Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-25 / 24. szám, csütörtök

SIKERESEN RAJTOLT A DIÁKVÁLLALAT Ez OZ expressz nem késik Valószínűleg nem tévedek, ha azt állítom, hogy a napokban az ország legfiatalabb vállalati igaz­gatójával beszélgettem. Milan Chalmovsky mérnök álig 24 éves a bratislavai Műszaki Főiskola gé­pészeti karán pár hónappal ezelőtt szerzett mérnöki oklevelet. A vál­lalat pedig, amelynek élére állí­tották, még oklevelénél is fiata labb. A múlt év december 1-töl működik. Neve: ESO, ami azonban nem a kártyajátékból ismert „ászt" jelenti, hanem gyors szol­gáltatásokat ígér a lakosságnak. I Szlovákul: Expressné služby oby vateľstvuf. Chalmovsky mérnöktől az Iránt érdeklődtem, milyen vál­lalkozásról, miféle szolgáltatások ról ls van szó. A vállalat nemcsak korát tekintve új, a maga nemében ls egyedül álló. Diákvállalat, a CSISZ főiskolai városi bizottságának a vállalata. Működésé­nek engedélyezésével a bratislavai diá­kok kétéves harca zárult le. A múlt év áprilisában kormányrendelet tette le­hetővé, hogy a CSISZ szervei mellett szolgáltatási, esetleg kisebb termelő­üzemek létesüljenek. A bratislavai vá­rosi főiskolai CSISZ-bizottság figyelem­be vette a diákok követelését és élt az üj lehetőséggel. A lakosság nagyfokú alkalmazottsága miatt a szolgáltatásokra nagy szükség van. Valamennyien tapasztaljuk, hogy a meglevő szervezetek nem képesek kielégíteni az igényeket. A főiskolások, különösen a felsőbb évfolyamok hall­gatói, ilyen értelemben jelentős tar­talékot, kihasználatlan . erőt képvisel­nek. A vállalat keretében végzett mun­ka számukra fontos és hasznos gyakor­latot jelent, és egyben zsebpénzre is szert tehetnek. A város lakosságát pe­dig sok felesleges bosszúságtól, ide­geskedéstől és várakozástól, időveszte­ségtől kímélik meg. Az olvasót, sajnos, nem vihetem el üzemlátogatásra, körsétára. Egyszerűen azért, mert a megszokott értelemben műhelyek, gépek, berendezések stb. — nem léteznek. A vállalatnak mindössze három alkalmazottja van — igazgató, könyvelő és titkárnő —, akik a CSISZ városi bizottságának épületében két helyiséget kaptak. Itt működik az irá­nyító agy, itt szoktak találkozni a szak­csoportok vezetői, itt kapnak megbíza­tást a „dolgozók". A munka rendsze­rint a megrendelőnél történik. Tegyük fel, hogy valakinek a televízió készü­léke felmondta a szolgálatot. Tárcsázza a 483-17-es számot, elmondja panaszát és bejelenti, mikor tartózkodik otthon. A vállalat titkárnője feljegyzi az ada tokát, majd előveszi az elektrocsoport nyilvántartóját, s kikeresi azokat a fő­iskolásokat, akiknek a jelzett időben szabad idejük van. Ezután telefonon vagy üzenettel értesíti az illető diákot az internátusban. Következik a látoga­tás, amely fiatalosan ragaszkodik a vállalat „expressz" jelzőjéhez. Más eset. Egy fiatalasszonyt férjével esti látoga toba hívnák meg. A meghívást nem fogadhatja el, jóllehet szívesen venné a kikapcsolódást, mert a kétéves cse metét nem hagyhatják egyedül. Azaz, hogy ... felhívják a 483-17-es számot, és elmondják kívánságukat. Az ESO tit­kárnője a pótmamák nyilvántartójában kikeres egy olyan főiskolás lányt, aki — nem lehet tudni, a látogatás reggelig is elhúzódhat — a következő nap dé lelőtt is ráér ... A vállalatnak eddig négy szakcso portja van. A villanyberendezési rész leg a legnépesebb és a legkeresettebb. A második a fényképező és díszítő cso­port, zsúrok, avatások, esküvők alkal­mából készít emléktárgyakat, 111. képe­ket. De kisebb kiállítások rendezésével is megbízták már. A vegyitermelő cso­port vegytisztítást, korrózió-ellenes el járásokat (csiszolás, fényezés, festés) végez. Végül a negyedik részleg a nem műszaki jellegű szolgáltatások csoportja. Ide tartoznak a házi tanítás tolmácsolás, idegenvezetés klsegítőbri gádok szervezése termelőszervezetek számára, a pótmamák és a háztartási kisegítők is. Ezzel a felsorolással még nem me rítettük ki a vállalat képességeit. A nyilvántartott mintegy 300 hallgató között sok az ügyes autószerelő, lakó háztervező, vízvezeték szerelő, az ilyen szolgáltatásokra azonban a vállalat egyelőre még nem készült fel. Tervük ben szerepel az az elképzelés is, hogy központi hivatalok fogadásainak, ven dégeik kalauzolásának lebonyolítását vállalják. E célra szépség- és képesség versenyt rendeztek, hogy a vendég szolgálatot nyújtó lányok mind fellé­pésükben, mind tudásukban, és persze szépségben is megállják a helyüket. Chalmovsky mérnök a vállalat ter­veivel kapcsolatosan óvatos. Azt tartja, jobb, ha kezdetben inkább keveset markolnak, de alaposan, önmaguknak ártanának, ha a főpróba első hónap­jai után az ESO vállalatrój az a véle mény alakulna kl, hogy sokat akarnak de nem bírják szusszal. Eddigi működésük — alig több mint egy hónap — mérlege: eleget tettek vagy 50 megrendelésnek, panasz, rek lamáció még egy esetben sem jött. Bevételük 6000 korona volt, ennek két harmadát munkabér fejében fizették ki. Legtöbbet Just Smolár keresett, 447 koronát. A többi hallgató keresete 100 és 200 korona között mozog. A diákok ugyanis a megrendelő által Igazolt munkaidőre rendes órabért kapnak és ebből 5 százalékos, vagyis kedvezmé­nyes adót fizetnek. A vállalat a dolgozó órabérére és a felhasznált alkatrészek árára 25 százalékos felárat számláz Az ESO ez idei gazdasági tervében két fontos tétel szerepel. Az egyik: kifizetni a kölcsönkért 50 000 koronás alaptőkét, a másik: leadni a CSISZ városi főiskolai bizottságának, a vál lalat Jogi tulajdonosának 30 000 koro­nát A jövő évben már egymilliós for­galomra számítanak. Ennek teljesítése azonban sokban függ attól, hogyan si­kerül elintézniük a pótanyag-ellátást és a műhelyek kérdését. Pótalkatrésze­ket ugyanis egyelőre kiskereskedelmi áron vásárolnak és ez drágítja a szol­gáltatást. Ráadásul műhelyek híján minden munkát a megrendelő lakásán, esetleg az Internátus! szobákban vé­geznek. Ennek ellenére az ESO által nyújtott szolgáltatás olcsóbb, mint a kommunális üzemeké, s ami ugyancsak fontos szempont — gyorsabb is. Nem megvetni való körülmény az sem, hogy a diákok olyan munkát is elvállalnak, amilyet más műhelyek rendszerint visszautasítanak (pl. külföldi tranzisz­toros vagy hazai, de régi tipusú rádiók javítása, akkumulátor töltése stb.). Látogatásomkor az a vélemény ala­kult ki bennem, hogy az ESO rugalmas, életképes, fiatalos vállalat. Magán vi­selt a fiatalok vállalkozó szellemét, rugalmasságát, segíteni akarását. Vall­juk be, a szolgáltatás terén szükség van erre. Hogy Igyekezetüknek a ha­sonló küldetésű szervezetekkel szemben konkurrencia íze van? Ennek a szol­gáltatások színvonala, a lakosság lát­ia hasznát. PETRIK JÓZSEF iiPllBi i . - - íM Legkeresettebbek a szerelők. A pótmama szórakoztatja a kisfiút. (Foto: D. Sládek, az ESO fotoripor­terej PÓRULJÁRT DÖME Van egy ismerősöm, a Döme. Számos jeles tulajdonsága mel­lett megvan az a rossz szokása, hogy fizetési napokon elmara­dozik. Nem kell mindfárt rossz­ra gondolniI Nem dorbézolja el a keresetét, csupán néhány tí­zest kicsen a borítékból és a borozóban csendes melankóliá­ban elszopogat néhány pohár­ral. Így történt a legutóbb is. Döme éjfél tájban ballagott ha­zafelé, mindenféle nyomasztó gondolattól mentesen. Sőt azt lehetne mondani, hogy bizonyos rózsás optimizmussal nézett az elkövetkezendő dolgok elébe. Az előszobába lépve azonban felébredt benne a lelkiismeret. Ez mégsem lesz fó, Döme — dorgálta egy belső hang —, nem szégyelled magad, ifjú férj és még ifjabb atya létedre ily későn jársz haza? Mi lesz, ha ezt Elza asszony észreveszti? Döme tehát a lelkiismeret hangjára, vagy nejétől való fé­lelmében — aki ugyancsak kardos menyecske hírében ál­lott — jobbnak látta, ha csend­ben marad. Nagy óvatosan le­húzta cipőjét, azután a ruháját, pizsamát is kerített és nagy elé­gültséggel megindult a hálószo­ba felé. Rátette kezét a klltncs­re, de az ajtó nem nyílt kl. Nem nyílt, mert Döme keze megtorpant — nem nyomta le <t kilincset. Ez nem lesz fó, Dömel — ok­tatta önmagát. — Ha te most bemész, így, egyenesen, és Elza asszony meglát, rögvest tudni fogja, honnan fúj a szél. Döme találékony ember, és ez most ls hasznára volt. Megvan! — mondta végigsi­mítva homlokán. — Ha most megfordulok, és háttal megyek befelé, mit lát Elza asszony? A hátamat látja. Es mit gondol? Azt gondolja, hogy most me­gyek kifelé. Vagy ha nem is gondolja, de azt lehet neki mondani. Döme tehát megfordult, és csendesen megindult hátrafelé a szobába. Egy... kettő — lé­pegetett óvatosan. Alig tett azonban pár lépést, felsírt a gyerek. Döme azonnal a kocsi­hoz lépett és ringatni kezdte. — Psszt, csicsícsí! — ringat­ta, mint ahogy éjnek évadján egy fó atyához illik. Ekkor hir­telen felcsattant Elza asszony hangja. — Döme, le már megint ké­sőn főttél haza! Döme te ittál! — De szívem — szólt Döme —, htsz láthatod, hogy a gye­reket ringatom. — Ügy, ringatod! — csattant fel Elza asszony gúnyos szava. — Hát akkor te tökrészeg vagy! Ide nézzl — mondta és ezzel felkattintotta a villanyt. A gye­rek, az ifjú Döme, ott szipogott anyja mellett az ágyban ... LÜZSICZA MIKLÚS FŐ SZEMPONT : többet, olcsóbban Újszerű és hagyományos baromfitelepek NAPJAINKBAN gyakran em­legetett szavak a szakosítás és az összpontosítás. Mindkettő a mezőgazdaság mai, modern irányzatát fejezi ki, és főként az állattenyésztésben van óriá­si jelentősége. Alkalmazásuk ré­vén gazdaságaink az egyes ter­melési ágazatokban jelentős előrehaladást értek el mind a minőség, mind a mennyiség te­kintetében. A termelés szakosí­tása, összpontosítása okvetlenül szükséges, hiszen hazai és vi­lágviszonylatban is nagy hiány mutatkozik az értékes fehérjét tartalmazó, állati eredetű ter­mékekben. A termelést egyre nagyobb mértékben kell bővíte­nünk, mivel az eredmények még mindig nem tudnak lépést tartani a lakosság növekvő igé­nyeivel. Helyesen teszik azok a gaz­daságok, amelyek szövetkeznek, és rátérnek a valóban nagyipari termelés módszereire. Hatal­mas üzemközi vállalatokat ala­kítanak, egy-egy nagyobb gaz­daság esetleg önálló vállalko­zásba kezd. De helyenként mintha egy kissé elsietnék a dolgot. Egyes esetekben az elő­zetes kalkuláció azt mutatja, hogy a korszerű épületekben folytatott termelés többe kerül majd, mint a régiekben. Azon­ban itt sem ráfizetésről van szó, csupán a nyereségek kö­zötti eltérésről. Komáromban, a földművesszö­vetkezetek járási konferenciá­ján Retkes Lajos, a búcsi szö­vetkezet elnöke arról számolt be, hogy náluk az egyszerű, rögtönzött ólakban olcsóbb a tojástermeíés, mint a nagy be­fektetést igénylő tojásházak­ban. Búcson 18 000 tyúkot tar­tanak, és szükségből 38 000 ko­rona költséggel a tehénistálló padlását is berendezték ólnak. Semmi meglepő nincs ebben, hiszen a 2200 tyúknak még kan­nákban hordják a takarmányt is. Az eredmény mégis meglepő, egy-egy tyúk évi tojáshozama, 256 körül mozog, viszont a kor­szerű épületekben 50 tojással kevesebb. A nagyobb hozamot a csendesebb környezetnek tu­lajdonítja Retkes elvtárs. Bár a rögtönzött ólak eseté­ben a munkabér nagyobb (két személy gondozza a 2200 tyú­kot), az egy tojásra eső terme­lési költség mégis kisebb. A be­rendezésekre fordított tetemes kiadások nem terhelik a terme­lést. A közvetlen költségek 49 fillért tesznek ki tojásonként, s ehhez még 12 fillért számol­nak hozzá amortizációs és rezsi költségként. A tojás önköltségi ára tehát 61 fillér, s ígv a to­jástermelés jelentős nyereséget biztosít a gazdaságnak, ugyan­akkor több munkaerőt is leköt, ami a búcsiak esetében szintén előnyös tényező. Viszont az is igaz, ahol mun­kaerőhiány mutatkozik, ott meg a korszerű berendezés az elő­nyösebb. Jelenleg ezen a téren két irányzat ismeretes, a mély­almos és a ketreces tyúktartás. A Dunatőkési Állami Gazdaság az előző módszert választotta, és nem panaszkodik miatta. Ta­valy a tojás önköltségi ára 62 fillért tett ki náluk, viszont az idén az előzetes becslés szerint már csak 56 fillér. A 40 000 tyúk 220 darab átlagos évi to­jáshozamát alapul véve ez is je­lentős összeget jelent. Ezzel szemben szinte érthe­tetlen — ha ehhez a előző eset­hez hasonlítjuk —, hogy az idén felépülő Lévai Üzemközi Ba­romfitenyésztő Vállalat előze­tes kalkulációja szerint egy to­jás önköltségi ára 70 fillér lesz majd. Pedig az említett modern baromiftelepek közül a legna­gyobbról van szó. Termelése 1971-ben eléri a 20 millió da­rabot. Az ilyen telepeken kivétele­sen 100 000 tojóstyúkot is el tudnak helyezni a ketrecekben. Ugyanis legújabban ezt a te­nyésztési módot tartják a leg­előnyösebbnek. Ezt ajánlja a Big Dutchman (Európe) cég is. Ez a tyúktartási mód ugyan ki­sebb hozamot eredményez, (a lévaiak 210-et terveznek), a ta­karmányt is kevésbé hasznosít­ja az állomány, s az egy tyúkra eső befektetési költség kb. 30 koronával több a mélyalmosnál, ám előnye a kisebb férőhely, a munkaerőmegtakarítás (egy személy 12 000 tyúkot gondoz­hat), az állomány egyéni ellen­őrzése stb. De vitás, hogy va­jon az előnyök fölérnek-e a na­gyobb befektetéssel. Persze, a lévaiak esetében sincs aggodalomra ok, hiszen a hatalmas vállalat — még ha drágábban is termeli a tojást — nagy jövedelemre tesz szert. Az évi bruttó jövedelem 6 253 000 koronát tesz ki, és a 44 750 000 korona befektetés 7,1 év alatt megtérül. Lehetséges, hogy más üzemekkel való együttmű­ködéssel tovább lehet csökken­teni a termelési költséget. Ügy tervezik, hogy a lévai épülő tex­tilgyár fölösleges hőenergiáját használják fel majd fűtésre. A szintén helyben épülő baromfi­feldolgozó kombinát viszont ol­csóbbá teszi a szállítási költsé­geket. A konzervgyár hulladé­kából, valamint az elhullásból származó szárnyasokkal mellék­termelésként prémes állatokat tarthat a baromfitenyésztő vál­lalat stb. A Lévai Üzemközi Baromfite­nyésztő Vállalat csaknem egy­maga fedezi majd a járás tojás­ellátását. Ezenkívül a még meg­maradt kisebb szövetkezeti tyúkfarmról, valamint a háztáji gazdaságokból szintén jelentős mennyiségű tojás érkezik a piacra. Ügy látszik, hogy 1971­ben a lévai járásban 40 millió tojást vásárolnak föl, s ez 60 százalékkal haladja meg a Je­lenlegi mennyiséget. A lévai járásban azt sem tart­hatjuk hátránynak, hogy a ba­romfitenyésztő vállalat üzembe­helyezésével csökken a munka­lehetőség, mert az ezzel egyide­jűleg épülő baromfifeldolgozó és textilgyár a felszabadult munkaerőnek a többszörösét tudja majd alkalmazni. Egészen más a helyzet a búcsiak eseté­ben, ahol úgyszólván csak a szövetkezet biztosít munkalehe­tőséget. így tehát érthető és helyénvaló Retkes elvtárs állás­foglalása, aki nem hagyja ki­használatlanul a lehetőségeket, s ha úgy kívánja a helyzet, a hagyományos munkamódszere­ket is alkalmazza. Gazdaságaink , mindig az adott helyzetnek megfelelő leg­gazdaságosabb megoldást kere­sik. Már eddig is nagyot lendí­tettek a tojástermelésen, hisz a korábbi 100—120 darab helyett ma már 200 darabon felüli az átlagos évi tojáshozam. BENYUS JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom