Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-04 / 274. szám, szerda

Bratlslavában • Miletié utca, és a Nagyszombati fit kereszteződésé­nél épül több mint 25 millió korona költség­gel a szlovákiai magasépítő »ál lalatok vezér­igazgatóságának irodaháza. Az építkezésen acéloszlopok tá­masztják alá . 15 szintes épület szerkezetét. Tet­szés szerint át helyezhetS, favá­laszfalak teszik lehetfivé az épü­let helyiségeinek sxükségszerinti beosztását. (Remp felvétele) / ényegtelen, hogy helység szempontjából hol talál­koztunk, búcsú volt-e, vagy vá­sár . . . Azért lényegtelen, mert mindkét helyen egyaránt föl­ütik sátraikat a sorsárusok, rá­adásul mind a búcsú, mind a vásár rengeteg közös vonást rejtegeti számomra: itt is, ott is mintha számtalan titkos for­rásból fakadna a jókedv, a le­írhatatlan kavargás, a céllövöl­dék sorozatos puffanásainak tómba zaja ... S hogy ne csu­pán a szemriek és fülnek, ha­nem az orrnak is akadjon dol­ga, lépten-nyo­mon a sistergő házikolbász és a frissen sülő étvágygerjesztő cigánypecsenye Illata kíséri az embert. Sodródom hát a forgatagban, közben ürömke­serü férfihang Uti meg a fülemet: — Tessék a sors ... Egy ko­ronáért biztos jóslat... A leg­okosabb állat a kisegér... Ki­húzza további sorsát a fehér­egér! Tessék a sors, tessék .., Hirtelen megállok, hogy szét­nézhessek. Alig négy-öt mé­terre tőlem zöld vászon naper­nyő alatt harminc év körüli, csíkos inges férfi és egy tíz­évesforma szőke kisfiú ül. Az ürmös hang a férfié: ,fessék a sors, itt a sors, tessék ..." Közelebb lépek, megszólítom: — Mióta árul az embereknek sorsot? — Hat éve. — És azelőtt? — Gyalogmunkás voltam építkezésen, havi ezerhárom­százzal, plusz alkalomadtán va­lami mellékes. Egyszer munka után ottmaradtunk születésna­pot ünnepelni. Későn este vir­tusból fölmentem az állványra, ahol még józanul is szédült a fejem. Tizenkét méterről le­estem ... Azóta ... Most látom csak az összerak, ható vadászszéknek támasztott meggyfabotot, ö nem néz sem rám, sem az előtte álló sors­papírokkal teli dobozra, sem a fiára, egykedvű tekintete vala­hová a nyüzsgő sokaságba sik­kad. A dobozon sétáló egérre mutatok: — Csak ebből él? — Kapok ugyan rokkantsági járadékot, de hiszékenyek az emberek ... Figyelje csak meg! Nem túlzok, de egy-egy alka­lommal van néha kétszázötven korona bevétel is. — Nem próbált inkább egész­ségi állapotának megfelelő munkát keresni? — Nem! — Miért? — Mondom: hiszékenyek az emberek. Két fiatal párt pillant meg. Felharsanó, ürmös hangján szinte lecsap rájuk. — Tessék a sors ... Horosz­kóp a csillagok szerint, a bol­dogság biztos jóslata ... Néz­zék, milyen okos állat a kis­egér ... Tessék hölgyek! Azok kérdőn lovagjaikra pil­lantanak, akik értenek a pil­lantásokból. Egy-egy koronát nyújtanak a sorsárusnak, akt nagyot kacsintva kihúzat a fe­héregérrel egy-egy sűrűn gé­pelt sorspapírlapot. A sürgő­3 forgó sokaságban egyre többen hallgatnak a sorsárus reklámo­JB 7 zására. Ojabb és újabb koroná sokat nyel el a persely és tize­4. sével cserélnek gazdát a ho­roszkópok. Elégedetten tekint 5 felém a csíkos ingű férfi. — Látja, megy ez ... Jobban, mint a cukorvatta, törökméz, vagy akár a kukorica — mond­ja. — MMl