Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-17 / 317. szám, péntek

JOGI TANÁCSADÓ Új rendelet az utazási, költözködési és egyéb kiadások megtérítéséről A SZAKSZERVEZETEK A GAZDASÁGI KÁROK ELLEN A dolgozók is részt vesznek üzemük irányításában A brnói Mezőgazdasági Műszaki Vállalat a külföldről behozott mezőgazdasági gépek helytelen számlázásával és a többlet vissza nem fizetésével 1 millió 800 ezer koronával károsította meg az államot... A ruhaipar prostéjovi és a szlovákiai ruhaipar trenCíni üzemei a nagykereskedelmi árak helytelen módosításéval jogtalanul 39 millió 55 ezer koronával gyarapították vagyonukat... és így folytathatnánk az állami ellenőrző szervek szabálysértéseket és hibákat tartalmazó észrevételeit. Ezekről a problémákról volt szó a szakszervezetek prágai sajtótájékoztatóján. Az új gazdaságirányítási rendszer elveinek valóra váltása és a zavartalan ügyvitel megköveteli, hogy az üzemi ellenőrző szerveken kívüi népi ellenőrző bizottságok is működjenek az üzemekben — mondotta dr. J. Kfí2 osztályvezető. A cél ugyanis az, hogy az üzemek dolgozói közül minél többen kivegyék részüket az ellenőrzésből. Az üzemi népi ellenőrző bizottságok az ez év júilusa óta hatályban levő új törvény értelmében tehát mint a népi ellenőrző bizottságok rendszerének láncszemei, egyúttal pedig az FSZM alapszervezeteinek ellenőrző szervei, nagy segítségére szolgálnak üzemeiknek. A továbbiakban az üzemi népi ellenőrző bizottságok hatáskörének ismertetésére került sor, mely a szakszervezetek segítségével és jóvoltából lényegesen kibővült. A bizottságok széles körű ellenőrzési tevékenységükön kívül a dolgozók panaszaival, észrevételeivel és javaslataival is foglalkoznak. Munkájuk célja a káros folyamatok és jelenségek megelőzése, a hibák és a fogyatékosságok teljes kiküszöbölése, valamint a tartós javulás biztosítása. A bizottságok sikeres működésének feltétele természetesen közvetlen kapcsolatuk az üzem dolgozóival, akiknek nézeteit, elképzeléseit és tapasztalatait munkájukban is felhasználják. —km— A rokkantak szövetkezetének báhonyi részlegében évente mintegy 10 millió korona értékű árut készítenek. A főbb termelési *g, kelekötés és vlllanyhuzaltoglalók készítése. E müvelet közben örökítette meg a részleg egyik dolgozóját. (Németh J. felv.) Modern iskola világtalanok számára LevoCán, amely 1922 óta a szlovákiai világtalan ifjúság iskoláinak székhelye, modern tízosztályos internátusi ipariskolát építenek a látási hibában szenvedő ifjúság számára. A világtalanok eddigi kilencéves iskolájával együtt teljes iskolai komplexummá épül ki a vak ifjúság oktatására. A 14 millió korona beruházást igénylő új internátusi iskola építéséhez jövőre látnak hozzá, és 1970-re elkészül. A maga nemében Szlovákiában első különleges célépítmény tervezője Ján Sprlák koäicei építészmérnök. Az épületet úgy tervezte meg, hogy ne bontsa meg a város ódon jellegét, mivel Levoőa védetté nyilvánított központja közelében épül. Az objektumot urbanisztikai szempontból átriumszerűen oldotta meg, parkkal és kerttel. A 120 diák számára épülő iskola és internátus közös épületben lesz, emellett az iskolai, valamint a lakó- és társasrész összeköttetését úgy oldják meg, hogy a világtalan fiatalok a lehető legkönnyebben tájékozódhassanak. Az iskolai részben 10 egyenként 36 négyzetméteres tanterem van — mindegyik 12 diák számára, mivel az oktatás rendkívül igényes, továbbá két különleges, amfiteátrum alakú tanterem, amelyekben a világtalan diákok oktatásának legmodernebb oktatási módszereit alkalmazhatják. Az iskolai résszel összefüggő műhelykomplexum is épül, ahol a fiatalok politechnikai oktatásban