Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-13 / 12. szám, szombat

A VILÁGIRODALOM CSILLAGA ooDDooDonao Él f 1 ••••••••••• TOZ VAN, BABAMI Miloš Formán neve jól Is­mert nemcsak hazánk határain belül, de még a tengeren tűi is, hiszen az Egy szöszi szerelmei című alkotása — amely itthon oly sok vitára adott okot — Eu­rópa-szerte és Amerikában is emlékezetes sikert aratott, te­gyük hozzá, megérdemelten. S most új filmmel Jelentkezik Formám, a csehszlovák csoda — ahogy a hazai filmgyártást kül­földön emlegetik — kiemelke­dő egyénisége. Az új mű címe Tűz van, babáml A Formán, Pa­pouäek, Passer és Ondŕlček né­gyes remekül összehangolt együttműködéséből született és finom árnyalatokban magán vi­seli mind a négy tehetséges szerző kezevonását. Formán üj filmje a ma egy­szerű emberének jellemét ve­szi nagyító alá. Egy falusi tüz­oltóbál keretén belül megrázó TITKOS BEMUTATÓ Martin FriC legújabb filmjé­ben egyetlen célt tűzött maga eló: a nézők szórakoztatását. Amire vállalkozott, azt siker­rel végbe is viszi, méghozzá művészi színvonalon. A Titkos bemutatók a bűnügyi komédia műfajába tartozik s a végefelé groteszkbe fajul. Kár lenne eb­ben a filmben eszmei vagy er­kölcsi igazságokat keresni. Az nincs benne. De egy csomó szellemes helyzet, rutinos pár­beszéd, ötletes rendezés és Iga­zán jó színészek együtt élveze­tes szórakozást nyújtanak. A történet középpontjában szokatlan kettős áll: Vladimír Hudec, a rendkívüli fantáziával megáldott kriml-fró és Franti­šek Jech az amerikai gengszte­rek között kiképzett betörő, akinek vállalkozó szelleméhez éppen a képzelőerő hiányzik. Utóbbi gyakorlati tudását és BEFAGYOTT VILLÁMOK Veiczi János magyar filmren­dező az NDK legújabb filmjé­nek rendezője, amely a német rakétakutatást mutatja be a történelmi tények alapján. A filmben eredeti dokumen­tumfelvételek elevenítik fel a náci katonai kutatás történetét és körülményeit. A történelmi tények ábrázolása mellett a rendező arra törekedett, hogy a cselekmény szálait egy izgal­mas kalandfilm követelményei szerint bonyolítsa, s olyan mü­vet nyújtson át a közönségnek, amely a nézőtéren feszültsé­get, érdeklődést vált ki. Werner vön Braun, a gazdag rakétabáró és munkatársa, dr. Grünwald a történet két köz­ponti alakja. Előbbi fenntartás nélkül szolgálta Hitler érde­DDODOOODODD I M í X aűQOQOODOQQ leleplezések tanúja lesz a néző. Míg előző filmjeiben jelentős szerepet játszott a nemzedékek közötti viszony problémája, most csaknem kegyetlen szatí­rával egyetlen nemzedék lelep­lezésére vállalkozott. A felnőt­tek megkövesedett, konformis­ta világát állítja a nézők elé a maga teljes meztelenségében. Hősei tragikusan komikusak és kínosan nevetségesek, kicsinyes gondjaikkal, önáitatásukkal, képmutatásukkal. A filmben nem színészek sze­repelnek, de a rendező sok ér­zéssel és nagy megértéssel ki­váló teljesítményre vezette a szereplőket, legalább is az eredmény, a remek alakítások erről tanúskodnak. A színek al­kalmazásával még hatásosab­ban kidomborodik a rendezői szándék s ezzel emelkedik en­nek az élettel teli, igaz 1 han­gon valló filmnek az értéke. felkészültségét, szervezési ké­pességét össze kell kapcsolni Hudec gazdagon gyümölcsöztet­hető ötleteivel és biztos a já­ték, a rendőrség egy Ilyen ket­tőssel szemben tehetetlen lesz. Persze, sok meggyőző munkájá­ba és ügyeskedésébe kerül Jechnek, amíg Hudecet ráveszi az együttműködésre. Nem is ő, inkább az a tény viszi rá, hogy senki sem hiszi el kigondolt történeteinek realizálhatóságát. Végülis vállalja a betörő banda Irányítását, hogy megmutas­sa... Hudecet, az írót Jifí Sovák, a feleségét a bájos Jifina Bohda­lová alakítja. Csak sajnálhat­juk, hogy a szövegkönyv nem adott elég alkalmat sokoldalú tehetségének