állítja össze a jós latokat? — Amikor még építkezése­ken dolgoztam, egyszer egy új ház alapjait ástuk. Közvetlenül a déli ebédszünet előtt véletle­nül valami keményen koppant a csákányom. Aznap nem siet­tem a többiekkel enni, hanem óvatosan kiemeltem a ládi­kót. — Kinyitotta? -»• Csak este, otthon, amikor az asszony és a gyerek lefe­a sors...! küdtek már. Magam sem tu­dom, mit reméltem találni ben­ne, de való igaz, hogy csalód­va láttam: csak öreg imaköny­veket, és egyházi igeidézetek­kel teleírt papírlapokat tartal­mazott. Bosszúsan hajítottam az egészet a padlásra. Később jött a baleset és én részben nyomorék maradtam. Lehoztam hát az öreg ládikót, sokszoro­sítottam a cédulákat, kiírtam néhány idézetet a talált ima­könyvekből, no meg saját fan­táziámból is írtam valamit hoz­zá és már csak fehéregeret kellett szereznem. Már-már vele töltöm a dél­utánt. Egyre kevésbé érdekel a körülöttünk zsibongó sokaság, inkább a sorsárus lelki világá­ban, gondolataiban szeretnék olvasni. Megérzi: — Kényelmesebb, változato­sabb ez, mintha mondjuk éj­szakáról éjszakára, éjjeliőrként építkezéseken, vagy másutt vir­rasztanék. Így ls megkeresem azt a pénzt. Nagy ott a fele­lősség, ha netán lába kel va­laminek. De a sors kérem? Az kiszámíthatatlan... Az egér is tévedhet ... Nem tudom, mivel nyertem meg bizalmát, de amikor én is nyújtom feléje a koronát, el­hárítja a kezemet. — Régóta csevegünk már, magától nem kérek pénzt — mondja és máris felém nyújt egy egérhúzta sorscédulát. Szó­ról szóra idézem: „Imádkozz naponta többször, különösen jú­niusban végezd ezt nagy ájta­tossággal. jegyezd meg: ez a Te legszerencsésebb hónapod, ekkor teljes bűnbocsánatot nyersz. Ha nem hanyagolod el ezt a kötelességedet, a hitve sedet ts boldoggá teszed, gyer­mekeid megszépülnek. Egyszer talán gazdag is leszel." — Modernebb nincs? — kér­dem. — Van olyan ls, pechje volt. Azokat jobbára én írtam már. Szerepel itt autó, családi ház, főnyeremény a Sportkán, sőt, még szerető is .. í — Ha magának kínálnának Ilyet, megvenné? — En? Soha! Badarság az egész... De látja,'hányan kap­nak a horogra. Nagyon hiszé­kenyek az emberek ... Arcára egy pillanatra komoly vonások ülnek. Hirtelen barac­kot nyom a csöndben ülő sző­ke fiú fejére és fáradhatatla­nul felharsan az ürömkeserű hang: „Tessék a sors... Egy koronáért kihúzza sorsát a kis­egér. Ha boldog akar lenni, ná­lam vegyen sorscédulát... Tes­sék a sors, tessék ... MIKLÓSI PÉTER A KOZMOSZ HŐSE Az űrkutatásnak több hő­sét ismerjük, de szimbolikus hő­se, amely 1957. október 4-én a világon elsőnek törte át a Koz­mosz fizikai és az űrkutatás esz­mei-fllozófial gátjait, az első szovjet mesterséges Hold, a Szputnyik 1. volt. Az eddig fel­bocsátott szovjet mesterséges égitestek családjának első tagja ' vezette be valamennyi élő nyelv szótárába a szputnyik szót, az emberiség tudatába pedig bele­véste az űrkutatás új fogalmait, egész fogalomkörét. A Szputnyik 1. a tudományos kutatóholdak családjába tarto­zott, feladata a légkör kutatása volt, amelynek során az emberi­ség történetében először kísé­relték meg a Földünket körül­vevő légkör áttörését a nehéz­ségi erő, a légellenállás és a ma már közismert, a tudomá­nyos és