Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-07 / 307. szám, kedd

' z orosz naptár szerint 1917. október 7-ét Írtak. Pénteki nap volt. Alkonyodott. Az Ugyelnaja állomásról munkásforma ember indult el gyalogosan Pétervár egy távoli perifériája felé. A 293. számú szerelvényt vontató mozdonyról szállt le, aztán feltűnés nélkül elvegyült az emberek közt az egyre sűrűsödő homályban. Igazolványa szerint ez a férfi Konsztantyin Petrovics Ivanov volt, a Szeszterockij fegyvergyár munkása. Ugyanez a férfi augusztus 22-én Raziivból Ugyelnaja állomásra érkezve fűtőként felkapaszkodott a 293. számú szerelvény mozdonyára és Finnországba távozott. Csaknem teljes két hónapig volt távol Pétervártól. A Szerdobolszkaja utca 1/96 számú ház elé érkezve óvatosan körültekintett, mintha meg akart volna győződni arról nem követi-e valaki, aztán zsebébe nyúlt és elővette a kapukulcsot. Megcsikordult a zár, a kapu becsukódott mögötte. A sötét lépcsőn feltapogatódzott a negyedik emeletre. Saját kulcsával nyitotta ki a 20-as számú lakás ajtaját is, és eltűnt a bejárattól legtávolabb nyíló szobában, amelynek ablakaiban csakhamar fény gyúlt. A 20-as számú lakásban köztudomás szerint Margarita Vasziljevna Fofanova lakott, polgári foglalkozása szerint tanítónő. Magányosan, szerényen meghúzódva élt a lakásban. Két gyermekét akkoriban Péterváron kívül, egy kis falusi házikóban éldegélő édesanyjára bízta. A bérházban s a szomszédos faházakban zsúfolódó munkáscsaládok gyermekei szerették öt s szerették a felnőttek is: férfiak, asszonyok egyaránt. Egyébként keveset tudtak róla az emberek. A permi rendőrségnek ugyan pontos adatai voltak életéről és tevékenységéről, dehát Perm messze van Pétervártól, s a februári forradalom óta sok minden feledésbe ment... Az Idegen az első pillanattól kezdve rendkívül otthonosan érezte magát Margarita Vaszll* jevna Fofanova lakásában. A bútorzat nagyon egyszerű volt: egy vaságy, íróasztal, rajta zöldernyős lámpa, egy-két szék, mosdó, könyvállvány, a sarokban egy fogas. Rendszerint ide akasztotta sötét felöltőjét, ellenzős kis sapkáját, s éjszakára a ruháját ls. Ha otthon tartózkodott, többnyire Irt, vagy olvasott, s közben szórakozottan hátra-hátraslmltotta őszesszürke haját. Arcát mindennap gondosan simára borotválta. Gyakran eljárt hazulról, s olykor késő éjszakáig távol volt. Megesett, hogy csak másnap hajnaltájt vetődött haza. A hálóba s egyben dolgozó szobába nyíló ebédlőben étkezett. Margarita Vaszlljevna itt tálalta neki az ételt. Mielőtt a vendég asztalhoz ült volna, az volt a szokása, hogy levetette fejéről az őszesszürke — parókát... Tar koponyája erősen csillogott az ablakon besütő nappali fényben vagy a lámpa ráhulló sugarában. Mongolos metszésű szemében vidám lángok lobbantak. Ilyenkor egyáltalán nem emlékeztetett az Ugyelnaja állomásról a külváros felé baktató munkásemberre. Ha borotvált arcára odaképzeljük a megszokott kis szakállt és bajuszt ... Nos, ez a férfi Lenin volt. A Kerenszktl-kormány rendőrsége július óta halálra kereste. Polovcev tábornok, a pétervári katonai körlet parancsnoka utasítást adott embereinek, hogy a letartóztatás pillanatában öljék meg őt. Minden lépése halálos kockázattal Járt, s visszatérése Helsingforsböl csak növelte a veszélyt. Pedig ő maga sürgette a Központi Bizottságot, hogy készítse elő visszatérését, mert úgy érezte, minden percnyi késedelem a forradalom