Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-30 / 29. szám, kedd

A lenini normák és a kommunista erkölcs Beszélgetés Szántó László akadémikussal Pártunk Központi Bizottságának decemberi—januári ülése, s az ott elfogadott határozatok joggal állnak a közvélemény érdeklődésének előterében. Az a demokratikus, tárgyszerű, felelősségteljes és bíráló szellem, amely a Központi Bizottság ülését áthatotta, s amellyel az egyes kérdéseket mélyrehatóan elemezte, olyan folyamat kezdetét jelenti, amely döntő hatást gyakorolhat társadalmunk további fejlődésére, hazánk dolgozó népe, nemzeti és nemzetiségei egységének megszilárdítására. A Központi Bizottság sokoldalúan elemezte a párt helyzetét és szerepét szocialista társadalmunkban, s rámutatott a pártéletben megnyilvánuló helytelen munkamódszerekre és munkastílusra, továbbá a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elveinek érvényesülésében tapasztalható fogyatékosságokra. Ezekről, a párt életének és tevékenységének alapvető kérdéseiről beszélgettünk Szántó László akadémikussal, a neves marxista teoretikussal, a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatójával. A kölcsönös bizalom alapján M A Központi Bizottság határozata megállapította, hogy a pártban nem érvényesültek kellően a lenini normák. Ez a körülmény szükségessé teszi, hogy újra felelevenítsük: mit értünk a lenini normák alatt? — A szovjet, a magyar és a mi, de az egész szocialista tábor tapasztalatai alapján most már tudjuk, hogy a párt politikája és belső élete s a lenini normák dialektikus egységet alkotnak. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenféle elhajlás a marxista—leninista teóriától a gyakorlatban a lenini normák deformálását idézi elő és fordítva, a lenini normák torzítása a gyakorlatban a marxista— leninista elmélet különböző elhajlásainak a táptalaja. Ezt állapította meg a Központi Bizottság decemberi—januári ülésén elhangzott vita. A kritika is megállapította, hogy a párt életében valóban helytelen munkamódszerek és munkastílus érvényesült, hogy a szocialista demokrácia princípiumait fokozatosan az egyoldalú parancsolgatás módszereivel helyettesítették. A marxi elmélet azt tanítja, hogy a vezetők és a vezetettek közti viszony a kölcsönös bizalom alapján álljon, hogy az emberek a kölcsönös megértés eredményeként cselekedjenek. S ezt az elvet gyakran az adminisztratív beavatkozások váltották fel. Az emberek szeretik és kívánják, hogy vezetőik a munkájukat elismerjék. A vezetőknek tudnlok kell, hogy a legcsekélyebb munkát végző ember is elvárja, hogy munkáját ne csak megfizessék, hanem vezetője meg is dicsérje, jóindulatúan meg ls kritizálja és megfelelően értékelje. Mert csak ebben az esetben érzi a vezetett, hogy munkája valóban jelent valamit a közösség számára. És ez a társadalmi élet különböző területein hiányzik a párt életéből, tevékenységéből. Ez a hiány azt jelenti, hogy a vezetők munkájában nagymértékben hiányoztak a lenini normák és azok realizálása. Mit értünk a lenini normák alatt? A lenini normák döntő jelentőségű megnyilatkozása a marxista—leninista elmélet és gyakorlat egységének betartása a pártnak mint egésznek és minden egyes tagjának a cselekvésében. Be nem tartásának különféle megnyilvánulásaiban a közös tartalom abban volt, hogy az objektív tényeket a vezetők igen gyakran nem vették tekintetbe, és követelményeiket szubjektív motívumokkal Indokolták, a lényeget a látszattal