műszaki akadályok le­győzésében. A Szputnyik 1-et gyorsan követte az űrélettan! kísérleteknek megfelelően ter­vezett és megépített Szputnyik 2. és Szputnyik 3., amelyek kö­zül az utóbbi a világ legtökélete­sebben megalkotott geofizikai műholdja. A második és a har­madik műhold tudományos ku­tatási programja elárulta, hogy bár a kísérletek célja az űrku­tatás, ezek a kutatások elsősor­ban saját glóbuszunk jobb meg­ismerését és a földi élet, az em­beri gondolkodás, a haladás cél­jait szolgálják. Kísérleti állato­kat küldtek fel a kozmoszba azért, hogy megvizsgálják az élő szervezet működését a rakéták nagy gyorsulása, hatalmas roba­jának elviselése, a súlytalanság állapotának kihatásai és a koz­mikus sugárzás szempontjából. 1957. november 30-án bocsájt­Ják fel a Szputnyik 2-t a Lajka kutyával és 1965. március 18-án teszi meg első űrsétáját Leonov űrhajós a Voszhod 2. fe­délzetéről. A két világra szóló űrkutatási kísérlet között hatal­mas tudományos és technikai teljesítmények húzódnak meg, amelyek lehetővé tették a sok millió lóerős rakéták megépíté­sét. Gagarin, a világ első űrha­jósa már 20 millió lóerővel emelkedik a magasba, de ami­kor elstartol, az ő rakétájánál többszörös teljesítményű hordo­zó rakéták kísérleti példányait gyártották. Ezekkel valósították meg az első közelítő űrrande­vút, — Vosztok 3. és Vosztok 4. — 1962. augusztus 12-én bo­csátották fel az első többszemé­lyes űrhajót 1964. október 12-én Voszhod 1. néven. Ezekben az űrrepülésekben a legfontosabb nyilván az emberi tényező, az a hatás, amelyet a kozmikus feladatok megoldása és általában az űrkutatás ered­ményei az emberre gyakoroltak. Az ember a Földön él, szerveze­te életét ós működését földi kö­rülmények határozzák meg, tu­dományos gondolataira, fantá­ziájára a földi lehetőségek bizo­nyos korlátjai nehezednek. A tudósok és az űrhajósok gyöke­rében új helyzet elé kerültek, kezdve attól, hogy az emberi szem csak olyasmihez szokott hozzá, ami földi és nagy kérdés­nek tűnt, hogy egyik legfonto­sabb érzékszervünk hogyan mű­ködik majd a koromfekete vi­lágűrben? A légkör határain túl az űrhajósok például a legszik­rázóbb fény övezetébe érkez­nek, hiszen a levegőrészecskék a földi légkörben szétszórják, mintegy tompítják a napsugara­kat. Ez a világűrben hiányzik és a fény mennyisége rendkívüli mértékű. Az új viszonyokhoz tu­dományos módszerekkel szok­tatják az emberi szervezetet kü­lönleges földi laboratóriumok­ban. És ugyanezt mondhatjuk az egész emberi szervezetről, be­leértve az idegrendszer műkö­dését is. Az űrhajózás kitágítja és gazdagítja az emberi érze­lemvilágot s arra késztette a tudományokat, hogy az emberi érzelmekkel éppolyan tárgyila­gosan foglalkozzon, mint a töb­bi élettani problémával. Az ér­zelmek kétféle módon is jelent­kezhetnek ebből a szempontból: a sápadtság, a pirulás s a moz­dulatok szögletessége külső is­mertetőjelek; a bőr galvanikus reakciója, a vérnyomás, a pul­zus gyakorisága stb. belső jelek. Ez utóbbiakat kontakt adatfel­vevők segítségével rögzítik, ami azonban sokszor nehézkes. Ezenkívül az általános érzelmi hátteret az űrhajózásnál jelen­tős fizikai megterhelések is be­folyásolhatják. Az emberi hang, a beszédhang tanulmányozása egyetemes megoldást hozott: a beszéd objektív paramétereinek elemzése azt mutatta, hogy en­nek a módszernek az alkalma­zása elektrofizlológiai módsze­rekkel együtt pontosabb ós gyors eredményekre vezethet. Ezzel sikerült az űrhajósok ér­zelmi állapotának megbízható értékelésére szert tenni. Az űrorvosok az emberi ér­zelmeket színészek segítségével modellálták. A színészek, akik átélik szerepüket, az érzelmi skálák nagy szélességén játsza­nak, s így megadják a beszéd intonációjának jellegét az öröm­nek, a nyugtalanságnak stb. megfelelő helyzetek közben, já­tékuk közben mérik az érveré­süket, az orvosok összhasonlít­hatják a valóságos érzelmi fe­szültséget és azt, amely az át­élés következtében jelentkezett. Aziitán következett az űrhajós kísérlet, amelynek sörán mag­netofon szalagra jegyezték fel az űrhajósok hangját a repülés különböző fázisaiban. A magnó­szalagról kiválasztottak néhány gyakran ismétlődő kifejezést, például: „Itt Gyémánt. Közérze­tem kitűnő. Értettem. Készen ál­lok. Vétel . . . stb." Majd össze­hasonlították a hang sprektu­mokat különböző helyzetekben, amelyek a repülés egy-egy sza­kaszában felmerültek. S arra a következtetésre jutottak, hogy a hang az érzelmek megbízható tükre. Hasonló kísérletek soro­zatánál derült kl, hogy az em­beri szervezet nemcsak földi életre állítható be, hogy a látás élessége fokozható, hogy az ér­zelmek felett az ember uralkod­hat és cselekvéseit a Földről ítélve legnehezebb körülmé­nyek között is megbízhatóbbá teheti. így készül fel az ember a Holdra szállásra, a Holdon való életre is, ahol a mozgás a földi mozgásformáktól jelentő­sen különbözni fog. És ahogy az ember kitapogatja jövendő új fiziológiai életformált, ugyan­úgy '.fejleszti és tágítja gondo­latvilágát áz új és teljesen szo­katlan dimenzió követelményei­nek megfelelően. Érthető, hogy megváltozik és újszerű értelmet kap az űrtudomány keretein be­lül a természettudományok és a technika egész komplexuma, s hogy ez a folyamat az ered­mények legszélesebb általánosí­tása révén újszerű elvonatkoz­tatásokra és következtetések le­vonásához vezet a humán tu­dományokban ls. Az emberi tényezőn kívül a legnagyobb jelentőségű az a tény, hogy az első Szputnyik fellövésével a szovjet tudósok megnyitották a világűrt a kísér­letező tudományok előtt. Az el­ső fényképfelvételek a Hold túl­só oldaláról 1959. október 4-én készültek a Luna 3. űrállomás segítségével, majd az első hely­színi Hold-felvételek a Luna 9. televíziós kameráival 1966. ja­nuár 31-én és ugyanebben az évben, december 21-én a Hold felszínének vizsgálatait végzi el a Luna 13. Közben 1965. július 16-án megjelenik a Kozmoszban az első komplex kozmikussugár­zás mérő űrállomás, a Proton 1., amellyel egyúttal a 60 millió ló­erőt képviselő rakétahajtómű hatékonyságát Is mérhetjük, mi­vel a proton űrállomás súlya meghaladja a 12,5 tonnát. Ezék az űrhajók az űrtudo­mányt gazdagítják, míg további II mesterséges hold, bolygó, szputnyik, űrhajó és rakéta a rakétatechnikát és az űrtechni­kát készíti elő további nagy tel­jesítményekre. 