Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-12 / 342. szám, kedd

Hatvanöt évvet ezelőtt, 1902. december 12-én született KOLOMAN SOK'l'-. a világhírű szlovák grafikus. K. SOKOL: ÉHEZŐK (FAMETSZET) Az utókor nem felejti a kommunisták példamutatását Vagy kétszázötven fényképdokumentum és másfél tucat ersdetl képzőművészeti alkotás képezi a „Jövő, téged szolgáltunk" című kiállítás anyagát, amellyel a Duna utcai Magyar Tannyelvű Altalános Középiskola CSKP és CSISZ szervezetei, valamint a Steiner Gábor nevét viselő Pionírcsapata az NOSZF győzelmének és hazánk megalakulásának 50. évfordulóját ünnepelték. A gazdag dokumentumanyag azonban nemcsak Steiner Gábor és Major István, a CSKP két nagynevű és hű katonájának életét tükrözi, hanem ezentúl azt a jelenlegi nyugat-szlovákiai kerület térségében lezajlott heves osztályharcot is bemutatja, melyet a magyar dolgozó-tömegek a kommunista párt zászlaja alatt vívtak szlovák, cseh és német elvtársaik oldalán a tőkések népellenes politikája ellen, gyakran a mindennapi kenyérért, gyakran a kollektív szerződésért. És ahogyan azt a paneleken láthatjuk, a csehszlovákiai magyar nyelvű haladó szellemű sajtó, a Kassai Munkás, a Munkás, az Ot, a Magyar Nap, a forradalmi tömegek mozgósításában nagy szerepet játszott. Es amikor Major István azt üzente, hogy harcolni kell, akkor megindultak a Csallóköz, az Alsó Garamvölgye falvainak mezftlábos magyarjai a jövő sarlós-kalapácsos, vérvörös lobogója alatt Lábuk alatt dübörgött a föld s ilyenkor elsápadtak a ban károk, gyárosok, földbirtoko sok és bérlők, szolgabírók és jegyzők, és a masaryki demokrácia ólomgolyókkal felelt a munkát, kenyeret követelő, éhe ző proletároknak. Az itteni magyar proletariátus azonban nemcsak saját anyagi érde kelért harcolt. Amikor a fasizmus bárhol ls fenyegette a demokráciát és a szabadságot, ők mindenkor helytálltak. Mint egykor, amikor Szibéria végtelen hőmezőin és Perekop szorosaiban védték az ifjú szovjet államot, úgy most Madrid falainál és Teruelnél védték Prágát, védték a köztársaság egységét és védték azt a demokráciát, amely nagyon gyakran mostohán bánt velük. Nagy politikai öntudatról vallott ez a proletár nemzetköziség és ez a hazaszeretet. A 38-as koäicei és vágtornóci antifasiszta tüntetések, ahol a magyar dolgozók tömegei mellett, a köz társaság védelmére a szlovák, cseh és német elvtársak is felvonultak, úgyszintén a csehszlovákiai magyar dolgozók politikai érettségét bizonyították, csak úgy mint a megszállás nehéz éveiben kifejtett és emberéletben is áldozatot követelő Illegális pártmunka, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés partizánharcai, ahoi fegyverrel kezében számos szlovákiai magyar harcolt Hitler, Horthy és Tiso pribékjei ellen. Ami azonban a legszebb és legmeghatóbbb ezen a kiállításon, az éppen a Jövő, téged szolgáltunk jelsző igazának gyakorlati Igazolása, hogy a hősöknek a jövőért, az az a máért hozott áldozatait, a hálás utókor nem felejtette el. Mert Major István és Steiner Gábor hősi példája lelkesítette a bogárszemü kis Lauko Katalint, Szabó Lillát, Bodnár Évát és társaikat, amikor a szélrózsa minden irányában útra keltek, hogy összegyűjtsék a két hős kommunista emlékeit. Felkeresték hozzátartozóikat, ismerőseiket és bajtársaikat, jártak Komáromban, Szimőn, Prágában és Budapesten. Jegyeztek és fényképeztek, és a mag nószalagok is állandóan forogtak. Igy gyűlt össze e kiállítás anyaga, miközben a fiatal gyűjtők élményei egyúttal a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság élő lskolájá vá váltak. És így született meg maga a kiállítás ls, ahol a paneleken látható fényképanyagot nemcsak az öreg harcosok magnószalagokra rögzített tanúvallomásai gazdagítják, hanem a haladó gondolkodású és forradalmár kommunista magyar festők, Lőrincz Gyula, Reichentál Ferenc, Weiner Imre, Procházka István és mások kiváló alkotásai teszik még szebbé. Még ezen túl pedig a kiállítás arról is beszél, hogy hazánk magyar dolgozóinak harca szerves és el nem vitatható részét, mégpedig jelentős részét képezte az első köz társaságbeli munkásosztály forradalmi megmozdulásainak. BARSI IMRE Ifflllllll A szívátültetés küszöbé Az egész világot izgalomban tartja annak az 56 évet fokvárosi páciensnek az esete, akibe egy 25 éve* lány szivét