Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-11 / 10. szám, csütörtök

Pénzügyi politikánk célja a népgazdaság egyensúlyának helyreállítása BOHUMIL SUCHARDA PÉNZÜGYMINISZTER EXPCZEJA (Folytatás az 1. oldalról) nagykereskedelmi és a fogyasztási árak közötti arányokat. Az építkezésekre szánt beruházások terjedelme az 1967. évihez viszonyítva 5,4 °/o-kal s a nem termelési szakaszon ruintegy 12 %-al lesz nagyobb. Az állami költségvetés — ami beruházási politikánk érvényrejuttatását illeti — 1968-ban elsősorban a nem termelő szakaszt tartja szem előtt. Beruházási politikánkat illetően ragaszkodnunk kell inflációellenes jellegéhez. Ez annyit jelent, hogy elsősorban gazdasági eszközeink — juttatások és hitelek — segítségével korlátoznunk kell az újabb beruházások igénylését s nem tűrhetjük a rendelkezésünkre álló források fölösleges kimerítését, mert a gazdasági eszközök pazarlása, polgártársaink politikai bizalmának elvesztéséhez vezetne. Ezért természetes, ha az állam költségvetési eszközeiből juttat a gazdasági szervezetek beruházási céljaira, okvetlenül megszabhatja azokat a feltételeket, amelyeket a kivitelezőknek, a szállítóknak teljesíteniük kell, hogy megkaphassák a rendelést, a beruházók pedig az általuk igényelt javadalmazást vagy állami segélyt. Feltétlenül meg kell változtatnunk a kivitelezők és a szállítók számára kötelező szavatolás és felelősség rendszerét ls. Felelősséget kell viselniük a határidők betartásáért, a minőségért, a keletkezett károkért és az elmaradt haszonért. Hazánkban a tudományos-műszaki forradalommal kapcsolatban a tudomány és a technika áll figyelmünk középpontjában. Az 1968. évi állami költségvetés szerint 4,6 milliárd koronát, vagyis 7,6 százalékkal többet fordítunk tudományos, kutatási és műszaki célokra, mint 1967-ben. A nem termelő célokra előirányzott kiadások közül a legnagyobb összeget a kulturális és szociális intézkedésekre, tehát az iskolaügy, az egészségügy, a társadalombiztosítás, a lakásépítés s a közüzemi gazdálkodás céljaira fordítjuk, éspedig összesen 64,6 milliárd koronát, vagyis 9,1 százalékkal többet, mint 1967-ben. Nyilvánvaló tehát, hogy minden módon siettetjük a kulturális forradalom céljainak elérését, de ugyanakkor nem lehet szem elől tévesztenünk, hogy az ezzel kapcsolatos kiadásoknak ls célszerűeknek kell lenniük. Köztudott, hogy pl. egyegy ipari tanuló nevelése 20 000 koronába, egy-egy főiskolásé pedig 100 ezer koronába kerül. Bűn volna e fiatalok ismereteit, szaktudását parlagon hevertetni. A lövőben számos fontos társadalmi problémát kell megoldanunk: elsősorban a többgyermekes családok támogatásáról, a kis nyugdíjak emeléséről és általában a szociális illetékek s a létfenntartási költségek, valamint a bérek, illetve fizetések viszonyulásáról van szó. Az állami költségvetés ez idén mintegy 30 milliárd koronát Irányoz elő társadalombiztosításra és betegbiztosításra, tehát 7,6 százalékkal többet, mint 1967-ben, ami egyrészt a népszaporodással, másrészt a kis nyugdíjak emelésével függ össze. A mezőgazdasági költségvetés tervezetét elemezve megállapíthatjuk, hogy még mindig jelentős mennyiségű mezőgazdasági és élelmiszeripari terméket importálunk. Az árubehozatal pénzben kifejezve 7 milliárd koronával haladja meg az árukivitelt, és 1970-ig erre is kell számítanunk. Az életszínvonal emelésének s a fizetési mérleg egyensúlyának szempontjából országos feladatnak kell tekintenünk a mezőgazdaság támogatását. Az állami költségvetés ezért mintegy 12 milliárd koronát irányoz elő a mezőgazdaság különböző céljaira. A juttatások, árkiegészítések, differenciális felülfizetések s különprémiumok összege több mint 7,5 milliárd korona lesz. A mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében feltétlenül