Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-04 / 3. szám, csütörtök

S.Z ÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA Tanító helyett gép lesz a katedrán ? EGYRE TÖBBET HALLJUK emlegetni az oktatógépeket, a tanítási folyamat gépesítését, a programozott oktatást stb. Ml rejlik ezek mögött a túlságosan tudományosan hangzó szavak mögött? Arról lenne szó, az Iskolai munka hatékonyságinak fokozásában odáig jut ink, hogy a tanító teljesen felsslegessé válik? Közeleg talán már az az idő, amikor a tanulókkal szemben nem a fekete tábla áll majd, hanem egy elektronikus robotgép, amely kimeríthetetlen ismeretanyagával villámgyorsan megválaszol minden problémát, minden kérdést? A pillanatnyi való helyzetet Jobban megértjük, ha ezekkel a kérdésekkel egy kicsit részletesebben foglalkozunk. Először is rögtön a bevezetőben hangsúlyoznunk kell, hogy az iskolában a tanító gyakorlatilag sohasem válhat feleslegessé. Az oktatási folyamat egyik legfontosabb eleme a tanító és a diák közötti személyi, emberi kapcsolat, amit semmiféle gépesítés, a legbonyolultabb gép sem pótolhat. Az iskolában a tanító szüntelenül figyeli a tanulók viselkedését, amire reagálnia kell s az oktatási-nevelési folyamat célja irányában kell vezetnie, formálnia a diákokat. Rendkívül bonyolult és költséges lenne az a gép, amely legalább részben pótolni tudná a tanító eme tevékenységét. Ha lennének ls ilyen gépek, nehezen elképzelhető, hogy minden Iskolába, sőt minden osztályba jutna belőlük. Ezenkívül a szakemberek többsége azt az elvet vallja, hogy az érzéketlen, holt gép minden esetben csakis a tanító közreműködésével alkalmazható. Ebből is kitűnik tehát, hogy a közeljövőben a tanltógépek semmi esetre sem helyettesíthetik a tanító személyiségét. Nincs ls szándékunkban géppel helyettesíteni a tanítót. Azt akarjuk, hogy a gép segítse a tanító munkáját az iskolában, hogy a tanító törekvését hatékonyabbá, az oktatási folyamatot gyorsabbá tegye. AZ EMBERI TEVÉKENYSÉG minden szakaszán mérföldes léptekkel tért hódító gépesítés Iskolai alkalmazásának gondolata 1924-ben Amerikában vetődött fel, egy véletlen kapcsán. Dr. S. L. Pressey, az emberi képességvizsgálat céljaira egy kis gépet szerkesztett, amely egy bizonyos gombnyomásra automatikusan feljegyezte a helyes választ, amelyet a vizsgált egyén több lehetőség közül választhatott. E munka során dr. Pressey rájött, hogy ötlete kiválóan alkalmazható lenne az Iskolákban ls. Csupán annyi módosításra lett volna szükség, hogy a következő kérdés csupán abban az esetben lenne megválaszolható, ha az Illető az előző kérdésre helyes választ adott. Az első oktatógép megszerkesztése óta a fejlődés Itt is óriási utat tett meg. A fejlett szocialista és kapitalista államokban képzett szakemberek foglalkoznak az oktatógépek szerkesztésével és fejlesztésével. Napjainkban sokféle oktatógép létezik az egyszerű, olcsóbb berendezésektől kezdve a több tízezer koronába kerülő elektronikus szerkezetekig. Minden oktatógép az úgynevezett programon alapszik. A program, melyet máskülönben programozott tananyagnak is nevezünk, tulajdonképpen egy sajátos módon összeállított tananyag, amelyet az oktatógép segítségével sajátít el a tanuló. Feltehetjük a kérdést, milyen előnyökkel jár az oktatógépek segítségével folytatott tanítás? A legnagyobb előnye talán az, hogy lehetővé teszi a tanulók egyéni képességeinek érvényesítését, hogy olyan gyorsan haladjanak előre, ahogyan azt szükségleteik és képességeik megengedik. Emellett azáltal, hogy a gép a tanulót azonnal tájékoztatja feleletének helyességéről, vagy helytelenségéről, Javul az oktatás motivációja s maga a tanulás — ami igazán nem könnyű munka — érdekesebbé és vonzóbbá válik. Az egyéni munka lehetőségét és az oktatás ütemének .