megcsillogtatásá­ra. A betörő főnököt Cestmír Rada személyesíti meg, legkö­zelebbi munkatársa Vladimír Menštk. keit, és a háború végeztével az öccse által közvetített előrekö­tött megállapodás alapján azon­nal átmegy az amerikaiakhoz, hogy ott folytassa a kutatást. Ám ezek a rakéták már az atombomba szállítására szol­gálnak. Grünwald a háború el­lensége, a foglyok és szabotá­lók segítője, akinek vágya, hogy részt vehessen az űrkutatást szolgáló rakéták kísérleteiben. Elete több ízben is veszélybe kerül, csupán az menti meg, hogy tudására még von Braun­nak is szüksége van. Az izgalmas, érdekes film egyben emléket állít a huma­nista szolidaritásnak, az antifa­siszta ellenállási mozgalomnak, kidomborítva a tudósok felelős­ségét kutatási eredményeik fel­használásáért. — S. K. A SZLOVÁK NEM- a ZETÍ MÜZEUM nagy- II szabású kiállítása em- fj berközelbe hozza szá­munkra Tolsztoj egész életének és munkás­ságának látóhatárát, s művé­szetének jelentőségét. A több­ezer tárgyi emlékből és kora­beli orosz képzőművészeti al­kotásokból, s dokumentumokból álló sokrétű anyag a moszkvai Tolsztoj Múzeumból, a Jaszna­ja Poljana-i Tolsztoj Házból 6s magángyűjteményekből szárma­zik. Ezek alapján születésétől haláláig nyomon követhetjük „a legegyetemesebb, mindenki számára megközelíthető író éle­tét, akinek müvében benne van az egész világ" (Szerb Antal). Jasznaja Poljana képe plasz­tikusan rajzolódik ki előttünk, a kis falvak alázatos, zsúpfö­delű parasztkunyhói, a szántó­földek, az erdők és fölöttük a főúri kastély, amelyben Lev Nyikolajevics 140 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. A korán elárvult fiatal gróf rokonaihoz kerül Kazanyba, s az ottani egyetemen jogot és keleti nyel­veket hallgat. Tanulmányait ab­bahagyja, megértve a kor leg­égetőbb problémáját: a földkér­dést és a birtokosok és a mu­zsikok között feszülő óriási el­lentéteket. Jasznaja Poljanában a maga emberséges elképzelé­sei szerint akar gazdálkodni. — A kiállított tárgyak, íróasz­talának felszerelése, órája, ru­hái, vadászfegyverei egy letűnt világot tárnak föl. A Filipov festette arcmás megmutatja az érzékeny ifjút, akit sért az elő­kelő körök lelki üressége, rom­lottsága, aki eltökéli, hogy 5 más és különb lesz. Parasztjai tanítója akar lenni, de értetlen­séggel találkozik. Csalódottan, önként jelentkezik a kaukázusi háborúba. A zord hegyóriások és az ütközetek között szerzi élményeit a későbbi híres Kau­kázusi mesékhez. És megszólal a pacifista Tolsztoj, aki elítéli a gyilkos háborúkat. Ki is lép a hadseregből és az irodalom felé fordul. Péterváron ismer­kedik meg Turgenyevvel, Nyek­raszovval és Csernisevszkijjal, s kikristályosodik az irodalom küldetéséről való felfogása. AZ ELADOTT MENYASSZONY új szinrevitelét a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház ere­detileg „exportra" szánta. Sme­tana örökéletű és legismertebb szerzeménye a januárra terve­zett olaszországi müvészkörút során került volna bemutatásra. A szlnpadraalkalmazás előké­szítésének időszakában az ope­ra vezetősége az olasz rende­zőség részéről megszegett pénz­ügyi szerződés miatt a terve­zett körútról kénytelen volt le­mondani. Az újonnan betanult Eladott menyasszony ilyen kö­rülmények között kerül a hazai közönség elé. Az Eladott menyasszony új inszcenálása egészében véve üde, rokonszenves. Az évek hosszú során számtalanszor előadott mű folyamán felgyü­lemlett bizonyos fáradtságot az együttesnek sikerült leküzde­nie, és a bemutatón Smetana zseniális operáját élénk ütem­ben, valódi lendülettel és kedvvel adta elő. Máskülönben az újonnan betanult darabon lényegében nincs semmi új. Mindössze Gábor takarékosko­lftöl-ben Oroszországban fel­szabadítják a jobbágyokat. Tol­sztoj békebíróí tisztséget vállat s magára haragítja a környék birtokosait, mert a parasztokat segíti, akiknek nyomorúságos sorsát jól ismeri. Iskolát léte­sít {asznaja Poljanán. Ábécés könyvet ír, és pedagógiai újsá­got ad ki. — Majd megnősül. Az irodalomnak élő Tolsztoj dolgozószobáját Rjepln ecsetje Örökítette meg. S látjuk azt • tollat is, mellyel papírra vetet­te mesteri novelláit, halhatat­lan regényeit. Üvegszekrények­ben kéziratai és könyvei sora­koznak, s a későbbi fordítások, Nyugat és Kelet majd minden nyelvén. — Itt a Háború és bé­ke, a napóleoni idők orosz és európai világának problémáit és alakjait sűrítő regény, mely­nek főhőse a nép. Majd az Anna Karenlna következik, mely a kornak, saját magának, a hozzá legközelebb állóknak és osztályának szenvedélyes bírálata. Trubeckoj, Klodt, Ginzburg, Gé plasztikái és Erzja hatalmas fatörzsből, barokkos lángolás­ból faragott portré-szobra is Jel­zik a roppant szellemi és lelki változást, melyen Tolsztoj ke­resztülment. Mivel kétségeit sem a tudomány, sem a hiva­talos egyház nem képes elosz­latni, a paraszthoz közeledik. Lemond a vagyonról, muzsikru­hába öltözik s kezemunkájából akar élni. Hadat üzen az euró­pai civilizációnak. Tolsztoj „a XIX. század legnagyobb embe­rei között a legbonyolultabb" (Gorkij), egyrészt szelídséget prédikál, másrészt kérlelhetet­lenül leplezi le a tőkés rend­szert. A világot akarja megmá­sítani s életét mégsem tudja összhangba hozni tanításával, a maga gyöngesége s családja el­lenállása miatt. — Végül a nagy optimistából az élet tagadója lesz. — Utolsó nagy regénye, a Feltámadás „a szenvedélyek nagy enciklopédiája". Tolsztojt, az utoplsta-szocia­llstát nem csupán az orosz, d« az egész világ társadalmi kér­dései izgatják. A nacionaliz­must, a militarizmust, az egyhá­zat, a félfeudális és polgári vi­lágot ostorozó írásait: a Gyó­nást, a Kreutzer szonátát, az Elő halottat, a Sötétség hatal­mát a cenzúra elhallgattatja, csak illegálisan terjesztik eze­ket. Erre a pravoszláv egyház az eretnek írót kiátkozza. Az 1905-ös forradalom idején telki drámája fokozódik. Megdöbbent tanúja a népi megmozdulásnak, és hatványozott gyűlölettel ír a cárról és a kormányról. De a forradalom mozgató erőit, tör­ténelmi tartalmát nem értette meg. Az új életformát utópisz­tikusán képzelte el. — A vérbe­fojtott forradalom, a kegyetlen reakció s a halálos ítéletek váltják ki belőle a „Nem hall­gathatok" című brosúrájának vádjait Megfenyegetik miatta, de a világtekintélyt bántani nem merik. Helyette híveit, kö­vetőit börtönzik be. SZÁMOS ÉRTÉKES DOKU­MENTUM UTAL a 80 éves, már súlyosan beteg nagy gondolko­dót és alkotót ünneplő megnyil­vánulásokra. — Rendkívül ér­dekes a Tolsztoj és a szlovákok kapcsolatát, "műveinek a szlo­vák Irodalomra való hatását jelző része a tárlatnak, s há­ziorvosának, a liptói dr. Dušan Makovickynak hosszú évekre terjedő naplója és levelezése. Tolsztoj Makovický kísére­tében hagyja el éjjel titokban a „rácsnéiküli börtönt", Jasz­nája Poljanát, s elindul az „űj élet" felé. De a világirodalom egyik legnagyob alkotójának, a kor, a társadalom, az embert lélek mélységei páratlan feltá­rójának Asztapov vasúti állo­máson útjába áll a nagy Ka­szás. — Élő és ható művészi és társadalmi erő mindmáig, mert a „géniusz a halálnál is erősebb" {Gorkij). BÁRKÁNY JENÖNÉ Eladott menyasszony dó, a felhasznált anyaggal és formai megoldással eléggé problematikus utaló-szimbolizá­ló díszlete sejteti, hogy az ope­raelőadást külföldi vendégsze­replésre szánták. S. éppen a tervezőnek a hagyományostól eltérő és a mű szellemének nem megfelelő díszlete következté­ben nem minősíthetjük ezt az inszcenációt végérvényesnek és ideálisnak. Miroslav Fischer rendező munkája a bevált mód­szerekhez igazodik, nem zök­ken ki a színpadraalkalmazás