Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-13 / 343. szám, szerda

ff Major István azt üzente... Irta: Lőrincz Gyula, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagja ff N

em tudom, hogy a 48-as szabadságharc, vagy Kossuth emigrációs éveinek idején született-e a Kossuth-nóta, melyet kesergő magyarok borús hangulatukban énekelgetnek, vagy elhúzatnak. Ennek a Kossuth-nőtának egyik változata lett a kosúti események, a kosúti sortűz, a véres pünkösd legendás hősére — Major Istvánra átültetett szöveg: Major István azt üzente, Elfogyott a regimentje, Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni, fiijen a világszabadság. Éljen a haza! Ennek a változatnak a születését már jól ismerem, és sokat hallottam így énekelni a dél-vidéki mezőgazdasági munkások, a Mátyus-földi magyar proletárok között. Nem kis dolog az, mikor valakinek a nevét még életében ilyen megbecsüléssel szövik nótába. A bizalom, a nagyrabecsülés jele ez. Idézzük csak fel az 1931-es kosúti véres pünkösdöt, a csehszlovákiai munkásmozgalom eme hősi eposzát, melyet a hősi halált halt 34 éves Thurzó István, az alig 19 éves Gyevát János, a 24 éves Zsabka Sanyi, a súlyosan sebesült Kugler József, Rappant Gyula, Popluhár József, Pszota Ferenc és a többi sebesült, vérével írt munkásmozgalmunk történelmének lapjaira. Mi is történt akkor Kosúton? Néhány évvel az események előtt Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a mezőgazdasági munkások kiharcolták maguknak a kollektív szerződést. A földesurak nem tartották be a kollektív szerződéseket, újabb sztrájkhullámok kezdődtek a galántai járásban. Major István kommunista képviselő vezette ezt a bérharcot, a mezőgazdasági munkások és uradalmi cselédek sztrájkmozgalmát a győzelemig. A sztrájkot megnyerték, de sok mindent kellett még bebiztosítani. Ezért Major elvtárs a járásban maradt és a kosüti népgyűlésen akart beszámolni az elért eredményekről. Az urak megijedtek, a kapitalista rend őrei is féltek a kommunista megmozdulás sikerétől, elterjedésétől, és megtettek mindent, hogy példamutatóan, csírájában elfojtsanak minden további megmozdulást. Dr. Schurmann közigazgatási biztos Galántáról riadót fújt az országos hivatal elnöksége felé és 80 főnyi, puskával és gumibottal felfegyverzett csendőr kiküldését kérte. Kapott is hatvanat Kelet-Szlovákiából, így a galántai járás csendőrállománya 140 főre emelkedett. Hatvan csendőr, mielőtt a két teherautóra felszállt volna, megkapta a teljes felszerelést: a rohamsisakokat, az élesre töltött fegyvereket, a szuronyokat és dr. Schurmanntól a bíztatást: „Uraim! Elérkezett az idő a közrend és a köztársaság törvényeinek megvédésére. El kell vágni a kommunista agitátorok útját, szét kell verni a műve^ letlen szegénységet, melyet ezek a veszedelmes agitátorok a felsőbbségek ellen uszítanak. Meg vagyok győződve róla, hogy határozottan és szigorúan lépnek fel ellenük." így szólt dr. Schurmann parancsa, és a felfegyverzett csendőrök megértették. Határozottak és szigorúak voltak, kegyetlenek és barbárok. Gondolkodás nélkül szót fogadtak Jánosik, főhadnagynak, mikor parancsot adott a támadásra a kosúti főutcán, hogy üssék le a mentelmi joggal rendelkező kommunista képviselőt: Major Istvánt, hogy lőjenek a védtelen tömegbe. A kosúti főutcán pillanatok alatt „rend és nyugalom" lett. A ha- v lottak már hallgattak. A sebesültek jajgattak fájdalmukban, a lakosság megbújt az udvarokban, a házakban, és a kapukon át, az elhúzott függönyök mögül izgatottan leste a dráma folytatását. A