ügyét, szerencsés kimenetelét teszi kockára. Margarita Vasziljevna Fofanova Moszkvában él. Ott találkoztam vele a forradalom múzeumában. Történetünk Idején harminchat éves, energikus fiatalasszony volt. Ilyennek mutatják egykori fényképei. Most galambősz, szelíd szavú nagymama, sőt dédanya. Bölcs szemüvege mögül kérdő és mindent értő szürke szempár tekint az emberre. Kerekded arcát halvány pirosság borltja. Nagyon szerényen és szűkszavúan beszélt önmagáról. Néhány szót a gyermekkorról és diákkoráról. Igen, volt ő ls álmodozó diáklány. Permben végezte el gimnáziumi tanulmányait, s kllencszázkettőben már tanított Krasznoufinszkban, a Szolikáma völgyében épült városban. Mindmáig szeretettel gondol vissza a régen elhagyott tájra, a híres árpa- és rozstermő vidékre — az orosz Feketeföldre. A város területén akkoriban gazdag sóbányák voltak. Az utolsó évi»lawss«®« IWHHW tizedekben hatalmas Ipar épült a városban, s mindmáig nagy építkezések folynak ott. Az ifjúkor gondtalanságának a hirtelen öntudatra ébredés vetett véget Már az Iskolában erősen rokonszenvezett a szociáldemokratákkal. Kllencszázkettőben kezdett tanítani, s még ugyanabban az évben belépett a pártba. Egy évvel rá összehívták a tanítók permi kongresszusát, mely radikális határozatokat fogadott el, és Margarita Vaszlljevna Fofanova többed magával börtönbe került. — Tizenhárom és fél hónapig raboskodtam a permi börtönben. Szabadulásom után Nyizsntft, Jaroszlavlot és Vologyát felölték kl számomra tartózkodási helyül, s minden héten jelentkeznem kellett a rendörségen ... öreg kommunistáktól gyakran hallottam hasonló kijelentéseket. Nincs ebben semmi meglepő: tudatosan vállalták a lebukással járó veszélyt. Csakhogy ezt nem férfi mondja, hanem asszony. Mély tisztelettel tekintek megfáradt arcára, galambősz hajára, ölébe ejtett, elbágyadt kezére. — Nem találtam sehol munkát. A vőlegényem ts már két éve száműzetésben volt Archangelszkben. Csak kilencszázötben szabadult. A forradalom szabadította kt. UTOLJÁRA — A FÖLD ALATT — Mikor letartóztattak, a rendőrség nem találta meg az útlevelem, szabadulásom után ez fó szolgálatot tett. Beleírtam a férfem nevét, s aztán együtt indultunk neki Oroszországnak. Egyre dél felé sodródtunk, várostól városra mentünk, le egészen a Krím-félszigetre. Egy ideig Sztmferopolban húzódtunk meg, aztán úfra csak mentünk, mintha sose akart volna végeszakadni az örökös vándorlásnak. — Kilencszázhétben megszűnt a rendőri felügyelet. Pétervárott rokonaim éltek: kllencszáznyolcban költöztem fel a fővárosba. — Mikor találkoztam először Leninnel? A fúliusl eseményekkel kapcsolatosan egy titkos találkozóra került sor a lakásomon, ha lói emlékszem július hatodikán. En akkoriban a Viborgi Oldalon dolgoztam a pártbizottságban. Negyezsda Konsztantytnovna Krupszkaja is ott tevékenykedett. Később ugyan átment a kerületi tanácshoz. Egyszóval ismertük egymást. Így került sor arra, hogy a Központi Bizottság az én lakásomat választotta a Helslngforsból hazatérő Lenin számára. Lenin Helsingforsban erősen aggódott, hogy a párt elmulasztja a fegyveres felkelésre alkalmas pillanatot. Áprilistól júliusig azt remélte, hogy a fegyveres felkelést el lehet kerülni, mert a hatalom kérdése a szovjeteken belül végzett türelmes agitációs munkával is eldőlhet. A mensevikiek és az esszerek nyílt árulása júliusban meghiúsította ezt a reményt. Nem maradt más hátra csak a