Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-14 / 344. szám, csütörtök

Négyszázhuszonhárom akadályon ál Érdekességek egy világűrből is látható földi építkezésről Kétezerhétszáz kilométeres vonalat gyenge látcsővel akár a Holdról is észre lehet venni. Ez az irdatlanul hosszú vonal egy távgázvezeték, amely nemrég épült fel az üzbegisztáni Gazll és Moszkva között. Amikor négy évvel ezelőtt a Kizil-Kum sivatagból telefonáltam a tudósítást a Buhara— Cseljabinszk gázvezeték üzembe helyezéséről, nem gondoltam, hogy idén nem kell oly meszszlre mennem hasonló tudósításért: a gázvezeték eljött elém — egészen Moszkvába. EGY KIS TÖRTÉNELEM A gázvezeték építése a Szovjetunióban hatalmas iparággá fejlődött, és meglepően rövid idő alatt. Ma ls élnek és dolgoznak azok, akik annak Idején beverték az első cölöpöt a Kizll-Kum homokjába és ráírták — „Itt lesz a gazll kutatók szállása." Mihail Sevcsenko, Leonyid Zsukovszkij, jevgenylj Kudrjasov voltak ezek az úttörő geológusok az üzbég sivatagban... De ők sem voltak már az elsők. Az első szovjet gázvezeték a sztálingrádi csata idején épült — mai szemmel ls fantasztikus idő — 20 nap alatt. Persze, rövid vezeték volt ez, Jolsankából Szaratovba vezetett, de egy éven belül Moszkváig hosszabbították meg, s ez már 800 km. Akkoriban az ország összesen hárommilliárd köbméter földgázt termelt. Húsz év múltán a gázvezetékek hossza 50 000 kilométerre nőtt, s húsz év alatt százmilliárd köbméter gáz folyt át e csőrengetegen. GAZLI-CENTRUM Gazll Buharától száz kilométerre a sivatagban fekvő, modern kis város. Itt élnek és dolgoznak azok, akiket a Szovjetunióban gyakran a „huszadik század Prométheuszainak" hívnak, ök, akik „a tüzet ellopták", becenevükhzöz híven, minden új állomásnál, ahová megérkezik a sivatagi gáz, hatalmas fáklyát gyújtanak. Így ünneplik meg munkájuk sikerét. Az óriási lelőhelyen négy fejtőrészleget teljesen automatizáltak. Innen vezették a végeláthatatlan csővezetéket Moszkva felé. Átkeltek az Amu-Darján, átizzadták a hatalmas sivatagot egészen Hiválg, ahol bekötővezetéket építettek egy további lelőhely, Acsak felől. Az Aral-tói és a Káspi-tenger közti sávban halad tovább a vezeték Szaratovlg, majd Rjazanl és Moszkva felé. Voszkreszenszknél gyűrűbe görbül a vezeték, körülöleli a fővárost, hogy minden pontjára bekötővonalakon eljuttathassa a nagy hőerejű sivatagi gázt. AZ AKADALYOK „Gazliba azok jönnek — mondják a gáz szakemeberel —, akik próbára akarják tenni önmagukat, elméleteiket, számításaikat, feltevéseiket." A tudósok ármádiája gyülekezett a gázvezeték építésén és a fejtétésnél. Minden felfedezés, új elmélet kidolgozása előbbre'vitte a vezetéket. Erre szükség is volt, mert a tudomány segítsége nélkül lehetetlen lett volna a hatalmas akadályok legyűrése. Ä gépek működése a sivatagban — ez önmagában is bonyolult műszaki-tudományos kérdés. Megoldották. Emberek életmódja, táplálkozása a felette nehéz viszonyok között — újabb feladat, újabb siker. Átkelés a folyamokon. A sűrítőállomások üzemmenete és tervel a sivatagban és a fagyos vidékeken — nehéz feladat. 