operálták. Szenzációról beszélnek, messzemenő következtetéseket vonnak le, sokén azt remélik, végleg megoldódott a szívátültetés, klinikai gyakorlattá válik és sok ember életét megmenti. A beavatottak természetesen óvatosabbak. A Jüv3, téged szolgáltunk című kiállítás Iránt nagy az érdeklSdés. A Duna utcai iskola folyóséin felnőttek és diákok nézegetik a forradalmi múltat idézS anyagot. A kiállítás előkészítésében nagy érdemeket szer•ett Mikas Sándor tanár, aki a pionírok anyaggyűjtési munkálatait Valette, az anyagot osztályozta és kiállítási tormába komponálta. (A. Prandl fetv.) Dr. Gábor György, magyar egyetemi tanár, az Országos Kardiológiai Intézet vezetője például Igy foglalta össze a véleményét: — A probléma régi, szervátültetési kísérletekkel mindenütt foglalkoznak, Így nálunk is. A kérdés csupán az, hogy az első Ízben emberen megpróbált szívátültetési kísérlet eredményes lesz-e, mert eddig még állatoknál sem sikerült szívátültetést végrehajtani. Dr. Kudász József professzor, a kiváló szívsebész ugyancsak várakozó álláspontot foglalt el. — A fokvárosi klinika szervátültetési kísérleteiről már hallottunk, kitűnő orvoskollektívának tartjuk őket. A szívátültetés kérdése nem újdonság. Carelen már 1905-ben végzett szívátültetést kutyán és jó eredményeket ért el Gyenihov professzor is. Állatokon mi is folytatunk ilyen kísérleteket. Gratulálunk a műtéthez a dél-afrikai kollégáknak, a kérdés most már az: hogyan old/dk meg az utókezelést. NEM FANTÁZIA TÖBBÉ ... A Nauka l Zsizny c. szovjet folyóirat már 1958. évfolyamában részletesen foglalkozott a szervek átültetésével. Megszólaltatott több neves kutatót, akik a transzplantáció kérdésével foglalkoznak. Sz. Sz. Brjuhonyenko Így nyilatkozott: — Hány embernek adhatnánk vissza munkaképességét és életörömét, ha ismét vissza tudnánk illeszteni testéhez mondjuk a kezét vagy a lábát, vagy pótolhatnánk a beteg vesét, májat, emésztöszerveket stb. Sokak szemében merész fantáziának tűnnek az ilyen elmélkedések. Pedig többé nem fantázia ez ... Jókora munkát végeztünk már el: kidolgoztuk a sebészeti beavatkozás alapvető módszereit. Már tudjuk, hogyan járjunk el például a pótszív behelyezésénél vagy a láb visszavarrásánál. Az ilyen műtéteket egyelőre állatokon végezzük. A sikert egyrészt a sebészek ügyessége, másrészt speciális műszerek biztosítják. Ennek ellenére az egyik legfontosabb probléma egyelőre megoldatlan, és ez a szövetek egyesítése. Mihelyt a tudósok megoldják ezt is, a transzplantáció a kísérleti laboratóriumokból utat talál magának a klinikákra is és általánosan használt módszerré válik. A. G. LapcsonszkiJ: — A végtagok és vesék átültetésével az első kísérleteket a század elején a francia Alexis Carreh végezte. E kísérletek közben bizonyos törvényszerűségeket fedezett fel. Megállapította, hogy ha a szervet ugyanarra az egyedre ültetik át, amelytől elvették (például a kutya lábát levágják, majd újból visszavarrják — autoplasztikai műtét J a szervek szilárdan és tartósan összenőhetnek. Ha azonban valamely állat szervét más ugyanazon fajta szervezetbe ültetjük át (az egyik kutya lábát másik kutyára varrjuk — homoplaszttkai műtét/ e szerv életképessége csekély, legfeljebb háromnégy hét tartamú. Ezt a törvényszerűséget a homoplasztikai szövetek egyesíthetetlenségével, illetve összeférhetetlenségével magyarázzák és máig is komoly akadályt Jelent. BONYOLULT MŰTÉT A szív átültetése egyik emberből a másikba műszaki szempontból megoldott dolog. Ezt bizonyítja az állatokon végzett számos kísérlet és Christian Barnard professzornak, a fokvárosi Groote Schuur-kórház neves szívsebészének utolsó sikere is. A vezetése alatt dolgozó orvoscsoport a műtétet öt óra alatt hajtotta végre, öt szakaszban: Washkanskyt és az azonos vércsoportú donort, (az a személy, aki valamely szervét vagy szervrészét adja másnak gyógyítási célból) külön-külön szív- és tüdőgéphez kapcsolták; a fiatal lány (Denis Ann Dar* vall) szívét eltávolították és mesterséges érkeringéshez kapcsolták; Washkansky beteg szivét eltávolították; az „új" szívet elhelyezték a férfi mellkasában, a vénákat és artériákat összekapcsolták; a szivet elektromos ütéssel megindították. A műtét bonyolultságát bizonyltja ez a néhány további részlet is: Az autóbaleset áldozatául esett leány testét először