fegyveres felkelés. Elérkezett az alkalmas pillanat. Lenin leveleiben egyre sürgette a Központi Bizottságot, mely október harmadikán végre Pétervárra hívja őt, hogy szorosabb kapcsolatban álljon vele, és minden eshetőségre felkészüljön. — Nagyezsda Konsztantyinovna Helsingforsba járva átadta Leninnek a ház és a lakás alaprajzát. A kapukulcsot és a lakás kulcsát is, — mondotta Margarita Vaszlljevna a régi időkre emlékezve. Hetedikén este megérkezett és még aznap nekiállt levelet Írni a pétervári vá rosi konferencia küldöttjei hez, melyben figyelmezteti őket, hogy itt az ideje, moz gósltani kell minden erőt, mert Kerenszkij az angolokkal, franciákkal és az amerikalakkal megállapo dott, hogy Pétervárt átadja a németeknek. Ez lett volna a legegyszerűbb módja an nak, hogy elfojtsa a péter vári forradalmi mozgalmat. — Pénteki napon érkezett meg Vlagyimir Iljics. Más nap, vagy vasárnap azt mondja, mutasd meg nekem a lakást. Körbe vezettem őt a helyiségeken. Erősen csó válta a fejét: — Van egy hibája ennek a lakásnak. — Nem értettem, micsoda hibája. Megmagyarázta hogy csak egy kijárata van Az ő szobájának ablaka a kertre nézett és az erkélyre nyílt. Odalépett az ablakhoz, sokáig nézte a deszkapalánkot és az esőcsator nát, mely az ablak és az erkély közelében futott le a kertbe, aztán azt mondta: — Szerezz egy valamirevaló kalapácsot! — Este meglazítottuk a palánk két deszkáját. Ha történetesen veszély fenyegeti Lenint, az erkélyről az esőcsatornán menekül a kertbe, s onnan a két meglazított deszka helyén át a bokrokkal benőtt térségre. A házhoz közel kanyarodott el a finnlandl vasút sínpárja ls. Ez megkönnyítette volna a menekülést. — Vlagyimir Iljics ezekben a napokban rendkívül sokat dolgozott. Megszereztem neki Pétervár 1915. évi térképvázlatát, 6 sokáig elüldögélt felette, s a felkelés napjáig meg se vált töle. Ezekben a napokban dolgozta kl a felkelés pontos tervét a flotta, a munkásság és a hadseregrészleg együttműködésére vonatkozó utasításait. A telefon, a telegráj, a pályaudvarok, de elsősorban a hidak megszállását tartotta fontosnak. Ami ezután következik minden a történelemből közismert tények közé sorolható. Október 10-én a Kaprovkapart 32. számú házában zajlott le a Központi Bizottság ülése, mely határozatot hozott a fegyveres felkelés technikai előkészítéséről. Lenin itt került összeütközésbe Kamenyevvel és Zinovfevvel, akik a határozat ellen szavaztak. Trockij tartózkodott a szavazástól, de a felkelés időpontját a szovjetek második kongresszusának Időpontjához kötötte. Lenin bebizonyította, hogy minden halogatás halálos veszedelmet jelent a forradalom számára. Aznap hozták létre a Központi Bizottság politikai Irodáját, mely az események Irányítása szempontjából oly jelentős szerepet játszott. Október 11-én zajlott le az északi terület szovjetjeinek kongresszusa. Lenin levelet Irt a küldöttekhez, mely. ben a nemzetközi helyzet és a hazai események elemezése alapján kimutatja, hogy elérkezett az ideje a hatalom fegyveres átvételének. Nem szavazással, hanem fegyveres felkeléssel kell dűlőre vinni a forradalom ügyéti Másnap találkozott O. A. Pjatnyickijjal, a moszkvai bolsevikok képviselőjével, s a moszkvai elvtársaknak is a fegyveres felkelést javasolta. Október 16-án a Bolotnafa utca 13. szám alatt újra összeült a Központi Bizottság. Megint a fegyveres felkelés ügye került napirendre. Végleges döntés