Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-09 / 339. szám, szombat

A VDK-ban befejeződött a második rizsaratág. Képünkön: Chinh Ghia faluban csépelik a rizst. (CTK — telefoto) Megta I á 11 á k Ben Barka holttestét? Párizs — A Párizstól mintegy 60 kilométernyire fekvő Melun közelében egy erdőben férficsontvázra bukkantak, amelyről azt gyanítják, hogy Ben Barkáé, az 1965. október 28-án elrabolt marokkói ellenzéki politikusé. A feltevést látszik igazolni az a körülmény, hogy a csontváz egy Ben Barkával azonos magasságú, körülbelül 160 centiméteres férfié lehetett. Közelében egy sérvkötőt is találtak és ez a jel is a rendőrség sejtését támasztja alá. Az eltűnt politikus genfi lakásán is találtak barátai ilyen sérvkötőt. Végül a csontváz fogazatában levő aranyhidak szintén valószínűvé teszik, hogy Ben Barkáról van szó. Mint Ismeretes, a Barka-perben ez év június, 5-én hirdetett ítéletet a bíróság. Az ellenzéki politikus elrablói közül két szemelyt 8 és 6 évi börtönre, Oufktr marokkói belügyminisztert és négy rovott múltú francia bűnözőt pedig — távollétükben — életfogytiglani fegyházra Ítéltek. (MTI) Kínában felújítják a pártszervezetek munkáját Amerikai kirohanások De Gaulle ellen Washington — Armstead Seiden alabamai képviselő az amerikai képviselőház csütörtöki plenáris ülésén javasolta, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul bélyegezze meg De Gaulle tábornok külpolitikáját. Kijelentette, hogy a francia államfő politikája „nemcsak egyszerűen rosszindulatú, hanem fokozódóan destruktív, sőt bizonyos értelemben veszélyes is." Mendel Rivers dél-karolinai képviselő csatlakozott a kirohanáshoz. A maga részéről azt hangoztatta, hogy „Júdás után De Gaulle a történelem leghálátlanabb személyisége" (MTI) Ellentmondásos hírek Peking — A Ven Hej Ribao vezércikke szerint mindenütt, ahol már megalakultak a forradalmi bizottságok, rendesen felújítják a pártszervezetek tevékenységét. A lap szerint a pártmunka felújításában nem vehetnek részt azok a párttagok, akiket a kulturális forradalom során lelepleztek mint árulókat, vagy ellenséges ügynököket. A munkában részt vesznek azok a „kiváló proletár forradalmárok" is, akik eddig még nem léptek be a pártba. A pártélet alapját Mao Cetung műveinek tanulmányozása és Liu Sao-csi bírálata alkotja. Ezenkívül nagy hangsúlyt helyeznek a bírálat és önbírálat fejlesztésére. Mint a Szovjetszkaja Rosszija hírt ad róla, a kínai hatóságok elkobozták a Renmin Ribao december 5-én megjelent valamennyi példányát. Mint kiderült, az elkobzás oka: a lap átvette az Új-Kína hírügynökség egyik anyagát, amelybe hiba csúszott bele. Az Űj-KIna visszhangokat közölt arról, hogy milyen „fogadtatásban" részesülnek Mao Ce-tung művei, az aktivisták körében. A Renmin Ribao gépiesen átvéve a hírügynökség anyagát, a szokásos kínai üdvözlet helyett: „Mao czsuszi van sou uczjanll" ezt írta: Mao czsuzi u sou uczfanl" Az első mondat azt jelenti: „Végtelenül sokáig élien Mao elnök!", míg a második: „Ne éljen sokáig Mao elnök!" Nigériából Lagos — A nyugati hírügynökségek csütörtökön este ellentmondó értesüléseket közöltek a nigériai harcokról. A Reuter beszámol arról, hogy a nigériai csapatok visszaverték a szakadár Bíafra haderőinek Bonny szigete ellen intézett rohamát. Ugyanakkor az AFP biafrai források alapján azt jelenti, hogy a biafrai erők gyakorlatilag Enugu háromnegyed részét ellenőrzik, és a harcok a keleti külvárosban