Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-05 / 4. szám, péntek

1 — Uram, ne haragudjon, hogy ismeretlenül megszólítom, de látom, hogy müveit, jóérzésű ember... ugye elhiszi, hogy nem szoktam ismeretleneket megszólítani az utcán? — Elhiszem. — Csak tudja, most egy kicsit kiborultam, elvesztettem a lelki egyensúlyomat, attól Ingadozom ennyire. Ugyanis a Lajossal W'Wqéltem. A Lajos naqyszerű em' ber higgyje el, hogy a Lajos belevaló gyerek... — Elhiszem. — Aztán először én fizettem kétszer két decit, utána a Lajos fizetett kétszer két decit, aztán megint én, és megint ö. Elhiszi, hogy nyolcszor két deci van bennem? — Elhiszem. — Addig nem is volt semmi baj, amíg a csehóban üldögéltünk, mert mi rendes emberek vagyunk, mi nem kiabálunk, randalírozunk, mi kulturáltan Iszunk. Maga biztosan elhtszt, mert olyan jó hiszékeny pápaszemes pofalemeze van. — Elhiszem. — De uram, amikor elváltam a La-' fostól, akkor vettem észre, hogy az utolsó koronámat is elköltöttem, pedig Főréven lakom és hidegen süvít a Nemere, ahogy a költő mondaná. Tüdőgyulladást kapok, mire kies lakomba érek. — Elhiszem. — Akkor adjon kölcsön egy koronát. Micsoda? Nem ad?! De uram, tudja mikor érek én haza ilyen ingadozó lélekkel, gyalog? Éjfél utáni Es tudja mit mond akkor a feleségem? Semmit nem mond, csak fejemhez vágja a kredencet. Uram, maga pápaszemes ember, de csalódtam magában! — Elhiszem! PETERFI GYULA BOSSZO GONDOLATSZILÁNKOK • Gézáról határozottan tudom, hogy amikor harci érdemeire hivatkozik, a feleségétől kanott sebhelyeket mutogatja. • A macska szárnyakra vágyott: szerette volna megkóstolni a bőregeret. • Ha a gépkocsivezető hisz a halhatatlanságban, az utas élete veszélyben forog. 9 A rádió gondolatokat ébreszt. Még akkor is, ha nagyon szeretnénk aludni. 1988. K t PSZICHOANALÍZIS A híres pszichoanalitikusnál egy férfi jelentkezik, akit erotikus képzetek gyötörnek. Az orvos vízszintes vonalat rajzol egy papírlapra és megkérdi: — Milyen képzettársításokat kelt önben ez a rajz? — Egy meztelen nő táncol a kötélen. — És ez? — kérdezi az orvos és egy négyszöget rajzol. — Ez egy szoba, amiben egy fiatal pár vetkőzik. — Most mire gondol? — kérdi az orvos és egy kört rajzol. — Ez egy fa koronája, amelynek tetején egy szatír éppen egy nimfát akar elcsábítani. — Hát ez hihetetlen — sóhajt az orvos —, ön valóban nehéz eseti — De ez az ön hibája doktor úr — mentegetőzik a páciens — miért mutat nekem Ilyen disznóságokat?) Szöveg nélkül — A férjem éppen elment, de az az érzésem, hogy mindjárt visszajön. Törött karú apáca utazik a villamosban. Mellette egy pap Bl, aki megkérdi: — Mi történt főtisztelendő nővér? — Oh, megcsúsztam a kádban és eltörtem a karomat. Két huligán hallgatja a beszélgetést és az egyik megszólal: — Mondd, hapsi, mi az a kád? — Honnan tudjam? Én nem vagyok katolikus! A műtőből gondterhelt arccal lép ki a sebész. Az ajtó előtt álldogáló férfi izgatottan kérdi: — Tanár úr kérem ... sikerült az operáció? — Az operáció??? H6t ez nem boncolás volt? — A kedves lánya vakbelének semmi baja sincs — mondja az orvos a nagyon fiatal páciens anyjának, hanem izé ... szóval ... az ifjú leányzó ... gyereket vár... — Szent isten — kiált fel az anya — akkor igazán itt az Ideje, hogy felvilágosítsam) — Nagyon szomorú vagy, mi történt? — Attól félek, hogy valami szörnyűség! — ??? — Most jövök a pályaudvarról. A feleségemet vártam, de nem jött meg. Attól félek, hogy már tegnap óta otthon vant A humorista családjában tOrtént: — Gyerekek, miért nevettetek olyan nagyon? — Apukánk felolvasta legújabb humoreszkjét. — Olyan vidám volt? — Nem, de apu azt mondta, ba nem nevetünk — felpofoz bennünket! — Anyu a misszionárius a mennyországba jut? — Természetesen. — S az emberevők? — Azok nem. — S az emberevő, aki megette a misszionáriust?! A régi „jó" időkben a háztartási alkalmazott feltálalja a levest és a háziasszony édelegve megkérdezi: — Na, Mariska, kit szeret legjobban a családban? — Természetesen a nagyságosasszonyt! — És utánam? — Az aranyos kis gyerekeket. Megszólal a családfő: — Hát én mikor jövők Mariska? — A nagyságos úr? Mindig éjfél után. A hamburgi nyilvánosházban éjfél körül egy elegáns úr üldögél és kedvtelve nézegeti a fényképekkel zsúfolt albumot. Belép egy fiatalember, aki megdöbbenve felkiált: — Édesapám, te mit keresel itt? — Ugyan, édes fiam, csak nem fogom néhány márka miatt felébreszteni az édesanyádat legmélyebb Almából?! O m O < t/> O < O CO O CO O < > < A SZEMBETEGSÉGEK ÉS AZ ISZLÁM Malaysial sebészek nem végezhetnek szaruhártya-átültetési műtéteket, mert ebben gátolja őket a mohamedán vallás, a muzulmán papság ellenzékisége. A mohamedán hit és Jogtudósok ugyanis szentségtörésnek tartják egy holttest szemének kioperálását (szaruhártya-átültetés céljából). A Koránra hivatkoznak, s megfelelő idézettel akarják alátámasztani, hogy Mohammed próféta idejében „ilyesmit nem műveltek". Az egészségügyi minisztérium kéréssel fordult az iszlám ügyeivel foglalkozó államtanácshoz, és három kérdésre kért választ. 1. Felhasználható-e egy elhunyt mohamedán szeme szaruhártya-átültetésre, ha még életében beleegyezett? 2. Atültethető-e más vallású személy szaruhártyája egy mohamedán szemébe? 3. Beleegyezhet-e egy mohamedán, (s ha igen, írásban vagy szóbelileg), hogy szemét halála után eltávolíthassák? A malaysiai sajtó már évek óta vitázik a szaruhártya-átültetésről. A műtét hívei arra hivatkoznak, hogy a rendőrség az egyházi hatóságok engedélye nélkül is elrendeli mohamedán személyek holttestének felboncolását, ha az szükségesnek mutatkozik. ( BÉRIT A H ARIAN f VITORLÁSSAL A SZAHARÁN KERESZTÜL Az ötlet hihetetlennek tűnik, pedig fiatal sportemberek vállalkoztak megvalósítására. Vitorlás szánokon keresztülutazták a világ legnagyobb sivatagát. A különös utazás gondolatát fean du Bouchet nyugalmazott francia tábornok vetette fel. Magáról csak ennyit irt: „Lehetetlen, hogy az ember 14 évi sivatagi szolgálat után ne kerüljön a sivatag varázsának hatása alá." A tábornok közönséges vitorlás szánokat szerzett be s kerekeket szereltetett rájuk. Vele együtt fiatal sportolók kisebb csoportja is szaharai utazásra készült. Az algériai Becharból indultak és céljuk a mauritániai Nouakchott elérése volt. Az Illetékesek minden biztonsági intézkedést megtettek. A francia hadsereg két felderítő gépét küldte a Szahara vándorai után, az algériai és mauritáni helyőrségek megígérték segítségüket, állandó