cserélték föl. Ennek illusztrálására megemlíthetjük, hogy a közgazdaságtudomány megdönthetetlen megállapításai ellenére az autentikus megnyilatkozások konokul az ellenkezőjét, tudniillik azt állították, hogy a cseh országrészek és Szlovákia közti gazdasági kiegyenlítődés már lényegében befejeződött. Az ilyen és ehhez hasonló szubjektivizmus természetesen sok rossz vért szült, és gátolta a szocializmus folyamatának tempóját. A párt és a tömegek — Egy másik formája a lenini normáknak a párt és a munkásosztály, a párt és a dolgozó társadalom közti helyes viszony. Köztudott, hogy az osztály és a társadalom vezető ereje a párt. De hogy valóban betölthesse ezt a szerepét, teljesítenie kell bizonyos feltételeket: szervezettnek, fegyelmezettnek, műveltnek, továbbá tisztábban és jobban látónak és megértőbbnek kell lennie, mint a vezetetteknek. S emellett teljesítenie kell egyik fő feladatát, amely abból áll, hogy tanítja a tömegeket, s azok tudatát a marxista-leninista tudomány nívójára igyekszik emelni, de ugyanakkor figyelmesen meghallgatja a tömegek véleményét, és tanul a tömegektől. Ily módon váltja valóra a párt és a vezetett tömegek egységét, amely fő feltétele a valóságos vezetésnek. Enélkül a párt vezető szerepének hangoztatása csupán illúziókeltés. A pártnak szavával és tetteivel naponta kell megnyernie a tömegek bizalmát, hogy azok valóban vezetőjüknek ismerjék el, és hogy autoritása legyen. Emellett a tömegekkel való állandó és szerves egység segítségével nem szabad fölérendeltségi viszonyba kerülni velük szemben. Úgy, ahogy azt Dubček elvtárs mondta az Gj Szónak adott új évi nyilatkozatában „Harcot kell indítanunk a fölérendeltség minden jelensége ellen, óvakodnunk kell az olyan kísérletektől, amelyek a párt társadalmi befolyását olyan módszerekkel kívánná érvényesíteni, amelyekben a társadalom hatalmi, felsőbbségi módszereket látna. Ez ugyanis annyit jelentene, hogy a párt, az új társadalom élcsapata degenerálódni kezdene." A párt szervezett organizmus. Ez azt jelenti, hogy vannak benne alá és fölérendelt részek, van benne többség és kisebbség. De mind az alá és fölérendeltség, mind a többség és kisebbség viszonya lényegesen különbözik más hasonló szervezetek részei közötti kapcsolatoktól. Mert amíg a burzsoá szervezetekben mondjuk az aláés fölérendeltségi viszony egyoldalú, az alárendelt a fölérendeltnek föltétlenül alárendeltje, addig a kommunista pártban, ha helyes a szervezeti élet, az alá- és fölérendelt részek dialektikus viszonyban vannak. Az alárendelt részek a fölérendelteknek alá vannak vetve, rendelkezéseit kötelesek teljesíteni. De ugyanakkor az alárendeltek választják a fölérendelt szerveket és bírálhatják őket. Az ilyen szervezetet demokratikusan centralista szervezetnek nevezzük. A burzsá demokráciával szemben forradalmi újszerűsége abban van, hogy benne főképpen a demokratikus elemeken van a hangsúly, abban, hogy a választó szervek joga és kötelessége a felettes szervek kritikus ellenőrzése, ha szükséges, a felelősségre vonása és végső fokon a leváltása is. Ez az alapvető leriini norma nagymértékben eltorzult, s a Központi Bizottság ülésén rámutattak arra, hogy az alsóbb szerveket és főleg az alapszervezeteket éppen azáltal, hogy véleményüket gyakran nem vették tekintetbe, kirekesztették a párt egészének életéből. Ennek következtében a pártélet súlyosan deformálódott. A vezetettek és a vezetők viszonya, az egyén és a kollektíva