további parancsot Souőek törzskapitány adta ki: mindent a kommunistákra, mindent Majorra kenni. Bizonyítani és tanúkat kell szerezni, hogy lázadást szítottak a kommunisták, lázadást szított Major István! Vajon kellett-e ott lázítani, ahol a férfiak hét, a nők hat koronás napszámot kaptak, az ifjúság 40 filléres órabért, az uradalmi cselédek pedig napi 12—16 órai munka után havi 84 koronás fizetést. Ilyen volt az élet Kuffner báró, Fekete báró, a Pálffy grófok, Szentiványiék, Guttmann, Bradáö, Preiss és a többi földbirtokos és milliomos birtokain. Az üradalml cseléd 84 koronát keresett egy hónap alatt, viszont Pfeffernek, báró Kuffner vezérigazgatójának egymillió kétszázezer koronás évi jövedelme volt szerződésileg biztosítva, ezenkívül természetesen villa, autó, a háztartáshoz hús, zsír, cukor, tej, vaj és minden, ami a diószegi nagybirtokon megtermett. Bőséges jutalom abból, amit a munkásokról lenyúzott. Könnyű lett volna tehát a lázítót megtalálni. De nem ott keresték. Major Istvánt hurcolták meg, a szegények képviselőjét. Kugler Janit, Uhrovcsikot, Kázmért, Kolarikot, Prágait, Rókát, Molnárt vallatták és kínozták, hogy vegyék magukra a bűnösséget, vagy legalábbis bizonyítsák Majorra. A burzsoá nemzetgyűlés a kommunista képviselők tiltakozása ellenére kiadja Major Istvánt. 1931. június 30-án megkezdődik a kosúti per. Megmozdul az ország dolgozó népe. Mindenki előtt világos, hogy a kosúti sortűz ugyanolyan provokáció, mint volt Duchcovban, Korompán, Galgócon, Radotlnban, Verebélyen és másutt. Tiltakoznak és Major elvtárs azonnali szabadon bocsátását követelik, Nejdek, Deätnice, TfebíC, Hradec Králové, Duchcov, Kladno, Prostéjov, Ceská Tfebová, Lom u Mostu, Horni Litvínov, Uherské Hradiäte, Dobälnä, Rimaszombat, Fülek, Kassa, Zselíz, Munkács, Ungvár, Prága, Brno, Bratislava és sok más város, község cseh, szlovák, német, magyar és ukrán nemzetiségű dolgozói. A proletár Internacionalizmus, a nemzetközi szolidaritás hangja is eljut a bíróság asztalára. Tiltakoznak a francia, az olasz, a jugoszláv, a bolgár, a magyarországi dolgozók is. Tiltakozik az angol és a francia imperializmus elleni liga szekciója, a nemzetközi vörössegély francia, német és osztrák szervezete, a proletár szabadgondolkodók Internacionáléja, a proletár írók szövetségének hallei csoportja, Ausztrália Kommunista Pártja, Romain Rolland, a világirodalom kimagasló alakja, „Európa lelkiismerete" — ahogy nevezték — nyilvánosan elítéli a csehszlovák burzsoázia terrorját, személyesen akar részt venni a Major-pörön, de egészségi állapota, sajnos, nem engedi meg. A csehszlovák haladó értelmiség Manifesztet ad ki, s ezt a tiltakozást többek között aláírja Zdenék Nejedig, Ivan Olbracht, Vanőura, Saida, FuCík, S. K. Neumann, Peter Jilemnick?, Fraiio Kráf és sokan mások. M