meg kell szüntetni azt, hogy bár az ipar és az építőipar a mezőgazdaságnak egyre többet termel és szállít, de silány a termékek minősége, megtűrt a szállítók és kivitelezők felelőtlensége, ami végeredményben megdrágítja a mezőgazdasági termelést és gátolja a belterjes gazdálkodást. Egyszer s mindenkorra véget kell vetnünk annak a helytelen gyakorlatnak, hogy „aki nem veszi át a silány árut, az semmit sem kap". Nemcsak mezőgazdaságunkban kell ezt megszüntetnünk, hanem egész népgazdaságunkban is. Külkereskedelmünk problémáit ismertetve elmondhatom, hogy csakis a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk adja meg annak egyetlen lehetőségét, hogy lépést tarthassunk a világban végbemenő fejlődéssel, és előnyös külkereskedelmi kapcsolatok révén meggyorsíthassuk népgazdaságunk megszilárdulását. Ez elsősorban a szocialista országokhoz, különösen pedig a Szovjetunióhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatainktól s együttműködésünk elmélyítésétől függ. Feltétlenül szükséges az is, hogy a jövőben szorosabbak, rugalmasabbak legyenek kapcsolataink a KGST-országokkal. Mivel a korszerű külkereskedelem el sem képzelhető műszaki és pénzügyi együttműködés nélkül, a többi szocialista országokhoz hasonlóan megkezdtük az együttműködést néhány tőkésországbeli vállalattal ls. A külkereskedelemben érvényes gazdasági eszközök kereskedésre késztetik nemcsak külkereskedelmi vállalatainkat, hanem termelő üzemeinket is. Ehhez jelentős mértékben hozzájárul az előnyös export fokozottabb támogatása s az előnytelen export elleni gazdasági nyomás is. Ezzel kapcsolatban fokozatosan bevezetjük a jutalékok rendszerét, hogy kereskedelmünk dolgozóinak keresete ahhoz igazodjék, mennyit és milyen előnyösen tudnak eladni. Pénzügyi po itikánk célja 1968-ban elsősorban — a CSKP Központi Bizottsága múlt év májusi határozatának értelmében — népgazdaságunk egyensúlyának helyreállítása. Gondoskodnunk kell arról, hogy a pénz betöltse gazdasági funkcióját, hogy minél előbb érvényesüljön a piac hatása, ,s minél előbb megszűnjék számos termék hiánya, vagyis minden vállalat s minden polgártársunk azt vehesse a pénzéért, amire szüksége van. Véget kell vetnünk annak a helyzetnek, hogy a hazai piac árdrágításra készteti a termelést, a vevőket pedig arra, hogy úgyszólván tekintet nélkül a minőségre és az árra, megvegyék, amit kapnak. Szükségesek lesznek bizonyos korlátozó intézkedések, amelyekhez — az adott feltételeknek megfelelően — mindenütt és mindenkor ragaszkodnunk kell, ha társadalmunk érdekei ügy kívánják. Ezzel egyidejűleg emelnünk kell pénzünk értékét s támogatnunk kell a takarékoskodást. E politika célja, hogy megkülönböztetett módon nyomást gyakoroljon a vállalatok hatékonyabb gazdálkodására. Nem lehet és nem is célja a termelés és az értékesítés fékezése. A költségvetési juttatások és a gazdasági hitel korlátozásával azt a célt követjük, hogy ezzel is nyomást gyakoroljunk a vállalatokra, hogy azok hatékonyabban használják fel saját forrásaikat. A korlátozásokat természetesen nem tekintjük hosszabb időre szóló programnak. A központi szerveknek s vállalatoknak tökéletesíteniük kell az árszabályozás rendszerét, ami nem jelenti azt, hogy ismét bevezetjük a „bérplafont" és nem foganatosítunk újabb adminisztratív intézkedéseket. A bérek emelkedésének szorosan össze kell függnie a társadalmi munkatermelékenység növelésével s végeredményben a társadalmi források gyarapításával. E téren jelentős szerepük van a kollektív szerződéseknek. A bérek alakulásával kellő arányban kell lennie a piaci kínálatnak ls, mert ellenkező esetben egyre kedvezőtlenebb lenne a rendelkezésre álló források és az igények viszonyulása. Múlhatatlanul szükséges, hogy az 1968-as évben megoldjuk a