mínusz 28 C fokra le kellett hűteni, ámde szívében mesterségesen fenn kellett benne tartani a vérkeringést. A szív átültetésére fél órával a halál bekövetkezése után került sor. Az átültetés során a sebészek meghagyták az eredeti szív egyes részeit, hogy megkönnyítsék a páciens ereinek és vénáinak az átültetett szívvel való összekötését. Az új szívet három és fél óra hosszat lehűtött oxigéndús vérben tartották, csak azután vette át elektromos ütés hatására a páciens érverését. Bonyolult volt a vérkeringésnek a műtét alatt a szív funkcióját betöltő készülékről az átültetett szívre való átvezetése is. Az úf szív csak háromszoros kísérlet után vette át ezt a funkciót. A TRANSZPLANTATUM ANTIGÉN Az átültetés végső sikere attól függ: hogyan oldják meg az utókezelést. Az Idegen emberből átültetett szerv ugyanis antigénként szerepel, aminek a hatására a szervezet ellenanyagokat termel, amelyek tönkreteszik, kivetik a testből az átültetett szervet. Arra kell tehát kényszeríteni az emberi szervezetet, hogy befogadja az idegen, bár más emberről származó szervet. A szervátültetés fő problémája tehát biológiai, illetve immunobiológíal jellegű. Ezért a szövetek egyesíthetetlensége nem egyformán nyilvánul meg a szervezet minden részénél. Megoldása nagy jelentőségű nemcsak a szaruhártya, a csontok, a szívbillentyű, a vese vagy az egész szív átültetésénél, hanem például a bőrátültetésnél is. Nemegyszer olvastunk már arról, hogy vannak emberek, akik feláldozták bőrüket, hogy megmentsék égési sebeket szenvedett társuk életét. Kevesen tudJák viszont, hogy az idegen bőrtakaró a beteg szervezet számára csak átmeneti segítséget Jelent, idővel a homotranszplantált bőr elhal és leválik. Az idegen szívnek ezzel szemben tartósan a szervezetben kell maradnia. A szövetek egyesítésének elérését célzó kísérleteknél egyebek között arra törekednek, hogy olyan vakcinákat vagy szérumokat hozzanak létre, amelyek az ellenanyagok célszerű kombinációját alkalmazzák. P. M. Csepov szovjet tudós véleménye szerint lehetséges, hogy a jövőben az embereket oltani fogják (mint ma a himlő ellen), hogy a szervezet elő legyen készítve a homoplasztikai átültetés lehetőségére. Az átültetési kísérletek során rájöttek arra is, hogy a kobaltbesugárzás ts megfosztja az embert az antigén ellent védekezés lehetőségétől és ezért természetes, hogy Louis Washkanskyt a műtét egész ideje alatt és utána is kobaltbombával sugározták be. A műtétet teljesen baktériummentes teremben kellett végezni, hiszen a páciens szervezete a besugárzás után nem tudta a szükséges ellenanyagokat termelni. SOK ARCVONALON FOLYIK A HARC Senki sem várta, hogy éppen a dél-afrikai Fokvárosban valósul meg az első sikeres szívátültetés. Nagy úttörőmunkát végeznek ezen a téren ugyanis különösen az Egyesült Államokban. Dr. Shummway (Palo Alto) és dr. Kantrowitz (New York) például a közelmúltban hasonló transzplantációt kívánt elvégezni, ámde ez nem valósult meg. Dr. Karol Siska akadémikus neves szívsebészünk szintén ettől a két professzortól várta a világelsőséget. Kicsoda Christian Barnard, akinek nevét egyszeriben az egész világ megismerte? Orvosi tanulmányait Fokvárosban és az Egyesült Államokban végezte, több ízben járt külföldön is tanulmányozni a szívsebészet módszereit. Nemrégiben Moszkvában azoknak a sebészeknek volt a vendége, akik szív- és fefátültetéseket hajtanak végre kutyákon. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Franciaországban a sebésztechnika újdonságait tanulmányozta. A szívátültetés elérte a gyakorlati megvalósítás küszöbét. Egy lépéssel ismét közelebb vagyunk az ilyen transzplantáció végzéséhez. Amikor a műtét utáni hatodik napon megkérdezték Lonis Washkanskyt, hogyan érzi magát, mint híres ember, ezt válaszolta: — Nem én vagyok a híres, hanem azok az orvosok, akik csodával határos módon meghosszabították az életemet. (D. M A 33 éves Paul Bates gyermekbénulás következtében tizenhárom évig ágyhoz volt kötve, ma pedig autót vezet. Az elektromos kocsiban speciális ágyat építtetett, egyik barátja pedig olyan vezérlőaggregátot szerkesztett számára, amely emeltyűk segítségével kezelt a kormánykereket, a gázpedált és a féket. A páciens ujjat speciális hurokban helyezkednek el és így az ujjak egyszerű felle mozgatásával kormányozható az autó.