született. A fegyveres felkelés Irányítására létrehozták a katonai bizottságot. A pétervári bizottság még aznap megerősítette a határozatot. Lenin 19-én találkozott a katonai szervezet tagjaival: Podvojszkif, Antonov Ovszjejenko és Nyevszklj elvtársakkal. Mindhárman beszámoltak neki a fegyveres felkelés előkészületeiről. Még aznap Lenin kezébe került a Novaja Zslzny 18-1 száma, melyben Ka. menyev kifecsegte a felkelésre vonatkozó párthatározatot. Lenin felháborodott levelet Irt a Központi Bizottságnak, melyben Kamenyev és Zinovjev kizárását követelte... A Vörös Gárda, a flotta tengerészel, a hadseregrészlegek is mindenütt telBBBp HBH^^H^B^ '•' \«sBg|

SB lis SHHlm^. W&iISmB&táyv

1' 'ífp 1 1 - jaggl jes készültségben álltak már, de az ideiglenes kormány is megtette a maga intézkedéseit. Betiltotta az utcai tüntetéseket, elrendelte, hogy a nép fegyveres felvonulásait fegyverrel kergessék szét, és betiltotta a Rabocsij, puty-ot, a Központi Bizottság lapját. Lenin még aznap megtudta, hogy fel akarja vonni a Néva hídjait. Késő este sürgető levelet írt a Központi Bizottságnak: „ ... A történelem nem bocsátja meg a forradalmárok késedetmeskedését, akik ma még győzhettek volna (s bizonyára győznek ls), de holnap már sokat kockáztatnak, sőt mindent elveszíthetnek." A levelet Margarita Vasziljevna Fofanova vitte el a Központi Bizottság tagjainak. Lenin nem bírta sehogy kivárni visszatérését, sebtében ezt az üzenetet vetette papírra: „Odamentem, ahova ön nem kívánta, hogy odamentek. Iljics." Aztán fogta a kabátját, fejébe nyomta ellenzős kis sapkáját, lement a sötét utcára és elszánt, kemény léptekkel a Szmolnij felé indult, nyomában a hűséges Rachjával, aki az illegalitásban hírszerzője, küldönce és testőre volt Az a törődött időske asszony szemtanúja volt Lenin lázas tevékenységének és türelmetlenségének. Nap nap után látta őt a legválságosabb időkben és gondoskodott róla. Kilrthatatlanul beleivódott Lenin emléke, minden arcvonása, minden mozdulata. Rámtekintett a bölcs szemüveg mögül és azt mondta: — Hát így volt. így volt. — Es Ön Margarita Vasziljevna? Tizennyolc óta Moszkvában élek. Tizennyolcban tizenkét éves volt a lányom, a fiam hétéves. Es ekkor újra nekiláttam a tanulásnak — 1920-ban szereztem meg a mezőgazdasági technikum diplomáját. Nyugdíjaztatásomig a mezőgazdasági mtnsztérium alkalmazottjaként dolgoztam. A lányom idős, beteg asszony már. A fiam repülőgép-konstruktőr. Az Idősebb unokámnak hét gyermeke van. Elnéztem őt, derűs, szürke szemét, galambősz haját, törődött arcát, s eszembe jutott egy régi, csaknem elfelejtett magyar szó: Ómama. A régi ház még mindig áll a Szredobolszkája utca és a Karl Marx proszpekt sarkán. Megfiatalodott, sőt meg ls növekedett: két emelettel magasabbra ágaskodik a Leningrádi égbolt felé. A város egészen körülvette, bekerítette: az egykori külvárosból modern, gyárakkal zsúfolt városnegyed lett. Az utcán villamosok és gyorskerekű autók robognak tova, s a ház előtt fegyelmezett sorban díszfák álldogálnak. Köröskörül, és a házban ls, minden megváltozott, csak a 20-as számú lakásban nem változott semmi. Ugyanaz a vaságy, ugyanaz az íróasztal, könyvállvány, mosdó, fogas áll még a dolgozószobában, s ugyanaz a bútor áll az ebédlőben ls. Minden olyan, mintha Lenin csak tegnap, vagy ép most ebben a pillanatban lépett volna ki a folyosóra. A lakást 1938-ban múzeummá nyilvánították. 1967. XI. 7.