nagykereskedelmi árak problémáját, ami hozzájárulna a jelenlegi áraránytalanságok csökkentéséhez. A kormányhatározat értelmében s a pénzügyi helyzet alakulásának, valamint a pénzügyi arányoknak tüzetes elemzése alapján folyamatban van a befizetések rendszerének tökéletesítése, hogy ez a rendszer ne legyen öncélú, hanem az állandó fejlődésről és a dinamikus gazdasági egyensúlyról kezeskedjék. A kormány Jóváhagyta az állami költségvetés új elveit, s az állami költségvetésnek a gazdaságirányítás új rendszerében különösen fontos szerepet kell betöltenie. Ezt tudatosítva s ezzel összhangban 1968-ban első ízben rendelkezik önálló költségvetéssel három alapunk: éspedig a vízgazdasági alap, a levegő tisztaságának megőrzésére létesített alap és az útépítési, illetve karbantartási alap. A gazdálkodást ezekkel az alapokkal külön szabályok írják elő. Az 1968. évi állami költségvetés összesen 372 millió koronát Irányoz elő a levegő tisztaságának megőrzésére, az utak építésére és karbantartására létesített alapok céljaira. Pénzügyi politikánk egyik fontos feladata, a takarékoskodás támogatása s a megtakarítások hatékony felhasználása. A lakosság betétjei az Állami Takarékpénztárban 1967-ben 5,4 milliárd koronával gyarapodtak, és 1968-ban további gyarapodásra számítunk. Jelenlegi megfontolások tárgya a hosszúlejáratú betétek támogatása előnyösebb kamatozással, ami teljes összhangban lenne a pénzpiac fokozatos kialakulásával s érvényesülésével. Az Állami Takarékpénztár a jövőben megszervezi a fiatalok prémiumos takarékoskodását, és annak lehetőségeit mérlegeli, hogyan lehetne ezzel a takarékoskodással a lakások építését, lakberendezések beszerzését szorgalmazni. Az Állami Biztosító Intézet egyre szélesebb körűen gondoskodik a vállalatok és polgártársaink biztosításáról. Rendkívül jelentős intézkedés a nyugdíjbiztosítást kiegészítő biztosítás bevezetése. A dolgozók Ilyen kiegészítő biztosításáról a vállalatok vezetőségei Is tárgyalhatnak, s a vállalati pénzforrásokból azokhoz anyagilag Is hozzájárulhatnak. Ezt is hathatós eszközként használhatják fel a szakképzett dolgozók állandósítására s közvetve a termelés és a fejlesztés támogatására. Polgártársaink a takarékoskodást életstílusuk szerves részének tekintik. Helyes lenne, ha a vállalatok ls hasonló módon változtatnák kedvezőbbé pénzügyi gazdálkodásukat. 1967-ben 6,3 milliárd koronával emelkedett a vállalati takarékoskodás összege. B. Sucharda mérnök, pénzügyminiszter beszámolója végén a kormány nevébsn azt javasolta, hogy a Nemzetgyűlés hagyja jóvá a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1968. évi állami költségvetési tervezetét. 18. plenáris ülésén az 1968. évi költségvetésről tárgyal a Nemzetgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) fellemezték, hogy az úf gazdaságirányítást rendszer már érvényben van, de hatása még alig érezhető, a régi gazdaságirányítási rendszer azonban még mindig kihat a gazdaságra. Beszéde végén F. TymeS leszögezte, hogy az 196B. évi költségvetés több nyitott kérdést tartalmaz ugyan, de van elég tartalékunk ahhoz, hogy biztosítsuk minden feladat teljesítését. A fogyatékosságok leküzdése terén a fő feladatot a társadalom egységesítésében látja. Az előadó javasolta a Nemzetgyűlésnek, hogy fogadfa el a törvénytervezetet. A költségvetés vitájában felszólalt Old f ich C e r nik miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervhivatal elnöke. Az 1966—67-es tervidőszak eredményei és tapasztalatai alapján tájékoztatta a képviselőket a csehszlovák gazdaság fejlődésének több kérdéséről. Az elmúlt két év alatt meggyorsult a termelés üteme. A nemzeti fövedelem átlagos évi növekedése eléri a 8 százalékot, ami megteremti a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a tervbe