Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-04 / 274. szám, szerda

Vasil Bil'ak elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) számtalan kísérlete sem tudta megsemmisíteni, szeretnék a szocializmus előretörését leg­alább lassítani, fékezni, s a dolgozókat megtéveszteni. Nem sajnálják sem az erőt, sem az eszközt a kommunista pártok politikájának meghamisítására és elferdítésére. Az Imperialis­ta propaganda minden eszköz­zel és jelentős személyiségek megnyerésével igyekszik izgat­ni a szocialista országok és különösen a Szovjetunió ellen. Fantasztikusan felnagyítják a legkisebb hibákat is, hogy ez­zel megpróbálják csökkenteni elért eredményeink jelentősé­gét és elterelni a figyelmet sa­ját problémáikról. Ebben a harcban nekik semmi sem szent, szívesen fogadnak min­den hazugságot, árulót vagy kalandort. Minden értelmes em­ber tudja, hogy nem véletlen, ami Alulijevova körül történik, hogy milyen célt szolgálnak a csehszlovák—osztrák határon történt provokációk, a Mftaőko körüli botrányok, ún. „mani­fesztum", vagy a Tkacsenko­ügy­Ebbe a folyamatba kapcso­lódott be a Kínai Kommunista Párt szovjetellenes politikája, amely nemcsak támogatja az imperialista propagandát, ha­nem annak egyenrangú társa. Mivel ideológiai ellenfeleink egyetlen alkalmat sem hagynak ki, ha arról van szó, hogy el­ferdítsék a demokrácia és kü­lönösen a népeink közötti kap­csolatok kérdéseit, számolnunk kell azzal, hogy a választások, valamint a Csehszlovák Köztár­saság megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából éppen a demokrácia kérdése, a csehek és szlovákok kapcsolata lesz az ellenséges propaganda témá­ja. Ezért elkerülhetetlenül szük­séges, hogy a sajtóban, a rá­dióban, és a televízióban pon­tosan bemutassuk mindazt, ami a világon történik, bemutassuk és érthetővé tegyük a kapita­lista és a fejlődő államok ha­ladó erőinek harcát és leleplez­zük a burzsoá propaganda szándékát, célkitűzéseit. Még ennél ls százszor, ezer­szer fontosabb tisztázni, saját belső problémáinkat. Ha elha­nyagolnánk a mindennapi és a távlati feladatok helyes is­mertetését, képtelenek lennénk megteremteni a teljesítésűkhez szükséges feltételeket. Jobban kell fejleszteni és ápolni érzelmi kapcsolatainkat a szülőföldhöz, Szlovákiához, valamint közös hazánkhoz, az egész Csehszlovák Köztársaság­hoz. Ezen az úton Jutunk el a többi szocialista ország megér­téséhez, így közelíthetjük meg a szocialista internacionalizmus szellemében a világ bármelyik részének dolgozóit. Újságíróink a szocialista ha­zafiság és az Internacionalista gondolkodás terjesztésében nagy munkát végeztek. De ha bővebben foglalkozunk a prob­lematikával, nem lehetünk elé>­gedettek. A szocialista hazafi­ság elmélyítése, a csehszlovák haza egységének megszilárdítá­sa megköveteli, hogy Jobban tájékoztassuk az országot né­peink és nemzetiségeink életé­ről. Céltudatosan ápoljuk a csehszlovák államiságot. Ezen a téren el kellene mélyíteni te­vékenységünket nemcsak a szlovák, hanem a cseh, a ma­gyar és az ukrán lapok és rá­dióadások szerkesztőinek. Job­ban és láthatóbban kell bemu­tatni a sajtóban, a rádióban és a televízióban a kapitalista orszá­gok dolgozóinak harcát a szo­ciális haladásért, a politikai és gazdasági demokráciáért. Élet­közei