423 nehéz akadályt gyűrtek le a 2700 kilométeres vezeték építése során az emberek. Ez csak úgy sikerülhetett, hogy bonyolult elméleti és műszaki tudományos problémákat oldottak meg. FANTASZTIKUS SZAMOK » Viktor Dudrjev, a hatalmas építkezés főnöke — a cseljabinszk! vonal építésekor még főmérnök volt — elmondja, hogy a Gazli-Centrum vezeték építésénél felhasználtak minden eddigi tapasztalatot, s ennek köszönhető a munka gyors befejezése. A lelőhely feltárásakor feltételezett Időterv szerint az építkezésnek 5—7 évig kellett volna tartania és 1972ben kellett volna elérnie Moszkvát. A célba azonban már idén, október ötödikén eljutottak, s meggyújtották Voszkreszenszkben a hagyományos fáklyát. Minden egyes kilométeren 280 tonna acélt fektettek le, 88 érintkezést hegesztettek össze, a varratok hossza minden kilométeren 880 méter volt. Szergcj Oszipov, a sűrítőállomás építésének vezetője elmondja, hogy a vezetéken évente 10 milliárd köbméter gázt továbbítanak, ami energetikai egységekre átszámítva 20 százalékkal nagyobb energetikai forrást jelent Moszkvának, mintha a fővárosnál állna a bratszki erőmű. A sűrítőállomás szükség esetén naponta 19 millió köbmétert képes továbbítani 55 atmoszférás nyomással. A vonalon 20 ilyen sűrítőállomás működik. EGYSÉGES RENDSZER Akár a villanyhálózat, a gázvezeték-hálózat is egységes rendszerbe kapcsolódik a Szovjetunióban. Moszkva például a közép-ázsiai gázon kívül ÉszakKaukázusból s Kelet-Ukrajnából Is kap gázt. A sűrítőállomások és elágazások rendszere lehetővé teszi, hogy a szükségletek szerint táplálják azt a vidéket, ahol csúcsfogyasztás van. Csak ez az egy vezeték több fucat várost, egész területeket lát el gázzal, de kap belőle a szaratovi szűzföld is. Például novouzenszkban 13 500 lakóház közül 11267 kap gázt a vezetékből. A fűtési költségeket 2—3-szorosan csökkenti a sivatagi gáz. A FORRÁSNÁL Amikor Voszkresienszkben ünnepélyesen kigyúlt a gázfáklya kék lángja, azok akik a gázt Gazliből útnak indították rég pihentek már. Munkasikereik jutalmául a legkiválóbb dolgozók indíthatták az első gázmennyiséget Moszkva felé: Akram Ikramov üzbég, Kosztyikov belorusz, Alimov türkmén gépészek és kompreszszorkezelők, s Galipuli Üzbegov mester műszakjának tagjai. Október eleje volt akkor. Az év végéig egymilliárd és százmillió köbméter gázt szállítanak 423 akadályon át 2700 kilométer távolságra a világ leghosszabb gázvezetékén a szovjet fővárosba. VILCSEK GÉZA Használt gépkocsik eladása Szlovákiában a használt gépkocsik bizományi eladását a Klenoty körzeti üzeme végzi, melynek Bratislaván kívül KoSicén és 2ilinán is van üzlete. A Klenoty ez ideig csupán magánautók bizományi eladását vállalta, de újabban a szocialista szervezetek és a szövetkezetek tulajdonában levő személyi- és tehergépkocsikat is. A tehergépkocsik bizományi eladását azonban csupán szocialista szervezeteknek és szövetkezeteknek végzi. 9 Ki szabja meg a használt gépkocsi árát? — kérdeztük J. Zip sertől, a Klenoty körzeti Uzeine reklámosztályának főnökétől. — A gépkocsi árát az eladó és az üzlet vezetője közös megegyezés alapján szabja meg. Az eladó csupán az ár 5 százalékát nem kapja meg (ee üzleti levonás), továbbá fedezi ^a gépkocsi átírásának költségeit. • Mit köteles az eladó átadni a gépkocsival? — A műszaki igazolványt, a műszaki Igazolványhoz tartozó jogosítványt, valamint a gépkocsi adójának és biztosításának a befizetéséről szóló nyugtát. K vevő a gépkocsit csakis készpénzben fizetheti kl. A gépkocsi átírását az üzlet vezetője lntézt — az eladó számára ez jelenti a legnagyobb előnyt. A gépkocsit a vevőnek csak az átírás után adják át. Az eladó a pénzt az általa kiválasztott Állami Takarékpénztáron keresztül kapja meg. 0 Bármely személy- illetve tehergépkocsi bizományi eladását vállalják? — Csupán az olyan állapotban levő gépkocsik eladását vállaljuk, melyek azonnal használhatók. A forgalomból Ideiglenesen kivont gépkocsikat, amelyekre a Mototechna elővételi joga vonatkozik — nem árusltjuk. • Teher- és