1959. szeptember 12-én a Luna 2-vel sikerül elta­lálni a HOldat, majd 1966. ja­nuár 31-én, a leszálló űrhajó le­begtet4^vK»l megvalósítják a sí­ma Hold-leszállást a Luna 9­cel. 1961 elején elindítják az első Vénusz és Mars rakétákat, 1965 végén sikerül rakétával el­találni a Vénuszt (a Vénusz 3. rakéta) s nem sokkal előbb ki­próbálnak két különleges hajtó­művet, 1964. október 12-én a Voszhod 1-gyel az első Ion hajtó­művet, 1964. november 30-án pe­dig a plazma hajtóművet. Alig több mint egy éve pályára ke­rült a Luna 10., az elsß Hold szputnyik! Ma még nem mondhat­juk, hogy az űrtudománynak közvetlenül mérhető földi-gaz­dasági haszna van. De ebből nem következhet, hogy az em­beri tényezőn kívül a techni­kai-gazdasági tényező és a fel­táruló tudományos perspektí­vák bizonyos téren előbb, más téren utóbb nem hoznak majd hasznot, anyagi eredményeket az emberiségnek. Elvileg, mint Szemjonov, Nobel-díjas profesz­szor ls megállapította, a Hold meghódítása után — amely kü­szöbönáll — olyan tudomá­nyos és technikai laboratóriu­mok, sőt. íermelőegységek kezdhetik majd meg működé­süket, a Holdon és űrállomáso­kon, amelyeket földi körülmé­nyek között csak költségesen lehetne megvalósítani. A világ­űrben rendelkezésre áll a töké­letes vákuum, az atomsugárzás intenzitása többszöröse a leg­nagyobb földi részeeske-gyor­sítŐkban megvalósítható sugár­zás intenzitásának, s a súlyta­lanság jelensége ugyan­csak technikailag hasznosítha­tó eredményekre vezethet. Tá­volabbi célként megjelölhetjük például a Holdat, mint a Föld erőművét, hiszen a Hold fel­színén a plusz-mínusz 150 fok C hőmérsékleti ingadozás, a napsugárzás hatalmas inten­zitása eddig elképzelhetetlen teljesítményű erőművek telepí­tését teszi lehetővé. A gondot egyedül a termelt energiának a Földre való továbbítása je­lenti ,de a lézerkutatás segít­ségével ennek perspektívái is kezdenek kibontakozni. Az űrkutatás mai hasznát le­mérhetjük a híradástechnikai műholdak alkalmazásán. Nem­csak arról van szó, hogy pél­dául Moszkvától Keletre hatal­mas területeken vált lehetővé a televíziós adás műholdak se­gítségével, hanem arról ls, hogy nem kell többé Igen költ­séges kábeleket lefektetni a tengerek és óceánok fenekén s ezt egyes egyedül a híradás­technikai műholdaknak köszön­hetjük. Ugyancsak hatalmas szerepük van a korszerű időjá­rás — előrejelzés megteremté­sében. Nemrégen az Egyesült Államokban közzétettek egy táblázatot, amely szerint ha a tudomány és a 'echnlka jelen­kori vívmányainak színvonalán megszerveznék a meteorológiai szolgálatot s elérnék, hogy az időjárás előrejelzés ne 60—70 százalékban „üssön be", mint Jelenleg, hanem legalább 90— 95 százalékban, ez pénzben ki­fejezve az alábbi jövedelem­többletet biztosítaná a világgaz­daságnak: a mezőgazdaságnak 0 milliárd; — az építőiparnak 3 milliárd; — a tüzelőanyag­iparnak 300 millió; az erdőgaz­daságnak 100 millió; — a szál­lításnak 2 milliárd dollárt és az összállami Intézkedések te­rületén 5 milliárd dollárt taka­rítana meg. Az űrkutatás és a világ­mindenség egy csücskének, a naprendszernek megismerése, felkutatása és hasznosítása te­hát nagyszerű szellemi és anya­gi perspektívákkal kecsegtet, amelyeket aligha mérhettek fel az első szputnyik felbocsátá­sakor, de amelyeket ma ls ne­héz túlbecsülni. SZLUKA EMIL

Next

/
Oldalképek
Tartalom