Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

V t mm p— SZOVJET í Bíró: — Vádlott, miért tagadja, ott volt a tett színhelyén, hiszen húsz tanú is látta? Vádlott: — Kérem én hozhatok kétezer tanút, akik engem ott nem láttak. Szociológiai adatgyűjtő a kérdezett hölgytől: — Hajadon? — Öh, igen ... már harmadszori Dédapó álma. Hej, ha én a sorsjegyemmel egy autót nyernék) (M. Bltnogo) — A gólyát gyerekek, nagyon könnyű felismerni. Ilyen! Egy katolikus pap beszélget e társával. — Mit gondolsz, megérjük mi még a cölibátus eltörlését? — Mi már aligha, de a gyerekeink biztosan megérik. A pincér hozza a rendelést, de a sültet a kezével tartja. A vendég mérgelődik: — Nem venné le a kezét a húsomról? — Miért, uram, talán azt akarja, hogy harmadszor is elejtsem? • A disznó elment egy kiállításra. A sok festmény között egy tükör is volt. A disznó megállt előtte- és gondolkodóba esett. — Az egyetlen jó kép — szólalt meg végre és kisétált a teremből. A kakas felvételét kérte a zeneiskolába. — Neked miért kell még tanulnod? — kérdezte a fülemüle. — Hiszen így is szépen énekelsz. — Ezt magam is tudom — válaszolta a kakas —, de a tyúkok ragaszkodnak az oklevélhez ... Az író, darabja első felvonása után, berohan a csapnivalóan rossz férfi főszereplő öltözőjébe: — Hát kérem, megváltoztatom a darabot. Maga nem a harmadik felvonás végén hal meg, hanem a második felvonás elején!!! — Nade drága mester, hát miért gyilkol meg engem olyan gyorsan? — Mert jobb, ha én most magát itt helyben tollal végzem ki, mintha az előadás után a közönség székekkel veri agyon! Szöveg nélkül. IP. Gejvandov) Állj feli Már elment! IE. Gavrilin) Az anya elhatározza, hogy a mai naptól kezdve szigorú lesz a fiához. — Hová mégy? — kérdi tőle. — Ahová akarokI — fis mikor jössz haza? — Amikor majd eszembe jut. — Rendben van, csak arra ügyelj, hogy egy perccel se gyere később. Hallottad? A fiatalember lehajolt és meg csókolta az ismeretlen lányt, aki a parkban mellette ült. Miután semmi ellenállásra nem talált, újra megcsókolta és csodálkozva megkérdezte: — Miért hallgat? — Mert édesanyám azt mondta, hogy sose álljak szóba idegen férfiakkal. 3 967. I 4. HALLOTTAM EGYSZER EGY TRÉFÁT: Egy beteg bekötözött lábbal megy az orvoshoz. — Hol táj? — kérdezte az orvos. — lajjjj, a le jeml — Akkor miért a lábán van a kötés? — Mert lecsúszott! Ezt a tréfát meséltem el ismerőseim körében, akik jóízűen nevettek. Csak egy idősebb úr nézett rám kissé zavartan. • gy Ideig töprengett, aztán megszólalt: — Bocsánat, valamit nnm értettem. Mije fájt • betegnek? — A feje. — Akkor mién a Iá bán volt a kötés? — Mert lecsúszott! Ismét bávatagon nézett maga elé és sóhajtott: — Nem értem. Talán elemezzük logikusan. A betegnek ugyebár a teje lájt? — Igen, a feje. — Akkor miért volt a kötés a lábán? — Mert lecsúszott. — Különös — mondta a térfi. Felállt és az ab lakhoz sétált. Néhány percig szótlannl nézte az esti utca fényeit, majd visszatért és halkan megszólalt: — Tudja, ennek a tré Iának nincs sava. Mert ha egy embernek a teje fáj, akkor mi a fenének van a kötés a lábán? — Ds hiszen nem a lábát kötözte be, hanem a fejét borogatta! — Akkor hogyan ke rült a lábára? — Le-csú szőttül A férfi figyelmesen la került a kötés a lábára? — Lecsúszott — hörögtem. Pánikszerűen menekül tem, azonban éjszaka megcsendült a telefon. — Csak a tréfa miatt bfvom. Elmondtam a feG rigoríj o r i n T&iitíÚMt nulmánynzta arckifejesésemet, majd folytatta: — Nekünk tárgyalnunk kell. Mondja, ez valóban tréfa, vagy csak ma ga tréfál velem?) — Valóban tréla! — De hol itt a humor? — Nem tudom, én ko mikusnak találtam. — Mérlegeljünk. Ha ai a kötés, vagy borogatás valóban lecsúszott, akkor nyilván mindkét lábát mozgásképtelenné tette Vagy talán egy egylábú rokkant volt az Illető? — Nemi — tiltakoztam tréfám bősének megnyo morftása