Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-02 / 332. szám, szombat

A MAPO SO jelzésű gabonitisx11

Iá cséplőgép. hogyan kell vele dolgozni, azt már nem tudja. Aztán a gyenge anyagra panaszkodik. Nyúzzák, rosszul használják a munkaeszközöket, nincs rendes karbantartás, garázsolás. Ezzel természetesen nem akarjuk mentegetni a termelőt, hogy ne megíelelő erősségű gépet gyártson, mert a traktorosoknak, gépészeknek is megvan a normájuk. Az üzemek nagyobb teljesítményű traktorokat követelnek, legalább 50 lóerőseket és még erősebbeket a lánctalpasok helyébe. Növekednek az igények a komplex gépesítéssel szemben. Itt az a. fő követelmény, hogy a gépsor harmonikus egységbe fonódjon. Kicsi a gépek «okoldalú felhasználhatósága. Az univerzális gépekre különösen a kis szövetkezeteknek van szükségük. A gépek több célra használhatósága egyébként is igen fontos szerepet játszik. A mezőgazdaságban, ahol a nat ls közrejátszik, olyasvalami, hogy miért vegyek, ha van, majd veszek, ha igazán körmömre ég. Nyugodt lehetek, hogy akkor is lesz. Trakt« kütfüldö ismerik, lag í 5511 bői bal oldal a Zetor (elűi gyártani tubbet. Egymilliárd korona értékű mezőgazdasági gép a raktáron. Kell a gép a földeken, a mezőgazdasági üzemek mégsem vásárolják. A kereskedelem megélhetési problémákkal küzd. A gépgyárak nem kapnak elég megrendelést. Túltermelési válság? Röviden e>z©k a mondatok jel lemzik a mezőgazdasági gépek értékesítésében előállott helyzetet. Szövetkezetekben, gépértékesítőknél, termelőknél, minisztériumokban járva meggyőződtünk arról, hogy a probléma távolról sem csak egy vállalatot, vagy trösztöt érint, nem is csupán egy ágazatot, hanem az egész népgazdaságot, beleértve a külkereskedelmet is. A helyzetből rendkívül értékes általános érvényű következtetéseket vonhatunk le az új irányítási rendszer gyakorlati érvényesítését illetően is. Megrekedt a gépvásárlás Most az év végén már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy új jelenséggel állunk szemben. Egész a tavalyi évig a mezőgazdasági gépvásárlás emelkedő irányzatú volt. Ebben az évben beállt egy olyan hirtelen változás, amely meglepte a termelöket, az értékesítőket és az irányító szerveket. Tavaly még nagy keletjük volt a mezőgazdasági gépeknek, az idén egyszeriben nem kellenek. A mezőgazdasági üzemek nemcsak az eddig keresett gépeket nem vásárolják, gyengébb az értékesítés úgyszólván valamennyi mezőgazdasági gépből. A kormány tavaly úgy határozott, hogy ebben az évben a mezőgazdaságnak 2622 millió koronát (1967-es árak) kell beruháznia gépekbe. A valóság azonban az, hogy az idén több mint egymilliárd koronával kevesebbet vásárol a mezőgazdaság, mint amennyit a kormány jelzett. Ml történt, a kormány talán elszámította magát? Nem kell enynyi gép a mezőgazdaságnak? A mezőgazdasági üzemekben azt mondják, hogy igenis kell. A nemzetközi összehasonlításból is ez derül ki. Nálunk 1965ben 100 állandó dolgozóra csak 10 traktor jutott, az NSZK-ban 1963-ban 33, az Egyesült Államokban 69. 1935—1965 között az Egyesült Államokban és az NSZK-ban az erőgépek száma 2—2,5-szorösére, hazánkban viszont mindössze 26 százalékkal emelkedett. Minden országban a mezőgazdasági beruházások nagyobbik részét a gépi beruházások teszik ki, nálunk azonban az épületekbe fektetnek be többet. A mezőgazdasági. dolgozók kor szerinti összetétele kedvezőtlen, a dolgozók létszámának jelentős csökkenésével kell számolni. Ez pedig azt jelenti, hogy a csehszlovák mezőgazdaságnak növelnie kell a gépállományát. Egyrészt azéit, hogy fedezze a dolgozók számának csökkenését, másrészt azért, hogy a gépesítést a fejlett országok szintjére emelve, csökkentse a nem kívánatos külföldi élelmiszervásárlást. A kormány által meghatározott 2622 millió korona gépi beruházás nem sok, ennyi a Jövőben ls kell ahhoz, hogy