Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-19 / 18. szám, péntek

H árom esztendeje is így télvíz ide­jén érkeztem Párkányba. Valahol az állomás környékén megszólí­tottam egy vastagbajszú magyart: — Hol épül a papírgyár? Az tétovái mozdulattal a Duna felé mu­tatott, és — mintha saját szavaiban is csak félig-meddig hinne — így vála­szolt: — Valahol ott épül, ha épül . .. Pedig akkor már tucatnyi gépóriás markolt bele a párkányi földbe, hogy megfelelő alapokra kerüljön a papír­gyár. Akkor már több kilométernyi cső — a leendő üzem ütőerei — feküdt a földben. Csakhogy akkor a gyárak mindenko­ri jelképe — a gyárkémény — még sehol se volt. Vagy legfeljebb csak az alapjait rakták. Egy évvel később már a szimbólum is készen állt és ha a mokány magyarral történetesen újra találkozom, az egy évvel ezelőtti kérdésre már más vá­laszt kapok. Talán ilyet: — A gyár? Hát nem látja . .. ? Persze, a leglényegesebb nem az, hogy a kéményt jó időben Kéménden, Komáromban és Helembán is látják. A fizikai értelemben vett „látás" ez­úttal ötödrendű tényező. A vándormadarak A Párkány környéki ember — vándor­madár. Ostraván és Handlován, az észak-csehországi iparvidéken és a kö­zép-szlovákiai alumíniumkohóknál egy­aránt találkozhat velük az ember. Dol­gos nép, mely eddig nem tudott mit kezdeni a két kezével. Mert sok volt a kéz, és kevés a munka. — Pedig tennivaló, az lenne itt elég — mondotta valami öt éve Bánszky Zol­tán, a párkányiak SZNT-beli képvise­lője. Az iparosításra gondolt. Arra, hogy a városban és környékén egyetlen árva üzem, — a gyárnak csak nagy adag jóindulattal nevezhető — keményítő­gyár dolgozgat, amelyben mindössze 64 kéz kap munkát. Most, hogy az üzem egyik egysége néhány nap múlva már megkezdi a ter­melést, azt kérdeztem Vladimír Bendik mérnöktől, az igazgatótól. — Ki örül a gyárnak legjobban? — Az ingázók. Akik közül már csak egyre kevesebben „ingáznak". Az egy­kori vándormadarak. Tévedett az igazgató. Később a vá­rosban egy kéméndi menyecskét ls megkérdeztem: — A papírgyár... — mondtam. — Ki örül annak leginkább? A fiatalasszony titokzatosan elmoso­lyodott. így csak az újdonsült me­nyecskék tudnak mosolyogni, akik még éppen hogy csak megismerkedtek a há­zasélet örömeivel. — Hát nem tudja? Ez aztán a nehéz kérdés! A vándormadarak feleségei. Le­génykorában az én uram is vándor­madár volt öt évig. Kőműves Ostraván. Aztán nemrég itt kapott munkát, és megnősült. Persze, az élet akkor se áll meg, ha a férjeknek — vagy a férjnek valók­nak — három-négyszáz kilométerre kell munkába járniok. Családalapításra ak­kor is sor került végül, ha a férj Ostra­ván kőszenet fejtett, az asszony pedig tegyük fel Ipolykeszin dolgozott a szö­vetkezetben. Balladai hangulat uralkodott így nap mint nap a párkányi vasútállomáson. Persza, ezek modernkori balladák és attribútumai is a modern kor termékei: Vulkánfíber-bőrönd, egy-két hétre való fehérnemű a bőröndben, rendszeresen, egy-két hetenként megismétlődő uta­zás, otthontalanság és az ideiglenesség érzéss. így aztán a balladák kicsúcsosodása — a tragikus elem — is iipikusan XX. századi Ízt kapott. Egy a sok közül A neve: Molnár László. Életkora: 30 esztendő. A három évtized csaknem egyharmadát idegenben töltötte, ö is vándormadár volt. Most hazatért. Amikor évekkel ezelőtt belőle is ingá­zó munkás lett, nem is sejtette és még kevésbé remélte, hogy egyszer még majd itthon is dolgozhat. A