Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

VILCSEK GÉZA MOSZKVAI TAVI RATA: NÉPüK HAZA JA A nemzetiségi kérdésről nyilatkozik J. I. Paleckis, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke Magas, ősz hajú, szemüveges ötvenéves újságírói múltra viszszatekintő ember a litván nemzetiségű Justus Paleckis, a Nemzetiségi Tanács elnöke. Élete nagyobb részét Rigában töltött»?, csupán az utóbbi évben köti tisztsége Moszkvához. Éppen Belgiumból érkezett, ahol a vallon és flamand ellentéteket volt alkalma megfigyelni. Nevetve mondja: — Pedig az csak két nemzetiségI Cipruson pedig a két nemzetiség között az ENSZ-nek kellett békítenie. S nálunk 131 nemzetiség élI Békében és testvériségben. Ennek az a magyarázata — mondja most már komolyan —, hogy a Szovjetunió egész történelme folyamán a nemzetiségi politika mindig a pártprogram szerves, fontos része volt, és ezt a kérdést következetesen oldfuk meg. Magam is tanúja vagyok annak, hogy saját elhatározásából, önként egyetlen nemzet sem szakadt el a szövetségtől. Pontosan emlékszem — 1922. május 19-én történt — hogy a külföldi intervenciósok vashadosztálya betört Rigába, és megdöntötte a szovjet hatalmat. A litvánokat csak véres erőszakkal lehetett elszakítani a nemzetek szovjet szövetségétől. Személyesen tapasztaltam, hogy ez az erőszakos elszakadás milyen hátrányt jelentett — elmaradást mind a gazdasági, mind a kulturális fejlődésben. Az újraegyesülés előtt például Litvániában csupán 7000 tanító volt — s ma, a háborús évekkel együtt 27 év múltán 40 0001 A diákok száma 3990 volt, s ma 54 000. Azt mondják — folytatja Paleckis elvtárs — hogy bárhol a világon érvényesülhet bármely nemzet fia, hiszen ismerünk olyan különféle nemzetiségű művészeket, akik más nemzett környezetben érvényesültek. Igaz, ez így van, tudunk egyes esetekről. De nálunk a nemzeti kulturális élet tömegjellege a lényeges. Hogy szülőföldem példájánál maradjak: Litvániában minden tizedik ember aktívan vesz részt a nemzett kultúra ápolásában, tehát tagja valamilyen nemzeti művészegyüttesnek, önképzőkörnek, és ott tevékenységet felt kt. — Ismeri valaki például a csukcs nemzetiséget? Aligha. Pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa igen magas posztján éppen csukcs nemzetiségű ember áll. Ha csak formálisan érvényesítenénk az egyenjogúság elvét, akkor ez az ember be sem kerülhetett volna a képviselők közé, sőt egész nemzetiségének sem lett volna a képviselője, mert a legfelsőbb Tanács képviselőjét 300 000 választó küldi ki. A csukcs nemzetiségnek ennyi tagja távolról sincs. A kalmükök például csak 106 000-en vannak, a tuvaiak csak százezren, a karakalpakok 172 000-en. Száz nemzetiség összesen a lakosságnak csupán 5,7 százalékát alkotja. Ha eszerint választanánk a képviselőket, nem lenne igazságos a nemzetiségi képviselet. Ezért létesült a Nemzetiségi Tanács, amely egyenjogú a Szövetségi Tanáccsal. Csakhogy itt még a legeslegkisebb nemzetiségi csoportnak is joga van legalább egy képviselőre. A százezer létszámú tuvaiaknak már autonóm területük, tehát öt képviselőlük van a Nemzetiségi Tanácsban. Üzbegisztánban találkoztam egy 24 tagú munkacsoporttal, amelynek tagjai 18 nemzetiséghez tartoztak. Ha nem tudtak volna oroszul, képtelenek lettek volna teljesíteni akár a legegyszerűbb termelési feladatot ts. Az orosz nyelvoktatásról Paleckis elvtárs a következőket mondotta: — Minden szovjet köztársaságban az első nyelv a köztársaság