Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-12 / 312. szám, vasárnap

A KICSINYEK RUHATÁRAT könnyen kiegészíthetjük régi holmikból varrott, olcsó öltözé­kekkel vagy kötött dolgokkal. Erre a célra bármilyen kelmét felhasználhatunk. Vászonmaradékból kis ingecskéket, kombiné­kat varrhatunk. Régi hosszú flanellhálóing épen maradt alsó részbéből kis „rugdalózó" nadrágot, mellénykével, esetleg há­lózsákot stb. készíthetünk. A képünkön látható ügyes kis nadrágot és mellénykét pamut­maradékból is megköthetjük. A nadrághoz kis papucsot is készíthetünk. Ezt tetszés szerint vagy ráerősítjük a nadrág alsó részére, vagy külön is hordhatja a gyermek. A mellénykét ujjal is köthetjük, így melegebb. A nadrág derekára gomblyuk­kal ellátott füleket varrunk, s ezzel gomboljuk a mellényhez. A mellény hátul három gombbal vagy villámzárral csukódhat. Ez az öltözék nagyon jól megfelel a járni tanuló kisgyerek­nek, mivel sokszor négykézláb mászkál a padlón, s ha a felső­rész nincs a nadrághoz erősítve, az előrehajlás következtében a blúz vagy mellény felcsúszik, s a gyermek dereka, veséje szabadon marad. SZÉPSÉGÁPOLÁS • Az őszi szeles, esős időben fokozott mértékben kell ügyel­nünk arcbőrünk ápolására. Na­ponta használjunk zsíros, táp­láló arckrémet. • Időnként masszírozzuk meg az arcunkat, ezzel biztosít­juk a bőr megfelelő vérellátá­sát. • Nem szárad és nem repe­dezik az ajkunk bőre kedvezőt­len őszi időjárás esetén sem, ha a rúzs alá nagyon vékony rétegben szőlőzsírt kenünk. • A nagy víztartalmú, rán­cosodás elleni krémeket ebben az évszakban nappalra ne hasz­náljuk; csak este, lefekvés előtt kenjük be vele az arcunkat. © A hűvösebb, téliesebb idő beálltával alkalmazzunk válta­kozó arcfürdőt. Ugyanis a hi­deg, majd meleg vizes arclemo­sás jó hatással van a bőr vér­keringésére. HASZNOS TANÁCSOK • Sohase akasszuk a képeket a fűtőtest közvetlen közelébe. • Olajfestményt ne tegyünk olyan helyre, ahol nedvesség vagy gőz érheti. • Az akvarell képel úgy he­lyezzük el, hogy ne érje nyáron a tűző nap, mert könnyen megfa kul. • A finom gobelin képnek árt a túlságosan füstös levegő, külünö sen, ha pasztellszínű ronallal ké szült. Lehetőleg olyan helyiségbe tegyük, ahol nem érheti Ilyen ár talom. • A képkereteket is gondosan tisztítsuk meg. • Az olajfestményt ne tegyük üveg alá, így nem érvényesül kellőképpen. • A selyemre vagy textilre leslett képet (pl. kínai selyem­kép) két üveglap között kifeszít­ve kereteztessük be. HÁZTARTÁS A VITAMINOK JELENTŐSÉGE Köztudomású, hogy szerve­zetünk csak akkor tudja le­küzdeni a betegségeket, ha megfelelő ellenállóképessége van. Az ellenállóképességet az ún. védőanyagok biztosítják. Ilyenek pl. a vitaminok is. Té­len, amikor sokkal kevesebb gyümölcs és zöldségféle van a piacon, igyekezzünk a szer­vezet C-vitamin-szükségletét déligyümölccsel biztosítani. A hazai téli gyümölcsön, az al­mán és a körtén kívül úgy­szólván állandóan kapható citrom, narancs, banán stb. Ezeket lehetőleg nyersen fo­gyasszuk. .Nagyon változatossá tehet­jük étlapunkat a különféle mixelt gyümölcsitalokkal és nyers mártásokkal. mozzuk, a magját óvatosan kiszedjük, hogy a leve ki ne folyjon. Azután műanyagkés­sel a mixer fölött apróbb