párkányi gyárkémény — Ostraváig látszik 9 Nagy­üzem — 2,5 milliárdért 0 Májusban már teljes gőz­zel £ Export kiállítások — Itthon nem volt munka, így elin­dultam a nagyvilágba. Véletlenül éppen a štétyi papírgyárban kötöttem ki. Előbb mint segédmunkás dolgoztam, de később beiratkoztam a papíripari tech­nikum esti tagozatára. Le is érettsé­giztem. Zsebben tehát a diplomája és — ami­lyen beavatottan, szakértelemmel be­szél az új üzemről — azt is elárulja, hogy az iskolában és munka közben nem papírízü tudást szerzett. Emberek­ről, emberi sorsokról, gépekről és az építkezésről beszél. És álmairól. Sze­rinte a papírgyár csak egy később meg­születendő vegyipari kombinátnak a magva. Ez azonban már kicsírázott, szárba szökkent, sőt már be is érett az első termés. — A termelés megindítása már csak napok kérdése ... Valóban, a jó százötven méter hosszú csarnokban a két hengersor már mun­kára készen áll. Az energiatermelő részleg is elkészült, a gyár gépeit már „melegítik". — Kissé az újságkészítő rotációs gépre hasonlít — mutatok a beindítás előtt álló hengersorra. — Csakhogy itt több a henger. Az előkészítő részlegből idepumpált híg papírmassza 64 hengeren halad keresz­tül. Az elsőnél a pép még 98,5 százalék vizet tartalmaz, de a hengersort már használható, egészen száraz karton­papír hagyja el. Óriási vízmennyiségre van szüksé­gük. Szerencsére a tőszomszédságban van a Duna, amelynek medrében — évi átlagban — másodpercenként 2500 köb­méter víz folyik le. Ebből a gyár első szakaszban épülő része másodpercen­ként egy köbméternyit fogyaszt. Nyersanyag-gazdálkodás Sokan felteszik a kérdést: miért ép­pen kartonpapírgyár épült Párkány­ban? Miért nem valamilyen „finomabb" terméket gyárt majd az üzem? Elsősorban mert itt, a Duna mentén a nagy kiterjedésű lomberdők karton­papírnak való nyersanyagot adnak. Másrészt az ország gazdaságának szük­sége van erre a termékekre. Főleg a kereskedelemnek, mert a csomagolás­technika fejlesztésében van még pótol­nivaló elég. — Hadd mondjak el egy igaz történe­tet — mondotta Bendik mérnök, a gyár­igazgató. — A közelmúltban történt, hogy dán üzletemberek fejüket csó­válva így szóltak hozzánk: „Gazdag or­szág az önök hazája..." Előbb nem tudtuk mire vélni a dolgot. Csak akkor tudtuk meg, hogy mire gondoltak, amikor elmesélték, hogy a nálunk cso­magolóanyagként használt fából Dá­niában a bútorgyárak elsőrangú bútort készítenek. — A jövőben ... ? — A gyár üzembe helyezése után — különösen majd a II. fokozat elkészül­tével — teljesen hazai termékekből fe­dezzük a csomagolópapír-szükségletet. Ily módon feleslegessé válik a jó minő­ségű fa pocsékolása. A gyár építésével lehat voltaképpen a faipar nyersanyag­mérlegét is jelentősen megjavítják. Korszerű gyárat építenek A épülő üzemet járva akaratlanul is arra gondolok: vajon hogyan dolgozik majd itt a környék népe? Nehéz lesz-e a munkája? — Az üzembe helyezés után itt ne­héz fizikai munkát már senki se végez — mondotta Molnár László. És a csar­nok egyik végét uraló „fecskefészekre" mutatott. így hívják a hengersorok le­endő vezérlő termét, ahol voltaképpen a gyár elektromos agya összpontosul. A szeralés már a végéhez közeledik, de itt-ott még szereletlen kábelrengetegbe ütközik az ember. — Mi lesz a vezérlőterem fő funk­ciója? — Mindannak ellenőrzése, ami lent, a hengersorokon történik. Ez legalább kéttucatnyi feladatot foglal magába, — szól Molnár László. — Olyan ez, mint a hajó parancsnoki hídja. A csarnokban kis időre felbúg egy­egy villanymotor és felcsörren néha egy-egy szerszám. Kint az égbe nyúló kémény már bodor füstöt ereget. Ez a kémény igen messze látszik: Ostraváig, Mostig, Nyugat-Csehországig. Melegét mindenütt érzik, ahol csak Párkány környéki ember dolgozik. TÓTH MIHÁLY N ^ W Q) O ™ 2 C o Š* 5 03 C w o o. B M N ti K vffl 2 E, ~ 00 p. M « t 1 1 1 I liilim I ' K.