nemzeti nyelve. Az orosz nyelvtanulás önkéntes. A Litvániában létesült orosz iskolában a litván nyelvoktatás kötelező. A helyi nyelv tehát az első. Persze, az emberek tanulnak oroszul. Egy rigai nem tudhatja, hova köti a munkája ebben a nagy országban. Százharminc nyelvet mégsem tanulhat meg. Megtanul hát oroszul, és ezzel Turkméniában is boldogul. De nemcsak oroszul tanulnak. Nálunk Litvániában három nyelvet tanulnak — lengyelül is. Odahaza megszerezzük az első tapasztalatokat az új gazdaság-Irányítási rendszerrel. Látjuk, hogy a rentabilitás szempontjából előnyösebb a meglevő ipari bázis fejlesztése, mintsem új ipartelepítés. Ezért a gazdaságilag elmaradottabb vidékeken a beruházásokat külön előnyök biztosításával kell ösztönöznünk. A Szovjetunióban is fokozatosan megvalósul a gazdasági reform. Nem jelenti-e a rentabilitás előtérbe helyezése a kevésbé fejlett nemzetiségi területek hátrányba kerülését? Hogyan oldják meg ezt a kérdést a Szovjetunióban — kérdezem Paleckis elvtárstői. — Mind ez ideig — válaszolja J. I. Paleckis — ilyen probléma még nem merült fel. Az elmaradottabb szovjet köztársaságok ipari fejlesztése sokkal gyorsabb az országos átlagnál. Meg az egyes köztársaságokon beiül is az elmaradottabb területeket és járásokat — az orosz föderációban például Baskiriát, Tatárországot — többszörösen gyorsabb ütemben fejlesztik, mint a fejlettebb országrészeket. Ezt már kezdettől politikai kérdésként fogtuk fel, meg kellett teremteni az elmaradott vidékek munkásosztályát. Ez volt az egyik célja az iparosításnak. A munkásosztály megerősítése továbbra is legjelentősebb politikai célkitűzések közé tartozik. Míg az iparilag legfejlettebb orosz föderáció 1913 óta 67-szeresére növelte iparát, addig például a Kitgiz SZSZK 117-szeresére, az Örmény SZSZK. 119-szeresére. Ami a gazdasági reformot illeti, ez az iparfejlesztést — úgy vélem — kedvezően befolyásolja. Azzal a jóleső tudattal búcsúzunk Paleckis elvtárstól, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása a szocialista viszonyok közepette nem lehet formális. A gyakorlat bebizonyította, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának titka nem az alaki egyenlőségben, hanem a kevésbé fejlett országrészek és nemzetiségi területek előnyös fejlesztésében, a kisebb nemzetiségi csoportok megkülönböztetett megbecsülésében rejlik. XI. 4. Egy 1BM-7Ü40 védjegyű számítógéppel e napokban kezditk meg az elsfi tervezési és egyéb feladatok megoldását a Szlovák Tervblzottság bratislavai számítóközpontjában. Képünkön: Thord Larssen svéd oktató betanítja a számítóközpont dolgozóit. Szlovákiában csak a Nővé Mesto nad Váhom-I Obal-fizemben gyártanak bádog konzervdobozokat. Képünkön: ezzel az automatával próbálják ki a naponta gyártott több százezer konzervdoboz szilárdsáv gát és légmentességét. (Bakonyi relv.j Évzáró taggyűlések januárban és februárban Járási és kerületi pártMerenk márciusban és áprisbaii A CSKP Központi Bizottsága titkárságának határozata értelmében minden pártalapszerve zet évzáró taggyűlését, továbbá a városi, helyi, egészüzemi és vállalati pártkonferenciákat, illetve plenáris üléseket 1968 januárjában és februárjában tartják meg. Programjuk következő lesz: ,• Beszámoló a pártszervezet tevékenységéről és további feladatai a CSKP XIII. kongresszusa határozatainak teljesítése, valamint a képviseleti szervekbe való választások elő készítése. Beszámol a pártszervezet elnöke. • Pártunk szerepe és helyzete szocialista társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában. Beszámol a felsőbb pártszerv képviselője. O Vita. • A pártalapszervezet bizottságának, a városi, a helyi, az egészüzemi és a vállalati pártbizottságnak megválasztása; — Az ellenőrző és revíziós bizottságok megválasztása a városi, a helyi, az egészüzemí és a vállalati pártkonferenciákon; — A városi, a helyt, az egészüzemi, a vállalati és a járási pártkonferenciákon részvevő küldötteik megválasztása. • Határozat. A járási konferenciákat 1968 március 9—10. ás 1968 március 18—17. a kerületi konferenciákat pedig 1968 április 19—20—21 én tartják meg. A CSKP Központi Bizottságának titkársága a járási és kerületi pártkonferenciák következő programját tűzte ki: ® A konferencia megnyitása — a tárgysorozat jóváhagyása — a mandátumvizsgáló, javasló és választó bizottság megválasztása. • A járási, illetve a kerületi bizottság beszámolója tevékenységéről, további feladatai a CSKP XIII. kongresszusa határozatainak teljesítésében s a képviseleti szervekbe való választások előkészítése. • A járási, illetve a kerületi ellenőrző és revíziós bizottság beszámolója. • A CSKP Központi Bizottsága küldöttsége vezetőjének beszámolója a CSKP XIII. kongresszusán jóváhagyott határozatok teljesítéséről s a párt további feladatairól. • Vita. • A mandátumvizsgáló bizottság beszámolója. • Választások a járási, illetve a kerületi pártbizottságba; az ellenőrző és revíziós bizottságba; — a kerületi pártkonfarencla küldötteinek megválasztása a járási konferenciákon. • Határozat. A gyűlések és a konferenciák tárgysorozata A pártszervezetek 1968-ban sorra kerülő évzáró taggyűlésein és konferenciáin felmérik a CSKP XIII. kongresszusán hozott határozatok teljesítését. A részvevők tanácskozásuk folyamán, valamint határozataikban figyelmüket elsősorban a kongresszuson kitűzött feladatok további részletezésére s teljesítésére, a kerületek, járások, üzemek s községek további felvirágoztatását célzó politikai intézkedések foganatosítására összpontosítják. Ugyanakkor szem előtt kell tartaniuk a CSKP Központi Bizottsága plenáris üléseinek eredményeit. Az ez Idei plenáris üléseken sor került több, a XIII. kongresszus határozatainak részletezésére és szocialista társadalmunk további felvirágoztatását célzó jelentős intézkedések jóváhagyására is. Az évzáró taggyűlések tanácskozásuk folyamán és határozataikban vegyék maradéktalanul figyelembe a CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének eredményeit. A Központi Bizottság még ez idén felméri népgazdaságunk fejlődésének, az életszínvonal emelkedésének szélesebb összefüggéseit. A párt Központi Bizottsága következtetéseinek alapján tűzzék ki a következő időszakra a párt gazdaságpolitikája biztosítását célzó konkrét intézkedéseket, különös tekintettel az 1968. évre. Egyidejűleg vegyék figyelembe a CSKP Központi Bizottsága októberi plenáris ülésének eredményeit. Ezen a plenáris ülésen jóváhagyták a CSKP Központi Bizottságának „A párt szerepe és feladata szocialista társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában" című téziseit. Az évzáró taggyűlések és konferenciák előkészítésével s tanácskozásaival szemben azért is rendkívül nagy igényeket kell támasztanunk, mert szorosan összefüggnek a nemzeti bizottságokba, a Szlovák Nemzeti Tanácsba, a Nemzetgyűlésbe való választások előkészítésével. Ez a fontos belpolitikai esemény és a jövő évben sorra kerülő jelentős évfordulók — a februári győzelem 20. évfordulója, valamint Csehszlovákia kikiáltásánek 50. évfordulója — kiváló alkalmat adnak arra, hogy széles körű, hatékony politikai tömegmunka, propagandatevékenység adta lehetőségekkel élve — szélesebb összefüggésekben s a jelenlegi bel- és külpolitikai események figyelembevételével — megmagyarázzuk a dolgozóknak pártunk politikájának alapvető irányelveit és azokat a CSKP XIII. kongresszusán jóváhagyott határozatok értelmében foganatosítandó fontos Intézkedéseket, melyeknek célja szocialista társadalmunk további felvirágoztatása. Az évzáró taggyűlések a konferenciák küldetése, hogy támogassák pártunknak a kommunista vllágmozgalom egységének megszilárdítása érdekében kifejtett törekvéseit. A járási pártbizottságok álláspontja A pártalapszervezetek tartsák szem előtt a legutóbbi évzáró taggyűléseken szerzett értékes tapasztalatokat. Az 1968-ban sorra kerülő évzáró taggyűlés előtt egy hónappal megtartott taggyűlésen vitassák meg a jáf rási pártbizottságoknak azzal kapcsolatos állásfoglalását, ho* gyan teljesítik a járásban a CSKP XIII. kongresszusa hatá-í rozatait és a CSKP Központi Bizottsága határozatait. Az említett állásfoglalásban különösen azokra a politikai, ideológiai és párton belüli kérdésekre kell utalni, amelyek az adott pártszervezet hatáskörében fordulnak elő. A járási pártbizottság álláspontja megszabja azokat a konkrét feladatokat, amelyeknek teljesítését a legközelebbi időben a pártalapszervezeteknek kell biztosítaniok. Az évzáró taggyűlések és konferenciák tanácskozása így az adott pártszervezet hatáskörében megoldást igénylő sarkalatos problémákra összpontosuL El kell bírálni a pártalapszervezet tevékenységét, valamint azt, hogy az üzemekben, illetve községekben miképp járul hozzá a pártfeladatok teljesítéséhez. A pártalapszervezetek említett gyűlésein sor kerül a javasló- és választó bizottság megválasztására. A kis létszámú pártalapszervezetek úgy mint máskor is, az évzáró taggyűlésen választhatják meg az említett bízottságokat. Az évzáró taggyűlések előkészítését célzó teendőket úgy kell megszervezni, hogy az üzemekben dolgozó kommunisták közül mennél többen vegyenek részt e tevékenységben s járuljanak hozzá a nemzeti bizottságok, valamint a társadalmi szervezetek funkcionáriusai is. Az évzáró taggyűléseken sor kerül a párttagsági igazolványok ellenőrzésére is. A CSKP Központi Bizottságának titkársága hangsúlyozza, hogy az évzáró taggyűlések és konferenciák szenteljenek a pártbizottságok megválasztásának fokozott figyelmet. A bizottságokba olyan politikailag fejlett, eszmeileg szilárd és kezdeményező készségű párttagokat kell javasolni, akik pártfeladatokat teljesítve már bebizonyították elvhűségüket és következetességüket. A pártbízottságok megválasztása folyamán szem előtt kell tartani, hogy szociális összetételük megfelelő arányban legyen a pártbizottság hatáskörében nyilvántartott párttagság szociális rétegeződésével. Már a közeljövőben rendkívül igényes feladatok hárulnak minden pártszervezetre és az új pártbizottságokra is. Ezért elsőrendű kötelességük, hogy hatáskörükben következetesen juttassák érvényre pártunk vezető szerepét, alapozzák meg ax alkotó munka feltételeit és a kommunisták nagyfokú politikai s eszmei aktivitását; mélyítsék állandóan a dolgozókhoz fűződő kapcsolatokat, s nyerjék meg a dolgozók tömegeit pártunk politikájának érvényre juttatására.