részesülnek, s amelyet változtatható berendezésével könnyen alkalmazhatnak a világtalanok progresszívebb hivatásokra való oktatásának tanterveihez. Az internátusi iskolához tartozik a testnevelési komplexum is medencével, sportpályákkal és egészségügyi központtal. Az iskolát a Poprádi Magasépítő Vállalat építi fel. November 1-én lépett hatályba a Tt 1987/96 sz., fenti tárgyú hirdetmény. A hirdetmény a munkaviszonyban dolgozókon kívül vonatkozik a termelőszövetkezetek dolgozóira és a munkaviszonyon kívüli munkatevékenységről szóló szerződés alapján dolgozókra ls. A munka- és a lakóhely községében és annak övezetében a munkaadó vállalat (szervezet) csak a helyi közlekedési eszközök igénybevételével kapcsolatos kiadásokat, az utazás idejére járó más elkerülhetetlen mellékes kiadásokat köteles megtéríteni dolgozójának. Az új hirdetmény rendelkezései a kiindulási és érkezési helyet és időpontot illetően azonosak az eddig érvényben volt rendelkezésekkel azzal a különbséggel, hogy indokolt esetben — tekintettel a közlekedési viszonyokra — a munkaadó az utazás kezdetét és befejezését eltérően határozhatja meg. Az utazási kiadások címén az eddigi előírásokkal egybehangzóan a vasúti és repülőjegyet, hely-, hálókocsi vagy fekvőhelyjegyet térítik meg. Vonattal való utazás esetében a 200 kilométert meghaladó megszakítás nélküli utazáskor 1. osztályt lehet igénybe venni, ellenkező esetben csak a 2. osztályú jegy ára téríthető. Ha a dolgozó más közlekedési eszközt vett igénybe, mint amilyet számára a munkaadó előírt, csak az előírt tömeges közlekedési eszköz igénybevételéért felszámítható költségeket kaphatja meg. (Pl. ha valaki vonat helyett repülőgépen utazott, csak a vonatjegy erejéig lehet az utazási költséget megtéríteni.) A munkaadó a Tt 1965/41 sz. hirdetmény értelmében — ha érdekében áll — továbbra ls engedélyezheti, hogy a dolgozó saját motoros gépjárművét vegye igénybe. A munkaadó továbbra is köteles megtéríteni a szolgálati úttal kapcsolatos helyi közlekedés költségeit. Az időveszteség megtérítése: a munkaidő alatti utazást a munkaadó részéről felmerült munkaakadálynak kell tekinteni és erre az időre az átlagbér alapján kiszámított térítés jár azoknak a dolgozóknak, akik órabérre dolgoznak. A havi fizetéses dolgozóknak erre az időre az alapbér megfelelő része jár. Az új rendelet értelmében újból térítés jár az utazásnak a munkaidőt meghaladó részéért: 6—22 óráig minden óráért ugyanazon naptári napon 1,60 korona, legfeljebb azonban 8 korona számítható; munkaszüneti napokon minden óráért 2 korona, legfeljebb azonban 16 korona jár; éjjel 22 órától reggel 6-ig minden óráért 2 korona jár, ha a dolgozó nem hálókocsiban vagy fekvőhelyes kocsiban utazik. Kosztpénz (napidíj): egy teljes naptári napra 25 korona jár, ha a dolgozó nem részesül díjmentesen egésznapi ellátásban. A munkaadó díjmentesen nem nyújthat dolgozójának ennél költségesebb ingyenes ellátást. A napidíj, ha a szolgálati út nem tart egész napot, 6—12 órai időtartam esetében 11 korona, 12 órát meghaladó időtartam esetében 16 korona. Ezen díjszabás szerint jár a napidíj a több napot tartó szolgálati út első és utolsó napjáért. Ha viszont az ilyen utat reggel 6 óránál korábban kell megkezdeni, illetve annak vége 22 óra utáni időre esik, 25 korona napidíj jár. A két napra nyúló szolgálati út esetében, ha az a dolgozó számára előnyösebb, el kell tekinteni mindegyik nap külön elszámolásától és az egész időt egységesen lehet elszámolni. Éjjeli szállásért járó térítés: Ha a munkaadó nem gondoskodik saját költségére a dolgozó elszállásolásáról, ós ha a dolgozó nem vett igénybe hálókocsit, illetve fekvőhelyet, éjjeli