módszerekkel kell meg­világítani a kapitalista orszá­gok osztály viszonyait és. szo­ciális ellentéteit. A sajtó nem veheti át gépiesen a Csehszlo­vák Sajtóiroda híreit, nem nél­külözheti az olvasók szempont­jait figyelembevevő hírmagya­rázatokat. Elvtársak! Mindnyájan tud­juk, hogy országunk népe sze­reti a sajtót, a rádiót és a te­levízlót. Ez azonban nagy fe­lelősséget jelent, ezért kell a legnagyobb mértékben tárgyila­gosan és igazságosan írni. A CSKP XIII. kongresszusá­nak határozata is hangsúlyozza, hogy az ideológiai nevelés esz­közei a társadalmi szervezet el­választhatatlan részei, amelyek visszatükrözik és alakítják mindennapi politikánkat, köz­gazdaságunkat, egész életünk légkörét. De ezek az eszközök csak élő emberek kezében vál­hatnak hatékonnyá. Ezért őrizkedjünk a sajtóban, a rádióban és a televízióban a szélsőségektől és az egyoldalú­ságtól, a banalitástól és a nai­vitástól. Vannak olyan nézetek ls, hogy a termelés, a tudomány és a technika nem ad lehető­séget az újságírónak tehetsége kibontakoztatására. Ezzel szem­ben az tény, hogy az üzemek­ben, az építkezéseken, a terve­zőirodákban és kutatóintézetek­ben, a szövetkezetekben, a min­dennapi termelési folyamatban keletkeznek a megoldásra váró problémák, ahol az új vívja harcát a régivel, a haladás küzd a maradiság ellen, s a fe­lelősségtudat a könnyelműség ellen. A pártszervezetek mel-' lett a tömegtájékoztatás eszkö­zei segíthetik a leghatékonyab­ban a fejlődést. Nem akarjuk eltitkolni azt sem, hogy a sajtótörvény haté­konyságával kapcsolatban ls szükség van minőségi módosí­tásokra, mégpedig azért, mivel jelenleg ugyanúgy vonatkozik arra aki bír, bírál, problémá­kat vet fel, mint arra, akit megbírálnak, akire a probléma megoldása hárul. Sok szó esik a sajtóellenőrzésről ls. Bizo­nyos, hogy ez egyikünknek sem okoz örömet, de egyelőre szük­séges. Majd ha minden kiadó, szerkesztő és szerző átérzi po­litikai és társadalmi felelős­ségét minden leirt és kimon­dott szóért, valamint tetteiért, akkor minden felügyelet feles­leges lesz. Elvtársak! A kongresszust megelőző vi­tákban sok figyelmet szentel­tek az újságfról munka kedve­zőbb feltételei kialakításának, {avaslatok születtek a szerkesz­tők munka-, szociális és egész­ségügyi körülményeinek meg­javítására. Az utóbbi években mind a párt, mind az állami szervek nagy gondot fordítottak a tá­jékoztatás anyagi-műszaki alap­jainak fejlesztésére. Fokozato­san nőtt és tovább nő a napi­lapok és folyóiratok terjedelme, példányszáma, valamint a tele­víziótulajdonosok száma. Ezzel szemben a nyomdalpari kapacl­Alakosság panaszairól tárgyalt a Nemzetgyűlés bizottsága A Nemzetgyűlés nemzeti bi­zottságokkal foglalkozó bizott­sága tegnapi ülésén a lakosság­nak az állami és gazdasági szervek tevékenységével kap­csolatos panaszairól tárgyalt. 