a mezőgazdaság gépesítése s ezáltal termelése a szükséges mértékben növekedjék. A gépek ára Miért nem veszik hát a gépeket? Merem állítani, hogy nem találnék a mezőgazdaságban olyan embert, aki ne azt mondaná, hogy a magas ár, a rossz minőség és a hiányos választék miatt. Hisz egyes gépek még egyszer annyiba, kétszer, sőt háromszor annyiba is kerülnek, mint tavaly — mondják —, a gépek minősége és választéka azonban semmit sem változott. A szövetkezetesek drágálják a gépeket, a termelők és még mások azonban nem. Akik azt mondják, hogy nem drágák, elismerik:. a gépek árát lényegesen emelték, és ez az egyik fő oka a csökkenő keresletnek. De azt állítják, hogy még így sem drágák. A nyugati országokat említik, ahol a földműveseknek ugyanazért a gépért több terméket kell eladniuk, mint nálunk. Ez az összehasonlítás azonban nagyon sántít. A gépekre lehet, hogy többet adnak ki, de kevesebbet költenek másra, mondjuk hajtóanyagra. A szövetkezetekben azt mondják, hogy kétszer, háromszor drágábbak a gépek. Valóban, egyes esetekben kétszer, háromszor is többet fizetnek a gépekért, mint azelőtt. A mezőgazdasági gépek tényleges ára azonban átlagban 29 százalék kai emelkedett. Ez azt jelenti, hogy ha az eddigi árakat 100nak vesszük, 129-re emelkedtek. A mezőgazdasági üzemek azonban eddig 100 alatt vásárolták a gépeket (mondjuk 70értj, mert az állam dotálta az árakat. Ebben az évben az árdotációt eltörölték. Ezért a különbség aközött, amit az üzemek tavaly fizettek és most fizetnek a gépekért, átlagban sem 29, hanem több (mondjuk 59), egy-egy gépnél pedig — attól függően, mekkora volt a dotáció és mekkora az áremelés — lehet kétszeres és háromszoros. S valóban ilyen is. Ezenkívül emelkedett a műtrágya, a szolgáltatások ára is, tehát a mezőgazdasági termelés költségei lényegesen megnövekedtek. Az irányító szervek úgy tartják, hogy a magasabb árak ellenére sem történt semmi, mert a nagyobb költségeket fedezi a felvásárlási árak emelése, az új irányítás többi pénzügyi szabályozója és a dotációk. Népgazdasági szinten igen, de egyegy mezőgazdasági üzemben nem. A jobb szövetkezetekben azért nem, mert nem kapnak dotációt, és nagy az adó, a gyengébbekben pedig azért nem, mert a dotációk és árpótlékok csak éppen, hogy fedezik a költségeket. Ha egyáltalán fedezik. Ezt még alátámaszthatjuk azzal, hogy a mezőgazdasági gépek ára 29 százalékkal emelkedett, a felvásárlási árak azonban csak 9,5 A leglényegesebb változás azonban, ami befolyásolja a gépvásárlást az, hogy az új irányítási rendszerben megszűnt az elosztás. Korábban a Járás kijelölte a szövetkezeteknek, mennyi gépet fognak vásárolni, s hogy erre mennyi pénzt tartalékoljanak. A termelővállalatok kapacitásán múlott, mennyi gép kerül a mezőgazdaságba, és a mezőgazdasági üzemek ennek megfelelő mezőgazd 5 I 1*1 mm tótóífeS százalékkal magasabbak, s a felvásárlási árakban a mezőgazdasági gépek áremelésének csak 60 százaléka van benne, a többi az új irányítási rendszer egyéb pénzügyi szabályozójában. Ezek a szabályozók azonban még nem működnek teljesen, tehát azonos termelés esetén átlagban is mínusz keletkezik a mezőgazdaságban, nem beszélve egy-egy üzemről. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az új irányítás első évéről van szó. S mivel a szövetkezetek munka idényjellegű, a leglényegesebb, hogy a géppel több munkát végezhessenek, s így jobban kihasználhassák. Ha ez így van, akkor a gép mindjárt nem olyan drága. Egyéb okok A mezőgazdasági üzemek az idei tervüket akkor készítették, amikor még nem ismerték mennyiségű pénzt biztosítottak. Aztán a gépeket, ahogyan jöttek — mellékes, hogy idejében vagy sem, olyanok, amit akarnak vagy nem — elosztották. Nem volt ritkaság, hogy a szövetkezetre rákényszerítették a gépeket, aztán ott álltak. Most, hogy megszűnt az elosztás, a