Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-06 / 276. szám, péntek

Ik Csehszlovák győzelem Bergamoban A BERGAMÖl FILMFESZTIVÁL az első és az azt követő években a művészi témájú kisfilmek fesztiválja volt. Tavaly első ízben rendezték meg a szerzői Játékfilmek fesztiválját, amellyel párhuzamosan futott a rövidfilmek fesztiválja ls. Az idén hasonló volt a helyzet, ám az érdeklődés azt bizonyltja, hogy Bergamo egyértelműen a szerzői játékfilmek felé gravitál a kisfilmek rovására. Az utóbbi két évfolyam győztes filmje arról tanúskodik, hogy a bergamói felfogás a filmről mint művészetről rendkívül köael áll a szocialista filmművészet fiatal képviselőinek megfogalmazásához. Bergamo ugyanis az alkotás olyan típusa felé vette az irányt, amely a kollektivitás alapelvéből indul ki — s elsősorban ez Jellemző a filmművészetre — mégis lényegében az egyéni, az egyszemélyű alkotó koncepciót ösztönzi. Tavaly Skolimowskt lengyel rendező került ki a versenyből győztesen Bariéra című filmjével. Az idén Véra Chytilová „Százszorszépek" című filmje nyerte el a Nagydíjat, J. Jakubisko bratlslaval rendező „Eső" című középhoszszú filmje piedig az aranyérmet. embert bizonyos helyzetekben csaknem tárggyá degradálják. Sőt oda vezetnek, hogy az ember így tekintsen maga magára. Figyelemreméltó, hogy a mai alkotások többsége — tekintet nélkül arra, hogy Nyugatról, vagy Keletről érkeztek-e — általában komor hangulatú. A 20 és 30 évesek, die a kezdő 40 évesek sem elégedettek a világgal, amelybe beleszülettek, amelyben élniük rendeltetett. Ám míg a háború utáni első évtized művészi hozzáállása — főleg a szocialista országokban — aktív Jellegű volt, a világ megváltoztatására buzdított, ma a filmek hősei többnyire rezignálnak. Godard fiatalasszonya tulajdonképpen nem ls él, csak vegetál a rákényszerített egyhangú életformában, amely még távlatilag sem kecsegtet változással. Schorm építésze „Az elveszett fiú visszatérése" című filmben az önkéntes távozást választja az állandó megalkuvásra épült „normális" emberi kapcsolatokból, s a reagálásnak ez a modellje, amelyet Bergamóban rögtön kezdetben mutattak be, refrénszerűen Ismétlődik számos más versenyben és vfersenyen kívül Mecha Mértl nyerte Bergamóban a legjobb nöi alakítás diját Gilles: Au pan coupé című filmjében nyújtott teljesítményéért. Ez mindenesetre több mint véletlen, vagy pillanatnyi adottság. Érdemes megjegyezni, hogy a mellékvágányra került kisfilmek versenyében is Jutott díj csehszlovák művésznek, mégpedig Zdenek Kopáö rendiezőnek a „Szorongás" című alkotásáért. Különben ebben a kategóriában a népművelésre és népszerűsítésre beállított, Jól megcsinált átlag dominált. Főleg Takács Gábor magyar rendező „Három könyv, három művész" című alkotása, valamint a Cesaro Zavattiniről készült televíziós dokumentumfilm emelkedett ki a versenyben elfogadott 12 kisfilm közül. Meg kell jegyeznünk, hogy a zsürl ezt a 12 versenyfilmet 101 beérkezett kisfilm közül válogatta ki. Az a tény, hogy Véra Chytitová „Százszorszépek" című alkotását a Nagydíjjal tüntették ki, ezúttal több mint egy kiváló alkotás kvalitásainak elismerése. Nagy fricska ez a közeli Velence címére, ahol tavaly a Százszorszépeket elutasították. Ez az alkotás, azokról a fiatalokról szól, akik a valóság külső jeleit — s csak azon keresztül a lényeget — veszik figyelembe. így aztán ez a félig pop-art szerű, félig groteszk parabola a fiatalok egy bizonyos részének pszichológiáját fejezi ki, valamint helyzetét egy bizonyos környezetben, bizonyos körülmények között, melyek e jelenség előfeltételei. A fantasztikus képmegoldások a vizuális ötletek elragadó gazdagsága és a groteszk humor a Százszorszépeknek mély többértelműséget kölcsönöz, amit a racionális elemzés fogalmaival nem ls lehet pontosan meghatározni. Godard provokatívan hosszú című alkotása Két vagy három dolog, s amit róluk tudok, hasonlóan nyugtalanító és több értelmű kép, amely a kisember helyzetét ábrázolja a nyugati civilizáció forgatagában. Ez a mű méltó ellenpólusa a Százszorszépeknek. Nem tartom egészen igazságosnak, hogy a díjkiosztásnál teljesen mellőzték, mivel a szerző kolázsmegoldásaival meglepően sok külső erőt tett vizuálissá, amelyek az bemutatott filmben. Hadzsics munkása a „Tiltakozás" című jugoszláv filmben tulajdonképpen elemi, inkább az élet gyakorlati oldalára beállított mása Schorm értelmiségének, s a meddő küzdelem után ő is azt az utolsó megoldást válaszsza, amit a társadalom senkitől sem tagadhat meg — leugrik a felhőkarcoló tetejéről. Ugyanezt akarja tenni Don Levy angol rendező „Herosztratesz"-e, csakhogy itt a motiváció szociális szempontból kevésbé áttekinthető, sok itt a kiabálás, a pózolás, az érzelmi csalódottság jele, ami Schorm „Mindennapi bátorság" című előbbi filmjének egyik szereplőjét, Borkát ls belehajszolta az életével való hazardírozásba. S ha Gilles „Au pan coupé" (egy kávéház nevej című filmjének fiatal hőse, vagy Vávra és Hrubín „Románc szárnykürtre" című filmjének Terkája, nem akar védekezni a halál ellen, ez is az életből való távozás, csak kevésbbé feltűnő formában, ám azonos emőcionális háttérrel. Az élet mai formájában ezeknek a személyeknek már nem jelent értéket, ők magasabbra törnek, igényesebb, tisztább emberi kapcsolatok felé, ugyanakkor tragikusan tehetetlennek érzik magukat azokkal az erőkkel szemben, amelyek útjukat állják. Talán ez a legjellemzőbb közös pszichológiai nevező az idei bergamói kollekcióra. Mert különben stilisztikailag itt igazán sok mindennel találkozhattunk, s a válogatás nem szolgál a zsürl dicséretére. Ugyanis a belsőleg, a szellemet illetően szerzői filmek mellett, melyeknek eszmei és művészi tengelyét az említett alkotások, valamint Jakubisko „Eső" című középhosszú műve képviselte, banális és gyenge színvonalú alkotásokat ls láthattunk, például Sengelajov „Nem akart ölni", Ferrerí „Hárem" című művét stb. A komoly versenyművek s eme „szintén filmek" összeférhetetlensége szembeötlő volt, s a jövőre vonatkozóan Bergamo tekintélyét ez veszélyezteti a legjobban. Márpedig figyelembe véve az esztétikai krédó rokonságát Bergamo sorsa számunkra sem közömbös. PAVEL BRANKO Időszerű közgazdasági kérdések Termelékenység és munkabér Az ez évi statisztikai Jelentésekből ismeretes, hogy a bérnövekedés meghaladja a munkatermelékenység növekedését. Az iparban az első félévben a a bérszínvonal 5 százalékkal emelkedett, a munka termelékenysége azonban csak 4,3 százalékkal. Az építőiparban ez az arány még kedvezőtlenebb. Az iparban azóta

1 enyhe Javulás tapasztalható, az építőiparban azonban ez az egészségtelen jelenség nincs szűnőben. Ezért a kormány határozatot fogadott el a bérszabályozásról. Megváltoztattuk nézetünket? Még a közelmúltban is sokat beszéltünk arról, hogy a nominálbérek lassú ütemben növekednek, s most egyszerre az a baj, hogy túlságosan gyors a növekedés? Hiszen a gazdasági szakértők annak Idején úgy vélték, hogy a bérdenlvellizálás megvalósításához 5—6 százalékos átlagbérnövekedés szükséges, de legalább 3,5—4,5 százalékos növekedés kell ahhoz, hogy egyáltalán megindíthassuk a béregyenlősdi felszámolását. Nem az a rossz, hogy az átlagbér-növekedés az eddiginél lényegesen gyorsabb, hanem az, hogy ez a növekedés nincs összhangban a munkatermelékenység és az árutermelés növekedésével. Vagyis arról van szó, hogy a kifizetett bérek fejében mit és hogyan termelünk. Igaz ugyan, hogy nem tudjuk megbízható pontossággal mérni a munkatermelékenység alakulását, azonban mind a társadalmi, mind az ágazati szinten mutatkozó aránytalanság a munkatermelékenység és a bérek alakulása között akkora, hogy az egészségtelen fejlemény nyilvánvaló. Végső fokon alátámasztja ezt a készlethalmozódás. A készletek az első félévben több mint 6 milliárd koronával emelkedtek. A készletnövekedés nem lenne káros akkor, ha a kívánt áruválasztékban jelenne meg. Csakhogy a vállalatokban nem egy esetben kifizették a bért olyan termékekért is, amelyeket nem tudtak eladni s a raktáron hevernek. Vegyük a