személygépkocsikon klviil még milyen bizományi eladással foglalkoznak? — Árusítunk motorkerékpárokat és kerékpárokat, valamint pótalkatrészeket ls. Az utóbblaknál azonban az üzleti levonás nem 5, hanem 20 százalék. (fülöp) 16. Hivatásos áruló Koka Ogyesszában a Primorszkij sugárúton egy német nevű, de inkább török eredetű polgár házában bútorozott szobákat vett ki. Másnap vagy harmadnap eszébe jutottak a szerpap lányához fűződő emlékek, s tanácsot kért házigazdájától, aki összehozta őt egy francia nevű, de tiszta vologdai tájszólással beszélő nőszeméllyel. A hölgyike magához édesgette Kokát áporodott szagú város széli faházába. Az első órában három románcot énekelt afrikai szenvedélyekről. Aztán teával színezett házi főzetű kisüstivel kínálták, amelyről Koka elhitte, hogy konyak. Koka gyanút sem foghatott, máris elbódult. Arra ébredt az éj közepén, hogy ráncigálják. Nem finom női kéz rázta, s a hang sem volt női. Visszaadták a nadrágját és a mellényét, amely feltűnően könnyebb lett, aztán kirúgták az utcára. Koka hajnalban felverte a törököt, és magyarázatot kért. A török megdühödött, okmányokat követelt Kokétól, s mivel Kokának okmányai nem voltak, kilökte őt az utcára. Koka keserű könnyeket hullatott, mert a saját bőrén tapasztalta, mi a csalás és árulás. Egyet megtanult: első legyen mindig az árulásban. Koka megátkozta Ogyesszát, s elhatározta, hogy északra vándorol, Moszkvába. Am csak egy év múlva jutott el oda. Ogyesszától Kijevig és Harkovlg nem volt olyan falu és város, ahol Koka ne próbált volna üzérkedni. S talán Itt ötlött fel benne az a gondolat, hogy ez lesz élethivatása. 1920-től 1930-ig sokféle foglalkozást űzött. Volt könyvkiadói kifutó, segédmozigépész, verseket írt és két ízben ki ls adta őket, egyszer a költők kávéházában dedikált könyvet kért Majakovszkijtól, s még öregkorában is, dicsekedett vele. A NEP idején valamilyen esztelen társaság titkára volt, aztán zeneórákat adott NEP-es újgazdagoknak, bár emlékezetből csak az Amuri hullámokat tudta játszani, zenei hallása nem volt s a hangjegyeket sem ismerte. Esztrádműsorokon konferált, aztán biztosítási ügynök volt, árubecsűs volt egy bizományi áruházban, majd színházi pénztáros. Foglalkozását folyton változtatta, de tevékenységének háttere — a feketepiaci üzérkedés változatlanul megmaradt. A harmincas évek elején Koka rájött, hogy biztos álláshoz kell jutnia. Hamis okmánnyal bejutott egy építőipari tröszthöz jogtanácsosnak. Nagy hiány volt szakemberekben, senki sem ellenőrizte Koka papírjainak valódiságát. Azt pedig nem lehetett tőle elvitatni, hogy kiismerte magát a törvényekben. Abban az időben telepedett le Bolsaja Poljankán. 1938-ig zavartalanul élt. S akkor egy szép napon megjelent a népbiztosságon, ahol Koka jogtanácsosként működött, German, az anarchista és mahnoista. Ki gondolta volna?! German nagy utat tett meg azóta, amióta az azovi sztyeppéken az áruló Koka széttépte harcos fegyvertársi kötelékeiket. Felhagyott gyerekes ábrándjaival. Életútján találkozott okos emberekkel, akik megmutatták neki, a kiábrándult anarchistának a bolsevikokhoz vezető utat. German híven követte őket. Bugyonnij vörös lovasságában század-, majd ezredparancsnok lett. Sokszor megsebesült. 1920-ban felvették a pártba. Természetesen a kérdőíveken sehol sem titkolta el anarchista múltját. German először nem Ismerte meg Kokát, aztán kezdett rá emlékezni, és összeölelkeztek. Koka egy hét múlva a pártbizottságnál feljelentette Germánt, kiteregette mahnoista múltját. Germánt letartóztatták, Koka pedig kiérdemelte az éber dolgozó címet. Eljárását egyáltalán nem tartotta becstelennek, úgy vélte, csupán „előzött", mert German biztos feljelentette volna őt. Mindenki maga után Ítél. Nem egy árulás terhelte lelkiismeretét, de legnagyobb árulása még csak ezután következett. 