Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-16 / 15. szám, kedd

LJj korszak a könyvkiadásban Néhány év óta olyan, világszerte hódító jelenségnek lehetünk tanúi, amely alapjaiban változtatja meg a könyvkiadást, a könyvfogyasztást és következésképp az irodalmi műveltség terjedését. Ez a jelenség az úgynevezett zsebkiadványok divatja. (Magyarországon az Olcsó Könyvtár meg újabban az Európa Zsebkönyvek sorozat valósít meg ilyesmit — teljes sikerrel.) Az olvasó fillérekért és viszonylag ízléses, könnyen kezelhető formában juthat hozzá művekhez, amelyeknek iái megvásárlása vagy kikölcsönzése régebben komoly ügy volt. Nem kevesebbről van itten szó, mint a kultúra és az ember viszonyának a lényegi módosulásáról. Hiszen minél távolabbra tekintünk vissza a múltba, a kultúrát annál inkább szent és titokzatos köd veszi körül; csak kiváltságosok művelhették és élvezhették; a néphez, a „közönséghez" csupán az hullott le belőle, ami már eleve „közönségessé" lényegült belőle. Felvilágosult szellemek már a múlt században is egyre sűrűbben követelték és jósolták a kultúra demokratizálódását; igazán azonban csak napjainkban következett be a teljes gátszakadás — nyilvánvalóan leginkább a szociális forradalmak, főként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására. Most kezdődött meg világszerte a kultúra tabu-mivoltának végleges felszámolása és párttalan lehetőségeinek spontán áradása. Ennek a szemünk láttára

1 megindult történelmi folyamatnak egyik fő tünete a zsebkiadványok divatja. Ahogyan a rádió meg a televízió szobánkba hozza a világirodalom vagy a zeneművészet remekeit, s csak egy gombnyomáson múlik, hogy papucsban és piísamában csodáljuk az emberi szellem legszebb termékeit, ugyanígy a munkába siető ember reggel az újságjával és cigarettájával együtt veheti meg Montaigne esszáit, Goethe költeményeit vagy Tolsztoj regényeit ... Akadnak száplelkek, akik épp ettől az elprofanizálódástól féltik a kultúrát. Szerintük papucsban és pizsamában nem lehet zenét élvezni: ünneplő ruha és ünneplő szellem kell hozzá. S hasonlóképp — ugyancsak szerintük — a világirodalom (és a nemzeti irodalmak) legszebb alkotásait szintén nem lehet elmélyülten olvasni zsebredugható könyvben, villamoson vagy két műszak közti szünetben. Ehhez — még mindig szerintük — kellő áhítatra és felajzott lélekre van szükség. Természetesen van is mindebben valami. Hiszen, ami figyelő szemünk előtt végbemegy, nem kevesebb, mint a kultúra megszentségtelenítése vagy pontosabban: az egykor oly érinthetetlen szentségnimbusz szétfoszlatása. Kétségtelen ugyanis, hogy aki életében először s ekkor is televízióban látja a Hamletet, más élményt szerez, mint aki a színház sajátos légkörében jut hozzá; ámde korántsem biztos, hogv a televízió adta élmény — ha más is — kevésbé megrázó, mint a másik. Főként pedig — s ez itt a legfontosabb — a valóság minduntalan ellentmond a kultúra sajátosságát védő finnyáskodóknak. A zsebkiadványok olyan valószínűtlenül magas példányszámban terjesztik a legjobb Irodalmat, hogy ha e rengeteg könyvnek csak kis töredéke hull jó talajra, fogékony lélekbe, akkor is több új olvasót szerez, mint a hagyományos kiadványok évtizedek óta. Hivatalos kimutatásban olvasom, hogy a francia Idées (Eszmék) zsebkönyv-sorozatban a nehéznek tartott filozófiai művek ls több százezres példányban jelentek meg. Például Albert Camus egyik könyve, a Szizifosz mitosza, 230 000 példányban, Jean-Paul Sartre esszéje, Elmélkedés a zsidó kérdésről, 200 000 példányban stb. — Másrészt egy ugyancsak hivatalosan, sőt tudományos elvek szerint végzett közvélemény-kutatás arról tájékoztat, hogy a rádió és a televízió éppúgy nem vonja el az embereket az olvasástól, miként a mozi sem jelent ártalmas konkurrenciát a színháznak. Ellenkezőleg: az említett közvéleménykutatási felmérés szerint a megkérdezettek jelentős százaléka épp azért olvas, mivel a rádió vagy a televízió ráirányította figyelmét egy-egy jelenségre vagy könyvre. S végül van még egy, korántsem másodlagos oka a kulturálódás s így a könyvvásárlás