom szükséges. A gyermeknek kétségkívül rendelkeznie kell bizonyos pszichikai és fizikai képességekkel. Az általános középiskola tanulóitól elsősorban értelmességet igényelünk, vagyis azt, hogy alkalmasak legyenek bizonyos gondolatmenetekre, például helyesen tudják az adott kérdést megítélni, általánosítani, meg tudjanak oldani különböző feladatokat stb. Természetesen a tanuláshoz szükséges képzelőerővel s emlékezőtehetséggel is rendelkezniük kell. E képességek sikeres fejlesztésének belső és külső feltételei vannak. Belső biológiai feltételek például a veleszületett szellemi képesség, a külső feltételek pedig azoktól a befolyásoktól függnek, amelyek a gyermek környezetében hatnak idegrendszerére s lelkivilágára. A képességek fejlődésének akkor legkedvezőbbek a feltételei, ha az egészséges biológiai alaphoz, vagyis a veleszületett adottságokhoz, a tehetséghez stb. — megfelelő külső feltételek ls hozzájárulnak. A képességek fejlődése az idegek kellő működésétől függ, aminek a szellemi és a gyakorlati tevékenységre kívülről ható ösztönzés az alapja. Az esetben, ha ez az ösztönzés pedagógiai szempontból helyes és a gyermeket célszerűen irányítjuk, akkor képességei gyorsan s maximális mértékben fejlődnek. A gyermek Irányítása tehát akkor helyes, ha nem gátoljuk meg olyan tevékenységében, amelyet képességei adott fejlődési fokán szükségesnek tart. így például ha a gyermek szereti a zenét, hadd játsszon, hadd gyakoroljon, ha pedig festéshez van tehetsége, tegyük lehetővé, hogy festhessen. A tehetséges gyermek képességei helyes irányítás mellett gyorsan fejlődnek, könnyen sajátít el bonyolult ismereteket, más szóval: nagyon tanulékony. Ellenkező esetben a gyermek csak lassan, hosszadalmasan és sok fáradsággal sajátít el kevésbé bonyolult ismereteket is. A tehetséges gyermek önállóan, bizonyos alkotókészséggel és felfedező képességgel oldja meg feladatait. A különösen tehetséges ember minden tevékenysége célszerűen szervezett, de egyben rugalmasan rendszeres is. Az ilyen egyén gyorsan gondolkodik és cselekszik, vagyis minden külső hatásra reagálva tudja módosítani tevékenységét az adott helyzetnek megfelelően, talpraesetten váltogatja az egyik tevékenységet a másikkal stb. Az Ilyen egyéneknek a teljesítőképességük is nagyobb. Ezek a rendkívüli ké pességek általában korán észlelhetők, és sokkal gyorsabban fejlődnek, mint az alacsonyabb fokú képességek. A gyengébb képességű egyén gondolatai és tevékenysége rendszerint csupán a gyakori ismétlésre, vagyis a reprodukálásra szorítkozik. AZ EMBER KÉPESSÉGEf szorosan összefüggnek jellemvonásaival. A tehetséges diákok rendszerint élénken érdeklődnek az általuk kedvelt, tehát igényelt és szinte nélkülözhetetlen tevékenység iránt. E tevékenységben fokozott aktivitást tanúsítanak és szembeötlő szorgalommal, nagy igyekezet tel végzik ezzel kapcsolatos teendőiket. A diáknak képességei s érdeklődése tudatában kell eldöntenie, mit tanuljon, és ha helyesen irányltjuk a számára legmegfelelőbb tevékenységre, ezzel nemcsak további fejlődését biztosítjuk, hanem nyilván azt is, hogy elégedett lesz jövőbeli hivatásával. Ez pedig nemcsak neki biztosít előnyöket, hanem társadalmunknak is. A szülők kötelessége rávezetni gyermeküket, hogy maga is felelősséget érezzen egyénisége fejlődéséért, vagyis azért, hogy mi lesz belőle. Annak a serdülő fiatalnak, aki általános középiskolán szándékszik tanulni, bizonyos értelemben ambicionáltnak is kell lennie. Vágynia kell arra, hogy bebizonyítsa, mit tud, s valamit visszafizessen a