ellen. — De akkor hogyan leségemoek, aki még mindig nevet, de én nem tudom, mi van ezen nevetni való. Igazán nem tudom mit tegyek ... — Azt ajánlom, hogy aludjon — üvöltöttem, hogy majd megrepedt a membrán. A következő nap ismét felhívott: — Megbeszéltem ax Bgyet a kollégáimmal. Nekik Is az a véleményük. hogy a kötés nem csúszhatott lel — A fene egye azt a kötést, nekem mindegy hogy lecsúszott. vagy sem — ordítottam. — De kérem — vála szólta ugyancsak emelt hangon — nekem ezt tud nőni kell. ez nálam elvi kérdés. Elvégre vezető beosztásban dolgozom és hivatalos kötelességem, hogy szellemes legyek! Ezek után még számtalanszor hívott. Levágtam a kagylót. Személye sen (ött. Kidobtam. Végül elhatároztam, hogy az egész történelet megírom és bemutatok egy embert, akinek egy szemernyi huinurérzéke sincs, aki a tréfát is matematikai egyenletként fogja fel. Az Írást bevittem az egyik lap főszerkesztőjének. Elolvasta, nagyol nevetett és meg kérdezte: — Igazán vannak Ilyen emberek? — Sajnns — válaszoltam. — |ó. akkor közülitik az írást. Aztán ai íróasztal felett téléin hajolt és cinkos mosollyal megkér dezte — De nekem Igazán el árulhatja, hogy tulajdnnképnen a feje. vagy a lába fájt annak az embernek? — A feje — sóhaitot tam elhaló hangon. — 6s akkor hogyan került s kötés a láhá ra?l PßTERFl GYUtA fordítása o 00 o H— —í < t/» O < o co O t— < t/i o < o 00 O H< t/l o < SÉRTÉS VAGY MEGTISZTELÉS? A legújabb kutatások szerint a disznó kifejezés inkább hízelgő, mint sértő. A sertéseket ugyanis a tíz értelmileg legfejlettebb állat közé sorolják, mindjárt a csimpánz, az orangután, a gorilla, a kutya és a macska mellé. A gyakorlatban a sertéseket még egyéves koruk előtt leölik, s igy nincs idejük bebizonyítani képességeiket. Laboratóriumi viszonyok között azonban meggyőződtek róla, hogy a sertések magukra hagyva is megélnek. A bonyolult élelmiszeradagoló berendezések kezelését is gyorsan elsajátítják. Szovjet tudósok állítása szerint a magukra hagyott malacok a legtisztább állatok lehetnek. Hanyag és rendetlen ápolók, gondozóik a hibásak azért, hogy a sertések gyakran piszkosak. Ismeretes, hogy a disznók szeretnek sárban fetrengeni. Ám megállapították, hogy számukra ez az egyetlen lehetőség szellőzködésre. Bőrüknek ugyanis nincsenek izzadtságmirigyei, sörtéjük pedig túl rövid ahhoz, hogy a rovaroktól és a forróságtól védje őket. A sertések azért vetik alá magukat az embernek, mert ő biztosítja élelmüket. Mihelyt azonban szabadjára engedik őket, minden téren önellátók. Ismertek olyan esetek, hogy tavaszi áradáskor malacok felmásztak a fákra, s ott gubbasztottak, amíg a víz le nem apadt. A sertés volt az egyedüli állatfaj, amely Bikini atollon 1946-ban túlélte az atomrobbanást. Máig is titok, hogyan sikerült fennmaradnia. Vitathatatlan tény, hogy a robbanás után láttak egy sertést, amely kéjelegve úszkált a lagúnán. (MOSZKOVSZKIJ KOMSZOMOLEC) ÁTÜLTETHETŐ-E A SZÍV? Az orvosok régi vágya, hogy egészségessel cseréljék kl a beteg szívet. Ügy látszott, hogy ez elérhetetlen álom. Ám megvalósulása most már nem annyira tudományos fantázia, mint Inkább a sebészkés műve. Az orvosok első ízben tíz évvel ezelőtt kísérleteztek álla. tokon szívátültetéssel. Azóta nagy haladást értek el. El. mondhatjuk, hogy sebészi szempontból a kérdést gyakorlatilag megoldották. A múltban a szív eltávolításkor a sebész kénytelen volt átvágni mind a nyolc fő eret, amely a szívet a testhez kötötte. Mivel az új szív „bevarrása" megengedhetetlenül hosszú ideig, órákig tartott, a sebészek más módot találtak. A szívkamrák hátsó részét a mellkasban hagyták, s az új szív bevarrásakor már csak a vivőereket és a tüdő ütőereket kellett összevarrniuk. Az egész művelet nem tartott tovább 45—50 percnél. Szaveljev professzor nemrégen 19. műtétét hajtotta végre kutyán, amely egy nap és egy éjszaka élt