rendkívüli megnövekedésének. Ez a közép- és főiskolák tanulói létszámának világszerte végbemenő ugrásszerű emelkedése. Fantasztikus adatot olvastam minap egy hivatalos francia nyilatkozatban. A párizsi egyetem (a Sorbonne) egyetlen fakultásának, a filozófiai-irodalmi fakultásnak, amely pedig érthetően kevésbé népes, mint például a természettudományi kar, a múlt év — 1967 — őszén ötvenkét ezer beiratkozott hallgatója volt. ötvenkét ezer fiatal ember: egy közepes nagyságú város egész lakosságai Hol van ez már attól a szinte idilli állapottól, amidőn magam is ott kuporogtam a Sorbonne dohos előadótermeiben. Tavaly, kint jártomkor, tanár-kollégák elmondták, hogy hangszórók meg televíziós készülékek sugározzák az előadásokat a folyosókon meg az udvaron szorongóknak. Biztos, hogy az ilyen oktatás kevésbé bennsőséges és kevésbé eredményes, mint az, amelynek során a tanár csak kis csoporttal foglalkozik. Mindegy, bárhogy van is, kétségtelen, hogy ez a hatalmas tömeg így vagy úgy művelődni akar. Ez a körülmény pedig nem kis mértékben indokolja a könyvkiadás szervezeti átalakulását. E téren is túlzás nélkül beszélhetünk forradalmi változásról, hiszen épp a zsebkiadványok elterjedése folytán a könyv és az olvasó viszonya lényegesebben módosult, mint bármikor a Gutenberg óta eltelt fél évezred folyamán ... DOBOSSY LÄSZLĎ J2lan::t a kassai Nemzeti Színházban a közelmúltban bemutatott Síruecok estje című darabból. Az előtérben: E. Volková és J. Hodorovsky. (M. Litavská felv.) Merre tart a gépkocsigyártás? Az autószalonokról szóló legutóbbi beszámolókból kitűnik, hogy túlságosan nagy vállalkozás lenne évről évre korszakalkotó újdonságokkal elkápráztatni a közönséget. Gazdag ugyan a választék, mégis mértéktartással rendezik meg az autókiállításokat, legyen az Párizsban, Genfben, Torinóban vagy az Egyesült Államok valamelyik vásárvárosában. A hagyományokhoz híven a legtöbbet a karosszériagyártás nagymesterei nyújtják, akik a velük szemben támasztott Igényeknek megfelelően sokkal többet adnak a szépen formatervezett, csillogó burkolatnál: a karosszériagyártásban — az esztétikai törekvéseken túl — az ipari formatervezés összes műszaki követelményei is érvényesülnek, így a többi között a külső és belső biztonság, a belső kiképzés szempontjai, amelyek a kocsi egész felépítését befolyásolják. A gyártó cégek természetesen nem fukarkodnak ötletekkel, tudással, ügyességgel, elvégre ettől függ nemcsak létük, hanem a nemzetközi mezőnyben való érvényesülésük is. Az áramvonal újabb térhódítása Különösen Olaszországban ismét a cseppformát kővető áramvonalra törekednek. Ezt bizonyítja — egyebek között — a Frankfurtban és Párizsban bemutatott „áramvonalas" speBeválik-e az elektromos autó? Sokan az elektromos autókat tartják a jövő jármüveinek. Újra feltűnnek a már-már elfelejtett elektromos járművek különböző rendeltetésű és rangú változatai. Elterjedésüket számos, ésszerű indok magyarázza. Az egészségre ártalmas zaj és füst elleni védekezés gondja a világvárosokban egyenes arányban növekszik a motori- zálás előretörésével. Ugyanakkor a nagyvárosok forgalmi problémáinak megoldása is egyre bonyolultabb kérdéseket vet fel. Az eszményi városi közlekedési eszköz egy valóban kis térszükségletű, kétszemélyes, maximálisan 60 km/óra sebességgel haladó zajtalan autó lenne — ilyen sok szakember nézete. Ez a jármű mozgása közben valóban csak annyi helyet foglalna el az amúgy is roppant zsúfolt nagyvárosi utcákból, ami a két személy A detroiti autógyár (USA) egyik kísérleti kocsija. A General Motors Monza SS cég fejlesztette kl. Kocsiszekrénye üveglaminátból készült, az elülső szélvédő félkör alakú. A Corvair-tipusü farmotort négy porlasztóval és újszerű kipufogó-rendszerrel szerelték fel. ciálkupé továbbfejlesztése. A Pininfarina vállalat új változatának alapja a BMC 1800 futóműve, felöltöztetve Pininfarina legújabb karosszéria-mesterművével. A gyártásra kész prototípus azonban nemcsak a cseppformát követő áramvonal divatjának megújítását célozza, amellett, hogy az áramvonal gyakori