Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-25 / 295. szám, szerda

Hústermelés mondhatnánk 13 semmiből Éttermek, kórházak, üzemi és iskolai étkezdék. Háztartások. Vágóhidak, húsipari üzemek, pékségek, konzervgyárak. Élelmiszerboltok. Mind, mind olyan helyek, ahol külön-külön talán csekélynek tűnő, de összességükben nagyon is számottevő mennyiségű étel és mezőgazdasági eredetű nyersanyag-hulladék marad. Vajon mi történik vele? FELHASZNÁLJÁK A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 55, többségében mezőgazdasági üzemet tart számon, amelyek az ételmaradékot és mezőgazdasági eredetű nyersanyag-hulladékot begyűjtik és feldolgozzák. (Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban csak hulladék szót használunk, ez alatt értsük az ételmaradékot és a mezőgazdasági eredetű nyersanyag-hulladékot.) Közéjük tartozik például a Szenei Állami Gazdaság, amelynek Bratislava—Vajnoryban van takarmánykészítő üzeme. Ez az üzem 190 bratislavai szervezettől (élelmiszeripari vállalatok, iskolák, kórházak, éttermek, élelmiszerboltok) naponta 150 métermázsa hulladékot gyűjt össze, amiből különböző tápanyagok (kukorica és sörgyári maláta, hullad$kliszt stb.) hozzáadásával 2 vagon takarmánykását készít. A takarmánykását — amely a többi között 18 százalék szárazanyagot, 3,78 százalék nitrogéntartalmú anyagot, 0,87 százalék zsiradékot, 16 százalék keményítőt tartalmaz és közvetlen etetésre alkalmas — eladja a mezőgazdasági üzemeknek métermázsáját 33 koronáért. A felhasználók részéről nagy az érdeklődés, a takarmánykészítő teljes kapacitással működik. Szembeötlő, hogy a hulladék felhasználása az országnak csak 55 helyén szervezett, vagyis átlagban csupán minden második járásban. Szlovákiát tekintve még rosszabb a helyzet. A szóbanforgó 55 üzem közül mindössze 9 szlovákiai, tehát átlagban csak minden negyedik járásban van Ilyen üzem. Délvidéken pedig csak a komáromi, a losonci és a ko§icei járás egy-egy helyén szervezett a hulladék felhasználása. Hogy mi történik másutt a hulladékkal, erről átfogó képet az országra, Szlovákiára, vagy akár csak a délvidékre vonatkozóan nem tudunk adni. Dunaszerdahelyen azt tapasztaltuk, hogy a vendéglátóipari üzemekben az ételmaradékot az alkalmazottak viszik el, kilóját (literjét) általában 30 fillérért. Korábban a Jednota maga hizlalt sertéseket olyan módon, hogy megbízott valakit a hizlalással, aki aztán összegyűjtötte az ételmaratiékot. A nevelés fejében minden harmadik disznó az illetőé volt. Ez nem fizetődött ki. Nagymegyeren ugyanazt csinálták, hasonló eredménnyel. Az élethulladékot most ott is az alkalmazottak veszik meg. A dunaszerdahelyi kórházban naponta 25—50 liter ételmaradék keletkezik, az udvarnoki szövetkezet viszi el literjét 30 fillérért. Az iskoláknak is a szövetkezettel van szerződésük. ÉS MENNYI VÉSZ KARBA? Senki sem tudja. Kimutatva nincs, nem áll rendelkezésünkre semmilyen támpont, amely szerint legalább hozzávetőlegesen megállapíthatnánk, csak érzésünk az, hogy sok, rengeteg. Ki tudja mennyi veszik el gondatlanságból a közös étkezdékben. Mint például a dunaszerdahelyi Május 1. téri középiskolában. Itt 240-en étkeznek, két naponta telik meg a 25 literes kanna ételmaradékkal, azaz csak megtelne, mert augusztus óta a szövetkezet nem viszi el, és a szemétbe kerül. A konyha vezetőnője nem meri a takarítónőnek adni, mert a szövetkezettel a VNBijWWj nek szerződése van. Hát nem lehet az ilyen dolgokat azonnal lgR

7 tisztázni és rendezni?! Ki tudja mennyi vész el azért, mert a X. 25. krumplihéjat, a zödséghulladékot, a csontot, a vért stb., stb., 5

semmibe sem veszik, s a szemétbe vagy a lefolyóba dobják. Külön kategória a háztartásokban keletkezett hulladék. A városiasodással a lakosság egyre nagyobb száma és hányada kerül tömbházakba. A lakók természetesen nem nevelhetnek állatokat, et háztartásokban keletkezett hulladék a szemétbe kerül. Fogadjunk el egy számot, melyből következtethetünk arra, hogy országszerte mennyi ételhulladék veszik el a szemétben. Komáromban (26 ezer lakosa van) annyi hulladék keletkezik a családokban és veszik el a szemétdombon, hogy ebből évente 500 százötven kilós disznót lehetne hizlalni. Ha az ételhulladék a szemétbe kerül, elveszett a takarmányozás számára. Meg kell hát akadályozni, hogy odakerüljön. Ez úgy lehetséges, ha a városi lakosság külön rakja a szilárd, tehát egykönnyen nem romlandó ételhulladékot. Nálunk ez úgyszólván nem is történik. Az ország területén működő említett 55 takarmánykészítő üzem mindössze 707 lakóházból gyűjti össze az ételhulladékot. Felette indokolt, hogy a városokban a lehető legnagyobb mértékben összegyűjtsék a felhasználók az ételhulladékot. Szervezési kérdés és a lakosság fegyelmezettségének a kérdése az egész. De addig ls legalább a kenyérmaradékot mentsük meg. Lehetőségnek számít talán a következő is. Magyarországon, Dunaújvárosban (csak erről tudunk, lehet, hogy másutt is) a sző szoros értelmében disznókat hizlalnak a város szemétdombján. A Duna-partra hordják a szemetet, s ott 25—30 disznót nevelnek. A hely bekerítetlen, a disznók télen-nyáron itt vannak. Csak egy alacsony szalmatető a menedékük, nyáron hüssöt ad nekik, télen az alatta elhelyezett szalmába fúrják magukat. Egy asszony gondozza őket. Munkája annyiból áll, hogy időnként (télen meleg) vizet önt nekik, s beleszór a vályúba egy kis korpát vagy mást. Ezért minden karácsonykor megkapja a legszebb disznót. Egészségügyi szempontból mind a disznókra, mind a húsra nézve nem lehet kifogás. Sőt, kisebb az elhullás s jobb a hús minősége, mint bárhol máshol, mert sokrétűbb az eledel. A disznók megesznek mindent, ami megehető a szemétben. GAZDASÁGI SZEMPONTOK Mit jelent a hulladékból készített takarmány használata? Maga a hulladék hasznosítása, számunkra óriási jelentőségű. Az ország megművelhető földterülete a lakosság élelmezése szempontjából kevés. Mindöszsze 33 ár szántóföld jut egy főre. A hulladék hasznosítása azt jelenti, hogy földhasználat nélkül állítunk elő takarmányt. Az említett 55 takarmánykészítő üzem az év első felében a begyűjtött hulladékból annyi takarmányt készített, hogy abból 88 200 disznót hizlaltak. Ez 140 métermázsa hektáronkénti burgonyatermést véve 4400 hektár szántóföld megtakarításának, vagy 25 métermázsa hektárhozamot számítva 123 ezer métermázsa búza, azaz öt ezer hektár szántóterület megtakarításának felel meg. Ez csak félévi eredmény, csak a szervezett hulladékfelhasználás, csak 55 takarmánykészítő eredménye! A hulladékból készített takarmány felhasználásának másik jelentősége az, hogy csökkenti a szemes takarmány hiányát. Ebből következik a harmadik jelentősége, hogy csökkenti a takarmánybehozatalt, ami összbehozatalunknak jelentős hányada. Tehát devizát takarítunk meg. Ennek fontossága kétszeres erővel jelentkezik, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a világpiacon szüntelenül növekszik, a gabona iránti kereslet, következésképpen a gabonaárak emelkedésével kell számolnunk; tehát a változatlan menynyiségű behozatal több devizát igényelhet. Negyedik jelentősége az, hogy csökkenti a hústermelés költségét, mert egyfelől olcsóbb a takarmány, másfelől nagyobb a súlygyarapodás. Ezt világosan kifejtette Gaál Béla, a komáromi szövetkezet zootechnikusa. A járás szövetkezetei átlagban 4,13 kiló abraktakarmányt használnak fel 1 kilogramm sertéshús előállításához. Ilyen mennyiséget használnak fel a komáromi szövetkezetben is. A különbség azonban az, hogy olcsóbban, mint a többi szövetkezet. Gyengébb fehérjeértékű takarmányt rendelnek, aminek métermázsája 40 koronával olcsóbb, mint a teljes értékű takarmányé. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy a vásárolt takarmányt a hulladékból készített fehérjedús takarmánnyal keverik — így lesz a felhasznált takarmány teljes értékű —, aminek métermázsája azonban csak 35 koronába kerül (ilyen költséggel állítják elő ők maguk, de olcsóbban is előállíthatnák, ha a keverőnek a kapacitását nem csak 20—30 százalékra használnák ki). A takarmánykásával kevert abraktakarmány növeli a súlygyarapodást. Járási viszonylatban a súlygyarapodás egy darabra 0,49 kilogramm, a komáromi szövetkezetben azonban egy sertés átlagban 0,53 kilót hízik naponta, a hizlaldában 0,67 kilót. Az olcsóbb takarmány és a nagyobb súlygyarapodás eredményezi, hogy a szövetkezetben 1 kiló sertéshús előállításának- közvetlen költsége 5,60 korona, míg a járásban átlagban 6,83 korona. Ennél is jobb eredmény érhető el a takarmánykása felhasználásával a baromfi-, de különösen a kacsahizlalásban. A hatodik jelentősége az előbbiből eredően az, hogy az ételhulladékból olcsón állítható elő kiváló minőségű takarmány, míg a földön a hektárhozam emelése nagyon költséges. HA MAR NAGYHIZLALDA . . . A szakemberek véleménye szerint a hulladékot feldolgozó takarmánykészítő üzemeltetése minden nagyobb település (15—20 ezer lakosú város) tövében kifizetődő. A legkifizetődőbb azonban akkor, ha nagyhizlaldát szolgál. Nos, itt az alkalom. Egyre több helyről értesülünk arról, hogy a mezőgazdasági társulás nagyhizlaldát létesít. A szövetkezetek közös hizlaldáiról, amolyan hústermelő részvénytársaságokról van szó. A járási mezőgazdasági társulások, amikor a szövetkezetek közös nagyhizlaldája mellett döntenek, gondoljanak arra is, hogy hulladékot hasznosító takarmánykészítő beállításával olcsóbbá tehetik a hústermelést. Ott pedig, ahol van takarmánykészítő, célszerű nagyhizlaldát létesíteni. így látják a komáromi járásban is. A komáromi szövetkezet területén épül fel a mezőgazdasági társulás 2800 férőhelyes korszerű nagyhizlaldája. A hulladékot feldolgozó takarmánykészítő kapacitását ezzel teljesen kihasználják. Bratislavában pedig az országban egyedülálló valamint, valóságos kombinátot terveznek. A mai takarmánykészítő üzem helyébe újat építenek, mellé egy nagyhizlaldát és burgonyafeldolgozó üzemet hámozóval, félkészárú és keményítő gyártással. A kombinát szövetkezetek és más vállalatok közös vállalkozása lesz. Évi termelési értéke — több mint 1 millió kiló hulladék feldolgozásával számol — 35 millió korona lesz. Ezzel annyi takarmányt készít, melynek kitermeléséhez több mint 2000 hektár földterületre lenne szükség. Az ételmaradék és mezőgazdasági nyersanyag-hulladék feldolgozása a tartalékok kiaknázását jelenti. Olyan tartaléknak, amely olcsón és gyorsan hasznosítható, s nem vesz igénybe földterületet. Nekünk ilyen tartalékok feltárására és hasznosítására különös gondot kell fektetnünk. Mert hiába, a Lomnici-csúcsot nem szánthatjuk fel, földet kell tehát megtakarítanunk ott, ahol tehet. MÉSZÁROS GYÖRGY Konzervdobozok hullámvasúion Mindazoknak, akik meglátogatták a budapesti Vidámparkot, örökre emlékezetükben marad a hullámvasút, a rajta fel-le száguldó hernyóalakú szerelvényekben utazó emberek vtsítozása, a vonat kerekeinek a dübörgése. Amikor beléptem a Nővé Mesto nad Váhom-i konzervdobozgyár fő termelőcsarnokában, a vidámparki hullámvasútra emlékeztető kép és zaj fogadott. Csak éppen a fel-le kanyargó szállítószalagokon nem emberek, hanem a gyártás különböző stádiumában levő pléhdobozok mozogtak, zörögtek, csörömpöltek. Merészen a „pokoli" jelzőt adhatnánk az ebben a gyárrészlegben uralkodó zajnak, amelynek decibel-értéke jóval túllépi a normát. A gépek mellett nagyrészt nők dolgoznak — úgyszólván mind zajvédő eszköz nélkül. Elképzelni is nehéz, milyen kárt okoz egészségükben ez a munka. De hiába: konzervdobozokra egyre nagyobb mértékben szükség van és a vékony fémlemezek vágása, nyírása, alakítása, sajtolása, forrasztása, nyomtatása, lakkozása stb., elképzelhetetlen zaj nélkül. Kell a fémlemez! A tömérdek konzervdoboz közepette eszméltem rá a gyártásukra alkalmas fémlemezek szükségességére és arra ls, hogy fémdobozok nélkül nem teljesíthetné küldetését a konzervipar, a halfeldolgoző és a tartósított húsételeket gyártó ipar stb. Kell a lemez, sőt egyre több kell belőle. Ez ideig mégis hiányunk van benne, annak ellenére, hogy már a Kelet-szlovákiai Vasmű is megkezdte a hengerlését — egyelőre azonban elégtelen menynyiségben és minőségben. A konzervdobozgyárban értettem meg azt is, miért hallani olyan sok panaszt kohóipari üzemeink gyártmányaira és miért kell évente sok tucatnyi reklamációt elintézniük. Az átvevők kifogásolják a vastagság toleranciájának be nem tartását, a lemezeken szereplő ún. kék sávokat, az elégtelen felületi kezelést stb. Különösen a konzerviparban minőségi fémlemezekre van szükség. Olyanokra, amelyek elviselik a gyártás igényeit, jól állják a sterilizálást és a konzervek különböző hatását az íz, a szín, az arőma stb., változtatása nélkül. A konzervdobozokra felhasznált lemezeknek tökéletesen simáknak kell lenniük, a széleik nem lehetnek sérültek vagy a középső résznél vastagabbak, hiszen egyébként nem lehetne egyenletesen rányomtatni a címkét és nehézségekbe ütközne automatikus lakkozásuk is. Egy termelősor — 33 millió doboz Pavel KováC üzemigazgató dolgozószobájába nem hatol át a termelés zaja. Itt beszélgettem el a gyár agilis vezetőjével az üzem munkájáról. Ismertetését azzal kezdte, hogy gyárukban készülnek az egész ország számára a körkeresztmetszetű dobozok. Egyre többet követelnek belőlük a különböző iparágak és ugyanakkor egyre szigorúbb követelményeket támasztanak minőségükkel szemben is. A keresletet nagy erőfeszítésük ellenére nem tudják kielégíteni. — A gyárban meggyőződtem, hogy gyors iramú munkát végeznek, hiszen nagyobbára önműködő gépek ontják a dobozokat. Hol tehát a hiba, hogy mégsem tudnak eleget tenni a megrendeléseknek? — kérdeztem az igazgatótól. — Igaz, gépeink nagyrészt két műszakban dolgoznak és tömérdek konzervdobozt gyártanak. Egy-egy önműködő termelősorról például évente 33 millió doboz kerül le — és négy ilyen gépsor van üzemben. Ez azonban mind kevés. Gyárunk elégtelen kapacitású, több gépünk már elavult — és vannak ellátási nehézségeink-is. Így került szóba a fémlemezek gyártása. Az igazgató elmesélte, hogy hazai lemezeink, sajnos, a külföldiekkel — mert ilyeneket is használnak — bajosan versenyezhetnek. Hiába, úgy látszik, kohóipari vállalataink megkésve eszmélnek rá arra, hogy nem mindegy, milyen minőségű lemezeket gyártanak. Sok dolgot még meg kell tanulniuk, új, tökéletesebb technológiákat kell érvényesíteniük, nagyobb gondot kell fordítaniuk a felületi kezelésre, a lemezek derékszögű vágására, a jóváhagyott méreteltérés betartására, és arra is ügyelniük kellene, hogy a lemezek szélein ne maradjon lecsepegett ónanyag. — Legalábbis mi, a lemezek felhasználói, így látjuk a dolgot — tette hozzá az igazgató. A csomagolás adja el az árut Szóba került a konzervdobozok esztétikai kérdése is. Ez ideig ugyanis számos konzervfajtának kevéssé tszelös. Ma már némi javulás tapasztalható ezen a téren. A gyárban két ofsetnyomó gép működik. Az egyik, a J. G. Mailänder NSZKbeli ofszetgép egyszerre két színt nyomtat a lemezre és így lényegesen növeli a termelékenységet és a nyomás minősége ls jobb. Az igazgató vitrinjében számos konzervdoboz díszeleg, hogy reprezentálja a gyár munkáját. Sok közülük igen szép és vonzó. Ilyenek például a dzsemek, a pástétomok és egyéb konzervek számára szolgáló dobozok és a kivitelre szánt karlsbadi ostya vagy minőségi desszertek díszdobozai. — Azt szeretnénk, ha minden konzervdoboz rányomtatott címkével kerülne ki a gyárunkból, hiszen ez viszonylag egyszerűbb, mint a papírszalagok ráragasztása minden egyes dobozra — fejezte ki óhaját az igazgató. A felajánlások teljesítésének hatása A tervteljesítés felől ls érdeklődtem. Vendéglátóm elővette a kimutatásokat és olvasni kezdte: a tervet 116 százalékra, a bruttó jövedelem tervét 140 százalékra, a munkatermelékenységet pedig 103,2 százalékra teljesítik. Ezek a feltétlenül szép eredmények egyrészt azzal magyarázhatók, hogy az üzem a múlt évihez viszonyítva 10 százalékkal növelte a termelést, másrészt az NOSZF 50. évfordulója és hazánk felszabadulása 25. évfordulója tiszteletére vállalt fel« ajánlások teljesítésének köszönhetők. DÚSA JÓZSEF > 66 W N 2 O X < kt u z H U 3 a N t/l Z a B u S « u t•J s 1-3 o ix z 2* 00 o £ « 5° ÍQ