önálló megválasztását akkor értékeljük igazán, ha tudatosltjuk, hogy a diákok értelmi képessége, összpontosulásl tehetsége, fáradékonysága és az iskolai munka eredményeit befolyásoló további tények egy osztály keretén belül annyira eltérőek, hogy csaknem minden tanuló más, tehát a tanulásban is egyéni, saját feltételeihez alkalmazott tanulási tempóra lenne szüksége. Az osztályban, ahol egyetlen tanerő tanít, lehetetlen a tanulók minden szükségletét kielégíteni. Általában az a gyakorlat, hogy a tanító a tanulók átlagának megfelelő oktatási ütemet válassza. Csakhogy Ilyen feltételek között a kiváló tanulók unatkoznak, mivel a tanítás számukra túlságosan lassú, a gyengébb tanulók pedig nem bírják a lépést tartani, számukra ez a tanítás túlságosan gyors. AZ OKTATÓGÉPEK segítségével folytatott tanítás kiküszöböli ezt a fogyatékosságot. Az osztályban minden tanuló előtt ott áll a gépje, amelyet maga kezel, maga válassza meg a tanulás módját és ütemét, a tanító pedig egy nagy táblán ellenőrzi a tanulók munkáját s ahol szükség mutatkozik rá, ő maga beavatkozik a tanulásba. Maga az oktatógép — többnyire — akkora, mint egy kisebb szekrény, a tanuló padján helyezik el s néhány gombnyomásra működésbe lép az elektromágneses berendezés, amely a programozott tananyagot a tanuló elé tárja. A gép feljegyzi az elkövetett hibák számát, helytelen válasz esetén az előző anyagot visszaadja a tanulónak, jelzi, ha helyes a válasz stb. A tananyag programozása kétféle lehet: vonalas és szétágazó. A lineáris programnál a tananyag részekre bontott, minden részhez ellenőrző kérdések tartoznak, amelyekből egyetlenegy a helyes. Ha a tanuló helyesen felelt, továbbléphet, ha nem, vissza kell térnie, újból áttanulmányozni az anyagot és Ismét meg kell próbálkoznia a válasszal. A szétágazó programnál minden feleletnek, tehát a helytelen feleletnek is megvan a maga jelentősége. Ha a tanuló helyesen felelt, továbblép a tananyag következő részéhez. Ha azonban válasza helytelen volt, újabb anyagot kap, amely bővebben, részletesebben tárgyalja azt a tananyagot, amelyből rosszul felelt s ezzel lehetővé teszi, hogy a tudásában mutatkozó hiányokat pótolja s a helyes felelet után áttérhessen a következő tananyagra. Amint ebből is látható, az ágazatos programnál a jól felelő tanuló gyorsan halad előre. Előrehalad a hibásan felelő tanuló is, de kisebb kitérőket kell megtennie, amelyek részletesebben, érthetőbben megvilágítják előtte az anyagot. ENNYI LENNE az oktatógépek és a programozott oktatás rövid, alapvető jellemzése. Sajnos iskoláinkban az oktatógépek használata még nem általános, sőt inkább ritkaságszámba megy. Kétségkívül nagy kár ez, mert hátráltatja a legfontosabb társadalmi törekvésnek, a sokoldalúan művelt új nemzedék nevelésének megvalósítását. CZAKÖ MATYAS pszichológus KULTURÁLIS HÍREK • Anita Pallenberg a főszereplő Volker Schöndorff — a Fiatal Törless című nyugatnémet film rendezőjének — új, izgalmas, színes krimi-szatirájában. • A berlini Komische Oper műsorára tűzte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. jubileuma alkalmából Slegfried Matthus német zeneszerző új operáját, amelyet Borisz Lavrenyov Az utolsó lövés című novellája nyomán komponált. • A francia szines televízióban Michéle Morgan főszereplésével játsszák a Benjámin című filmet. Morgant 30 éves színészi pályafutása után még ma is a legsikeresebb francia színésznőnek tartják. A

