Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

A SZOCIALIZMUS NAGY GYŐZELMÉNEK 50 ÉVE (Folytatás a 3. oldalról) A szovjet á)lam nem rendelkezett a szükséges tőkével ahhoz, hogy felépítse a szocializmus ipari bázisát, nem volt műszaki felszerelés, nem voltak tapasztalt káderek. Nem számíthattunk külföldi segítségre sem. A miénk volt azonban a világ leghaladóbb társadalmi rendszere. Hatalmas mozgató erő volt számunkra a tömegek forradalmi lelkesedése. Ez lehetővé tette, hogy a szovjet nép elvégezze azt is, ami lehetetlennek tűnt. A párt a szocialista rendszer hatalmas előnyeire támaszkodva alig három évtized alatt megtudta oldani az ország iparosításának alapvető problémáit. Még 1920-ban, a polgárháború kellős közepén Lenin kezdeményezésére jóváhagyták országunk és az egész világ gyakorlatának első egységes állami gazdaságfejlesztési tervét, Oroszország villamosításának állami tervét (GOELROJ. Ezzel a tervvel vette kezdetét a gazdaság tudományosan megalapozott tervszerű és komplex fejlesztésének a története. A szovjet állam gazdaságpolitikájának alapvető irányzatát az átmeneti időszakban, 1921-ben jelölte meg Lenin és hagyta jóvá az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt X. kongresszusa. Ez az irányzat új gazdaságpolitika (NEP) néven került be a történelembe. Ez a politika, amelynek az volt a célja, hogy a forradalmat megvédje, az országot megmentse a pusztulástól és az éhségtől, létrehozza a szocialista gazdaság alapjait, fokozatosan kiszorítsa és likvidálja a kapitalista elemeket, sok tekintetben az akkori idők sajátos körülményeiből adódott. Lenin kidolgozta a szocialista gazdálkodás elveit, amelyek mind a mai napig megőrizték jelentőségüket. Azok a lenini tételek, amelyek szerint a központi tervezést össze kell kapcsolni a dolgozók kezdeményező készségének a fejlesztésével, fel kell használni az áru-pénzviszonyokat, az önálló elszámolást, a munka anyagi ösztönzőit, a társadalom érdekeit összhangba kell hozni minden egyes dolgozó érdekeivel — ma is az ország gazdasági életének legfontosabb támpontjai. A szocializmus jelépítéséhez nemcsak hatalmas ipart kellett teremteni, hanem a falu szocialista átszervezését is végre kellett hajtani. Ez rendkívül nehéz feladat volt, — le kellett küzdeni a kistulajdonosi megszokottság évszázados erejét, szűkkörű érdekeit és életfelfogását, meg kellett változtatni a kisbirtokosok egész lélektanát. Az egyéni parasztokat a kollektív munka és a társadalmi élet aktív résztvevőjévé kellett változtatni. E hatalmas társadalmi probléma megoldását Lenin találta meg, aki kidolgozta híres szövetkezeti tervét, amit a párt falun kifejtett tevékenységének az alapjává tett. A kollektivizálás a szocialista forradalom egyik legfontosabb alkotó része volt. Mint minden forradalmi vállalkozás, ez is éles harcban ment végbe. Az iparosítás és az ország kollektivizálása lenini vonala győzelmének óriási társadalom-politikai jelentősége volt. Városban és falun egyaránt létrejött a szocializmus gazdasági alapja. Megváltozott a munkásosztály és a parasztság arculata, megszilárdult a szövetségük. Ezzel sikerült lerakni a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztésének, az ország védelmi képessége növelésének, az egész szovjet nép erkölcsi politikai egysége erősítésének szilárd alapjait. Elvtársak! Országunk szocialista átalakulása elképzelhetetlen lett volna, ha a párt Október első napjaitól kezdve nem látott volna hozzá minden energiájával és céltudatosságával a kulturális forradalom megvalósításához. „Tanulni, tanülni és tanulnil" — erre hívott fel Lenin. És az egész ország könyvet vett a kezébe. A feszített munkanap után a munkások és parasztok milliói tanultak írni, olvasni, sajátították el a kultúra, a tudomány és a marxista világnézet alapjait, hogy ismeretekkel felvértezve építsék az új életet. Nem véletlenül nevezzük forradalomnak azt a folyamatot, amely arra hivatott, hogy a kultúrát az egész nép számára hozzáférhetővé tegye. A feladat nemcsak az volt, hogy az embereket megtanítsuk írni és olvasni. A társadalom szellemi életének minden szférájában el kellett terjeszteni az új szocialista ideológiát. A világot ma meglepik a Szovjetunió tudományos és kulturális sikerei. Nos, e sikerek alapjait még akkor fektették le, amikor a szovjetek országában megkezdődött az iskolák és könyvtárak, munkás fakultások és technikumok, felsőoktatási intézmények és tudományos intézetek sűrű hálózatának létrehozása. 4 szocialista forradalom nyitotta meg az utat a nemzetiségi kérdés megoldásához. Szétrombolva a „népek börtönét" — ami a cári Oroszország volt —, Október teljes felszabadulást hozott az országot benépesítő valamennyi nemzetiségnek. A kizsákmányoló osztályok felszámolása, az iparosítás, a kollektivizálás, a kultúrforradalom, az osztályok és a nemzetiségek közötti viszony gyökeres megváltozásához vezető egységes forradalmi folyamat láncszemei voltak. A társadalmi élet minden szférájában szilárdan megerősödtek a szocializmus elvei. A kommunisták, a szovjet emberek tudták, hogy a szocializmus felépítése csak a kezdeti szakasz a kommunista társadalomhoz vezető úton. A párt már az 1939-ben megtartott XVIII. kongresszusán megkezdte a következő szakaszhoz, a kommunizmus építéséhez való átmenet első körvonalainak a felvázolását. Mielőtt azonban e szakasz feladatait megvalósítottuk volna, országunknak és népünknek történelme legnagyobb megpróbáltatását kellett átélnie. A szovjet emberek nagy sikerei, amelyekkel negyed századnál rövidebb idő alatt virágzó szocialista állammá változtatták hazájukat, dühöt váltottak ki az imperialisták táborában. Azok, akiknek nem sikerült bölcsőjében megfojtaniuk forradalmunkat, szüntelenül újabb terveket szőttek a szovjetek országának katonai megsemmisítésére. Nekünk nem volt szükségünk háborúra. A szovjet kormány mindent elkövetett, hogy megakadályozza a háború kitörését. Ez azonban nem sikerült. 1941-ben a fasiszta Németország hitszegő támadása megszakította a szovjet nép békés munkáját. Az imperializmus rohamcsapatai és az első szocialista állam között példátlan méretű csata bontakozott ki. Pártunk előre látta az imperialista erőkkel való katonai összecsapás lehetőségét, előkészítette az országot és a népet a védelemre. A háború előtti ötéves tervek társadalmi-gazdasági vívmányai a szovjet társadalomnak a szocialista építés menetében kialakult eszmei-politikai egysége fektette le a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelmünk alapjait. A háború éveiben teljes erejével kifejezésre jutott a kommunista párt irányító szerepe. A párt vezetésével kovácsolódott ki a győzelem. Négy esztendőn át tartott a példátlan népi hőstett. Mint a hadművészetnek, a fegyveres erők vitézségének, a lakosság nagyszerű kitartásának és hősiességének a példája került a háború történetébe a breszti erőd védelmének a hőskölteménye, az Ogyessza és Szevasztopol mellett, Moszkva alatt, Leningrád és Sztálingrád falainál, Novorosszljszknál, az oreli-kurszki katlanban, a Dny epren és a Visztulán lezajlott grandiózus csata. Hosszú és nehéz megpróbáltatásokon át — amilyenek még senkinek sem jutottak osztályrészül —, hallatlan méretű ütközetek tüzén és kiontott véren keresztül jutott ein nagy )győzeleméig a szovjet nép. Kommunista pártjának vezetése alatt e nép megvédte Október vívmányait szétzúzta az agresszorokat és megtisz tította földjét a hódítóktól. Megsemmisítette a fasizmust, az imperializmusnak e legszörnyűbb szüleményét. E hősi eposzból semmit sem felejtettünk el. Emlékszünk arra, amivel Lengyelország, Jugoszlávia, Anglia, Franciaország, Csehszlovákia, az Egyesült Államok és a Hitler-ellenes koalíció más tagországainak népei hozzájárultak a közös ellenség felett aratott győzelemhez. Emlékszünk az ellenség által megszállt országokban működő ellenállási mozgalmak harcosainak hősiességére és vitézségére. Tisztelettel adózunk a nyugati szövetséges országok ama vezető képviselőinek, akik a társadalmi rendszer különbözősége ellenére a Szovjetunióval való együttműködés útjára léptek az agresszor elleni harcban. A hitlerista Németország és szövetségeseinek szétzúzása Európában és Ázsiában, amelyben hazánk a döntő szerepet játszotta, világtörténelmi Jelentőségű volt — sok nép és ország előtt megnyitotta a szabadsághoz, a függetlenséghez és a társadalmi haladáshoz vezető utat. Azok a veszteségek és pusztítások, amelyeket nekünk a háború okozott, semmivel sem hasonlíthatók össze. A háború olyan bánatot hozott népünkre, amelytől még ma is megsajdul sok millió anya, özvegy és árva szíve. De semmi sem törhette le a szovfet ember akaratát, a szocializmus győzelmes előretörését. Veszteségeink súlyosak voltak. Mellettük azonban minden szovjet ember lelkében ott élt a győzelem öröme. A háborút követő első évek történetét talán még nem Írták meg igazán, de a legfontosabbra Jól emlékszünk — az Ipari termelés lényegében már 1948-ban, a mezőgazdasági termelés pedig 1950-re elérte a háború előtti színvonalat. Az utóbbi években gyors ütemben fejlődött iparunk. Az idén a népgazdaságnak ez az ága 73-szor annyi terméket ad, mint 1913-ban. Az elmúlt 50 év alatt a mezőgazdaság termelése csaknem megháromszorozódott. Ugyanakkor számításba kell venni, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő részaránya a felénél kevesebbre csökkent. A szovjet gépipar egy év alatt körülbelül 200 000 fémmegmunkáló gépet, több mint félmillió traktort és kombájnt gyártott. Kohászatunk acéltermelése meghaladta a százmillió tonnát. Intenzíven fejlődik a vegyipar, a rádiótechnika, az elektronika és az atomipar. Iparunk, technikánk és tudományunk fejlettségének magas fokát tanúsítják a Szovjetuniónak a világűrkutatásban elért sikerei. A világot épp a közelmúltban ámulatba ejtette a szovjet automata űrállomás leszállása a Venusra, amelyről az űrállomás felbecsülhetetlen értékű tudományos adatokat közölt. Pár napja pedig a szovjet tudósok, tervezők és mérnökök újabb kimagasló sikerrel lepték meg a világot: elsőként oldották meg — és ragyogóan megoldották! — az Árszerkezetek automatikus összekapcsolásának bonyolult tudományos-műszaki problémáját. Ezzel megnyílt az út a nagy bolygóközi állomások megteremtéséhez. Ezek az újabb űrsikerek — nagyszerű ajándékok a Nagy Október 50. évfordulójára. A szocializmus nemcsak megváltoztatta az egész gazdasági rendszer jellegét, hanem gyökeresen átalakította társadalmunk arculatát és osztályszerJcezetét is. A szocialista társadalomban a munkásosztályé a vezető szerep. A szovjet munkás a forradalmi proletariátus legjobb tulajdonságait örökölte. A szocializmus a termelési eszközök közös tulajdona, a közös munka új embereket teremtett meg a szovjet falvakban: a kolhozparasztságot. Nagy alkotó feladatokat old meg a népi értelmiség, amelyet szoros szálak fűznek a munkásosztályhoz és a parasztsághoz. És minél magasabbra emelkedik társadalmunK kultúrája, minél messzebb jut a haladás útján a tudomány és a technika, annál láthatóbban fog megnőni az értelmiség szerepe a szovjet nép előtt álló grandiózus feladatok megoldásában. Az egész világ számára ismeretes tett a lenini nemzetiségi politika eredményei. A Szovjetunióban élő minden nemzet és népcsoport a virágzás útjára lépett, hatalmas eredményeket ért el az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében. A Nagy Október 50. évfordulója — a népek testvért családjának igazi ünnepe: í- Szovjetuniót alkotó összes köztársaságok ünnepe. Az Oroszországi Föderáció, Ukrajna, Belorusszija, Üzbegisztán, Kazahsztán, Grúzia, Azerbajdzsán, Litvánia, Moldávia, Lettország, Kirgizia, Tádzsikisztán, Örményország, Türkménia és Észtország — mind azonos gondolkodás és azonos törekvés jegyében élnek. Együtt volfak a szocializmus építésének éveiben, együtt voltak a kegyetlen háború idején és együtt építik a kommunizmust, önfeláldozóan munkálkodnak, közös erővel tevékenykednek a szovjet ország gazdaságának, tudományának és kultúrájának fejlesztésén. Elvtársak! Az állam a proletariátus diktatúrájának az Októberi Forradalom által megteremtett állama volt. Az a fő fegyver, amelynek segítségével országunk dolgozói szétzúzták a régi világot, letörték a kizsákmányoló országok ellenállását és döntően megfordították hazájuk sorsát. Ma, amikor már rég nincsenek nálunk kizsákmányoló osztályok, amikor a szocializmus győzelme elvezetett társadalmunk megbonthatatlan eszmei-politikai egységéhez, a proletariátus diktatúrájának államaként létrejött szovjet állam már össznépi állammá, az egész nép politikai szervezetévé vált, amelyben a munkásosztályé a vezető szerep. A párt igen nagy munkát végzett a szocialista demokrácia fejlesztése, a szocialista törvényesség szilárd biztosítékai megteremtésének az érdekében. jelentős szerepet látszott ebben az SZKP XX. kongresszusa, amely fontos határozatokat jogadott el a lenini normák és elvek tántoríthatatlan és következetes érvényesítésére életünk minden területén, a nép politikai aktivitásának további növelése érdekében. Tovább erősödnek J dolgozók küldötteinek szovjetjei, amelyek társadalmunk politikai alapját jelentik. A szovjetek küldöttei és a munkáikban napról napra segítséget nyújtó aktívahálózat ma már több mint 25 millió szovjet állampolgárt számlál, vagyis az ország egész keresőképes lakosságának csaknem egynegyedét. A szovjetek munkájában közvetlen formában kifejezésre Jut a néphatalom, az, hogy a nép irár nyitja a társadalom és az állam ügyeit. A tömegek bevonását a társadalmi ügyek különböző formájú irányításába aktívan segítik a több mint 80 millió dolgozót tömörítő szakszervezetek. A párt vezetésével a szakszervezetek a gyakorlatban is megmutatják, hogy a gazdálkodás és igazgatás iskolái, a kommunizmus iskolái. A soraiban 23 millió fiatalt egyesítő lenini Komszomol aktív segítséget nyújt a pártnak a fiatalok kommunista never lésében, bevonja az Ifjúságot a kommunista építés konkrét feladatainak a megoldásába. Ezekben és sok más tömegszervezete ben — amelyek a párt biztos támaszai —, a szovjet emberek megtanulják, hogyan szemlélhetik az egész állam szempontjából ügyeinket, megtanulnak gondoskodni az egész társadalom érdekeiről, a nép érdekeiről. Elvtársak! A proletár forradalmat a dolgozók létérdekei nevében a dolgozók jóléte és boldogsága, szabadságuk és a társadalmi igazságosság nevében valósítják meg. Ez az oka annak, hogy a szovjet emberek életkörülményeinek javításáról való gondoskodás mindenkor a párt és a szovjet állam figyelmének középpontjában állt és áll ma is. A szocializmus megadta népünknek azt amivel a leggazdagabb kapitalista országok dolgozói sem rendelkeznek: a tőkés elnyomás alól való felszabadulást, a biztos holnap érzését. A szovjet emberek nem tudják, mi a kizsákmányolás, mi a munkanélküliség és ezt sohasem fogják megismerni. A párt és az állam szüntelenül gondoskodik a munkakörülmények javításáról, a munkanap csökkentéséről. A szovjet hatalom évei alatt a munkahét az iparban 18 órával csökkent. Az idén megvalósul az ötnapos munkahétre való átállás heti két szabadnappal. A szovjet hatalom évei alatt hat és félszeresére nőtt a munkások reáljövedelme, nyolc és félszeresére emelkedett a parasztság jövedelme. Csupán az utóbbi években mintegy 25 millió munkás és alkalmazott fizetését emelték, bevezették a kolhoztagok számára a garantált rendszeres havi munkabért és nyugdíjat, emelték a rokkantsági nyugdíjakat. Jelenleg több mint 34 millió ember kap a Szovjetunióban az állami és kolhozforrásokból nyugdijat. Ez év szeptemberében —, mint ismeretes — az SZKP Központi Bizottságának plénuma és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka új fontos határozatokat hozott az életszínvonal emeléséről. Ezek a határozatok több mint 50 millió szovjet embert érintenek. Nagy megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy államunk történelmében még soha nem fordítottak egyszerre ilyen hatalmas ősszegeket a dolgozók Jólétének az emelésére. Nagymértékben nőtt az alapvető ipari és élelmiszercikkek fogyasztása. A városokban több mint hétszeresére emelkedett a lakóterületek nagysága: évente most több lakást építünk, mint a világ bármelyik országa. Állandóan növekszik a szanatóriumok, üdülők, panziók, turistaházak és stadionok száma. A Szovjetunió az első olyan ország, ahol az állam vállalta a nép egészségéről való gondoskodást azzal, hogy minden állampolgárnak ingyenes orvosi segítséget biztosít. A Szovjetunióban dolgozik a világ orvosainak egynegyede. A nép életkörülményeit sokfajta mutató alapján ítélhetjük meg. Az egyik legfontosabb mutató az emberek átlagéletkora. Ez mintegy összesítő eredménye mindannak, amit a nép javára teszünk: a munka- és életkörülményeknek az egészségvédelem és a társadalombiztosítás színvonalának. A szovjet ország ebben a tekintetben kimagasló eredményekkel büszkélkedhet. A régi Oroszországban mindössze 32 év volt az emberek átlagéletkora, ma viszont elérte a 70 évet és világviszonylatban az egyik legmagasabb! A szocializmus olyan társadalom, amelyben nincsenek kiváltságos osztályok és rétegek. A lakosságnak van azonban egy olyan része, amely mindjárt a szovjet hatalom első napjai óta kiváltságot élvez — a gyerekekre, ifjúságunkra gondolok. A Szovjetunió minden új állampolgára a szó szoros értelmében mindjárt születése pillanatától kezdve érzi, hogyan gondoskodik a társadalom a felnövekvő nemzedék egészségéről és neveléséről. Nagyszerű eredményt értünk el — a szovjet hatalom évei alatt a gyermekhalandóság a réginek egytizede lett. A Szovjetunióban kiépült a bölcsődék és óvodák nagy (bár még nem teljesen elegendő) hálózala, ahol több mint 9 millió gyermekről viselnek gondot. Gigászi méretű közoktatási rendszerünk. Az általános iskolákban a középfokú szakiskolákban és a főiskolákon, valamint az ipari tanulók iskoláin és (Folytatás az 5. oldalon)