da­rabokra vagdaljuk, majd any­nyi málnaszörpöt öntünk rá, hogy a gépben jól keverhető legyen. Poharakba öntjük, és nápolyi szelettel vagy száraz kéksszel tálaljuk. HIDEG ALMAMARTAS: Az almákat megmossuk, megtöröljük, és a tűzhely lap­ján egy kissé megsütjük. Az­után meghámozzuk, eltávolít­juk a magházat, apróbb dara­bokra vágjuk, s a villany ke­verőgépben tejszínnel és egy kevés porcukorra) jól felver­jük. Nagyon ízletes és táplá­lói mölcsöt veszünk. Két narancs­hoz 1 citromot számítunk. A gyümölcsöt megmossuk, meg­hámozzuk, gerezdekre szed­jük, a magvait eltávolítjuk, és feldarabolva a mixerbe tesszük. Egy percig keverjük, azután egy kevés porcukrot és annyi összemorzsolt Marina kekszet teszünk hozzá, hogy kikeverve sűrű pépet kapjunk. Különösen kisgyermekeknek ajánljuk! VEGYES GYÜMÜLCSKEVERÉK: NARANCSITAL MÁLNASZÖRPPEL: Egy személyre 1—1 jó nagy narancsot veszünk. Meghá­NARANCSOS, CITROMOS PÉP: A családtagok számának megfelelő mennyiségű gyü­A szükségnek megfelelő mennyiségű banánt, naran­csot, citromot meghámozunk, apró darabokra vágjuk, s a villany keverőgépben — ízlés szerint — porcukorral és any­nyi tejszínhabbal elkeverjük, hogy elég sűrű legyen. Talpas poharakba tesszük, s a tetejé­re egy-egy narancsszeletet vagy banándarabot teszünk, Kekszet adhatunk hozzá. KONYAKOS ANANÁSZ: Az ananászból kompótot ké­szítünk, de vehetünk tartósí­tott ananászt ls. Ha kihűlt, a mixerbe tesszük, porcukorral jól kikeverjük, s a végén ko­nyakkal vagy rummal ízesít­jük. Stiááó/Le'ceCetn A DIÁKSZERELEM az élet velejárója. Ezt a természetes ösztönt meggátolni nem lehet. Viszont azt is tudjuk, hogy a túlságosan sza­badjára engedett ösz­tönök nemegyszer okoz­nak bajt. A tapasztalat­lan fiatalok megfelelő, helyes irányítás nélkül, bizony könnyen belega­bajodhatnak az élet út­vesztőibe. A rossz tár­saság, a rossz barátok a legjobb nevelésben részesült gyereket ls tévútra vezethetik. A szülők feladata ellen­őrizni bakfis lányuk, kamasz fiuk iskolán és házon kívüli „magán­életét". Valamennyien tudjuk, hogy ez neiii is olyan könnyű dolog ma, amikor az édesapa és az édesanya dolgozik. Ezért igyekezzünk gyer­mekeinket már kisko­ruktól fogva úgy nevel­ni, hogy őszintén be­számoljanak minden tettükről. Ez nagyban megkönnyíti a szülők ellenőrző munkáját. Nagyon fontos, hogy a gyerek bizalommal le­gyen szülei iránt. Min­dig szakítsunk időt ar­ra, hogy „beszélges­sünk" velük. A bizal­mas beszélgetések kö­zelebb hozzák a gyer­meket a szülőhöz. Azzal, hogy a gye­reknek megtiltjuk a ki­maradást, nem sokra megyünk. Ellenkezőleg, p Így ürügyet, kibúvókat f fog keresni, s később félrevezeti a szüleit. Nekik is szükségük van | társaságra, szórakozás­ra. Viszont a szülőnek ismernie kell a társa­ságot, amelyben gyer­meke forog, és tudnia kell azt is, hogyan szó- |§||f rakozik. Nap nap mellett ol­vashatunk a lapokban tévútra került fiatalok viselt dolgairól, elzül­lött lányok történetéről. Mindannyiszor megbor­zadunk a sorok olvasá­sa közben. S ilyenkor újra és újra elhatároz­zuk, hogy szigorúbban ellenőrizzük majd gyer­mekeinket. Vigyázzunk azonban, hogy erre ne g túlkésőn kerüljön sor) ta Nincs nienefcrés Makszim Gorkij Massza Zseleznova című drámájának