ajor védőügyvédje, dr. Vlado Clementis, a kiváló szlovák politikus és ügyvéd. Nem mindennapi érdekessége a Major-pörnek, hogy az ítélőbírója, dr. Terebessy szigorú büntetést követel Majorra, viszont a Major melletti koronatanú a bíró fia, az akkori Sarlós-mozgalom egyik tagja: dr. Terebessy János volt. Persze, semmi sem használt. Az csztálybírtsáR úgv dönt, ahogyan az uralkodó osztály megkívánja. Major Istvánt börtönre ítélik, mert el kell ítélni a szegénység igazságos harcát. Major István börtönbe kerül és a kizsákmányoltak ajkán megszületik a nóta Major Istvánról, akivel mindnyájunknak el kell menni a közös harcra, Petőfi világszabadságáért. Ki is volt ez a Major István? 1887. december 13-án született Verebélyen, tehát most lenne 80 éves. Kisiparos szűcs legidősebb fia volt, de alig nyolcéves, mikor édesapja meghalt. Nehéz évek következtek a kis családra. Ahogy Major elvtárs életrajzában írja: „Apám halála után nehéz időket éltünk. Anyám varrással tartotta fenn kis családunkat, többet éheztünk, mint ettünk. Kénytelen voltam megszakítani gimnáziumi tanulmányaimat, és beálltam inasnak Huszőr István könyvkereskedésében Nyitrán. Kétévi inaskodás után azonban mégis tovább tanultam a modori tanítóképzőn, tanító lettem." Több községben tanított. Titokban munkatársa lett a hala dó szellemű tanítók lapjának. Szentpéteri József álnéven dolgozott az Oj Korszakban. Ez volt az első baloldali tevékenysége. Később mint egyházi tanító a földmunkások harcát szervezte. Mikor ez kiderült, fegyelmi eljárást Indítottak ellene. 1921-ben, mikor állásából elbocsátották, a Népszava című hetilap szerkesztője lett. Volt a Nemzetközi Vasutas Föderá ció titkára, a nemzetgyűlés képviselője, a KudovJ dennlk szerkesztője, a párt Központi bizottságának tagja, majd párttitkár Szlovákiában. Major elvtárs népszerűsége, tekintélye egyre nőtt a csehszlovákiai dolgozók körében és a kosúti eseményekkel érte el csúcspontját nemcsak csehszlovákiai, hanem nemzetközi méretekben is. Ahogy mér említettem, 1931-ben elítélték, megfosztották képviselői mandátumától. Kiszabadulása után újra kezdte tevékenységét, mint kommunista, de nagy népszerűsége következtében a lehető legnehezebb körülmények között. Majort fokozott mértékben figyelték, szinte egy lépést sem tehetett annak veszélye nélkül, hogy újra letartóztatják. Ezért a párt Központi Bizottsága úgy döntött, hogy Major elvtárs menjen Moszkvába. El is ment és elvégezte a kétéves lenini iskolát. Amikor visszajött, a párt szlovákiai agitprop osztályának vezetője lett. Dolgozott a Munkásba, a

1 Magyar Nap ba, a Slovenské zvesty-be. E

bben az időben már a hitleri fasizmus egyre inkább fenyegeti Cseh- ' Szlovákiát, követeli a Szudétavidéket, s Horthy Magyarországát a magyarlakta területek megszerzésére biztatja. Csehszlovákia egységét egyre jobban veszélyezteti a szlovák autonóm mozgalom, az elszakadási szándék. Csehszlovákia Kommunista Pártja a reakciós törekvésekkel szemben a köztársaság egységének, védelmi erejének fokozása mellett száll síkra és ebben a harcban Major István, mint tapasztalt és nagy bizalmat élvező kommunista néptribün, oroszlánszerepet vállal. Az 1938-as tornóci népgyűlés főszónokaként elutasítja a kapituláns árulók, a müncheni egyezmény, valamint a bécsi arbitrázs gondolatát, részt vesz további nagygyűléseken KeletSzlovákiában és másutt. Kortársaival, Steiner Gáborral, FrantiSek KubaC-csal és másokkal agitál, ellenállásra mozgósít a szerint több koronás kárt miatt a A mikor a bodrogközi folyók még kiléptek medrükből, a part menti falvakban, így Zétényben is tetemes