feltaláló hátranézett. Mögötte az ősz asszony zajtalanul tűnt el az ajtóban. A tudósra pillantott és letette zsákját a padlóra. Arca bocsánatkérő mosolyba merevedett, keze kissé remegett és sokáig nem ls tudta kibontani a csomót. — Bepiszkítom a parkettét... — A, nem számít — szólt a tudós és udvariasan rámosolygott. — Tessék, itt van ... A feltaláló egyszerű kis szerkazetet tett a széles íróasztalra. Piros arcán verejtékcseppek Jelentek meg. — Ez az — szólt magyarázatként. — No, hát, mutassa, hogyan működik. — A tudós hangjában a gúny árnyalata csengett. — Folyton működik. Fényezett ebonitlapon két tartórúd rozsdamentes acélból. Két bronz csapágyban acéltengely, ezen egy törékeny üvegkorong. — És a hajtómű? — kérdezte a tudós egyenesen a feltaláló szeme közé nézve, most már bizalmatlanul, sőt kissé gyanakvóan. — Itt van... Világos zöld, alaktalan ásványdarab, öklömnyi kő. Elhelyezésére egy bemélyedés szolgált az ebonitlapon, az üvegkorong alatt. A feltaláló sokáig babrált, míg csak nem sikerült a követ olyan helyzetbe hoznia, hogy szilárdan álljon. Mikor végre az ásványdarab a helyőre került, az üvegkorong megrezdült és előbb lassan, majd egyre gyorsabban forogni kezdett. A tükörsima íróasztalon az enyhe légáramlattól egy papírlap odébb csúszott. — No igen ... Szóval mégis hajtómű: motor vagy mi... A korong forgása gyorsult. A csapágyak halk surrogása hallatszott. — A kő csinálja az egészet. Nincs szükség motorra ... — Ogy látszik, ez a maga köve félvezető fotoelem lehet — jegyezte meg találomra a tudós. — Aligha ... Egy pamlrl expedíción találtam, véletlenül. A tudós felemelte a fekete ebonitlapot és alája nézett. Majd megkopogtatta ujjával, mintegy vizsgálva, hogy üres-e. — A kő csinálja. Véletlenül akadtam rá... — kezdte a feltaláló. A tudós elkomorodott és megfordult a székén. — Engem ne tartson bolondnak. Nem vagyok taknyos gyerek. — De hiszen látja ... — Igen, látom. És nagyon jól tudom, hogy szamárság. Ön egy csinos kis játékszert készített Gratulálok a kézügyességéhez. Csakhogy én nem érek rá azt találgatni, hogy hová dugta el a hajtóművet. — A kő csinálja... — tiltakozott félénken a feltaláló. A tudós hevesen az ásványdarab fölé hajolt. A korong WM flr •

AmToH

} pn ijepv: 14 ^^^ A b szóvá | Miijük A pénz bosszúságot is hozhat A napokban egy olvasónk Szabó László kereste fel szerkesztőségünket. Előadta, hogy 80 éves, ágyban fekvő beteg édesapja 20 dollárt kapott karácsonyi ajándékként Amerikából. ö tehát, a fia, édesapja személyazonossági igazolványával elment a Galántai Állami Bankba, hogy ott átvegye az utalványt. Azt a választ kapta, hogy kérésének nem tehetnek eleget, mivel csak annak adhatják ki az utalványt, akinek a nevére küldték a pénzt. (Az orvosi igazolás és a HNB-ről hozott igazolás sem segített). A bankban azt tanácsolták, küldje vissza a pénzt Amerikába és utaltassa ki egy olyan rokona nevére, aki személyesen átveheti a küldeményt. Ez persze három hónap várakozást jelent. Szabó László felutazott Bratislavába, ahol édesapja személyazonossági igazolványa felmutatására minden különösebb nehézség nélkül megkapta az utalványt. Űgy véljük, olvasónk felháborodása helyénvaló. Munkahelyén egy teljes napot mulasztott, utazgatott, fölösleges költségekbe verte magát. Az a kérdése, miért nem