Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-05 / 4. szám, péntek

Január 1-től jobb szociális biztosítása a szövetkezeti fö NEM TUDOM MAR, hogy az Irodalom melyik klasszikusa mondta! ezt, csak a gondolatra emlékszem: a civilizáció, a társadalom és az egyén fejlettségi fokát lemérhetjük a nők iránti viszonyukon. Nézetem szerint ez a gondolat tágítható. Találóbb lenne, ha a társadalmat és az egyént is aszerint ítélnénk meg, hogy milyen magatartást tanúsítanak az Idős emberek iránt. Ez különösen most, az új esztendő kezdetén időszerű gondolat, amikor ezen a téren, vagyis az öregekről való gondoskodás viszonylatában is, megvonjuk az eddigi eredmények mérlegét és keressük a helyzet további javításának lehetőségeit. Mert senki sem állíthatja, hogy itt már minden rendben van. Csak annyit adhatunk, amennyi rendelkezésünkre áll ugyan, de mindenképpen helyes, hogy évről évre többet Juttatunk erre a célra. Tavaly például 136 ezer alacsony nyugdíj szintjét emeltük fel az országban. Ebből 58 ezer volt a szlovákiai járadékélvező, aki ezentúl havonta átlag 107 koronával kap többet. További 260 ezer járadék rendezése folyamatban van, ami évente mintegy félmilliárd koronát fog megkövetelni. KÜLÖN KELL FOGLALKOZNUNK a szövetkezeti parasztság szociális helyzetét javító törvényerejű intézkedésekkel, amelyek ez év elején léptek érvénybe. 1968. január 1-től minden szövetkezeti tag jogosult a betegbiztosításra a munkaképtelenség első napjától kezdve, továbbá anyagi támogatásra, ha más megoldás híján, beteg családtagját ápolja. A betegbiztosítás szintje az alkalmazotti viszony tartamától, a szövetkezeti dolgozó jövedelmétől függően változik, úgy, mint a népgazdaság többi ágazatában. A különbség csak anynyi, hogy míg mondjuk az lparrban a betegbiztosítás elérheti az átlagos kereset 90 százalékát, addig a szövetkezeti tagoknál legfeljebb csak a 80 százalékát. A Nemzetgyűlés plénumában a törvényjavaslat megvitatása során ezt azzal indokolták, hogy a szövetkezeti tagok a munkaképtelenség idején ls Igényt tarthatnak a természetbeni juttatásra, amely jövedelmük része. A betegbiztosítás szintjében már nincs különbség attól függően, hogy az adott szövetkezet milyen eredményesen gazdálkodik. Nem károsul meg az a polgár sem, aki ugyan a szövetkezetben dolgozik, de nem tagja annak. A szövetkezetesek Javára módosul a helyzet a gyermeknevelési pótlék tekintetében is. Eddig korlátozó intézkedések léptek érvénybe azoknál, akik a mintaalapszabályzatban engedélyezettnél nagyobb háztájit vagy más földterületet műveltek meg. Az új elrendezés értelmében ezen a címen nem lehet csökkenteni vagy korlátozni a gyermeknevelési pótlékot. ÚJSZERŰEN HATÁROZTAK MEG a szövetkezeti földművesek öregségi nyugdíja kiszámításának és kifizetésének elveit ls. Ez nagyon égető probléma volt. A szövetkezeti tagok 1962től három szinten, úgynevezett övezetben választhatták meg a havi biztosítási összeget. A szövetkezetek és tagságuk akkori gazdasági helyzete folytán azonban az EFSZ-tagok zöme csak a legalacsonyabb szintet választhatta. Most kilencre bővítettük az övezetek számát s a havi járadék feltételezhető felső határa 650 korona lesz. Ezt a szintet eddig csak a szövetkezetek vezető dolgozói és ä szakemberek érhették el, ezentúl pedig mindenki, akinek megfelelő jövedelmi alapja van. Hiába, itt is érvényes kell legyen — amilyen a nyugdíjalap, olyannak kell lennie a nyugdíjnak is. A nyugdíjak rendezése tehát kétségtelenül hozzájárulhat ahhoz, hogy a szövetkezeti dolgozók igyekezzenek elérni minél magasabb jövedelmet. Felmerül a kérdés, hogy vajon nem lenne-e helyes, ha a szövetkezeti földművesek járadékbiztosítása ugyanolyan lenne, mint az alkalmazottaké. Látnunk kell azonban, hogy az olyan szövetkezeti tagok számára, akiknek havi jövedelme átlagosan nem haladja meg az 1000—1100 koronát — s ez az EFSZ-tagság zöme — előnyösebbek az övezetek, mint a járadéknak az átlagos havi jövedelem 50 százalékában való meghatározása. A SZÖVETKEZETI PARASZTSÁG járadékbiztosításának rendezése csak ebben az évben majdnem 200 millió korona többletkiadást követel. Ezt részben maguk a szövetkezetek fedezik azáltal, hogy a szociális biztosításra a szövetkezeti tagság díjazására szolgáló összegnek ezentúl nem a 11,2 százalékát, hanem a 12,5 százalékát fordítják. A rendezés azonban még így is ebben az évben 68 millió koronával terheli meg az állam költségvetését. Nem vitás, hogy ez a módosítás sem oldja meg a szövetkezeti földművesek szociális biztosításának minden nyílt kérdését. Továbbra is megoldhatatlan marad azoknak a szövetkezeti tagoknak a helyzete, akik alacsony Jövedelmet értek el és még az új törvény érvénybe lépése előtt mentek nyugdíjba. Helyzetükön bizonyos mértékig javíthatunk, ha a szövetkezetek erre a célra felhasználják a kulturális és a szociális alapot. A szövetkezetek nagy része eddig ebből az alapból fizette tagjainak a betegbiztosítását. Most azonban főleg az alacsony nyugdíjat élvező tagok megsegítésére fordíthatják a rendelkezésre álló összeg egy részét. Annál ís inkább, mivel gyakorlati tapasztalatok Igazolják, hogy a múltban nem a legcélszerűbben éltek ezzel az alappal. így például 1966-ban (természetesen a tavalyi adatok még nem állnak a rendelkezésünkre) a kulturális és szociális alapokban 506 millió korona volt. Ebből csak mintegy 270 milliót, vagyis az összeg felénél alig valamivel többet használtak fel. Ez ls bizonysága annak, hogy a szövetkezetek lehetőségeihez mérten nem segítik tagjaikat és azoknak hozzátartozóit például bölcsődék és óvodák építésével (fehér holló az ilyesmi) a közétkeztetés fejlesztésével stb. ÍGY SEM VITÁS AZONBAN, hogy az év elején érvénybe lépett új intézkedések számottevően hozzájárulnak a szövetkezeti parasztság szociális biztosításának javításához, hogy az elérje a népgazdaság többi alkalmazottja által élvezett szintet. Az intézkedések végrehatásáért felelős dolgozóktól ezért a törvényes előírásoknak maradéktalanul megfelelő, pontos munkát kell megkívánnunk. MEZŐ JÁNOS Tij> Utas sxepsl parasztház. (Németh ]. lelv.) LU I LU I— <UJ > _J UJ > Z O < CO AZ EGYÉNI ÉS A TÁRSADALMI ÉRDEKEKRŐL A gyermeknevelés és a háztartás olyan gondokkal }ár, amelyeknek megosztásához nem elegendő a férjek segítsége. Ebben a dolgozó anyák a társadalomnak az eddiginél is szélesebb körű, nagyobb támogatására szorulnak. A lényeges javulás természetesen csak a készülőfélben levő, célszerű Intézkedésektől várható. Le addig is szögezzük le az annyiszor hangoztatott és közismert tényt, hogy a foglalkoztatott kisgyermekes anyák legfőbb segítségét egyelőre a jól működő bölcsődék jelentik. Nem árt tehát, ha mérleget készítünk, és alaposan megvizsgáljuk a tényeket — a legjobb alkalom erre ugyants az év eleje — s így megismerkedünk a jelenlegi helyzettel. Ezért kerestük fel dr. f Ifi Dunovskjjt, az Egészségügyi Minisztérium illetékes osztályán. Nagyító alatt: az anya és gyermeke • Hány bölcsőde van köztársaságunkban és és hány gyermeket gondoznak azokban? — A hazánk területén működő 1617 bölcsődében (ebből 476 van Szlovákiában) összesen 65 276 (Szlovákiában 18 854) csecsemő részére van hely. Hálózatukat fokozatosan kiterjesztjük — számuk tavaly majdnem kétezerrel — (Szlovákiában kb. ötszázzal) emelkedett, úgyhogy befogadóképességük ma 27-szer nagyobb, mint 1945-ben volt. Mindamellett sok nehézség is mutatkozik. A legszembetűnőbb probléma az aránytalanság: sok helyütt nélkülözik a bölcsődéket, bár nagy szükség volna rájuk, másutt viszont nincs betöltve a létszám. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a szülők a bölcsődék kapacitását országos viszonylatban 72,4 százalékban (Szlovákiában valamivel kedvezőbb a helyzet, mert ott 70,4 százalékban) használják ki. • Mivel magyarázható, hogy helyenként megcsappant az érdeklődés? — Ennek a jelenségnek nem minden esetben az érdeklődés hiánya az oka. A gyermekek 3 éves korukat betöltve „kinőnek" a bölcsődéből. így tehát ez természetes következménye a csökkenő népesedésnek. A további ok, hogy ha a szülők elégedetlenek a bölcsődében kapott szolgáltatásokkal, akkor Inkább lemondanak azokról. Csecsemőiket persze nem hagyhatják gondozás nélkül, s ezért az anyák gyakran Inkább kimaradnak a munkából. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatom el, hogy bár a bölcsődék szolgáltatásainak minősége ellen többnyire nincs és nem ls lehet kifogásunk, a járványos megbetegedések ott, ahol annyi gyermek van együtt, minden higiéniai és óvintézkedés ellenére ls 4—5-ször gyakrabban fordulnak elő, mint a gondos családi környezetben nevelkedő gyermekek esetében. Ezért kísérletezünk az úgynevezett minibölcsődékkel és a „mesterséges családokkal", ahol kevesebb gyermek van együtt, s ez az egészségük szempontjából kevesebb kockázattal jár. Ettől eltekintve — a tapasztalatok szerint — a családi tűzhelyet, a bennsőséges környezetet, a szülői szeretet melegét még a leglelkiismeretesebb gyermekgondozónő sem pótolhatja. Nincs is erre ideje, hiszen egyszerre sok gyermekről kell gondoskodnia. • A feladat tehát feltétlenül a szülőkre vár? Ha erről van sző, szeretném arra az elvre figyelmeztetni a szülőket, hogy az apróságok jellemének fejlődésére nagy hatással van a környezetük. Ha ezzel tisztában volnának, igyekeznének minél előbb több időt tölteni gyermekeikkel. Többet foglalkoznának velük, és nem járnának a bölcsődébe csak késő este a kicsinyeikért. Jó, jó, tudjuk, az asszonyok élete csupa kapkodás, túlóráznak a munkahelyükön, útközben hazafelé bevásárolnak, sorba állnak... Ez mind igaz, de a szenvedő fél mégiscsak a magával tehetetlen csöppség, akit hazaérve kutyafuttában megetetnek (nem beszélek a gyorsan összecsapott vacsora minőségéről, amely a tapasztalataink szerint elég gyakran kifogásolható), úgy, ahogy megmosdatnak (de ezt sem rendszeresen) és mielőbb az ágyba dugnak. • Mit tegyen hát a rendszerint agyonhajszolt édesanya? — Az anyák gyakran nemcsak saját gyermekeiknek ártanak fegyelmezetlenségükkel, hanem lelkiismeretlenségük néha odáig terjed, hogy a többi apróság egészségét is veszélyeztetik. Például minek nevezhetjük azt az eljárást, hogy az anya — amint az már nemegyszer kiderült —, reggel acllpirínnel nyomja le a csecsemő lázát, és betegen viszi a bölcsődébe a többi gyermek közé? Ez a felelőtlenségük néhány év múlva még jobban fokozódik. Nem túlozok, ha azt állítom, hogy 5—6 éves koruktól kezdve a gyermekeknek több mint a fele — még betegség esetén ís — egész nap magára hagyva, főtt étel nélkül marad otthon. Ha azután valami baj történik, az anya kétségbeesetten tördeli kezét, és fogadkozik: — Soha többé nem teszem... ha tudtam volna ... Néha azonban már késő a bánat. A ml célunk tehát az, hogy a gyermekeken kívül a szülőket ls megneveljük. Türelemre intjük őket apróságaikkal szemben és arra kérjük őket, hogy a gyermek — látszólagos felesleges kérdéseire is — válaszoljanak. Mert e kérdések valójában nem feleslegesek. Hiszen a szülők válaszukkal befolyásolhatják, megfelelően pallérozhatják gyermekük fogékony lelkét, gondolkodásmódját. Ezért nagyon fontos, hogy lehetőleg minden szabad idejüket — még az annyi vitára alkalmat adó szabad szombatokat is, amikor szívesebben pihennének — gyermekeikkel együtt töltsék. • Térjünk talán vissza a bölcsődékre. Hol érik

ľ el a legkiválóbb eredményeket? — Nehéz erre a kérdésre pontos választ adnom, hiszen annyi kiváló bölcsődénk van. De talán a legjobbak mégiscsak a bratislavaiak és a sninaíak. A szakképzett személyzet és kitűnő nevelési módszerük érdeme ez. Alig tipegnek még az apróságok, máris munkára szoktatják őket. Erre a bölcsődékhez tartozó kertekben a virágok és növények között — nagyszerű alkalom kínálkozik. • A bölcsődék üzemeltetése és a beruházások bizonyára nagy anyagi áldozatokkal járnak? — A nemzeti bizottságok irányította bölcsődék fenntartása a múlt évben több mint 340 millió koronába került. Ebből Szlovákiára kb. 100 millió korona jutott, vagyis majdnem 20 millióval több, mint tavaly. Minden egyes gyermek gondozása tehát naponta több mint 25 koronába kerül, A szülők ezekhez a kiadásokhoz csupán 5,11 koronával járulnak hozzá. Ez az összeg alig elegendő egy-egy gyermek napi ellátására. A fenntartási költségek állandóan emelkednek, így tehát a bölcsődék ráfizetéses vállalkozás az államnak. Ez egyébként az állandóan növekvő beruházásokból is kitűnik. Erre a célra ugyanis az állam a szakszervezetekkel együtt az elmúlt öt év során 500 milliót fordított. Külön ki kell emelnem a szakszervezeteknek ezen a téren megnyilvánuló áldozatkészségét. A bölcsődék és óvodák építéséhez 1968-ban 145 millió koronával kívánnak hozzájárulni. A tervben 107 bölcsőde felépítése sze* repel. • Hol épül a legtöbb bölcsőde és óvoda? — Főleg az 5000-nél több lakosú községekben és különösen a nyugat-szlovákiai kerületben. Ott van rájuk a legnagyobb szükség. A szakszervezetek hozzájárulása az ötéves terv végéig 460 millió koronára tehető, ami lényeges könnyítés až államnak. Az elmondottakból ls kitűnik, hogy a bölcsődék fejlesztésére Irányuló Intézkedésekkel elégedettek lehetünk. Kiváló eredményeink láttárt nem egy nyugati állam — Kanadát és az USA-t ls beleértve — érdeklődött már szervezési módszereink felöl, felajánlva a tapasztalatcserét. Ez ellen természetesen semmi kifogásunk sincs. • Sok szó esik mostanában az asszonyok életének megkönnyítését célzó, előkészület alatt álló Intézkedésekről. Szeretnénk ezekkel ls megismerkedni. — Számos ilyen Intézkedés készül. Mindenekelőtt a fizetett szülési szabadság tartamának meghosszabbításáról van szó, valamint arról, hogy segélyben vagy hozzájárulásban részesítsük-e azokat az anyákat, akik a szülés után nem mennek munkába, mert újszülött gyermekükről önmaguk kívánnak gondoskodni. KARDOS MARTA