1938 és 1959 között Koka ikonokkal, cári aranyérmekkel, briliánsokkal, s végül valutával üzérkedve alaposan megszedte magát. 1959 nyarán drágakövek iránti közös érdeklődésük kapcsán megismerkedett egy nyugat-európai állam nagykövetségének tekintélyes külsejű kulturális attaséjával. Azzal, akit a szovjet elhárítás Antikvárius néven figyel. Antikváriusnak nem kellett sokáig szimatolgatnia; minden hájjal megkent tapasztalt rókák voltak mindketten. Antikvárius kész volt fizetni, és nem sokat követeltek Kokától. Kokánál ebben az esetben nem a pénz játszott szerepet. Elég pénze volt. Inkább meggyőződésből, eszmei síkon hagyta magát megvásárolni, meg talán azért is, mert unalmassá vált élete, már régen nem árult valakit. Lehet, hogy még egy pofon is közrejátszott. Amikor German öt évvel azelőtt rehabilitálva kijött a börtönből, megkereste Kokát és meg akarta ölni. Ám idősebb volt nála és eléggé legyengült, így beérte egy nagy pofonnal. Búcsúzáskor még odavetette Kokának: ha azt hitte, hogy feljelentésével kiölte belőle az emberbe, a népbe, a pártba vetett hitet, hát nagyot tévedett. Tény az, hogy Koka Júdás-karrierjének vége felé közeledett. Antikváriusnak eleinte látszólag csekély szolgállatokat tett. Antikvárius egyszer megkérte Kokát, menjen ki Moszkva egyik külvárosába, ahol bizonyos titkos üzem működik, s halgassa ki munkásainak beszélgetését. Erre a legalkalmasabb hely az üzem információs irodája, egy közeli falatozó meg a porta volt. Koka megtudta, milyen foglalkozásokra keresnek szakembereket, a falatozóban pedig ellesett olyan szófoszlányokat, amelyekről tudta, hogy tapasztalt szakértők és analitikusok sok mindent megtudhatnak belőlük. Amíg kapcsolataik tisztán üzleti jel-' legűek voltak, Antikvárius nyíltan találkozott Kokával. Koka beszervezése óta azonban óvatosabb lett. Utasította Kokát, keressen alkalmas egyént összekötői szerepre. így kapott szerepet Kondrat Akulov, a fürdőmester. Antikvárius legutóbb azzal bízta meg Kokát, hogy keressen meg Moszkvában egy Vlagyimir Szergejevics Borkov nevű egyént, és szerezze be róla a lehető legpontosabb információkat. Címét nem adta meg, bár ismerte, de az ellenőrzés így kívánta. Amikor Koka a telefonban azt mondta Juljának, hogy elfelejtette Rimma ismerősének nevét, kivételesen nem hazudott. Antikvárius utasítását elolvasva nagyon ismerősnek tűnt a név, de nem jutott eszébe, hol találkozott vele. Nagyon megörült, amikor megtudta, hogy Rimma barátját Vlagyimir Borkovnak hívják. Törte a fejét, honnan Ismerheti főnöke azt az embert, akinek másfél hónappal előtte kétszáz doljárt adott el. Koka józanul nézett a dolgokra, s meg volt győződve, hogy a világon mindennek megvan a maga oka. Ezenkívül azt tartotta, hogy ha az ember tízig tud számolni, elég, ha kilencnél megáll. Ezért csak annyit jelentett főnökének, hogy megtalálta Borkovot, s majd fokozatosan, lassan beszerzi róla a kért adatokat. Antikvárius Akulov útján eljuttatott legutóbbi levelében értesítette Kokát, a közeljövőben megfelelő körülmények között személyesen találkozniuk kell, hogy megvitassanak egy halasztást nem tűrő komoly kérdést. Koka megértette, hogy valóban komoly ügyről van szó, máskülönben a főnök nem szegné meg a konspirációs szabályokat. Következik: 17, EGY FOGOLYTÁBOR ÚJJÁÉLED 1967. XII. 17.