lehetett ezt Galántán elintézni, hiszen az ls Állami Bank. Várjuk az Illetékesek válaszát. forgásától eredő légáramlat meglibbentette ősz fürtjét. — Huncut ötletl — kiáltotta örvendezve. — Hiszen ez a Faraday-korong. — Nem. Ez a korong üvegből van és itt nincs villamos energiaforrás, nincs mágnes ... A tudós hátradőlt székében. — Ide hallgasson, ez az ember — és a fal felé mutatott, melynek bemélyedésében bronz mellszobor állt —, ez az ember már kétszáz évvel ezelőtt rendeletileg tiltotta meg, hogy bárki is bármiféle örökmozgó tervével foglalkozzék, mert az Ilyesmi lehetetlen. Érti? — Igenis. De ez itt valami más. Én úgy képzelem, hogy ez a kő olyan, mint egy hajóvitorla. Felfogja ós egy irányba tereli a mindenség állandó anyagi mozgását.... — Szemléletes, de értelmetlen. — Csak nem vonja kétségbe az anyag állandó mozgását?... — Az filozófia. Ez itt pedig gépezet. — Minden gépezet a mozgások káoszából kiválasztja a rendszerezetteket... — Csakhogy ehhez energia kell. Érti, energiai — Van körülöttünk annyi energia, amennyit csak akarunk. -i- Rendben van. Akkor magyarázza meg nekem ennek a ... hm ... hajtóműnek a mozgási elvét. — Nem tudom. Egyelőre még nem tudom. A tudós összevonta a szemöldökét. — önnek fizikával kellena foglalkoznia. Meg kellene tanulnia az első és a második termodinamikai törvényt — mondta kelletlenül. — Megtanultam. Az iskolai végzettségem... — S a feltaláló lázasan kutatni kezdett kabátjának oldalzsebében. — Hagyja. Elhiszem önnek. Néhány pillanatig mind a ketten hallgattak, s a csöndben csak a forgó korong halk zümmögése hallatszott. — Szóval nem hisz ebben ... ebben a gépezetben? — Nem hiszek benne — jelentette ki a tudós határozottan, ős megnyomta a csengő gombját. Az ősz titkárnő belépett és iratokat tett a tudós elé. A feltaláló bemutatta szerkezetét egy gyári tervezőirodában és ott arról kezdték faggatni, hogy hol sikerült ilyen finom kis csapágyakat beszereznie, meg hogyan fúrt lyukat az üvegkorongba. Aztán bemutatta egy kultúrházban, de az egész terem már türelmetlenül várta a színjátszókat. Átkozta magát, hogy a korongra nem ragasztott papírsávokat, akár messziről ls láthatták volna a forgását. A vékony üvegkorong forgását tátott szájjal bámulták meg egy nagy délvidéki piactéren, este pedig a cirkuszban lépett fel vele ... Egy mezei dülőútnál, melyet dalként szegélyzett kétoldalt a tömör, érett rozs, sofőrök nézték a gépezetet. Lent állt, a földön, s az üvegkorong hol gyorsabban, hol meg lassabban forgott, mintha egy ismeretlen erő árapályának engedelmeskednék. A sofőrök olcsó cigarettákat szívtak és hallgattak, csak néha súgtak össze. Egyikük megkérte a feltalálót, adja el neki ezt a rejtélyes kődarabot. A gépezet egy falusi kút szélén állt, asszonyságok, kezükben üres vedrekkel, nézték fáradhatatlan forgását, suttyó gyerekek pedig azon mesterkedtek, hogy ujjukkal megérinthessék a zümmögő kereket... Utoljára késő ősszel látták a feltalálót, egy nagy, szőke folyam partján. Az alacsonyan szálló, bozontos felhők szinta súrolták a vasúti híd oszlopait, s a hídon éppen egy tehervonat dübörgött keresztül. Nyugtalan szél kószált a sás között, a korong pedig, a vékony, törékeny, fáradhatatlan üvegkorong csak egyre zümmögte titokzatos énekét. Ki volt ez a feltaláló? Komédiás? Szélhámos? Vagy az emberiség benne valami újat, valami felbecsülhetetlen értéket veszített el? Nos, akkor is, mint mindig, csak rövid időre ... Fordította: RADÚ GYÖRGY TOLLFOSZT AS (Bakonyi felvétele) I. 4.