vett gazdasági változások bekövetkezzenek, különösképpen az életszínvonal és a beruházások terén. Az Állami Tervhivatal elnöke beszédében kitért a beruházást politika kérdéseire. Aláhúzta, hogy a termelés szerkezeti megváltozásának feltételei fokozatosan létrejönnek. A szerkezeti változásokat főleg az építőanyagtpari és a vegyipart beruházások növelése segíti elő. Ugyanakkor az érckohászat, a tüzelőanyagtermelés és a bányászat terén csökkennek a beruházások. Az elmúlt két évben tovább emelkedett a lakosság életszínvonala. Ezt az emelkedést a lakosság bevételeinek, elsősorban a béreknek az emelkedése jellemezte. Azonban az is közismert — mondotta O. Cerník elvtárs —, hogy 1967 első felében cu átlagbér és a munkatermelékenység növekedése közötti arány kedvezőtlenül alakult. A kormány néhány árszabályozó intézkedése következtében az év végére csökkent a bérek emelkedése és a munkatermelékenység növekedése közötti aránytalanság. O. Cerník elvtárs ezt követően azokat a teendőket körvonalazta, amelyek az 1970-ig terjedő időszakban állnak előttünk az életszínvonal emelése terén. Ezekről a főbb célkitűzésekről van szó: „Elsődleges, kiemelt feladat a lakásépítési terv teljesítése. Két-három év alatt az eddigi évi 80 000 lakás helyett 100 000 lakást kellene felépítenünk. — 1970-ig további munkaidőcsökkentésre kerül sor és bevezetjük az ötnapos munkahetet. — A következő időszakban a rugalmas bér-, ár- és szociális politikánknak összhangban kell lennie a gazdaságirányítási elvekkel. — A kormány feltételezi, hogy az 1968—70-es tervidőszakban az egy lakosra eső reálbér évente átlagosan 2,3—2,8 százalékkal növekszik. — A kormány gondoskodni fog róla, hogy a termelés és a kereskedelem több és jobb minőségű áruval lássa el a piacot. A választéknak meg kell felelnie a lakosság minden rétege igényeinek. A külkereskedelem terén a fő feladat a szocialista országokkal való árucsere és a gazdasági együttműködés fejlesztése. Fontos kérdésekről van szó — mondotta O. Cerník —, amelyeket a megvalósításkor nemcsak gazdasági, hanem szociálpolitikai szempontból is lép

6sről lépésre meg kell fontolnunk. A költségvetési vitában a szerdai ülésen meg tizenöt képviselő szólalt fel, köztük Kar el M e s t e k földművelésügyi miniszter. Ma a képviselők folytatfák a megkezdett vitát. S. M. üdvözlő távirat * (CTK) — ANTONÍN NOVOTNÝ köztársasági elnök a Csád Köztársaság államünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait FRANCOIS TOMBALBAYE elnöknek. RÖVIDEN * A Prága gépkocsigyár lounyi új fióküzeme a volt cukorgyárban a Praga V3S típusú tehergépkocsik sebességváltó szekrényében használt lendkerék gyártásával kezdte meg a termelést. A helybali cukorgyárat csaknem hasznavehetetlen gépberendezése miatt megszüntették és újjáépítették. Az üzemben jelenleg 260 személy dolgozik, de az év végéig 400—500-ra nő a számuk. * A komáromi Steinor Gábor Hajógyár dolgozói a szovjet megrendelőknek tegnap átadták az Idei első 2000 tonnás, 94-es számú, Alusta elnevezésű motoros teherhajót. A hajógyárban még az idén 8 ilyen hajót készítene!; a Szovjetunió számára. * Ostraván tegnap temették el Stanislav Parýzek zeneszerzőt és karnagyot, a Ježek együttes első karmesterét, aki hosszan tartó súlyos betegség következtében 64 éves korában január 6-án hunyt el. * Brnóban tegnap háromnapos tanácskozás « kezdődött, melyen a szocialista országok kereskedelmi szervezeteinek és vállalatainak képviselői, valamint a kereskedelmi kamarák Kül- igg döttei az Idei, szeptember 8—17 között megrendezésre kerülő brnói nemzetközi árumintavásár- I. I ral kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. A tanácskozáson bolgár, jugoszláv, magyar, NDK-beli, lengyel, román, szovjet és hazai szakemberek £ vesznek részt.