mezőgazdasági üzemekben meggondolják, hogyan és mibe ruházzanak be, jobb gépeket akarnak. A munkaeszközök iránti keresletben túlsúlyba kerültek a gazdasági tényezők, A jidíni Agro sfroj kitűnő gyártmányát, a J-UCZ jelzésű há romsoros répaf u jelő gépel ax idei Brnói Nem zetkBzi Vásáron aranyéremmel tüntették ki. szempontjából a gépek ára emelkedett a legnagyobbat, többek között ezért rekedi meg a gépvásárlás. Választék, minőség A választékhiányt és a minőséget illetően igazat adunk a szövetkezeteknek. A mezőgazdasági üzemek tudják, illetve látják, hogy egyes gépek minősége nem jő, anyaga gyenge, nem olyan gépeket kapnak, amelyek megfelelnek a talajviszonyoknak. Viszont nem jutnak hozzá olyanokhoz, amilyeneket szeretnének. Mégsem mondhatjuk általában, hogy gépeink rosszak. Vannak jók és vannak rosszak. Az a legbosszantóbb, amikor a jó elgondolású gépnek gyenge a kivitelezése, gyakran meghibásodik, kicsiségek miatt áll. Persze, a mezőgazdasági üzemek sem teljesen tiszták. Egyes helyeken helytelenül kezelik a gépeket, öttonás pótkocsira felraknak 7 meg 9 tonnát is. A traktoros mást nem tud, csak utána akasztani a gépet, de hogy az hogyan működik, a gépek új árát. A gépvásárlásra tervezett pénzösszeget nem akarják túllépni, mert ez veszélyeztetné a munkaegység értékét. A tervezett összegért viszont feleannyi gépet sem tudnak vásárolni, mint korábban, mert drágábbak. A kereskedelem azonban a terveknek megfelelő mennyiségű gépet rendelte, amit a termelők le ls gyártanak. Gyártás tehát van, de vásárlás nincs. A szövetkezetek év közben még nem tudhatták, s igazán csak a zárszámadáskor derítik ki, mit hoz az új irányítás. Miért rohannának hát bele a gépvásárlásba? Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy csak most tudatosítják, milyen gépeik vannak. Most jönnek rá, hogy fölösleges gépeik vannak — amelyeket azelőtt kiutaltak nekik — hogy elhanyagolták a karbantartást, hogy a gépeket jobban kihasználhatnák stb. Egyes szövetkezetek nehéz helyzetbe kerülnek akkor, ha olyan gépekre van szükségük, amelyek ára éppen a legmagasabbra szökött, azon termékek felvásárlási ára viszont, amelyek termelésénél ezeket a gépeket használják, a legkevesebbet emelkedett. A vásárlókedv lanyhulásában bizonyára pszichológiai mozzavagyis egy-egy gép alkalmazásánál a termelési költségeket tekintik elsődlegesnek. Ha a gép a szerkezetét, a kivitelezését, a használhatóságát, tehát műszaki és gazdasági színvonalát tekintve jó, akkor üzemeltetése még a mai árak mellett is gazdaságos. És most elérkeztünk oda, hogy véleményt mondjunk, drágák-e a gépeink, vagy sem. Nem lehet egyértelműen azt állítani, hogy drágák, vagy olcsók. A lényeg itt az a hatékonyság, amit a géppel el lehet érni. Például megdrágult a T 174-es rakodógép is (160 ezer korona), mégis veszik, mert kifizetődő. Ez a gép a magas ára ellenére sem drága a szövetkezeteknek. Nem azért nem használnak a szövetkezetek egyes gépeket, mert olcsó a munkaerő, hanem azért, mert a munkaerők máshol nem tudnak elhelyezkedni. Az emberek munkát követelnek, hát inkább leállítják a gépet. A gép nem azért szorítja kl az embert, mert a munkaerő drága, hanem mert olyan gépek vannak, amelyek alkalmazása olcsóbb, mint a munkaerő. Tehát a mezőgazdasági gépgyárak arra törekedjenek, hogyan lehet ilyen gépeket gyártani. Ve> Arra gépek létrejö nem m en ál egyik mert c még n tl. Ha az mái rabig ami s kell is bes: tönyt mint i is sze szüksé piaca nem 1 üzeme menny prés, 1 kombá rakodí burgor deltetí laszthí üzeme jobb é pek ki Mási a tern adás r töltésé már tő nek a nek, é san át tásra. olyan meglei sem e kell di eljárás peket, a gyal zőgazd te ner mi ga valami megka az átfi Pers sajnáii meigmc szerhe eddigii tönzi. új irár se köv zedik kialak ne azt sárló zött m tani, 1 re kép kivéde juk, h nek gyáríá progra