viszonya, az ebből folyő kollektív vezetés követelménye, a kommunista fegyelem szükségessége, a párt egységének biztosítása, a választott szervek és az apparátus viszonya, a tömegeknek minden körülmények között az igazat megmondás kötelessége — ezek a lenini normák, amelyek a múltban többé-kevésbé eltorzultak, s amelyeket lenini szellemben újra kell teremteni, hogy a párt a kívánt irányba fejlőd hessen. Alapvető követelmény: a szocialista demokrácia M A kommunista párt éle tében és tevékenységében tehát alapvető követelmény a lenini normák betartása. Mi az oka és magyarázata annak, hogy a lenini normák be nem tartására sor kerülhet a munkásosztály hatalomra jutása után is, amikor a párt a társadalom vezető ereje? — A kérdésben részben már benne van a felelet is: éppen azért és azóta, amiért és amióta a párt egyedüli szubjektuma a hatalomnak, kezdődött el fokozatosan a lenini normák be nem tartásának a folyamata. Miért? Elsősorban azért, mert a pártban nem érvényesült kellően a szocialista jellegű demokrácia. A párt vezetősége a tömegeket nem nevelte eléggé intenzíven és kitartóan demokratikus jogaiknak a gyakorlására. Ennek következtében a tömegek más gondjaik miatt ezt a jogaikat, — amely egyben kötelességük is — elhanyagol ták, a vezetők munkája pedig könnyebb lett azzal, hogy a tömegeket nem kellett fáradságos felvilágosítással meggyőzni és megnyerni. A következmény: a lenini normák eltorzulásához vezetett és esetenként az eltentétjükbe csaptak át. A kölcsönös bizalom lassan elhidegült és a végén bizalmatlansággá vált, ami viszont a tömegeket közömbössé tette. Ily módon a szocialista demokrácia sok esetben formálissá vált. Ezt igazolja többek között az a gyakorlat is, amely szerint a pártszervek gyakran nemcsak irányították az állami és a társadalmi szervek munkáját, hanem gyakorlatilag el is látták funkciójukat annak ellenére, hogy azokban a szervekben kommunisták is voltak, akik biztosíthatták volna a párt intencióinak a megvalósítását. Ennek a gyakorlatnak az lett volna a célja, hogy erősítse a vezetőség és a párt, a párt és a pártonklvüliek viszonyát, viszont éppen az ellenkezőjét érték el. Hatalom és erkölcs B Közbevetve egy kérdés: az elmúlt évek több megnyilvánulása egyesekből azt a nézetet váltotta ki, hogy a hatalom és az erkölcs szükségszerűen ellentmondásba kerül egymással. — Szükségszerű, hogy a hatalom és az erkölcs dialektikus egységbe kerüljön egymással, ami azt jelenti, hogy egymás ellentétessége mellett kölcsönösen át is hatják egymást, feltételezik egymást és segítik egymást. Egyén a párthoz, egyén az egyénhez M A lenini normák érvényesítése elválaszthatatlanul öszszefügg a kommunisták emberi magatartásával, a kommunista erkölcsi normák betartásával. Miben látfa Szántó elvtárs a kommunisták morális magatartásának alapvető követelményeit, és véleménye szerint ml gátolja azok érvényesülését? — Köztudott, hogy a társadalom az egyén és a közösség dialektikus egysége. Ebben a dialektikus egységben és ezen ellentétek kölcsönhatásában a társadalom az egyénhez viszonyítva elsődleges jelentőségű, de az egyén aktívan visszahat a társadalomra. Ezért igen veszélyes eltorzítása a marxizmusnak, ha úgy értelmezzük, hogy a társadalom olyan totalitás, amelyben benne foglaltatik az egyén, és csupán aláTudomány oz ember szolgálatában Hasznos-e a meteorológiai szolgálat? ALIGHA AKAD még egy tudományág, amely oly széleskörűen érvényesül, s gyakorlatilag oly