bemutatójára Vannak igazságok, amelyeket minden közismertségük ellené­re sem lehet közhelynek minő­síteni ós ilyen igazság az is, hogy Makszim Gorkij a forra­dalom viharmadara volt, aki nemcsak a régi tőkésvilág tör­vényszerű összeomlását adta hí­rül műveiben, hanem aki az új, emberségesebb korszak meg­születését, az osztályok nélküli szocialista társadalom létrejöt­tét is megjövendölte. Makszim Gorkij minden alko­tásában, így a Vassza Zselez­novában is igen klasszikusan ábrázolja az orosz proletárfor­radalom születése előfeltételei­nek létrejöttét, azt a forradal­mi helyzetet, amikor Lenin sze­rint az „alullévők" nem akar­ják a régi életet élni, azok pe­dig akik „felül vannak" már nem tudnak tovább élni a régi mó­don és ennek a forradalmi helyzetnek nemcsak beérését, hanem a miértjét is bemutatja. A Vassza Zseleznova első vál­tozatát Gorkij Olaszországban írta 1910-ben, amikor Oroszor­szágban az ellenforradalmi ter­ror tombolt és amikor a nagy író kényszer-vándorlásai során Európa és Amerika tőkés társa­dalmának meghökkentő antihu­manizmusát is megismerte. Ép­pen ezért Vassza Zseleznova személyében nemcsak az orosz kupec-dinasztiák egyik ember­telen és nemtelen családfőjét örökítette meg, hanem a főhős, azaz a főhősnő alakjában a Nyu­gat kalmárjainak zord szívte­lenségét is egyesítette, akik gát­lás nélkül, tűzzel-vassal, de ha kell méregfiolával, vagy meg­vesztegetéssel éri el célját, s védi családi, illetve személyi ér­dekeit, amelyek gyárainak és vállalatainak érdekeivel azono­sulnak. Érdekes, hogy Gorkij csupán a dráma második, 1936-ban át­dolgozott változatában szerepel­teti Ráchelt, Vassza Zselezno­vának a cári börtön elől kül­földre menekült forradalmár menyét, a Svájcban halálos be­tegen tengődő Fjodor fiának feleségét, a féltékenyen és ön­zőn szeretett kis unokának, Koljának az édesanyját. És itt az emberben akaratlanul is fel­ötlik a kérdés, vajon nem Zsda­novék ösztönözték a koros és akkor inár nagybeteg Gorkijt, hogy teremtse meg a reakciós Vassza ellentétjét, Ráchelt, aki az úgynevezett forradalmi ro­mantizmust képviseli majd és megteremti a dráma általuk el­képzelt, állítólagos egyensú­lyát. A Vassza Zseleznova szerdai, a P. O. Hviezdoslav Színházban megtartott bratislavai bemutató­ja nagyszerűen érzékeltette a volgai folyamhajózási vállalat tulajdonosnőjének, a családját és környezetét terrorizáló Vasz­sza Zselevnovának, kíméletlen, de egyben kilátástalan harcát, az ő életmódját vállalni nem akaró és a tehetségtelen, élni akarni nem tudó utódokkal és hirtelen halálával végződő ve­reségét, amely egy rothadó tár­sadalom vereségének és kimú­lásának vetette elő az árnyé­kát. Ugyanakkor bizonyította, hogy Makszim Gorkij mondani­valója ma sem vesztett aktuali­tásából, még annak ellenére sem, hogy az előadás bizonyos tekintetben, elsősorban a rende­ző hibájából nem volt zökkenő­menetes s igy aztán nem min­dig domborította ki a gorkiji mondanivalót. Lehet, hogy bizonyos fokig igazságtalan vagyok Mária Pre­chovskával szemben, aki szerin­tem Vassza Zseleznova szerepé­ben nem nyújtotta azt amire ké­pes. Főleg az első felvonásban nem, amikor külsőségekkel akart hatást kelteni és a hang­súlyt amúgy is érdes