1966-ban az előző évhez viszo­nyítva a panaszok száma csak­nem 13 000-rel emelkedett és megközelítette, a 177 000-et. A panaszteu^tó*elsősorban a la­kosságnak'nyújtott szolgáltatá­sok fogyatékosságait, az ellá­tást, a helytelen intézkedéseket, a tisztségekkel való visszaélést, a pazarlást és a szocialista tu­lajdon lopkodását bírálták. Ke­vesebb volt a szociális biztosí­tással, a termékek minőségével és a lakáskérdésekkel kapcso­latos panasz. Az elemzés során megállapí­tották, hogy a panaszoknak több mint a fele indokolatlan. A képviselők ezért Javasolták, hogy a notorikus panasztevőket ügy szoktassák le rossz szoká­sukról, hogy a kivizsgálás költ­ségeinek legalább egy részét térítessék meg velük. A képviselek a vitában firra a megállapításra jutottak, hogy a nemzeti bizottságok tevé­kenységével összefüggő pana­szok számának csökkenéséhez minden bizonnyal nagyban hoz­zá fog járulni a nemzeti bi­zottságokról, főként pedig a közigazgatásról szóló törvény­Javaslat életbe lépése. (CTK) tás hiányos, a rádió és a tele­vízió szlovákiai hálózatában is hiányosságok mutatkoznak. Ép­pen ezért az SZNT Művelődés­és Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatala, az országos és a szlo­vákiai szervek egyaránt külön­leges figyelmet fordítanak az anyagi-műszaki alapok fejlesz­tésére. Megkezdődött Krasőany­ban egy korszerű poligráfiai üzem építése, és rövidesen megkezdik egy további nyom­daipari kombinát építését. Gondosan ügyelünk arra is, hogy a műszaki megoldások megfeleljenek a világszínvonal­nak, és a tömegtájékoztatási eszközök iránt támasztott egy­re igényesebb feladatoknak. A Szlovák Újságíró Szövet ség szak és kor szerinti elem zése azt mutatja, hogy állán dóan emelkedik a szerkesztősé gi dolgozók szaktudásának színvonala, és a szerkesztősé­gek egyre több fiatal káderrel bővülnek. Ezért szükséges, hogy az idősebb szerkesztők segítsenek a fiatalabb kollé­-gáiknak, tanítsák őket munka­fegyelemre, polgári és újság­írói becsületre, a szocialista újságírás politikailag helyes, konkrét, mindennapi gyakorla­tára. Minden erőnket összpontosít­suk a CSKP és az SZLKP XIII. kongresszusán kitűzött felada­tok teljesítésére és a Központi Bizottság határozatainak meg­valósítására. Az út, amelyen haladunk, nem könnyű, de mi vállaltuk. És ha a helyes úton akarunk járni, sem ma, sem a jövőben nem választhatunk mást, csak a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő Szovjet­unióval való szilárd egységünk útját. A nemzet, a társadalom, tör­ténelem nem egyszerű staféta, hanem az élet és a munka örök rohama, a stafétabot ál­landó átadása és átvétele. A történelmi felelősség abban van, hogy mindig tudjuk, mit vettünk át, hogyan gazdagítjuk, és milyen állapotban adjuk át a jövendő korosztályoknak. Mi a szocializmus első szakaszá­nak építői vagyunk, és a szo­cializmust nem az elmélet szép­ségéért építjük, hanem népünk Igazságosabb, szebb életéért. Engedjék meg, hogy az SZLKP Központi Bizottságának küldöttsége nevében Szlovákia minden újságírójának, a rádió és televízió minden dolgozójá­nak sok sikert kívánjak fele­lősségteljes munkájához! AZ ENSZ-KÖZGYULÉS FOLYTATJA MUNKÁJÁT New York (CTK) - Az ENSZ­közgyűlés ülésszakának általá­nos politikai vitájában eddig több mint 50 állam képviselője ismertette álláspontját a leg­fontosabb nemzetközi kérdések­ben. A tegnapi ülés első felszóla­lója Luns holland külügymi­niszter volt, aki csatlakozott a VDK elleni légitámadások meg­szüntetését követelő országok­hoz. Hangsúlyozta, hogy tár­gyalni kell a vietnami kérdés­ről, és ezzel kapcsolatban meg­említette Brown külügyminisz­ternek a genfi értekezlet össze­hívására tett javaslatát. Nézete szerint az ENSZ ne foglalkoz­zék a közel-keleti kérdéssel, mivel