szállás megtérítése címén 15 koronára van igénye. Amennyiben az elszállásolás költségei magasabbak, akkor ez az igazolt összegben jár. A napidíjnak az adott napra eső összege 4 koronával csökken, ha a szállodai számlában benne van a reggeli ára is. Az éjjel utazó dolgozónak, az említett szállási költségre csak akkor van igénye, ha korai érkezés vagy késői indulás miatt kénytelen volt szállást bérelni. A munkaadó más elkerülhetetlen mellékes kiadást (pl. személyi és szolgálati poggyász, segédeszközök kivitele a gépkocsi parkolóhelyre, telefonköltség stb.) az igazolások és elismervények szerint téríti meg. A szerelő és hasonló munkát végző dolgozók számára a munkaadó rendszerint saját költségére gondoskodik üzemi intézményben (pl. legényszálláson J elszállásolásról. Ilyen esetben nincs igény külön szálláspénzre. Ha a dolgozó nyomós okból nem fogadja el a felkínált ilyen szállást, illetve erről a munkaadó nem gondoskodott, a dolgozónak minden éjszakáért 8 korona szálláspénz jár. Dr. FÖLDES JÓZSEF Epizód a Vysocinán Adalék egy cikkünkhöz A fenti cím alatt lapunk október 11-i számában cikket közöltünk, melyben a 16. és 24. magyar hadosztály fegyverletételéről, illetve arról írtunk, hogyan segítették a magyar katonák 1945-ben a Svratka környéki partizánokat. Cikkünkre reagált Proksch István közgazdász, budapesti lakos, aki annak idején a harcoló magyar katonák között volt. Levelét kivonatosan közöljük. „Az Oj Szó egyik számában cikk jelent meg „Epizód a Vysoélnán" címmel. FrantiSek Sadovskij a Svratka környékén tartózkodó 16. magyar hadosztályról így ír: „A magyar katonaság néhány alkalommal eredményes rajtaütést hajtott végre a hadmozdulatokat végző német fasiszta alakulatokon." 1944 őszén szülővárosomból, Sátoraljaújhelyről, a visszavonuló 16. hadosztályhoz osztottak be szarvasmarhák mellé hajtónak. Svedléren több kassai, abonyszántói fiatallal kerültem össze. Kassaiak: Spakowszki, Kurucz, Cziszko, Klein Tibor, aki jelenleg a kassai Energia Vállalatnál dolgozik. Öt származása miatt elhurcolták volna, de egy sem volt közülünk, aki kiadta volna. 1945. május l-e Setchen ért bennünket, május 2-án érkeztünk Svratkára. Május 2-án a falu szélén őrségben voltam, amikor az ütkanyarban feltűnt az átállt magyar katonákkal a partizánok gépkocsija. Mi ekkor már tavasztól jóbarátságban voltunk a morva lakossággal. Luskovikon és Zelatovicén fegyvereket is adtunk át. Az alakulatunk, amikor látta, hogy az őrség a partizánokkal együtt jön le a faluba, átadva a „Viliéin" géppuskát is, barátkozni kezdett. A kassaiak jó tolmácsok voltak, páncélöklöket, fegyvereket adtunk át. Svratka környékén már a szovjet partizánokkal is kapcsolatot teremtettünk, őrséget álltunk a parancsnokság előtt, és május 4-én éjféli bevetésen fegyverrel harcoltunk a németek ellen. Május 5-én német lovasegységeket szereltünk le, magyar tűzérütegnek segédkeztünk a német mozdulatok felderítésével. Május 10-én a partizánok előtt tettük le a fegyvert. Konyev marsall is megszemlélte a magyar alakulatokat. Szép és izgalmas időszaka volt ez az életemnek. Remélem még egyszer eljutok Svratka vidékére." A Szenei Állami Gazdaságban november 4-én névadó ünnepségre kerUlt sor: a gazdaság a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet vette tel. A dolgozók 3342 hektáron gazdálkodnak. Az NOSZF 50. évfordulójának tiszteletére 72 egyéni és 11 kollektiv kötelezettséget vállaltak, melyek értékf 710 940 korona. Felvételünkön: Ján Karkes fejő etetés közben. (J. Bakala — ClK felv.) E