folynak. Moro vereséget szenvedett a szenátusban Róma (CTK) — Aldo Moro balközép kormánya a jövő évi költségvetés szenátusi vitájában váratlanul vereséget szenvedett. A szenátus szótöbbséggel a kommunista szenátorok javaslatát fogadta el, hogy emeljék fel a háborús veteránok nyugdíját. A pénzügyminiszter kérésére a szenátus ülését hétfőig berekesztették, hogy a kormánynak ideje legyen kompromisszumos megoldásról tárgyalni, mert az olasz államkincstár újabb megterheléseket már nem tud elviselni. Kihasználatlan lehetőségek Országszerte úgyszólván gomba módra szaporodnak nemcsak a középületek és a lakótelepek, hanem a családi házak is. Számos városban és községben a házaknak már úgyszólván a zöme újkeletű, sok viszont félig kész állapotával hívja fel magára n figyelmet. A befejezés késésének egyik leggyakoribb oka: az építőanyag hiánya. Országos viszonylatban ma mintegy 600 millió tégla hiányzik, ami bizony tekintélyes tétel. A téglagyár kapacitása távolról sem tudja kiküszöbölni ezt a deficitet, ezért ma mindinkább a könnyűbetonból előregyártott építőelemek" felé fordul a figyelem. Csaknem minden nagy széntüzelésű hőerőmű mellett létesültek már a könnyű építőanyagok gyártására szolgáló üzemek. 4—6000 CSALÁDI HÄZ ÉVENTE PERNYEBETONBÓL A bratislavai villanytelep három kéményének tövében meghúzódó PÖROBETON üzem előtt is naponta órák hosszat várakoznak a teherautók és a pótkocsis traktorok. Nemegyszer harmincnegyven kocsit is meg lehet számolni a gyár előtt. Ez is bizonyítja: keresettek a könnyűbeton építőelemek. Árpád Görcs, az üzem igazgatója elmondotta, hogy nem egész három évvel ezelőtt kezdték meg a termelést. Ma évente 200 000 köbméter építőanyagot gyártanak, amiből négy—hatezer családi házat lehet felépíteni. Az egyébként értéktelen pernyét különléle hab- és gázképző anyagok hozzáadásával, korszerű technológiai folyamat útján, idomtéglákká, tetőszigetelő lemezekké, armatúrázott mennyezetgerendákká, illetve a külső falak készítésére alkalmas panelekké alakítják át. — Nem lehetne növelni a termelést? — Évente akár 300 000 köbmétert is gyárthatnánk. Ehhez azonban részben korszerűsíteni kellene a berendezést, másrészt — és ez még fontosabb — több állandó szakképzett dolgozóra lenna szükségünk. MIÉRT UTAZNAK? Munkaerőhiány? Hiszen Bratislava környékéről számos munkás jár dolgozni az ország különböző részeire. Sokan a távoli cseli kerületekben, családjuktól távol élnek ... — Mindent megteszünk annak érdekében, hogy munkaszerető, dolgos embereket toborozzunk — válaszolta az igazgató. — Üzemünkben az átlagkereset 1780 korona, a jó munkások pedig nemegyszer havonta 2400—2500 koronát keresnek tisztán. Igaz, üzemünkben négy műszakban folyik a munka, a műszakok kétnaponként váltakoznak, ennek ellenére úgy gondoljuk, sokaknak megérné, ha a lakóhelyükhöz közelebb dolgozhatnának ... A dolgozó meglehetősen nagyfokú vándorlása az országin belül nemegyszer komoly problémák elé állítja a Csallóközben létesülő üzemek vezetőit. Nemcsak a PÖROBETON-nak van ugyanis kevés állandó dolgozója. Hasonló a helyzet a dunaszerdahelyl cukorgyár, az érsekújvári vasúti állomás, a komáromi kenyérgyár, a párkányi papírkombinát stb. építkezésén is. Ugyanakkor a gyorsvonatokban szinte naponta találkozhatunk a dél-szlovákiai járásokból távol fekvő munkahelyekre utazó, vagy onnan látogatóba hazatéré szakmunkásokkal, akikre otthon is szükség lenne. NEM A JUTALMAZÁSBAN VAN