ez még jobban kiélezné a helyzetet. Üdvözölte a közös szovjet—amerikai javaslatot az atomsorompó-szerződés megkö­tésére. Belokolosz, ukrán külügymi­niszter beszédében élesen el­ítélte az USA vietnami politi­káját. Leszögezte, hogy a tár­gyalásokat a VDK elleni légi­támadások megszüntetése felté­telezi, Washington azonban a támadásokat állandóan fokozza. A továbbiakban elítélte Izrael agresszióját, és bírálta a nyu­gatnémet kormány politikáját. Üj szovfet hírközlési szputnyik Moszkva (CTK) — A Szovjet­unióban tegnap új hírközlési szputnylkot bocsátottak fel. A Molnyija-1 sorozatba tartozó szputnyíkon elhelyezett műsze­rek normálisan működnek. Az űj hírközlési szputnyik el­sőrendű feladata lesz telefon és távíró összeköttetés lebonyolí­tása, valamint a központi tele­víziós stúdió műsorának közve­títése a Szovjetunió távol-keleti és közép-ázsiai részébe. EMELKEDŐBEN az élelmiszerkefeskedeleiTi színvonala Az élelmiszer-kereskedelem ma tartja országos aktíváját, amelyen a legjobb eredménye­ket elérő 57 győztes csoportot jutalomban részesítik. Az élel­miszer-kereskedelem dolgozói állandóan azon fáradoznak, hogy a vásárlóknak — munká­juk és szolgáltatásaik minősé­gét illetően is — egyre keve­sebb okuk legyen a panaszra. Ezt a célt szolgálják azok az országos versenyek is, ame­lyeknek előkészületeiről J. Pos­písil vezérigazgató a tegnapi Az SZSZT plénuma a kollektív szerződések teljesítéséről Bratislavában tegnap megkez­dődött a Szakszervezetek Szlo­vákiai Tanácsának kétnapos plenáris ülése. A tárgyaláson a kollektív szerződések teljesíté­sével s a jövő évi terv és kol­lektív szerződések előkészítésé­vel foglalkoznak. Az ülésen a főbeszámolót Vojtech Danbner, az SZSZT elnöke tartotta. Jelen van Josef Hlaviőka, az SZKT tit­kára, dr. Pavel Sumichrast, a Szlovák Tervbizottság elnöké­nek helyettese és dr. Oldflch Prokop, az SZNT pénzügyi meg­bízottjának helyettese. (CTK) tájékoztatta sajtóértekezleten az újságírókat. Az élelmiszer-kereskedelem Jövőre ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Jó alkalom ez az eredmények összegezésére és a még előforduló fogyaté­kosságok kiküszöbölésére. A „példás elárusítóhely" címért Indított verseny célja többek között az áru minőségének fo­kozása, a higiéniai szabályok pontosabb megtartása, az eláru­sító személyzet udvariasabb ma­gatartása, és az áruismeretének kibővítése is. A kirakatrende­zők közötti verseny vagy „az év legjobb élelmiszer-termékéért" folyó vetélkedés, sőt az élelmi­szerkiállítások is egytől egyig a helyzet javítását célozzák. —ka— + Prágában tegnap megkez­dődött a Művelődés- és Tájékoz­tatásügyi Minisztérium vezető dolgozóinak, valamint az ország kerületi nemzeti bizottságai ok­tatás- és művelődésügyi szak­osztályai vezetőinek és bizottsá­ga elnökeinek kétnapos tanács­kozása. Az értekezleten részt vett Augustín MinhallCka, a mű­velődés- és tájékoztatásügyl megbízott helyettese. A z egyiptomi tragédia to­^ vább folytatódik: a jú­niusi hatnapos háború elvihar­zott ugyan, de a Szuezí-csator­na mentén még mindig fel-fel­dörögnek az ágyúk, még min­dig arat a halál. A napokban jártam Izmailiában és Szuez­ben, közelről láttam, mi rejlik az olyasfajta szűkszavú és szenvtelen hírügynökségi jelen­tések mögött, hogy „ismét inci­densre került