gyre több sző esik mostanában et papír- és müfonálhulladék hatalmas népgazdasági jelentőségéről. Elég ezt csak két példával illusztrálni: ebben az esztendőben a papírhulladék újbóli feldolgozása révén közel kétezer hektárnyi erdőt takarítunk meg, 1970-ig pedig — előzetes becslések szerint — két és fél ezer hektárra emelkedik ez az arányszám. Ugyancsak különösen nagy kereslet mutatkozik az öreg textilnemük után is, hiszen ötezer tonna textilhulladék például 1,35 millió(l) új ágytakaró alapvető nyersanyagául szolgálhat. A Papír- és Nyersanyaghulladék-gyűjtő Vállalat raktáraiba kerülő „áru" így ma már könnyűiparunk egyik alapvető, ELENGEDHETETLEN NYERSANYAGBÁZISA. Érthető hát, hogy a szakemberek nem csupán hazánkban, de világszerte óriási érdeklődést tanúsítanak a gyakorta valóban csak elfeledve, parlagon iheveirő nyersanyagforrások után, melyek teljes kiaknázása lényegesen olcsóbbá teszi az új gyártmányok előállítását. Ha figyelembe vesszük tehát, hogy Csehszlovákiában évente — többek között — tizenkilencÉRTÉKES NYERSANYAG: A PAPIRÉS MÜFONÁLHULLADÉK Százezrek — parlagon! millió pár selyem- és másfélmillió pár női krepszilonharisnya, ugyancsak másfélmillió műfonal-férfiing, vagy csaknem tizennégymillió férfizokni fogy el a piacon, könynyen megértjük, hogy az elhordásuk utáni újbóli felhasználás révén milyen nagyarányú nyersanyagmegtakarítást jelenthetnek. Nem véletlen így, hogy a Papír- és Nyersanyaghulladék-gyűjtő Vállalat számos Jutalommal és egyéb nyereménynyel egybekötött akciót szervez a lakosság gyűjtőkedvének megnyerésére. Csak a teljesség kedvéért umlítem még meg, hogy az utóbbi években exportcikk is lett az „öregpapír", textil, nyúlbőr stb. Fő kereskedelmi partnereink e téren Ausztria, Hollandia, Olaszország és Jugoszlávia. Nem titok: egyetlen tonna pehelytollért pedig öt MB-1000-es személygépkocsi devizaárát kaphatjuk meg. A papírgyűjtőket ezért bizonyára érdekelni fogja, hogy november elsejétől országszerte a hulladékpapír kilogrammonkénti felvásárlási ára az eddigi 20 HELYETT 50 FILLÉR) Aki 1967 december végéig tíz, vagy több kiló papírt szállít egy-egy gyűjtőhelyre, az egy ingyensorsjegyet is kap az „Autóbusszal Ausztria körül" népszerű nyereményakcióra. A tíz kilogrammon aluli gyűjtők a átartka, illetve a Zberkaakciókban vesznek részt sorsjegyeikkel, melyek húzása rendszeresen havonta kétszer történik. A nyúlbőrgyujtők szintén szép jutalmakban részesülnek. Egyetlen leadott bőrért például Európa körüli hajóutat, vagy tíznapos párizsi repülőkirándulást lehet nyerni. Fent esett szó a műfonál- és textilneműk ugyancsak hatalmas gazdasági értékéről is. A közgazdászok kiszámították, hogy az elhasznált női harisnyák nagyszámú, másodszori földolgozása e mindennapi kellék piaci árának jelentős árleszállításának kulcsa. A Papírés Nyersanyaghulladék-gyűjtő Vállalat ezért külön akciót indított az öreg műfonálruhaneműk eddiginél lényegesen nagyobb arányú gyűjtésének elérésére. A százezer korona értékű jutalmak valamelyikének megnyeréséhez húsz deka súlynak megfelelő tizenkét pár selyemharisnyát, nyolc pár krepszilonzoknit, négy pár női krepszilonharisnyát kell a legközelebbi gyűjtőhelyen leadni. Amennyiben ez az akció sikerrel zárul, már a közeljövőben leszállíthatják e textiltermékek árát. A szakemberek ezzel azt szeretnék elérni, hogy a háziasszonyok a gyakori javíttatások helyett, a tönkrement 'selyemharisnyát, krepszilonzoknit a jövőben ne a javítóműhelyekbe, de EGYENESEN A GYŰJTŐBE vigyék, ahogy az már számos iparilag fejlett államban bevett szokás ls. Természetesen, a különböző gyűjtési akciók sikere az esetleges árleszállítások lehetősége a lakosság megértésétől függ. A parlagon heverő értékes nyersanyagforrások folyamatos gyűjtésével ugyanis mindenki egyúttal önmagán is segít! (mik) 1967.