rádiókapcsolatot tartottak fenn. Az expedíciót a helyi viszonyokat jólismerő idegenvezetők kísérték. Ennek ellenére az expedíció nagy veszélyben forgott. Indulása után néhány nap múlva töredezni kezdtek a vitorlások, sivatagi viharok halálosan veszélyeztették a bátor embereket. A nem mindennapi utazásba színt vitt az expedíció és a nomádok találkozása. A vitorlások megjelenése új sportág születését segítette elő. A tevetenyésztő regibat törzs tevehajcsárai versenyre keltek a vitorlás szánokkal. A dromedárok és a vitorlások versenyéből az utóbbiak kerültek ki győztesen. Harminckét napig tartott a különös utazás, melynek során a kalandos vállalkozók 1700 mérföldnyi, azaz 2700 kilométernyi utat tettek meg Nouakchottig. INATIONAL GEOGRAPHIC MAGAZIN) KARAVÁNOK ANGLIA ÚTJAIN A brit szigetvilágban mintegy 15 ezer cigány él, s ezeknek új nemzedéke a civilizált életmódért hajlandó szakítani az ősi hagyományokkal. A brit társadalomban azonban csak kevesen találják meg a helyüket. A lakásépítési és helyi önkormányzati minisztérium nemrégen tanulmányozta a cigánykérdést, javasolják, hogy azoknak, akik telepes életmódot kívánnak folytatni, adjanak lakást városi házakban, a nomád életmód híveinek pedig jelöljenek kl „mozgó" táborokat. „Érdekes — Írja Greenwood miniszter —, hogy a kóborló cigánycsaládok törvényes alapon nem építhetnek házat. A cigánygyerekeknek csak nem egész tíz százaléka jár iskolába. A cigány nomádok életmódjában azért van némi változás. A felcicomázott tarka lovak helyét utánfutókkal ellátott családi autók foglalják el. A cigányok most is még nagykorúságuk elérése előtt nősülnek, de a házasságkötést már bejegyeztetik az anyakönyvbe. Külsőleg egyre kevésbé látszanak cigányoknak, ennek ellenére mégis cigányok maradnak, s ezért a velük kapcsolatos problémák ls maradnak. /DAILY MIRRORf O CD O I— < m O < TAGABILIK A Cebu tó partjain mintegy 37 ismeretlen vagy kevéssé ismert nemzetiség él, köztük a tagabilik. Bár ez a vidék a Fülöp-szigeteket hivatalosan rezervációs területnek számít, a síkságok lakói Igényt tartanak rá, kétes megállapodásokat kötnek, elkergetik a tagabiliket földjeikről. Mivel a tagabilik nem jártasak a törvényekben, könnyű őket becsapni, korgó gyomorral mindenbe beleegyeznek. A tagabilik állandó rettegésben élnek: félnek a rossz szellemektől, amelyek hiedelmük szerint minden fa és kő mögött rejtőznek. Éjjelente, különösen rossz időben állandóan verik a gongokat, így akarják lecsillapítani a szeleket és elűzni a villámokat. A tagabilik szeretik a színeket és szeretnek öltözködni. Ezzel leplezik bajaikat. Kilencven százalékuk ugyanis maláriás és legalább 80 százalékuk gümőkóros. Vetés idején, amikor az emberek rosszul tápláltság következtében igen elerőtlenednek, különösen pusztítanak a különféle halálos kórok. Egy egyszerű tagabili család naponta csak egyszer étkezik. A törzs körében elterjedt a többnejűség. A gyerekeket még 5—6 éves koruk előtt eljegyzik egymással. Azt tartják, hogy az el nem jegyzett gyermek hatodik évének betöltése után feltétlenül meghal. Ha az eljegyzett gyermekek egyike megbetegszik, a jegyeseknek égy takaró alatt kell hálniuk, mlg a beteg fel nem épül. (SUNDAY TIMES MAGAZIN)