Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)
1967-10-10 / 280. szám, kedd
KERESETT ÁRUCIKK A KÉZIMUNKA ló példa o munkolehelöség Mására Tévedtek, akik úgy vélték, hogy az egyre inkább tért hódító gépesítés és automatizálás idővel teljesen kiszorítja a kézimunkát. Sőt, minél nagyobb aTányú a gépesítés, annál keresettebb árucikk a kézimunka. Köztudomású például, hogy az „automatizált" Egyesült Államokban kimondottan hiánycikk. Ezzel magyarázható, hogy a Nyugatról hozzánk érkező turisták legszívesebben kézimunka üzleteinkben vásárolnak ... Hazánkban a kézimunkázás különösen gazdag hagyományokkal rendelkezik. Egyesek kedvtelésből kézimunkáznak, mások az ŰEUV-ban (Népművészeti Központ) értékesítik készítményeiket, sokan pedig népi termelőszövetkezet tagjai. A szeredi kosárfonó népi termelőszövetkezet kosarait, fonott székeit, asztalait, műany.agszállal bevont üvegjeit az egész országban ismerik. Egy időben külföldre — a Szovjetunióba, Nyuga-Németországba, Ausztriába — is szállította készítményeit, de mivel a hazai piacon jobban értékesíti, megszüntette az exportálást. Az üzem nagy előnye, hogy kitűnő munkalehetőséget biztosít a városka asszonyainak is. A szövetkezet 145 tagja közül 96 nő. A rokkant, illetve csökkent munkaképességűeket is alkalmazni tudja, mivel a kosárfonás, valamint a székek vasrámáinak bevonása műanyagszállal fizikailag nem megerőltető munka. — Ezért tudják csökkent munkaképességű dolgozóink átlagban 90—100 százalékra teljesíteni a normát — mondja Frantisek Kuzniar, a szövetkezet elnöke. — Fontos, hogy az tizem vezetősége az üzemi orvos közreműködésével állapítsa meg, melyik munkaszakasz alkalmas a csökkent munkakéII.YEN EBÉDLŐBERENDEZÉST IS GYÁRT A SZÖVET KEZET pességű dolgozóknak. Az ilyen munkaszakaszokról azután listát készítünk, s azt a JNB-re is elküldjük, hogy a szociális osztálynak áttekintése legyen róla. Ennek alapján helyezi el a járásban munkát kereső csökkent munkaképességű dolgozókat. — Fiatalokat is alkalmaznak? — Természetesen. Most ls felvettünk hét, az alapfokú iskolából kikerült fiatalt, akik gyenge tanulmányi eredményeiknél fogva ipari tanulókként sehol sem tudtak elhelyezkedni. Nálunk — ha ügyesek — néhány hónap alatt egyes munkafolyamatokat megtanulhatnak s akkor már teljesítményre is dolgozhatnak. Két év után megkaphatják az Ipari oklevelet is. Egyelőre külön műhelyben helyeztük el őket. Munkaidejük a betanítás időszaka alatt hat óra. — Hallottam, hogy a szövetkezet a közelmúltban mintaboltot nyitott a városban, amely az egész környéken nagy népszerűségnek örvend. — Ezt legjobban az bizonyítja, hogy augusztusban 75 000 korona értékű árut adtunk el. — A bevált cikkeken kívül még mit gyártanak? — Színházak számára megrendelésre készítünk régi divatú, fonott székeket. Többek között a braítislavai Szlovák Nemzeti Színház is a megrendelőink közé tartozik. Ezenkívül megrendelésre javításokat is vállalunk. — Bizonyára akadnak problémák is. — A legnagyobb közülük: a fonáshoz szükséges jó minőségű vessző beszerzése. A legtöbb vesszőt a mocsaras vidékekről szállítjuk. A jó minőségű műanyagszál beszerzése is sokszor nehézségekbe ütközik. Eddig azonban még mindig találtunk megoldást. A szeredi kosárfonó népi termelő szövetkezet jő példá ja annak, hogyan növelhető a munkaalkalmak száma elsősorban a nők, esetleg a csökkent munkaképességű dolgozók elhelyezésére FÖLÜP IMRE Egymással szemben áll a ™ házuk a mátyusföldi nagy falu, Negyed egyik utcájában. Mindkét család feje a szövetkezetben dolgozott sok év óta. Jól végezték munkájukat, megbecsülték őket munkahelyükön is, a faluban is. Jóravaló, rendes emberek hírében állottak. Egymással is jól megfértek, békességben éltek hosszú időn át. A jó szomszédságot néha jelentéktelen apróságok is meg tudják rontani. Az adott esetben például az egyik játszadozó kislányának labdája? a másik kertjébe esik. Az egyik szomszéd a kölcsönkapott oltott mész helyett oltatlant akart visszaadni, amit a másik nem fogadott el. Az apró tüskék fokozatosan éket vernek közéjük, s minél több van belőlük, annál könynyebben csattan az éles szó, fokozódik a gyűlölködés. Vigyázni kell ezekre a tüskékre, mert ha idejében el nem távolítják őket, tragikus következményekkel járhatnak. Az egyik szomszéd felesége és egy falubeli asszony között nézeteltérés támadt. A veszekedés tettlegességgé fajult, a szomszédasszony alaposan elpáholta ellenlábasát. A megtépázott nő a másik szomszédnál keresett menedéket. Az pártfogásba vette, s mivel a harcias szomszédasszony még mindig a kapu előtt hangoskodott, rászólt, menjen haza, s inkább dolgozzon rendesen, ahelyett, hogy botrányt csinál. Olaj volt ez a tűzre. Az asszony fenyegetőzött: majd haza jön az ura, s elintézi a számlátl A harag beszél belőle — gondolták, akik hallották, majd lecsillapodik, ha elszáll a mérge. Pedig a szomszédasszony komolyan gondolta, amit mondott. Délután sírva fogadta az urát. Jókora követ mutatott neki. Ezt a szomszéd hajította az udvaron játszó gyerekek közé — mondta. A kővel elmentek a helyi nemzeti bizottságra, ahol a közbiztonság emberének elmondták panaszukat. A hivatalos közeg megígérte, hogy rendbeteszi az ügyet. A haragvó szomszéd azonban elhatározta, hogy maga rendezi a dolgot. A harag rossz tanácsadó — ^^ tartja a közmondás. Most is nagyon rossz gondolatot sugalmazott. Bosszúra bujtogatott, ki nem provokált bosszúra 1. Miért? A sötét indulat a meglett férfit, az egyébként jóravaló, dolgos családapát vérszomjassá tette. Józan fővel, ép ésszel csak a legnagyobb meggondolatlanság vezethet olyan terv kigondolására, amilyen a boszszút lihegő szomszéd agyában megfogant. Kerékpárra ült. A járműre vasvillát függesztett. Otja a sógorához vezetett, ahol látogatóban volt tizenkilencéves fia. Magával vitte a nagyra nőtt, de nem túlságosan fejlett értelmi képességgel rendelkező, könnyen befolyásolható fiút. Kél szomszéditól Legelőbb a szövetkezet gazdasági udvarához kerekeztek, ahol a szomszéd éjjeliőrként teljesít szolgálatot. — Eredj fiam, nézd meg, ott van-el — szólt a legényhez. Nem kellett megnevezni, tudta az kiről van szó. Még nem volt ott. — Akkor is kiirtjuk — hangzott keményen az apa szájából. Tudták, hogy ilyen tájt jön munkába az éjjeliőr. Elébe indultak. A fiú toltaf a kerékpárokat, az apa a töltésen haladt, ahonnan előbb észrevehette ellenségét. Nemsokára közeledő alakokat látott meg. — Jönnekl — szólalt. Lejött a töltésről, leemelte a vasvillát a kerékpárról és a fia kezébe adta. — Ha szólok, ezzel Usdl hangzott az utasítása. Ö maga kinyitotta a bicskáját és úgy tette zsebre, hogy a kezeügyében legyen. Az éjjeliőr másodmagával jött kerékpáron. Amikor odaért, szomszédja megragadta a kormányt és leszállásra kényszerítette. A szóváltás köztük nem tartott sokáig. Az éjjeliőr szolgálatba sietett, tovább akart indulni, amikor felharsant az apa kiáltása. — Üss oda neki! Meglendült a vasvilla, de a szomszéd észrevette a veszélyt, villámgyorsan megfordult és kitépte a legény kezéből a fegyvert. Az apa odaugrott, mindkét kezével megragadta a villa nyelét. így dulakodott néhány másodpercig a két szomszéd. Ismét odakiáltott a fiának. — Szúrd le! Tudta, hogy a fia mindig tőrt hord magánál. A veszedelmes fegyver megvillant a fiú kezében. Beledöfte az előtte mozgó széles hátba, majd mivel a. birkózó ember ellenállása nem lankadt, apja kétszer ismételt utasítására újból, és újból döfött. A negyedik szúrás után feljajdult a megtámadott. — Megöltetek! — kiáltotta. Nagy erőfeszítéssel, az odasiető társa segítségével a közeli házba vánszorgott, ahonnan a kihívott mentőkocsi az érsekújvári kórházba szállította. Szerencse, hogy nemesebb testrészt, ütőeret nem ért a kés, különben életével fizetett volna az oktalan bosszúért. Így is csaknem két hónapig nyomta a'z ágyat, s talán élete végéig viselni fogja a támadás következményeit. A z útonállók hazafelé több sebet ejtettek magukon zsebkéssel, s azt állították, hogy a szomszéd támadta meg őket, ők csak önvédelemből védekeztek. A szemtanúk vallomása azonban tisztázta az ügyet, s a tettesek beismerő vallomást tettek. Megbánták elhamarkodott tettüket. Késő bánat. Előbb kellett volna meggondoltabban viselkedniük. Az esztelen virtuskodásért szomszédjuk csaknem életével fizetett, míg a tlzenkilencéves Varga Gézát gyilkossági kísérletért nem jogerősen ötévi, a negyvennyolc éves Varga Jánost pedig szándékos gyilkosságra való felbújtásért nem jogerősen tizenkétévi szabadságvesztésre ítélte a Galántai Járásbíróság. GAL LÁSZLÓ 1970 -ben népszámlálás (CTK) — Hazánkban 1970 december elsején nép-, ház-, és lakásszámlálás lesz. A korszerű számítótechnika alkalmazása új, eddig ismeretlen adatok megszerzését teszi lehetővé a társadalomról, életszínvonaláról és életkörülményeiről. Az 1961. évi népszámláláshoz viszonyítva nagyobb figyelmet szentelnek a lakosság szakképzettsége, a munkába való utazás és a háztartás kérdésének. Az adatok feldolgozása bővebb tájékoztatást ad a kerületekkel kapcsolatban is. A népszámlálással egyidejűleg felmérik a lakosság bevételét ls. A népszámlálással kapcsolatban az Állami Statisztikai Tanács foglalkozott hazánk lakosságáról szóló jegyzék elkészítésének gondolatával is. DÁVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? (31) Útközben mór csak közömbös dolgokról beszélgettünk, o katonaéletről, a kondorfalvi színjátszásról. Ittunk, táncoltunk, bolondoztunk... Ha valaki megfigyelt minket, méltán megbotránkozhatott viselkedésünkön, jogosan mondhatta — Nahát! Ezek a mai fiatalok!... Mire visszaérkeztem Kondorfalvára, olyan volt a falu, mintha beszórták volna cukorporral. Ott szálltam ki, ahol első érkezésemkor. Ismertem már én is a dülőutat. Alig tíz percnyi járásra balra fordultam, mentem, amíg elérkeztem a malomhoz, nem a régihez, hanem az újhoz. Keresztül haladtam a kis hídon ... A kis hídon búcsúzott el tőlem Csontos, amikor haza utaztam. Azt mondta. - Tovább nem megyek, megláthatnak és abból megint szóbeszéd kerekedik. Borzasztó, hogy az ember sohasem tehet a saját kedvére. Várt reám érkezésemkor is. - Mi az, mi történt? kérdeztem, mert már tudtam vonásaiból olvasni. — Semmi ... — válaszolta vontatottan, - csak az, hogy Csúka marad, mert nincs kit ültessenek a helyére, viszont maga benne ül a szószban nyakig. Olyan hírek kaptak szárnyra, amit ö, Csontos nem is akart szájára venni, pedig én a buta fejemmel azt reméltem, hogy a nehezebbjén már túl vagyok. — Mi az, amit maga nem akar a szájara venni? Mondja csak ki bátran, - biztatgattam. — Majd inkább Máthé ... - tért ki a felelet elől. Azután elmesélte, hogy pár nap múlva meglesz a bemutató előadás, amiből - sajnos — én végleg kimaradtam, mert nem tudták, hogy és mint lesz velem tovább, mégsem reszkírozhatták fáradozásaikat. Soha többé nem gyűlne össze egy színpadra való szereplő, ha ez az előadás elmarad... - mondta Csontos. - Ami biztos, biztos, odaadták Hray Idát Editkének ... ő is elég felületes típus ... és meglepően hamar betanulta, bámulatosan jól csinálja. Csontos szerint o jövőben nagyobb szerepeket is rá lehet majd bízni. — No jó! — vontam vállat és m»g sem kérdeztem, hogy a szerepátadás és a hírverés között van-e valami összefüggés. Feltételeztem, hogy van. Kondorfalván semmi sem történik ok nélkül. Azért elmentem a főpróbára. Üg; fogadtak, mintha sohasem dolgoztam volna velük fűtetlen teremben. Még Koncz is csak futólag üdvözölt. Aztán elkezdődött a játék. - Na, mit mondjak? Gyengus volt. Vagy ordibáltak vagy pusmogtak, Ági valódi könnyeket sírt... röhögnöm kellett... Csontos ágált, Kántorné ripacskodott... csak Koncz közelítette meg elképzeléseimet, ifjú Nagy szerepében elfogadható figurát formázott. Nem éreztem jól magam a fagyos hangulatban, különösen hogy sejtelmem sem volt róla, mi idézte elő. Juhoséknál is szokatlan némaság fogadott. No, — gondoltam — egészen nagy disznóság lehet körülöttem, ha már Juhos néni is elnémult. Egyre kevésbé sikerült legyőznöm szorongásomat. No, majd holnap, holnap minden elválik - biztatgattam magam. Amikor megtudtam, kicsit kihagyott a lélegzetem. Máthé behívott a szobájába, mint e legelső reggelen, amikor névtelen levelek bokrétáját rakta elém és azt kérdezte. — Mondja csak kedves? Hogy is van az magával tulajdonképpen? - Micsoda? - Miért hagyta abba a nyilvános intézetben való tanulást? - Nem értem... - válaszoltam. Pedig értettem, nagyon is jól értettem! - No. . . — miért nem jár maga rendes iskolába? Miért tanul távúton? Azt hiszem, megszédültem egy pillanatra. Vége a világnak - cikázott át agyamon. Most lenne szükségem arra a belső tartásra vagy mifenére.. . amiből Csiribe annyi van. Mert hiszen csak nem fejeződhetik be ilyen csúfosan a pályafutásom? Sokáig trémázhattam, az igazgatóm harmadszor is fel akarta tenni a kérdést, de sápadt arcomat látva, azt hiszem megijedt kicsit. - Tudja, nem azért, hanem azért. . . - Tudom! - Nem futok el, azért is neki megyek! Ivánt is kibírtam! Ivánnal rosszabb már semmi sem lehet. - Nem a kérdést nem értem, hanem azt nem értem, hogy a kérdés milyen alkalommal vált aktuálissá. - Egészen különös hírek kaptak szárnyra. Épp így fogalmazta Csontos is.. . kaptak szárnyra . . - Éspedig? Rajtacsíptek Csontossal? Vagy Konzzal? Vagy tán az egész faluval? - No nem, nem ilyesmi! Nem pletyka... konkrétum! Máthé ez alkalommal csupán egyetlen írást adott kezembe, a pedagógiai iskola káderanyagát, ahonnét „saját kérelmemre" távoztam. Félig magánközlemény volt. Baráti alapon a Csúka címére. „Ne áruld el, hogy tőlem kaptad" — bizalmaskodással. Ja vagy úgy, innen fúj a szél? Dehát kinek volt ez fontos? Ki kaparta ki? Kinek vagyok én itt újtában? Visszaadtam a levelet. — Nem érdekel... - hazudtam folyékonyan — engem inkább az érdekel, hogy van-e itt valami kifogás a munkám ellen? Máthé hallgatott. - Ebben a faluban senkinek sincs rovás a múltján? Itt mindenki habtiszta? - No de kérem? - Mi lenne vajon, ha mindenkit mindig kitaszítanának a társadalomból, aki egyszer életében megbotlott. Ha visszataszítanák a gödörbe, ahonnét kimászott? Az állam milliókat költ intézményekre, ahol elkallódott gyerekeket próbálnak visszaterelgetni a helyes útra, a lapok hasábokon keresztül vitatják ezt a problémát, filmek, televízió ... rádió... én, önkét jöttem ide, önként vállaltam, amit vállaltam ... a büntetésemet... Mert nekem maguk között élni pokol, érti igazgató elvtárs! Pokol nekem maguk közt lenni, önzők, közönyösek, és egyáltalán nem élnek úgy, ahogy hirdetik. Maga is igazgató elvtárs! Maga is világító torony... reflektorozza hát be az utamat egész életemre. - Na, na kedves ... nyugodjon meg . .. - Nem nyugszom! Nem akarok meg nyugodni! Már eleget voltam nyugodt. Látja, hová jutottam! Kikotorják a bűnömet, ami nem is az én bűnöm... Saját hibámon kívül sodródtam bele! Ki tette ezt velem? Mondja! Kinek a műve? Kinek vétettem? Hadd kaparom ki a szemét! - Talán mégsem ezen a hangon! - Hanem milyen hangon? Ha most nem kiabálok, soha többé nem kiabálok! Érti? Nekem most itt dől el a sorsom! Itt, a maga szobájában. - No de. .. - Nem megyek sehová, nem megyek . . . Sírtam — Én egyszer már eljutottam odáig, igazgató elvtárs, hogy . .. nekem már minden mindegy ... — zokogtam. Azt hiszem, ekkor sirattam el Ivánt is. - Ugyebár... (FOLYTATJUK)