A HIBA? Mindenütt azzal érvelnek: nem. A PÖROBETON-ban a beiskolázás után viszonylag jó átlagkeresetet biztosítanak mindenkinek. A bejáró dolgozóknak korszerű munkásszálló áll rendelkezésére, a családos dolgozóknak ugyanolyan különélés! pótlékot fizetnek, mint másutt, a nős férfiaknak kéthetente megtérítik az útiköltséget stb. Hol keressük hát a probléma gyökerét? Például nem abban-e, hogy annak idején, amikor Dél-Szlovákiában még nein volt elég munkalehetőség, a dolgozók megszokták, hogy távoli vidékeken keressenek munkát? A munkaerő stabilizálásával komolyan foglalkoznak a PÖROBETON-ban is. Mert csak állandó dolgozókkal érhetik el, hogy naponta 800—850 köbméter készterméket bocsássanak az építkezők rendelkezésére. A dolgozók stabilizálódási folyamata nem lehet ösztönszerű. A könnyűbeton gyárban egyebek között a tartósan a gyárban dolgozóknak kamatmentes kölcsönt adnak. Azok, akik kötelezik magukat, hogy 13 évig az üzemben maradnak, háztelket kapnak a közeli Főréven és ezenfelül 20 000 korona stabilizációs kölcsönt házépítésre. Az itt dolgozók természetesen az építőanyaghoz is soron kívül, jutányos áron jutnak hozzá. Gazdasági életünk ma oly bonyolult, hogy a látszólag tisztán műszaki probléma — az építőanyag fokozottabb gyártása — számos közgazdasági problémával, egyebek között a helyi munkaerőhiánnyal, a dolgozók vándorlásával és stabilizálásával stb. is öszszefügg DÓSA JÓZSEF 12. A cinkos Mi mindent nem vállal az ember az életbenl Milyen foglalkozásokra adódik lehetőség! Például minden orosz nyilvános fürdőben van „felügyelő", aki vigyáz a rendre és a tisztaságra. Mindenütt ott a szeme, udvariasan nyújtja a törülközőt, vagy ha a vendég kívánja, meg is törüli a hátát. Ilyen fürdőalkalmazott volt Kondrat Sztyapanovics Akulov is. Előzékenynek, udvariasnak tartották, aki foglalkozási kötelességein túlmenően is segítségére volt a vendégeknek. Idős embereknek segített levetkőzni, felöltözni összecsomagolta váltott fehérneműjüket. Akulov nem panaszkodott sorsára, mint társai; azt tartotta, nem a munkahely teszi nemessé az embert, hanem fordítva. Ha valaki megszomjazott, Akulov szívesen átugrott a szomszéd büfébe egy pohár sörért... Akulovnak azonban volt egy mellékfoglalkozása is, sokkal komolyabb és fontosabb fő foglalkozásánál, s ennél az a körülmény játszott szerepet, hogy szabadon és törvényesen hozzáférhetett a vendégek holmijaihoz. Akulov nem vetette meg a borravalót, de akkor sem haragudott meg, ha egy „köszönöm szépen"-nel nyugtázták szolgálatait. Akulov előzékenysége és szívélyes9ége csupán külső máz volt. A vendégek nagyon csodálkoztak volna, ha ismerték volna igazi énjét. Életrajza azonban sok mindent megvilágít. Először is Akulov hamis néven élt. Vezetékneve és apai neve valódi volt, de az öccse keresztnevét használta. 1941-ig egy Szmolenszk melletti faluban élt Kondrat öccsével egy háztartásban. 1931-ben szinte egy napon haltak meg a szüleik — VasziliJ Akulov akkor 18 éves volt, Kondrat öccse egy évvel fiatalabb. Kondrat rövidesen feleségül vett egy húszéves özvegyet. Vaszilij inkább a legényéletet választotta. Igy éltek együtt hármasban. A kolhozban dolgoztak, kertjük is volt, szépen megéltek. Amikor kitört a háború, mindkét fivért behívták katonának. Kondrat az első vonalba került, s már 1942-ben elesett. Vaszilij a hadtápalakulatoknál ténfergett. 1943-ban, a szovjet hadsereg előnyomulásakor megszökött alakulatától. Egy hónapon át erdőben húzta meg magát, aztán amikor a frontvonal Jó előre tolódott nyugat felé, előmerészkedett rejtekéből. Megkockáztatta a visszatérést szülőfalujába, de csak üszkös romokat talált a németek után. Visszament az erdőbe, üreget vájt magának mint az erdei állatok, két bejárattal. Itt húzódott meg. Félt az emberek előtt mutatkozni, mint ahogy a fölelem vitte rá, hogy megszökjék a hadseregből. Nemsokára beköszöntött az ősz. A kolhozföldeken egy kis burgonyát talált, gombát szárított, áfonyát és berkenyét gyűjtött. Télen száraz gallyat cipelt odújába, s egészen primitív módon, pattintással csiholt tüzet. Vadászhatott is volna, mert volt puskája és tölténye, de félt, hogy meghallják a lövést. Inkább csapdákat állított fel. Eleinte kellemetlen volt, hogy nem volt sója, de ezt is hamar megszokta. Tele volt bolhával, de úgy gondolta, legalább nincs egyedül. Naponta legalább egyszer kimászott, hogy meg ne vakuljon. Az idővel nem volt tisztában; néha nappal, máskor éjjel ment ki szellőzni. Tavasszal és nyáron tolvajlásból élt. Halkabban osont, mint az állatok. Aztán megint jött az ősz, és Akulov viszszabújt téli odújába. Néha felötlött benne az a gondolat, hogy jelentkezik a hatóságoknál, jóváteszi vétkét, de a félelme mindennél erősebb volt. Még egy nyár, még egy ősz, még egy tél következett. 1946-ot írtak. Az amnesztiát már régen kihirdették, de Akulov nem tudott róla. Azt sem tudta, hogy a háború már régen véget ért. Ki tudja még, hány évet töltött volna odújában, ha egyszer májusban... Fényes nappal előkecmergett toprongyosan, torzonborz szakállal és hajzattal, hogy nagyot nyújtózzék. Nem akart hinni a szemének: vagy tíz lépésre egy fiatalasszony állt. Nyilván fenyőtobozokat gyűjtögetett. Majdnem kővé meredt a csodálkozástól, amikor megpillantotta Akulovot. Akulov régen elszokott a gyors gondolkozástól, de most váltott az agya. „íziben végeznem kell vele" — ötlött fel benne a gondolat. A puskája után nyúlt az odúba, de eszébe jutott, hogy nem szabad lőnie, jó lesz a puskatus is. Mire azonban megfordult, a fiatalasszony eltűnt. Csak egy lehetősége van: a menekülés. Akulov északra tartott. Szmolenszktől vagy ötven kilométerre volt egy falu, ahol egyetlen rokona. Liza néni élt. Ha még él, menedéket találhat nála. Legalább két napra, hogy rendbe hozhassa magát. Nehezen rótta a kilométereket. Egy nap múlva elérte a falut. Az erdőszélről megfigyelte, hogy lakják-e a házat, amelyet általában megkímélt a háború, csak kissé kikezdett az idő foga. Akulov megvárta a sötétedést, aztán átmászott a kerítésen. Odabenft petróleumlámpa égett. Szerencsére a néni egyedül volt, a menye még nem tért vissza a legelőről. Alig ismerte meg unokaöccsét. Kérdezősködésére Akulov hazudott valamit, amit a néni el is hitt. Akulov teázás közben tudta meg. hogy vége a háborúnak, s ennek igen megörült. Egy hetet töltött a néninél, aztán továbbállt. Minden gondja az volt, hogy valódi okmányokhoz Jusson. A néni fiáról semmi hlr, nyomtalanul eltűnt, holtnak vélték, ezért Akulov felvette unokaöccse ruháját. Amikor rendbehozta ábrázatát, útravalóul kétszáz rubelt kapott a nénitől, aztán körutat téve elvergődött egy kis vasútállomásra. anj Útközben egy terv érett meg az agyá- HU ban. Meg kell hagyni, hogy a föld alatti üregben töltött három év egy csép- 196? pet sem befolyásolta Akulov fürge észjárását és ravaszságát. .. XII. Következik: 13. EGY KATONASZÖKEVÉNY §JL KARRIERJE ^