á! í i JT k-h- • . , .m * H* i*.. <•• ! ••-•fi rrVA ^-y-^njM* Szerkessze vei Nincs szándékunkban ' sem lezárása. Kérdéseinl nők, — értelmiségiek és r százával küldték be vál< Gyula (Szolnicska) leve kezdve rendszeresen elől a 14 éves Véber Rózsika is A levelekből az őszinte ható: „Kötelességemnek t vételeimmel segítsem mun bizonyság olvasóinknak la j Pálinkás István, perbei a legjobb ötletekért beígé hogy olvasóink nem e jut< Ezt a levelek hangneme, lenne a legjobbak kiváló; kisorsoljuk és a nyertesek teki számában közöljük. Mai számunkban ismer nyeit és szerkesztőségünk 1 Ifjúsági rovat A lap hasábjain nem fogla koznak eleget az ifjúság prol lámáival. Sok bírálat éri a m fiatalokat, de számtalanszc megtörténik, hogy alapfalam és minden ok nélkül ítélik • őket. Be kell látni, hogy az 1 júságnak is megvannak a nu ga problémái. Erről szeretni majd többet olvasni az Oj Szí ban. Mázsár I, ászl Feketenyék Nagyon szeretném, ha a lap hi sábjain foglalkoznának a fiatalo erkölcsi nevelésével. Kiss Mikiéi Kaposkelecsén A fiatalok sorsát gyakra: ban felvetném. E téren ak£ probléma, van miről írni: e köles, házasság, lakás s ne utolsósorban munkalehetősé Ilkó László, Leles Az ifjúsági rovat az iskolán k viili fiatalság problémáival fogla kozhatna. így mód nyílna arr. hogy a falusi és városi fiatalok ki rébőt újabb levelezók kerülnéne ki. Nagy József, Párkán Állandó rovatot vezetnék 1 „Jótanács fiataloknak" címe Az utóbbi években sok fiat házasság bomlik fel. És tiár gyermek apa nélkül nevelked fel... Az újságban felvete példák is segíthetnék a háza sági problémák megoldását. Tóth Béla, P o z b Nagyon örülnék, ha bevezetné az ifjúsági rovatot. Juhász 1, a » z 1 Garamköves kis üzlet kéménye korcs A szürke égre, de ablakairól vadtak le az ezüstösen Ilyenkor reggel nagy a f tej kell oz asztalra, liszt, só, cuki tött dolog ebédre valónak. — Igyekezzünk, kérem, csak a k( tom ki, azonnal, jön oz ellenőr, I mondta sürgető hangoskodással c öt körüli, pirospozsgás arcú asszi bánat vert szomorkássá. Fehér k vakító fehérségéből. Kezét pirosra Jaj, Istenem, az ellenőri Vojoi Csak az a szemüveges ne jöjjön, kor mindennek vége! Kellett neken jemmel, hogy is gondolhattam rá mettem magam... — Igyekezzünk, kérem!... Mit | Két üveggel? Csak eggyel!... Elfc nyerünk, már csak barna van, m tehet róla, hogy kissé száraz? Ily átvennem. Melegítse fel a sütőbei Igyekezzünk! Akkor jelent meg az ellenőr az ges. Megnagyított szemében szig zelíthetetlenség. Szája sarkában is nyegető barázda mélyül. Ennek az szive, vasból a lelke. Ez nem is ei ragrafus, maga a megtestesült pon dat. Pedig neki is van felesége, lünk is ünnep volt a karácsony, i dégek, talán éppen Zalából, akár< Máris rendelkezik: bezárni! Keze Istenem: kezdődjék a leltározó; szívódni, levegővé változni, s bele mindenségbe, vagy a föld alá sü ségbe. Könny csillogott az asszonyka s — Mi az, mi történt? Segítségül hívta a hazugságot. dületlenül, csak így lehet megkerü

Next

/
Oldalképek
Tartalom