társadalomnak abból, amit tőle kapott. Tudatában kell lennie an nak, hogy mit akar tenni fel nőtt korában, hogyan akarja hasznosítani képességeit. Ennek tudatosítását viszont nemcsak az iskolák szorgalmazzák, hanem a szülők ls. Ezért a szülőknek is alaposan kellene ismerniük az általános középiskola oktatási rendszerét, tantárgyait, követelményeit stb. Mert ha minderről a diák is tájékozott, nem érheti csalódás. Helyes tehát, ha a szülők előkészítik gyermeküket a közép iskolai tanulmányra, gyakran elbeszélgetnek vele arról, felvilágosítják, felhívják figyelmüket a televízió s a rádió idevágó műsoraira stb. HA A SZÜLÖK meggyőzik gyermeküket, hogy azt tanulja, ami számára a legmegfelelőbb, akkor arra ls számíthatnak, hogy sikeresen be is fejezi tanulmányait és később jól megállja a helyét az életben. Elvileg csak helyeselhetjük, ha minden arra alkalmas gyermek elvégzi az általános középiskolát, mivel tanulás közben fejlődnek képességei, kristályosodnak egyéni tulajdonságai. Dr. ĽUDOVÍT REPAN S

okat Írtak már, és a tudományos fórumokon is sok szó esett a gabona-önellátásról. Ez a probléma világméretű, ám nem megoldhatatlan. Megoldásának kulcsát magam részéről a vetőmag kérdésében látom. Noha megállapíthatjuk, hogy a magnemesltés terén bizonyos eredményeket már elértünk, vetőmagtermesztésünk afzonban még mindig nem tudja fedezni a keresletet, főképp minőségi szempontból. 1962-ben a vegetációs időszak nem volt túlságosan kedvező a gabonafélék fejlődésére. Ennek ellenére néhány mezőgazdasági üzem eredményei arról tanúskodnak, hogy egyes bő termésű gabonafajták, amelyeket a rajonizálás elvei szerint használtak fel, kedvezőtlenebb időjárási viszonyok között is gazdag termést biztosítanak. Érdekes, hogy az említett jó eredményeket éppen az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok érték el. így tehát nem kísérleti, hanem normális termesztésről van sző. Ez egyúttal azt ls bizonyítja, hogy a hektárhozamok növelése tekintetében milyen nagy jelentősége van a vetőmag helyes változtatásának. Nagy előnyei vannak a vetőmagnyerés új módjának abban a tekintetben is, hogy így teljes mértékben alkalmazhatjuk az agrotechnika új ismereteit és módszereit. Ez annyit jelent, hogy a nagy területeken történő vetőmagtermesztés lehetővé teszi a nagy aggregátkomplexumok használatát is. Ezerkilencszázhatvenkettőben főként azért sikerült kielégítő gabonatermést elérnünk, mert nagyobb mértékben vetettünk bőven termő vetőmagfajtákat, amelyek az általánosan használtakkal szemben 15 —20 százalékkal nagyobb termést biztosítottak. A Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet jelentést tett közzé az őszi búza fajtáival 1961—1962-ben végzett kísérleteinek eredményeiről. Ezek szerint a bőven termő fajták lényegesen jobb termést hoztak, mint a többi engedélyezett fajta. A 223/61 sz. kormányrendelet alapján Szlovákiában az összes vetőmag 77—80 százaléka bőtermő fajtájú vetőmag volt. Ezeket a fajtákat a legnagyobb mértékben a nyugatszlovákiai kerületben alkalmazták, mégpedig az őszi búzának 75, a tavaszi gabonaféléknek pedig csaknem 100 százalékát ezek tették kl. A búza hektárhozamának emelkedése 1962 és 1967 között Szlovákiában arról tanúskodik, hogy amennyiben bőven termő vetőmagfajtákat használunk, 1970-ig búzából elérhetjük a 32 métermázsás országos átlagot. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a gabonatermesztés eredményétől függ a lakosság ellátásának színvonala és nem utolsósorban a takarmányalap ls. A növénytermesztés a mezőgazdaság fejlődésének alapja. A piaci termelés emelését pedig mindenekelőtt a hektárhozamok növelésével kell elérnünk. Célunk