átültetett szívvel. Jelenleg ez a maximális időhatár. A maga nemében egyedülálló kísérletet 1965-ben az Egyesült Államokban hajtották végre, amikor egy csimpánz szívét ültették át emberbe. A kísérlet kudarccal végződött, a páciens 45 perc múlva meghalt. Egyelőre a tudomány mártírjai, a kísérleti állatok egyengetik a szívátültetés jövőbeni útját. Milyen akadályok állnak az emberi szív átültetésének útjában? Képzeljék el, hogy valaki autószerencsétlenségnél életét veszti, de a szíve teljesen ép. Tehát meg kell őrizni szívének tevékenységét, míg az egészséges szívet igénylő pácienst előkészítik a műtétre. Hogyan? Kutyaszíveket különleges alulnyomásos kamárában már 24 óráig is tudnak konzerválni, utána a szív nagyon jól életre kel. Az alulnyomásos kamara páratlan műszer. Önműködően fenntartja a kellő nyomást, gázösszetételt (97 százalék oxigén és 3 százalék széndioxid és 3—4 fokos hőmérsékletet). Érdekes, hogy ilyen hőfokon a szív csak feleannyi oxigént fogyaszt. Ha a kamarában 3,3—5 atmoszféra nyomás van, az oxigén közvetlenül, vérkeringés nélkül, áthatja a szívizomrostot. A szívizomszövetet időnkint mentesíteni kell az anyagcsere termékeitől, amelyek bonyolult biokémiai folyamatok során keletkeznek (a műszerben ez is lehetséges). További nehézséget az okoz, hogy az átültetett szívnek azonnal teljes megterheléssel kell dolgoznia. Ez ugyanaz, mintha egy lábtörésből felépülő embert arra kényszerítenénk, hogy minél gyorsabban fusson le száz métert. Világos, hogy egy futóbajnok sem képes azonnal ilyen teljesítményre. Igy van ez a szívvel is: 3—4 napig vissza kell nyernie elvesztett erejét, mielőtt teljes kapacitással működne. Az orvosok ún. szívkönnyítő műszerrel kísérleteznek. Az a feladata, hogy megkönnyítse a szívizmok működését, és fenntartsa a normális vérnyomást. Irányítására az Egyesült Államokban elektronikus számítógépeket alkalmaznak, amely a kardiográf szerinti adatok alapján működik. A mutatók azonban annyira változékonyak, hogy a legtökéletesebb számítógép sem képes feldolgozni a szívből érkező adatokat. Szovjet tudósok más módot választottak. Elektronikus műszer segítségével tetszés szerinti megfelelő ritmusra „kényszerítik" az átültetett szívet. Ez azt Jelenti, hogy megakadályozható a szív túlterhelése. Még egy probléma van: a szövetek „biológiai összeférhetőségének" kérdése. Az orvostudomány különféle szakaszainak ismeretei lehetővé teszik az idegen szövet ellen hadakozó szervezet ellenállásának enyhítését és elnyomását. A XX. században bizonyára megoldódik az emberi szív átültetésének kérdése. (SZOVJETSZKAjA ROSSZ1JAJ MESTERSÉGES TENGER A FÖLD ALATT Közép-ázsiai hidrogeológusok Üzbégisztán és Türkménia térképén megjelölték azokat a helyeket, ahol föld alatti víztárolók létesíthetők. E pontok a Szoh és Zeravsan folyók völgyében és az Uszty-Urt fennsík vidékén vannak. Az Uszty-Urt fennsíknak nagy édesvízkészletekre is szüksége van. Ugyanis földgázlelőhelyeket tártak fel, kiterjesztik az olaj és más ásványkincsek kutatását. A Buhara— Ural és Közép-Ázsia—Közép-Oroszország vonalon óriási gázvezetékeket raknak le. A fennsíkot átszeli a már épülő Alekszandrov Gaf—Makat Kungrad vasútvonal. Ezenkívül a fennsík nagy távlatokat nyújt karakül juhok tenyésztésére. Uszty-Urt vidékén a sivatag lapos agyagos rétegei alatt jelenleg mesterséges víztárolókat létesítenek. Ásványosított vizű ártézi kutakat fúrtak, hogv a geológusok kutatásaik során felhasználhassák vizüket. Uszty Urtnak sajnos alig van édesvize. A fennsík számos pontján azonban sósvízben úszó „édesvízfoltokra" bukkantak. Ezek olyan helyen fordulnak elő, ahol mély kutakat fúrtak, vagy pedig az áthatatlan agyagrétegek között lefolyik az el nem párolgott tavaszi esővíz, amely a kutak közelében ellepi a homokos rétegek pórusalt, és kiszorítja a sósvizet. (EKONOMICSESZKAJA 3AZETA)