hibáját, néha sutaságát, esetlenségét sikerült kiküszöbölni. Ez a karosszéria kényelmes, bár nem luxuskivitelü négyüléses belsőt takar — sok ötlettel és ízléssel berendezve. A kocsi egyéb tekintetben is szemlélteti az autógyártók törekvéseit. A felépítményének be nem üvegezett részeire szerelt zsalukon az utasok kényelmesen kinézhetnek anélkül, hogy őket látni lehetne. A külső ajtókilincseket süllyesztették, a belsőket pedig párnázattal vették körül. A műszerfalat félkör alakban az utasoktól és a vezetőtől meglehetős távolságban helyezték el, s a ház, amelyben a műszerek foglalnak helyet, függőleges irányban elforgatható. Ezzel a megoldással kiküszöbölhető mindenfajta tükröződés. Az összes kapcsolót a kormánykerék körül csoportosították, s az autóduda működésbe jön, ha csak a kormánykerék küllőjére helyezett egy ujjal vagy kéz felületével megérintik: a kapcsolatot az emberi bőr vezetőképessége teremti meg. A berende/ést a többi között hőmérsékletszabályozós belső szellőzés és az elülső ülések villanymotoros állíthatósága egészíti ki. A Fiat-cég — a konzervatív vonalat követve — a hagyományos megoldásokhoz ragaszkodik, és egyelőre elveti a Wankel-motor alkalmazását, s nem sok reményt fűz a villanymotorokhoz sem. utaztatásához elengedhetetlenül kell. Nem csapna zajt és — ami ugyancsak nem lényegtelen — nem szennyezné mérges kipufogó gázaival a levegőt. Milyen a helyzet az ilyen autók fejlesztése terén? Az 1966. évi Genfi Autószalonon első ízben bemutatott Urbanina, az elektromos személyautók egyik legkezdetlegesebb típusának motorteljesítményét az elmúlt évben 1000, Illetőleg 2000 W-ra emelték, hatótávolsága ennek megfelelően 84, illetőleg 145 km, a telepek kapacitása 429, illetőleg 572 ampéróra. A háromféle utazási sebességnek Az olaszországi Alfa Romeo autógyár új versenyautót készített, amely különösen áramvonalas megoldásával hívja fel magára a figyelmet. Az 199S köbcentiméteres nyolchengeres motor 9000 fordulatszámnál 250 lóerő teljesítményt nyújt. három különféle feszültségfokozat felel meg. A római Giannini és a torinói Moretti cég a Fiat-500-at vették aiapul elektromos autójukhoz. A 3 LE-s motorteljesítményt szolgáló telepek kapacitása 160 ampéróra 48 V feszültség mellett, vagy 250 ampéróra 72 voltnál. A telepeket részben a csomagtartóban, részben a kocsi belsejében helyezték el. E kocsik legnagyobb sebessége óránként 50—55 km, hatótávolsága eléri a 100 kilométert. Angliában az utóbbi időben a Scamp, vagyis a gézengúz elnevezésű elektromos autó keltett feltűnést. Ez ugyan 65 kilométeres sebességre képes, ámde egyszeri feltöltéssel csak 25—30 kilométer utat járhat be, ezzel szemben az amerikai Rowan Controler Company és az olasz Ghia karosszériagyártó cég együttműködésének eredményeképpen megszületett a „Rowan" elektromos autó, amelyet e típus sztárjának tartanak. A Rowan hátsó kerekeit két, egyenként 9 lóerős villamos motor hajtja. A szerkezet érdekessége a rekuperációs kapcsolás, amely lehetővé teszi, hogy a motor dinamóként működjék, és ezzel a telepek ismét feltöltődjenek. Erre akkor kerül sor, amikor a járművet lefékezik, vagy az lejtőn lefelé halad. Az utazási sebesség 65—70 km/óra. A rekuperációs kapcsolással hatótávolságát 320 km-re sikerült növelni. Nagy előrehaladás ez a villamos autók fejlődésében, a közeljövőben mégsem jósolnak nekik nagy fellendülést. Főleg azért, mert nincs kilátás arra, hogy a túlságosan nagyméretű, lassan feltölthető és súlyos ólom-akkumulátort hasonló árban mással tudják pótolni. New York államban a közlekedés biztonságáról gondoskodó hivatal bemutatott egy autómodellt, amelyen be akarták bizonyítani, hogy a biztonságos gépkocsik nemcsak vonzók,' hanem olcsók és üzembiztosak is lehetnek. A Faireliild cég által megépített autó négykerí.k meghajtású, elülső Ütközője hidraulikus iizemű, amely gyors hajtás esetén önműködően kitolódik. A tetőre szerelt periszkóp fényjeleket is sugározhat, emellett javítja a hátrapillantást. Az autóban utazók akkor sem szenvednek sérülést, ha a kocsi 110 kilométeres sebességnél felborul.