mezőgazdasági gépeket. Becslés szerint mintegy 1 milliárd korona értékű mezőgazdasági gép fekszik raktáron. Nem rossz jelenség az, hogy a mezőgazdasági üzemek nagyobb igényeket támasztanak a gépek minőségével, hasznosságával szemben. Sőt kedvező jelenségről van szó abból a szempontból, hogy a gazdasági élet egyik láncszemében kialakulóban van a felhasználók piaca. Az új irányítási rendszerben ugyanis fel akarjuk számolni azt, hogy csak a termelök diktáljanak. Másrészt viszont mégiscsak hatalmas összeg hever a mezőgazdasági gépek raktári készletében. Ezek a gépek nem Jelennek meg a piacon, gyártásukért azonban a béreket kifizették. Ha tehát általánosságban Is az a helyzet, mint a mezőgazdasági gépek esetében, akkor könnyen megértjük, hogy nem az eddiginél gyorsabb bérnövekedés a hiba, hanem az, hogy a béralakulás nincs összhangban a piacra történő termeléssel, s ebből kifolyólag a társadalmi munkatermelékenység alakulásával. Az eladhatatlan árut ugyanis nem számíthatjuk be az egy főre számított termelésbe. Egyszóval az új Irányítási rendszerben a vállalati gazdálkodás eredményességének mércéje az áruértékesítésből nyert Jövedelem, s ha a vállalat nem értékesíti termékeit, akkor nincs Jövedelme, s ha nincs jövedelme, nincs miből bért fizetnie. Az új Irányítási rendszer érvényesítésének jelenlegi szakaszában még éppen az a visszatartó erő, hogy nem sikerült olyan helyzetet teremteni, amely nagyobb erőkifejtésre kényszerítené a vállalatokat a korona megszerzésében. Visszatérés az adminisztratív szabályozáshoz? A bérszabályozásról hozott kormányintézkedés kapcsán a vállalatok felvethetik ezt a kérdést. Ez az ellenvetés azonban nem helytálló. Elvégre a munkatermelékenység és a bérek közötti bizonyos arány betartásának, valamint a bérszabályozásnak a szükségessége nem mai téma, hiszen örökösen erről beszélünk. A CSKP Központi Bizottságának ez évi májusi plénuma ezenkívül meghatározott bizonyos arányokat a bérek, az árak és a munkatermelékenység alakulása között, amelyek betartását a gazdaság konszolidálásának részeként tárgyalta. A termelők Inkább a munkatermelékenység, a készletek alakulásán aggódhatnának. S hogy gyakran nem nagyon aggódnak, ezt eredményeik mutatják, amelyek felett azonban a központ nem hunyhat szemet. Ezért a kormány már júniusban elhatározta, hogy többek között állítsák le a nyereségrészesedés előlegének a kifizetését azokban a vállalatokban, amelyekben a munkatermelékenység körül nincs minden rendben. Ugyanez vonatkozik azokra az üzemekre is, amelyekben kedvezőtlenül alakulnak a készletek, illetve roszszul gazdálkodnak a forgóeszközökkel. Arról van szó tehát, hogy nem keletkezhet vásárlóerő ott, ahol ezt nem támasztják alá megfelelő mennyiségű és választékú áruval. Ha hagynánk, hogy ez történjék, akkor a lakosság jogosan felróhatná, hogy az illetékes szervek nem léptek közbe időben, és nem akadályozták meg az árufedezet nélküli pénzmennyiség növekedését. A bérszabályozás, illetve a munkatermelékenység és a bérek aránya fölötti őrködés a fejlett piaccal rendelkező tőkésországokban is természetes jelenség. A bérszabályozás azonban nem adminisztratív úton történik, de nem Ilyen úton képzeljük el a szabályozást mi sem. Már felhagytunk azzal a gyakorlattal, hogy elég papíron kimutatni a termelékenységet. Ügy érezzük azonban, hogy egyes gazdasági vezetők még mindig inkább elfogadnák a mutatókat, azzal, hogy majd valamiképp csak teljesítjük őket. Ez mindenesetre kényelmesebb. Az összehasonlítás még nem minden A bérszabályozás csak mélyreható elemzés alapján történhet, amelynek során nem elég csak összehasonlítani az átlagbért a munkatermelékenységgel. Elkerülhetetlenül szükség van piackutatásra, hogy a piac milyen árut fogad be és milyet nem, milyen árral lehet megjelenni a piacon, s nemcsak itthon, hanem külföldön is. Ehhez viszont kutatni kell a gyártás- és gyártmányfejlesztés lehetőségeit. Mindez feltétele az eredményes vállalati gazdálkodásnak, amitől végső soron a munkatermelékenység és a bérek közötti helyes arány is függ. Ilyen elemzésekre támaszkodva kellett volna a vállalatoknak kidolgozniuk a béralakulás koncepcióját oly módon, hogy az ösztönözze a termelést és a gazdálkodás hatékonyságát. A kollektív szerződések felülvizsgálása azonban azt mutatja, hogy ez gyakran nem így van. Bizonyára nem örvendetes az a tény, hogy ez év közepén a kollektív szerződések 30 százalékát még nem hagyták Jóvá. Pedig a kollektív szerződés a munkatermelékenység és a bérek közötti viszonyt is tartalmazza. Ingyenpénz visszajár A vállalatok Jövedelmi helyzete ebben az évben az elképzeléstől eltérően alakul, általában a vállalatok javára. Ezért több vállalat az eddiginél gyorsabb bérnövekedést tud biztosítani. A visszás helyzet ott keletkezik, hogy a nagyobb jövedelem elsősorban nem a gazdálkodási eredmény folytán jön létre, hanem a termelői (nagykereskedelmi) árrendszer pontatlansága folytán. A kormány ezért olyan intézkedést hozott, hogy a vállalatoknak vissza kell fizetniük, a»ít. ami nem jár nekik. Ha ez az intézkedés ellentétben ls van az új irányítás elveivel, akkor is meg kell tenni, mert megint csak az a helyzet állna elő, hogy fölös vásárlóerő áramlana a piacra árufedezet nélküL Az árualap és a bérek egyensúlya a legfontosabb népgazdasági arányok egyike. Efölött őrködni a társadalom jól felfogott érdeke. A munka minősége és termelékenysége az árualap nagyságának és összetételének meghatározó tényezői. Ezért szükséges betartani tt termelékenység és a bérek közötti helyes arányt. MÉSZÁROS GYÖRGY A szovjet gazdasági reform lényeges vonásai A SZOVJETUNIÓBAN MEGVALÓSULÓ REFORM kettős feladatot teljesít: megvalósítja az ipar közgazdasági módszerekkel való vezetését és kibővíti a vállalat jogalt. A reformban előirányzott intézkedések arra vezetnek, hogy az adminisztratív és közgazdasági vezetési módszerek szervesen egybekapcsolódnak, az egységes állami terv összhangba kerül a vállalat önelszámolási érdekével és saját kezdeményezésével. A gazdaságvezetési módszerek szerepének fokozása mindenekelőtt azt feltételezi, hogy a tervkészítő közgazdasági munkában hozzáértőén használják fel az áru-pénz kategóriáit, vagyis, hogy helyesen értelmezik a szocialista termelés árujellegét. Evégett le kell küzdeni azt a felfogást, amely szerint tervezni lehet önmagában, függetlenül pénztől, ártól, s a jövedelem másodrangú dolog. A Szovjetunióban megvalósuló gazdasági reform lényegét mindenekelőtt úgy lehet öszszefoglalni, hogy az a gazdasági vezetés lenini elveinek újjászületését Jelenti; vagyis az áru-pénz viszonyok teljes kihasználását, az önelszámolást, az anyagi ösztönzést és anyagi felelősséget a termelési tevékenységért. A mostani szovjet gazdasági reform alapja a tervezés új rendszere, amely a vállalati kollektívákban reális gazdasági feltételeket hoz létre a kezdeményezés kifejtéséhez és anyagilag ösztönzi a dolgozókat termelési tartalékaik feltárására. A HELYESEN MEGÁLLAPÍTOTT TERV mellett az egyes vállalatok kapcsolatát az ágazattal és a népgazdasággal csak néhány általános mutatóval kell szabályozni. A vállalat tevékenységét nem az egész megtermelt, hanem csak az értékesített termékek alapján értékelik. A vállalatok munkájának másik mutatója, melyet a reform során vezettek be, a fontos termékek termelési tervének teljesítése naturális formában. Végül a vállalat tevékenységének harmadik mutatója a nyereség. A gazdasági reform a dolgozók anyagi ösztönzésének új rendszerét hozza létre. A gazdasági reform szerint a dolgozók anyagi ösztönzésének a forrása nem a béralap lesz, hanem a nyereség. Az ösztönzési alap létrehozása a nyereségből szükséges feltétele az igazi önelszámolásnak. A GAZDASÁGI REFORMOT bizonyos következetességgel és fokozatosan vezetik be. Tavaly a tervezés és anyagi ösztönzés új rendszerét 673 iparvállalatnál vezették be, amelyek több mint kétmillió embert foglalkoztatnak. A gyakorlat minden kétséget kizáróan azt bizonyítja, hogy a gazdasági reform érezhető eredményeket ad. 1967, • X. 6. 6