: az önellátás A mezőgazdaságnak mind hazánkban, mind világszerte számos problémája van. Kétségtelen, hogy ilyen problémák mindig voltak, vannak és lesznek ls. De mivel már ismerjük ezeket a kérdéseket, tudományosan kell őket elemeznünk, majd olyan szintézist kell kidolgoznunk, amellyel segítségére siethetünk az ország mezőgazdaságának, s így népgazdaságunknak is. Egyébként távolról sem állíthatjuk, hogy a múltban alacsonyabbak voltak a búza hektárhozamai, hisz 1937 és 1939 között a búza hektárhozamainak világrekordjai kísérleti parcellán az alábbiak voltak: 1937-ben 86,0 métermázsa; . 1939-ben 119,0 métermázsa. Csehszlovákia az utóbbi évek során átlagban 5,5 millió tonna gabonát termel, míg a behozatal átlagosan nem egészen kétmillió tonnát tesz ki. Az élelmiszer- és takarmánygabona szükséglete tehát mintegy 7,5 millió tonna. Jelenleg a gabona vetésterülete körülbelül 2,5 millió hektár. így tehát már az első pillantásra nyilvánvaló, hogy ha hektáronként átlagban 30 métermázsás hozamot sikerülne elérnünk, gabonában önellátók lennénk. Ezt az átlagos hektárhozamot, sőt magasabbat ls, elérhetjük hazánkban. Az állattenyésztési termékek termelésének és fogyasztásának lényeges emelkedése megköveteli, hogy több takarmányt, főként pedig gabonát hozzunk be. S éppen ez az egyensúly megbomlásának egyik oka. Ha ezt az okot nem szüntetjük meg, egész népgazdaságunk nehéz helyzetbe kerül, mert tekintettel arra, ami a világ élelmiszerellátási helyzetének alakulásában várható, a gabonabehozatal egyre nehezebbé és gazdaságilag elérhetetlenebbé válik. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a mezőgazdaság feladata megváltozzék — állapította meg Karel Mestek földművelés- és élelmezésügyi miniszter 1967 májusában, a CSKP Központi Bizottságának ülésén elhangzott vita során. A közvetlen cél tehát az, hogy új tudományos ismeretekre tegyünk szert, s azokat minél hamarabb alkalmazzuk a gyakorlatban is. Az említett tényezők hatásának progresszivitása tekintetében döntő jelentőségű a mennyiségileg és minőségileg helyesen kiépített tudományos alap, amely haladéktalanul új ismereteket tud nyújtani, illetve hazai viszonyaink között alkalmazni tudja a külföld ismereteit. Megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági kísérleti intézetek száma és helyzete megfelel jelenlegi szükségleteinknek, de nem áll arányban a jövő szükségleteivel a mezőgazdasági termelés számos ágazatában. Kétségtelen tény, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság éghajlati viszonyai lehetővé teszik, hogy a gabonafélék, nevezetesen a búza hektárhozamát 35—36 métermázsára emeljük. Ez tehát nem lehet probléma; gazdasági szakembereink számítása szerint, ha hazánkban hektáronként 35 métermázsás termést érnénk el, mi ls exportálhatnánk gabonát. Ez viszont nemcsak a mi számunkra lenne előnyös, hanem a külföld számára is, mivel a földkerekségen tudvalevőleg mindössze 1 milliárd ember ellátása van biztosítva, mintegy 0,7 milliárd ember táplálkozik úgy-ahogy megfelelőképpen, tehát nem éhezik, a fennmaradó 1,7 milliárd pedig — tehát az emberiség fele — a szó szoros értelmében éhezik. Az egész világon az egy személyre jutó élelmiszertermelés és -fogyasztás ma alig valamivel magasabb, mint a második világháború előtt. Ez rendkívül súlyos probléma elé állítja a világ mezőgazdaságát. Ma a világon 3,4 milliárd ember él, 2000-ben már állítólag 6,4 milliárd lakosa lesz Földünknek, tehát 3 milliárddal több, mint jelenleg. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a tudósok világszerte intenzíven foglalkozzanak azzal a kérdéssel, hogy miképpen vehetik elejét a jövőben fenyegető éhinségnek. JAN MARGOÖ kandidátus A közelmúltban ünnepelte megalakulásának 15. évfordulólát a hrnöiarovcel Itrnavai járás f Arany Patkó EFSZ.' A szövetkezet különösen az utóbbi években ér el kiváló eredményeket. Képünkön: Alexander Kovát, a szövetkezet kellő alkatrészellátásról gondoskodó raktárosa. ÍJBakala fel. — CTK) Ceruzajegyzetek „BŰNÖS" KERESTETIK Ezúttal nem bujdosó sikkasztóról vagy az áldozatát cserben hagyó gépkocsivezetőről van szó, hanem — ha úgy tetszik — pozitív bűnösről. Az történt ugyanis, hogy decemberben kissé megingott a „Zelenina" monopolhelyzete. Persze nem valami mélyreható átszervezéssel, hanem azáltal, hogy rajta kívül több más közszolgáltatási üzem, Illetve erdőgazdaság árusított karácsonyfát Bratislavában. A természetes következmény: a kínálat felülmúlta a keresletet. Végre valamiben! Ügy látszik, ez nálunk még egyesek szemében főbenjáró bűn. Ez tűnik ki ugyanis a vállalat képviselőjének ünnepek utáni kesergéséből: a 65 000 fenyőfából mintegy 3000 megmaradt. S az illetékes szervek most a felelősség megállapításán munkálkodnak — tette hozzá nyomatékul. Tehát keresik a „bűnbakot"! Am jő lenne, ha végre nem ellenséget látnának az itt-ott előforduló konkurrenciában, hanem az üzlet örökérvényű szükségszerűségét! AZ ÁRA NEM VÁLTOZOTT ... A BARBUS borotvakrémnek nincs szüksége reklámra. Jól habzik, kellemes Illatú s így többi „habzótársa" sorra a polcokon porosodik. Egy idő óta — mint ismeretes — számos fogyasztási cikk árában „változás" állt be, ha csak filléres alapon is, de rendszerint fölfelé. Nos, a Barbus krém kivétel, az eddigi 4 koronás ár nem változott, de mennyiségben legalább egyharmadával kevesebb. Vajon ezzel akarják rákényszeríteni a fogyasztókat, hogy minél gyakrabban használjanak friss árut? CSALÁS - SZEGÉNYSÉG MIATT Nemrég nyilvános bírálat érte a Hulladékgyűjtő Vállalat egyik fiókraktárának vezetőjét. Felháborodott szülők amiatt tiltakoztak, hogy a gyermekeik által összegyűjtött papírt és egyéb hulladékot az illető alaposan elmérte, sőt a kifizetésnél ls „tévedett". A vállalat azonnal tisztára akarta mosni magát, és megindította a vizsgálatot. A terhelő bizonyítékok súlya alatt a vétkes beismerte tettét. Tehát vitathatatlanul csalásról volt szól Mindezt azzal próbálták megmagyarázni, hogy az illető alkalmazott szociális helyzete miatt kényszerült ilyen lépésre(?!j. Ezek szerint a társ.idalmi életünkben előforduló csalásokat, visszaéléseket a tettesek szociális helyzetével való megokolással elintézettnek tekinthetnénk, sőt arz igazságszolgáltatási szeriek feloszlatásával jelentős összeget meg is takaríthatnánk. JOGTALAN ELŐJOGOK A távolsági autóbuszjárat megállójánál egyre nyugtalanabbul várnak az utasok. Az előírt 20 perc beállási idő helyett az utolsó pillanatban gördül be egy mellékutcából a kocsi, néhány „kiváltságossal" együtt. Ök ugyanis a gépkocsivezető jóvoltából már jóval előbb elfoglalták a jó helyeket. Kinyílik az ajtó. A hidegtől megdermedt utasokra — miután kissé gyorsabban igyekeznek befelé — így kiált rá a gépkocsivezető: — Tessék a rendet betartani! Talán fordítva: a gépkocsivezetőnek kellene a rendet betartani, hogy egyes utazók — persze mindig ugyanazok — ne élvezzenek előjogot még az olyan sovány élményből sem, mint a túlzsúfolt autóbuszainkon való utazás. TÓTH GÉZA