beszéd­modorára helyezte. Így aztán játékából gyakran eltűntek az árnyalatok, amelyek szerepét valóban naggyá tehették volna. Mert az ember szelíd hanglej­téssel és csendes szóval is le­het könyörtelen, rettenetes. (Még ma is emlékszem arra az, E. F. Buriannál látott prágai előadásra, amelyben a szubtilis Otília BeniSková játszotta Vasz­szát, szinte hangtalanul, de fé­lelmetesen.) Igaz, Mária Pre­chovská a harmadik felvonás­ban mégis csak megmutatta, hogy kiváló színésznő és hogy helyes rendezői tolmácsolás se­gítségével már elejétől kezdve sokkal többre lett volna képes. Ellenfelét, a forradalmár Rá­chelt Eva Poláková személye­sítette meg, téves felfogásban, mivel inkább hisztérikus euró­pai intellektuel volt, mint a helyzetet felismerő lenini tipu­sú forradalmár. Ám az is igaz, hogy már maga az alak is igen gyökértelen, egy hitétvesztett forradalmár anya, aki szeretné a gyermekét magával vinni, meg nem is, és akinek gyökér­telenségét a sokkal éleseszűbb Vassza Zselezovna rögvest fel­fedi. Emilia VáSáryová igen jól értelmezte és játszotta a Hrapo­vok és Zseleznovok életét és nem akaró, kissé egzaltált és kiúttalanságát érző Natália sze­repét, akárcsak Sofia Valento­vá, Ludmillát, a kis nőstényt, a Zseleznovok szellemileg korcs utódját. Dicséretet érdemel a Polja epizód szerepében fellépő E. Kristínová, valamint V. Strnis­ková Annája, aki nyálkás, mé­zesmázosságával, alázatosságá­ban is megnyilvánuló kapzsisá­gával is emberibbnek bizonyult úrnőjénél, és aki nem volt haj­landó teljesíteni Vassza aljas megbízását. Így aztán nem is lett belőle rendőri besúgó, de tolvaj igen! A Jevgenyij alhadnagyot ját­szó színész szürke volt és bár­dolatlan, míg Piatyorkin szere­pében Stefan Kvietik tempera­mentuma maradéktalanul érvé­nyesült. Viliam Záborsky pedig Szergej Petrovics Zseleznov alakjában bizonyította kvalitá­sait, akárcsak a Prohor Boriszo­vics Hrapovot, Vassza Zselevno­va testvérét alakító Gustav Va­lach, akinek játéka élményt je­lentett. S végül is le kell szögezni, hogy a bemutató minden hibája ellenére is komoly kulturális esemény volt, amely nemcsak a nézőket elégítette ki, hanem egyben tolmácsolta azt a gorkiji meggyőződést is, hogy a kizsák­mányolók és a zsarnokok szá­mára nincs menekvés. BARSI IMRE Löffler-kiállítás Montrealban LÖFFLER BÉLA — mint az első kelet-szlovákiai képzőmű­vész — számos hazai siker után, Kanadában mutatja be életmű­vének egy részét. Elutazása előtt kérdéseinkre a következő­ket válaszolta: — Kanada melyik városaiban rendeznek tárlatot művéiből? — Montrealban. Később min­den bizonnyal Londonban és Winnipegben is. — Hány művét állítja ki? — A szobrok szakszerű cso­magolása és a tengeren való biztonságas átszállításuk rend­kívül költséges. Ezért mindösz­sze 54 munkámat küldöm az óceán túlra. — Mi képezi a tárlat anya­gát? — A sokrétűség elve szerint válogattam meg: 3 bronzszo­bor, 1 carrarai márványszobor, 22 fából — paliszanderből, ti­szafából, cseresznyéből és kör­téből — faragott figura, vala­mint 28 elefántcsont-, boros­tyánkő- és bronzplasztika. — Mit vár a tengerentúli út­tól? — Azt, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. (tä) Közös út (körtefa, 1942 J

Next

/
Oldalképek
Tartalom