károkat okozott az árvíz. A rakoncátlan Latorca évente többször belátogatott a községbe, Jónéhány esztendővel ezelőtt, árvíz idején csónakkal közlekedtek az emberek a faluban, s a termőföld javarészét, a rétet és legelőt is víz áztatta ... Ma már mindez a múlt kellemetlen emléke, a Latorca vizét töltés zabolázza, viszont a talajvíz még jelenleg ls sok gondot és kárt okoz a zétényieknek. A szövetkezet 802 hektár szántóföldjéből 250 hektárt hosszú időn át talajvíz borított az elmúlt gazdasági évben is. A hivatalos becslés mint egymillió szenvedett a talajvíz szövetkezet. Andrej P 1 u t k 0 mérnöktől, a szövetkezet elnökétől megtudtuk, hogy szövetkezetük saját anyagi forrásaiból közel harmincnégyezer koronát költött vízlevezető csatornák építésére. Természetesen, ez a befektetés a követelményekhez mérten elenyésző, hiszen öszszesen ötszázhuszonhét hektárt kellene mentesíteni a talajvíztől, ami közel ötmillió korona beruházást igényelne. Ezt képtelen a szövetkezet saját erejéből fedezni. — ígéretet kaptunk — jegyezte meg az elnök —, hogy az 1969—1973-as években keletszlovákiai síkság vízgazdálkodása rendezésének keretében a mi határunkban is sor kerül a lecsapolásra. De, hát... Ilyen bevezető után az ember csak azt várhatja, megindul a panaszok áradata: kiázott a vetés, kevés volt a termés ... Ügy látszik Zétény kivétel, mert Plutko elnök és ifjabb Bohács János agronómus örömmel újságolja, hogy a szovjet búzafajtákból hektáronként átlagosan 28 mázsa termett. Néhány hektáron 46 mázsás hozamot értek el, viszont a talajvizes területeken alig termett 14 mázsa. Megtudtuk, hogy Zétényben jól fizetett az árpa is, néhány parcellán hektáronként harminc, átlagosan huszonöt mázsás hozammal dicsekedhetnek. A zabból is megtermett húsz mázsa minden hektáron. A gabonaneműekből teljesítette a szövetkezet kötelességét, de jutott a vetőmag- és takarmányalapra, valamint a természetbeni járandóságok kielégítésére is. Plutko mérnök rámutatott, hogy a talajjavítást, a trágyázást a korábban megejtett talajvizsgálatoknak megfelelően végzik, annak alapján alkalmazzák a műtrágyafajtákat, melyekből húsz százalékkal többet vásárolnak, mint ezelőtt. Nagyon szívesen teszünk említést arról, hogy a zétényi szövetkezet tudományos alapokon végzett elemzések alapján kezd gazdálkodni. Az egyes növényfajták szükségleteinek megfelelően végzett tápanyagjuttütással, talajelőkészítéssel teremtik Előzetes mérlegeSis a zétényi szövetkezetben Amikor az elnök, ilyen kisebb számvetés közepette a cukorrépa idei hozamáról beszélt, alig hittem a fülemnek. Ez talán érthető is, hiszen a tervezett 350 helyett mind a negyven hektáron ötszázhárom mázsás hozamot értek el. Nem a véletlen szülte az említett jő terméseredményeket. A zétényi szövetkezetben rend kívüli figyelmet szentelnek a helyes munkaszervezésnek, az idénymunkák idejében történő elvégzésének. A talajjal sem bánnak mostohán. Az idén a trebiSovi járásban általában valamennyi mezőgazdasági üzem panaszkodott a műtrágyahiányra. Zétényben sem volt elegendő, de a szövetkezet vezetőségének sikerült, igaz, nagy utánjárással, kellő mennyiséget beszereznie. meg a magasabb hozamok elérésének előfeltételeit. Az elnök szerint például búzából már jövőre elérik a harmincöt mázsás átlaghozamot A merész, de reális célkitűzések biztosítéka a helyesen végzett munka. Ennek szellemében folytak az idei őszi munkálatok is. Bohács, Haminda, Szakszón, Rontó, Kendy traktorosok két műszakban dolgoztak, hogy idejében elvégezzék a mélyszántást. Hasonló szorgalommal munkálkodott az őszi betakarításnál és vetésnél Szabó Sándor, Vojtko Imre, Kosztyu István, Hocko Géza, Gécl János, Simkó László, Nagy Miklós és Géci Andris traktorosok is. Az állattenyésztés elért eredmények is jók. Csupán a tej termelés terén mutatkozott hiányosság, amit a 108 beteg tehén kiselejtezése idézett elő. A jövőben csupán negyven, egészséges tehenet tartanak majd, s a fő súlyt a szarvasmarhahizlalásra, a malacok nevelésére és a juhtenyésztésre helyezik. Átlagosan 680 hízómarha, kétszáz koca és kétezer juh tenyésztésével számolnak. Természetesen, az állattenyésztés követelményeinek megfelelően állítják be a növénytermesztés termelési irányzatát, ahol a kalászosok mellett a takarmánytermesztés játszik főszerepet. Az említett célkitűzések megvalósításában jó úton halad a zétényi szövetkezet. Mondhatnánk, a közös gazdaságban a tagság megtalálta helyét, tudatában van, mit akar, szót ért a vezetőséggel és együttesen a minél jobb eredmények elérésén fáradozik. »KULIK GELLÉRT Szakszervezeti téli (CTK) — A szakszervezeti téli üdiilés karácsonykor kezdődik. A téli és a tavaszi hónapokban mintegy 150 000 dolgozó, illetve családtag vesz részt az üdülésen. Nincs elegendő megfelelő hegyi üdülő, ezért a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom központi igazgatósága a téli üdültetést más területekre is kiterjeszti. Az idén — először — Prágában, Luhacovicén és Mariánské Láznéban is bocsátanak üdülőházat az érdeklődők rendelkezésére. A téli üdülés résztvevői számára síléceket, cipőket és szánkókat biztosítanak. Szükség szerint sftantolyamokat is szerveznek. Az előnyös szakszervezeti üdülést a jövő évben csaknem 37 000 személy veheti igénybe. Többen külföldre Is ellátogathatnak. fasiszta előretöréssel szemben. De hiába! Az országot mások adják föl, a határok már tarthatatlanok és Major István a párt Központi Bizottságának javaslatára Moszkvába emigrál. Moszkvában aktívan dolgozik. A háborús években a moszkvai rádió magyar adásának, majd később a szlovák adásnak lett a szerkesztője és bemondója. A háború után visszatért Csehszlovákiába. Autoritásának és képességeinek arányához mérten nem a legmegfelelőbb funkciót kapta. Kinevezik a Pravda kiadóvállalat igazgatójának. Szerénységére jellemző, hogy vállalja ezt. Később Csehszlovákia magyarországi nagykövete lesz, egészen nyugdíjaztatásáig. Példás, harcos életének elismeréseként megkapta a legnagyobb párt- és állami kitüntetéseket. B

efejezésül úgy érzem, még le kellene szögezni valamit. Major István mindig az elnyomottak mellett állt. Ha a magyart bántották igaiságtalanul, a magyart védte, ha a szlovákot, őt védte. Mindig azt, akit védeni kellett, akinek igaza volt. Magukénak tartották a szlovák proletárok, magukénak vallották a magyar proletárok. Major István erről nem szívesen beszélt, csak örült, hogy magukénak vallják. Ez Majornál így volt jó és így volt szép. fn, aki hosszú éveken át ismertem és aki elkísértem utolsó útjára is, azt mondanám: Ha volnának szentjeink nekünk kommunistáknak, ez a tiszta ember, Major István, az első volna közöttük.