hagyományából. A rendezés fő­leg a harmadik felvonásban Jut kifejezésre, a komédiások újon­nan rendezett jelenetében. Az cpera főszereplői közül való­ban csak Anna Kajabová-Peňaš­ková Maŕenkája új, aki csak­nem eszményi képviselője en­nek a szerepnek. Átgondolt, ki­dolgozott, biztos hangtechniká­val és odaadó játékával megér­demelten az előadás középpont­ja lett. Imrich Jakubek, a kissé rideg és tartózkodó János, va­lamint Gejza Zelenay, a kedé­lyes, a feleslegesen nem fon­Az SZNSZ bemutatója toskocjó Kecal megszokott szín­padi alakítások, ismertek már a múltból is. Jó a szülők szerep­osztása Jura) Martvofl (Krusi­na), Ofga Hanáková (Ludmil­la), Juraj Onlščenko (Mlchajés Jaroslava Sedláfová (Ágnes sze­mélyében). A különben meg­bízható Gerhard Auer zenei ve­zetésében helyenként a tempó túlsürgetése — főleg az első felvonás második felében — és a zenei aláfestés kifogásolha­tó; a zenekar gyakran túlhar­sogta az énekeseket. Több Smetana-hév, nemesebb dalla­mosság és zenekari csiszoltság kívánkozna az előadásba. A meseszövésben élénken részt vevő és pontosan éneklő együt­test Ján Valach és Ondrej Le­nard tanította be, a jól sikerült táncjelenetek koreográfusa pe­dig Karol Tóth. AZ ELADOTT MENYASSZONY színrevitelével kapcsolatban csak egyet kívánunk: a bemuta­tón nyújtott színvonalas telje­jesítményt az együttes a többi előadás során is tartsa meg! A. G. Struccok estje a Košicei Állami Színházban Az év első bemutatójaként Ivart Bukovčan „Struccok est­je" című tragikomédiáját tűzte műsorra a Košicei Állami Szín­ház dramaturgiája. A nagy ér­deklődéssel várt előadást Vla­dimír PetruSka, a drámai társu­lat új művészi vezetője rendez­te, a találóan egyszerű színpad­képet Ladislav Šestina tervez­te. Bukovčan központi gondolata — egy huszonöt éves érettségi összejövetelen megjelent kilenc osztálytárs és hajdani jóbarát találkozása, önmarcangoló két­kedése, lelket, lelkiismeretet emésztő, s végül egymást vádo­ló konfliktusa — a jól felépí­tett, érdekes párbeszédből már az előadás legelején kibonta­kozik. Kilenc különböző jelle­mű embertípus mereng ezen az érettségi banketten a múlt fe­lett, lapoz a saját lelkiismere­tében ős érinti minduntalan az egyetlen megmaradt közös problémát: elegendő erkölcsi támogatásban részesítették-e vajon — a személyi kultusz bi­zalmatlanságra és óvatosságra ösztökélő éveiben — „Harcsát", — a bajbajutott és segítségre szoruló ártatlan, naiv osztály­főnököt. E mag köré épül — egyre erősödő ellentétekkel — Bukovčan tragikomédiájának mondanivalója és cselekménye. Vladimír PetruSka rendező­nek többnyire sikerült érzékel­tetnie az összejövetel légkörét, a baráti kapcsolatok megszűné­sét és a feszültség elmélyülé­sét. Túlzásmentes, mértéktartó előadást produkált, mindvégig ragaszkodva a szerző eredeti elképzeléseihez. Amit mégis hiányoltunk: az a zárójelenet Izgalmas és konfllktust-eldöntő klcsúcsosodása, ámbár az sem kizárt, hogy ez csupán a pre­miér hangulatának tulajdonít" ható. A szereplők közt kiemelkedő Anton Gýmerský (Marek) ala­kítása: jól értelmezett, meggyő­ző, minden sallangtól és modo­rosságtól mentes figurája az előadás középpontjába állítja. Kitűnően sikerült Jozef Hodo­roosktjnak a világfi bonyolult figurájának a megformálása ls: jó karikírozó érzékkel mutatja be a túlzott reményekkel indu­ló és végül mellékvágányra ju­tott Ingatag embert. A jól ár­nyalt, sikeres alakítások között kell megemlítenünk Ján Bzdúch rideg doktorét, továbbá Fran­tišek Dadejt (Luplnoj és Peter Mackót (FülöpJ. Rokonszenve­sen oldotta meg feladatát a Mónikát alakító Elena Volko­vá is. A közönség tetszéssel fogad­ta az előadást. TANZER IVAN A Tüz van, babám! cimü film tűzoltó-hősei Jelenet a Befagyott villámok című filmből

Next

/
Oldalképek
Tartalom