sokféleképpen hasznosítható, mint a meteorológia — magyarul légkörtan, vagy időjárástan. Már magában ez az elnevezés is arra utal, hogy olyan tudományágról van szó, amely csaknem mindenki érdeklődését leköti, mivel egyrészt a kedvező időjárás adta lehetőségekre, másrészt az esetleges káros hatásokra figyelmeztet. Ez az adatközlés különösen a mezőgazdaság számára értékes, mert a meteorológiai adatok figyelembevételével is szerfölött fontos a kedvező termelési eredmények elérése szempontjából. A lakosság széles rétegei általában a rádió, a televízió s a napi sajtó által közölt időjáráselőrejelzések iránt érdeklődnek. Figyelembevételük nemcsak az egyén számára hasznos, hanem a népgazdaság minden ágában, de különösen a mezőgazdaságban is. A rádió rendszeresen sugároz a mezőgazdaság szempontjából esetenként rendkívül fontos időjárás-előrejelzéseket, figyelmeztet a természetben várható kilengésekre, például a tavaszutói talajmenti fagyokra és azokra az intézkedésekre, amelyekkel — ha idejekorán foganatosítják őket — megakadályozható a nagyobb károk keletkezése. Ami az időjárás-előrejelzés rendszeres figyelembevételét illeti, a mezőgazdaság után a közlekedés, éspedig elsősorban a légiközlekedés következik. A meteorológiai szolgálat különleges légiforgalmi időjárás-előrejelzéseket is közöl, amelyek egyaránt vonatkoznak a közvetlenül föld feletti, valamint a léggiútvonalakon kialakuló időjárásra. A kivitelező építőipart pedig rendszeresen tájékoztatja a várható hőmérsékletekről, különösen a fagyokról és szélviharokról. Köztudomású, hogy a Kemény fagy károsan befolyásolja a betonozást, és ha az illetékesek nem teszik meg idejében a szükséges intézkedéseket, a súlyos károk szinte elkerülhetetlenek. A szélviharok és az erős szelek az emelődarukat és a velük dolgozókat veszélyeztetik. A villamosenergiaipart különösen az érdekli, mikorra várható zúzmara, vagy jegesedés, amelynek káros hatására gyakran szakadnak szét a szabad ég alatti villanyvezeték dróthuzalai. FELSOROLHATNÁNK gazdaságunk további ágazatait is, ahol az időjárás-előrejelzést mindenkor fontos tényezőként veszik figyelembe. A meteorológiai szolgálat nem szorítkozik csupán az időjárás előrejelzésére, hanem rendszeresen ad meteorológiai s éghajlati vonatkozású szakvéleményt is. Az ilyen szakvélemény különösen akkor fontos, ha például üdülőés gyógyhelyek létesítésére alkalmas terület kiszemeléséről, különböző növények termesztésének kedvező lehetőségeiről, új lakótelepek vagy városnegyedek, gyárépületek, csntnr nák stb. építéséről stb. van szó. Rendkívül bonyolult és sok mindenre kiterjedő meteorológiai s éghajlati elemzés előzi meg mindenkor az atomerőművek építését. A meteorológiát a honvédelemben sem nélkülözhetik. A hadműveleteknek, de különösen a repülőgépek bevetésének sikere csaknem mindig az időjárás alakulásától függ. Ez egyaránt vonatkozik a vegyi s az atomfegyverek bevetésére, és a velük szembeni védekezésre is. MI IS TULAJDONKEPPEN a meteorológiai szolgálat? Ez a fogalom minden országban a szakemberek s a műszaki dolgozók seregére, különböző távösszeköttetési s egyéb berendezések óriási mennyiségére, és az ezzel összefüggésben eszközölt tetemes kiadásokra is vonatkozik. A meteorológiai szolgálat költségeit csaknem mindenütt az állam fedezi. Talán éppen ezért oly gyakori az a kérdés, vajon ki is fizetődnek a meteorológiai szolgálat céljaira évente fordított beruházások? Ezzel a kérdéssel már eddig is számos országban foglalkoztak, de azzal is, milyen s menynyire helyrehozhatatlan károkat okozhatna a népgazdaságnak, ha nélkülöznie kellene a meteorológiai szolgálat segítségét. Mindenütt, ahol szakszerűen s tárgyilagosan mérlegelték a hátrányok s az előnyök viszonyulását, minden kétséget kizárva bebizonyosodott a meteorológiai szolgálat felbecsülhetetlen gazdasági hatékonysága. Nagy-Britanniában évente 4 millió font sterlinget fordítanak a meteorológiai szolgálat céljaira, amely hozzávetőlegesen kiszámítva csupán egy év alatt 50—100 millió font sterling hasznot biztosít a közgazdaság és a lakosság számára. A pontos adatok kiszámítása stb. rendkívül bonyolult, sőt' úgyszólván lehetetlen lenne, mivel szinte felmérhetetlenül sokan veszik igénybe a meteorológiai szolgálat segítségét, nem is beszélve az e téren nemcsak lehetséges, hanem múlhatatlanul szükséges nemzetközi munkamegosztásról. A RÖVIDEBB IDÚRE SZOLO időjárás-előrejelzések valószínűsége Európában 80—85 százalékos. E valószínűség minden további százaléka további gazdasági előnyöket biztosíthat az adott ország úgyszólván minden polgárának s közgazdasága minden ágazatának. Az egyra megbízhatóbb, mind teljesebb adatok közlése a legújabb, legkorszerűbb módszerek, s elsősorban a legmodernebb számítási és távközlési tchnika segítségével válhat lehetővé. Ez viszont mindenkor és mindenütt attól függ, milyen gazdasági feltételekhez Igazodva mennyi fordítható a sehol sem nélkülözhető, mindenki számára hasznos meteorológiai szolgálat céljaira. Dr. PETER FORGAC rendelt része a társadalomnak, mint egésznek. Nem elég tehát csak annyit mondani, hogy a kommunista erkölcs azt kívánja az egyéntől, hogy legyen odaadó a kommunizmus tránt, legyen szerény, őszinte és becsületes a párthoz és a néphez. Mert az ilyen értelmezésből kimaradt az egyén. Az egyénhez nem kell becsületesnek, őszintének lenni? Helyes tehát az a magatartás, hogy a kommunista becsületes, igazmondó, lelkiismeretes, igazságos legyen nemcsak a párthoz és a néphez, hanem az egyénekhez is. Es nemcsak a kommunista párthoz tartozó egyénekkel kapcsolatban, hanem a pártonkívüliekkel kapcsolatban ls. Mint általában a marxistaleninista elmélet minden tanítását elsősorban a vezető elvtársaknak kell valóra váltaniok, s így példát mutatniok az erkölcsi normák betartása és realizálása terén is. Az ő feladatuk elsősorban az is, hogy a kommunista erkölcs a szocialista társadalom különböző Intézményeinek és szerveinek a gy.akorlatát is áthassa. Nem is nagyon régen pártunkban eléggó elterjedt az a nézet, hogy kommunista erkölcs tulajdonképpen nincs is. Egyesek egyszerűen elintézték a kérdést azzal, hogy idézték Lenint, aki bizonyos alkalommal azt a kijelentést tette, hogy erkölcsös az, ami hasznos a párt számára. Elhangzott már olyan megnyilatkozás ls, amely tagadta a kommunisták lelkiismereti felelősségét, mondván, hogy csak pártfegyelem létezik. Az ilyen állapotot egyebek közt az is előidézte, hogy a kapitalizmustól öröklött erkölcsi tanítást vulgárisan értelmezve abszolúte elvetettük, és helyébe semmit sem adtunk, mert megint csak vulgárisan gondolkodva azt hittük, hogy az erkölcsiség papi találmány. A Központi Bizottság decemberi és januári ülése legfőbb eredményének azt tartom, hogy vissza kell állítani, élő valósággá kell tenni a párt belső és külső életében és tevékenységében a marxista—leninista tanítást, s benne a lenini normákat is. BATKY LASZLO