sor az izraeli és az egyiptomi csapatok közt." Még égtek a házak, még füstö­lögtek a romok, amikor Izmai­liába érkeztem; még operáltak a szuezi kórházakban, amikor a sebesülteket meglátogattam. Nehéz hűvös tárgyilagossággal írni akkor, ha az ember kómá­ban fekvő göndörhafú kislányt lát a kórházi ágyon, fejecské­jében srapnelszilánkkal; ha hallja azoknak az asszonyok­nak jajongását, akiknek a csa­lád/át. és otthonát egyszerre pusztította el egy vaktában ki­lőtt akna; ha csípi a szemét az égő bútorok üszkösödő, szegé­nyes motyók keserű füstje. Le­írom e levélben amit láttam. O Menekülők áradata Már Izmailia előtt látni lehe­tett, hogy a csatornavidék fő­városa drámai órákat élt át. Az izraeli terrortámadás híré­re a tudósítók egyik csoport­jával, önként vállalkozókkal együtt mentem a Kairótól száz­egynéhány kilométerre fekvő városba: messziről láttuk a go­molygó füstöt, amelyet a há­zak felől egészen a sivatagig eltérített a szél, s láttuk az or­szágúton a menekülök, a költö­zők áradatát. Izmailiából zsú­folt buszokon, teherautókon hozták ki a gyerekeket, a seb­tében összeszedett családokat a tüzérségi párbaj kisebb-nagyobb szüneteiben, s vitték őket Za­gazig és a deltavidék többi biz­tonságosabb városa felé. Aztán a város határában a gyalog me­nekülők szomorú csapataival találkoztunk: az asszonyok és a férfiak gyerekeket, matraco­kat, párnákat kosarakat, zsá­kokat cipeltek és hangtalanul mentek az út menti porban — hátuk mögött füstölgött a vá­ros. A katonai rendőrség motoros felvezető tisztje irányított min­ket a kanyargó utcákon át, hogy lehetőleg „szélirányban" maradjunk. Sorra Jártuk azokat a negyedeket, ahová egy-két órája csaptak be a lövedékek; láttuk Mashur Ahmed Mashur­nak, a csatornaigazgatóság el­nökének lángban álló villáját, botladoztunk az utcára kidobált bútorok törmelékei közt, csikor­gott talpunk alatt a betört ab­lakok kékrefestett ezernyi üvegcserepe. A sűrűn lakott munkásnegyedekben is sok he­lyütt égett még egy-egy otthon, egy-egy padlás, egy-egy üzlet — ahogyan a vaksors az aknák útját vezette. A pályaudvaron két szerelvény kiégett vagonjai: a tűz már megemésztette, amit bírt, de a peron betonján még füstölögtek a szerteszórt köny­vek — feltámadt a szél és a pernyével együtt megtáncoltat­ta a megperzselt lapokot is. Is­kolakőinyvek, diákfüzetek égett lapjai kavarogtak a levegőben: A gyerekeket megmentették, de holmijuk, amivel az új iskolai évet akarták valahol a delta városaiban megkezdeni, a lán­gok martaléka lett. % Az izraeliek kezdték Itt, a pályaudvaron, az össze­égett vonatok közt jártunk ép­pen, amikor lefújták a légiria­dót. Az izraeli gépek nem bom­bázták a várost, de többször el­repültek felette, hogy lássák a tüzérségi támadás eredméyeit. Az egyiptomi katonatisztek elmondták, hogyan kezdődött az egész. Egy izraeli jeep meg­jelent a csatorna keleti part­ján, ott, ahol a víziút a Keserű Tavakba fut, Izmailiától néhány kilométernyire délre. A kocsi­ról géppuskával lőni kezdték a nyugati parton lévő egyiptomi állásokat. Az egyiptomiak visz­szavágtak a tűzszünet megsér­tőinek; erre az izraeliek akna­tűzzel, majd tankok lövegeinek tüzével válaszoltak. A tűzpár­baj „eszkalációja" során egyre 1967. X. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom