Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-18 / 318. szám, szombat

Eck Imre — balettpróbán alami utánozhatatlan, V

nagyszerű érzés a pécsi balett előadásában a tánc elvillanő „mondatait", írásjeleit látni. Oj gondolati elemek, gazdag formanyelv, az ötletesség, finom humor és szellemesség egyaránt, jellemzői azoknak a tánckölteményeknek, melyek egymást követik a színpadon. Nem kevesebbet tűztek ki célul, minthogy a ma emberének érzéseit, gondolatait fejezzék ki, az élet mai konfliktusait, melyet a klasszikus balett formanyelvén nehéz volna megfogalmazni. A pécsi III. magyar játékfilmszemle bemutató előadásán csupán ízelítőt kaphattunk művészetükből, ám ez az ízelítő is azt bizonyítja, figyelmet érdemel az az út, melyen a pécsi balettművészek járnak! E nagyszerű kísérlet egyes eredményeiről a szakmabeliek ugyan vitatkozhatnak, képtelenség azonban nem elismerni, megcsodálni ezt a művészetet. Változatos és erőteljes, rendkívül hatásos műsorszámaik egy olyan együttes munkáját dicsérik, ahol a sikert az összmunka, az egyetakarás építi, s a rátermettség és a magas fokú szakmai felkészültség jellemzi. Néhány év alatt ismertté vált nevük, s jó hírük a világon ... Az együttes magáénak vallja vezetője, Eck Imre, művészi hitvallását, s nem követi a klasszikus balett — mondhatni — ortodox törvényeit. Azt azonban, amit tesznek, a ma embere érdekében teszik, egy belső eszme sugallatára és szolgálatában ... Ezekről a kérdésekről beszélgettünk az előadást követően Eck Imre koreográfussal, a pécsi balett igazgatójával. # Mindenekelőtt ait kérdezném meg, milyen érzés eg; „eretnek" színház, illetve balettegyüttes Igazgatójának lenni? — El kell mondanom, hogy ez a színház öttagozatú, s ennek egyik része a balett, a dráma, a próza, opera és operett mellett. Milyen érzés egy „eretnek" színház igazgatójának lenni? Nem érezzük magunkat eretneknek. Egyszerűen az az álláspontunk — hat évvel ezelőtt alakultunk —, hogy a balettművészet nyelvén, merthogy ahhoz értünk, a mai emberrői kell szólnunk — a ma emberének. • Az „eretneket" rendhagyó, avantgardista értelemben gondoltam. — Ki tudja mi az, hogy avantgardista? Persze, kétségtelenül sok igazság van ebben. Nem csinálunk egyáltalán hagyományos klasszikus romantikus balettot, mint előadást. Nem azért, mintha nem szeretnénk a klasszikus balettot', hanem egyszerűen azért, mert színházunk méretei kicsik, az együttes kamara jellegű, kevesen vagyunk és úgy gondoljuk, hogy azok a gondolatok, azok a problémák, melyeket el akarunk mondani, azok egy kicsit kitágítottabb formát igényelé r m Egy CSODALATOS MŰVÉSZÉT szolgálatában... Beszélgetés ECK IMRÉVEL, a pécsi balett igazgatójával nek, mint a hagyományos romantikus balett formái. Nem vetjük meg, de nem is tagadjuk, hogy mi nem csinálunk klasszikát. A teljes tréningfelépítésünk a leghagyományosabb klasszikára épül. Alapvető álláspontunk, hogy ha valaki professzionista módon akar a táncművészetben szerepelni, akkor a hagyományos klasszikus iskolát tökéletesen tudnia kell. Azután már teljesen mindegy, hogy az eszközök, melyeket a gondolat elmondására használ, a kifejezési forma, milyen stiláris irányzatot képviselnek. % Milyen tervekkel, elképzelésekkel indult az együttes? -r 1960-ban alakult meg az együttes. Pécsett régen van színház, azután lett balett-tagozat, addig sohasem volt... Milyen tervekkel indult? Magyarországon egyedül Budapesten az Állami Operaházban volt balettegyüttes. Az akkori kultúrpolitika határozatában volt, hogy Budapesten kívül legyen balettegyüttes az országban. Egyrészt ennek a törekvésnek, másrészt az én törekvésemnek — amely valami más módon, más gondolatokat akart elmondani, mint a hagyományos romantikus balett —, a kettőnek a találkozásából és az akkori pécsi . színház igazgatójának meghívásából jött létre ez a balettegyüttes. Kísérleti műhelyként kezdtünk. Létre akartuk hozni a balettnek egy olyan kísérleti műhelyét, amely szabadon kísérletezik az olyan gondolatok, témák elmondásával, ami nem hagyományos szerepkönyvi témák. Kifejezetten a legnagyobb gondunk, hogy mai témákat, a ma emberéhez szóló témákat dolgozzunk fel. Ehhez, persze, hozzájárul az a hallatatlan nehézség, hogy mindenáron azokat a témákat keressük, amik csak a balett nyelvén mondhatók el. Tehát nem irodalmi témákat, nem zenei témákat, hanem olyanokat, melyek a ma emberének szólnak, s melyek a leghatásosabban, legtömörebben és a legösszefogottabban a mozgás erejével mondhatók el. • Engedjen meg egy személyes jellegű kérdést: mikor jegyezte el magát a balettnak? — Ez olyan szokásos régi dolog, és olyan szokásos kérdés ... Az operában voltam negyvenhat óta, mint táncos. Ott tevékenykedtem később szólótáncosként és koreográfusként 1960-ig, amikor is eljöttem művészeti igazgatónak és koreográfusnak ehhez a balettegyütteshez. • Az nj felfogás, a modern balett láthatóan az egész együttes ügye. Az alkolómunkában (gondolok itt a koreográfiára, zenére, díszletre) hogyan sikerült ezt a nagyszerű összhangot megteremteni, melyet az előadáson láthattunk? — Azt hiszem, hogy a mi színházunkban minden részlegnek a munkája közös ügy. Ez természetes. Csak akkor tudunk magas százaléki eredményeket elérni, ha az egész színház minden produkciója minden alkalommal az együttműködés jegyében zajlik le ... Zene, díszlet, jelmez? Erről mit tudok mondani?! • Ha jól tudom, az együttes néhány művésze koreográfus 1« egyben? — Igen, balettegyüttesünk fiataljai közül többen koreográfusok is. • Milyen ax együttes állagot Életkora? — Meglepően fiatal. Nézze, ez úgy alakult, hogy egy végzős osztály került le, nagyon fiatal végzős osztály a balettintézetből. Ezekkel kezdtünk. Most számoljon rá hat évet, és akkor kijön az átlag életkor. 0 Hagyománynak és újításnak milyen szerepe van az Önök mnnkájában? — Ez olyan dolog, amire nem mondom, hogy nehéz válaszolni, de .szóban nagyon nehéz megfogalmazni, mert tulajdonképpen a művek döntik el, mi a hagyomány és mi az újítás bennük. Nem kifejezett célkitűzésünk, hogy mindenáron valami újat csináljunk, hogy mindenáron valami újítást hajtsunk végre. Egyszerűen a témák adják az őket kifejező formákat. Az imént már elmondtam, el kell mondanom újra, nem megváltoztatni akarjuk a klasszikus balettot, nem akarjuk eldobni. Egyszerűen ki akarjuk tágítani a kereteit! Tehát a meglevő kereteket kicsit széthúzni, hogy alkalmasak legyenek azoknak a gondolatoknak az elmondására, amiket célul tűztünk. # Itt már részben ugyan érintette, mégis felteszem a kérdést: mit ért Ön modern balett alatt? — Hm. Erre csak sablonnal tudok válaszolni. A modern szó minden században mást és mást jelent. Mozart a maga korában modern volt, Beethoven a maga korában modern volt... Semmi, egyszerűen nem jó ez a megfogalmazás ... Nem jó az a megfogalmazás, hogy modern, mert minden olyan dolog, ami megpróbált a saját társadalmához szólni, s ez valamennyiben sikerült is neki, — tehát a viszszatükrözés a társadalom egyedei részéről jelentkeznek — akkor az már tulajdonképpen modern, vagy talán korszerű balett. • Az Önökhöz hasonló kísérletezéssel hol találkoztak kültöldön? — Azt hiszem az egész világon foglalkoznak ezzel. Mindenütt ... Nemcsak a balett területén, hanem a művészet minden területén nagy harc, kísérletezés és útkeresés folyik ... • Hol szerepeitek külföldön? — Jaj, ezt ne kérdezze, mert nehéz volna felsorolni. Legutoljára a bécsi Ünnepi Heteken szerepeltünk, azelőtt Jugoszláviában, a ljubljanai fesztiválon, Moszkvában vendégszerepeltünk, januárban nagy műsorral, nagy programmal Londonban. Most készülünk Párizsba, ugyancsak fesztiválra, ahol találkozni fogunk csehszlovák kollégáinkkal. % Es Csehszlovákiába nem készülnek? — Már voltunk Csehszlovákiában és boldogan megyünk, ha hívnak. # A sajtóból tudjuk, hngy Prokofjev VII. szimfóniája alapján új táncfilmet késxítettek. Milyen meglepetéseket tartogat a film egy koreográfus számára, s a filmkoreográfiának mik az igényei? — Hát elég nagy a kérdés, de megpróbálok rá válaszolni. Prokofjev VII. szimfóniáját csináltuk meg. A TV számára készült. (A november 7-i ünnepi adásban közvetítették — szerk.J. Ügy gondoltuk, a legjobban úgy ünnepeljük meg az 50. évfordulót, ha az ifjúságról vallunk, az ifjúság emlékeiről, gondjairól. Ez a film erről szól. Az ifjúság örömei, emlékei a tizenhetes forradalomról... — Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy a film alapvetően más helyzeteket, más felépítést kíván, mint a színpad. Másként kell gondolAx Etűdök kékben című balett egyik jelenete. (Hetényi János, Aradi Mária, Handel Edit.j kodnunk, szóval más helyzeteket kíván. Snittekben kell gondolkodni, nem színpadi egységben. A polifónia, ami a színpadon az egyik nagyon fontos kifejező eszköz, tehát az egyldőben más-más szólamok cselekménye, filmen az egymásutánság jön ki jobban. Tehát tulajdonképpen az az igazság, hogy filmre egészen más koreográfiát kell készíteni... A dramaturgia súlypontok másutt vannak. Ennyit talán erről. 0 Ossxegezésként az együttes munkájáról, jövőbeli terveikről mondana néhány szót? — Párizsi útra készülünk most, utána pedig egy bemutatóra, itt Pécsett. . . Kísérleteink, munkánk lényege nem a régi tagadása, hanem az új lehetőségek felkutatása ... Minél többet szeretnénk megtudni és elmondani a mai emberről ... FÓNOD ZOLTÁN m Láng: Monodia című balettjének egyik Jelenete. (Táncolják: Tóth S&ndor, Bretus Mária, Ukn Hona, Ramsboro Gizella, Sónál MÄrta.) Koreográ!i«:Eck Imre. Mária, Hegedűs